Szembe kerültünk a gonosszal

Te, én és a csapat

De lényeg, hogy te mellettem állsz

S így nem hallom a halál hívó szavát.

Te megrohamozod egy támadással

Ám ő ezt kivédeti mással

Most ő következik és el is talál

S te a földre esel, drága InuYashám.

Nem kelsz fel, ezért hozzád rohanok,

Ám ekkor engem is eltalál egy támadás ott.

Még élsz, s érzed, ahogy rád esek,

S csak ennyit suttogsz: Szeretlek Kagome.

Én is. – felelem én,

És az emlékek sorra megrohamozzák elmém.

Az első csók, a csodálatos éjszaka…

De a sors barátainktól elszakítani miért akar?

Te elmosolyodsz, majd megcsókolsz

Utána szemed örökre lehunyod.

Nemsokára én is követlek

Se együtt megyünk a mennyekbe.

A gonosz szerelmünktől elpusztult,

A csapatunk pedig holttestünknél leborul.

Nem tudják, hogy mi föntről nézzük őket.

Ahová talán egyszer ők is jönnek…