Mag�nyosan...

“Ostoba, ostoba Inuyasha!” – s�t�lt d�h�sen Kagome az iskola fel� – “Mi�rt kell neki mindig �gy felkapni a vizet, azt�n �gy �ll�tja be a dolgot, mintha �n egy utols� kis hetyke n� lenn�k…”

• Kagome! – �rt�k utol bar�tn�i.
• Jobban vagy m�r? –
• Hogy van a l�dtalpad? –
• Rendbe j�tt a h�tad? – bomb�zt�k k�rd�seikkel.
• Sziasztok! – “Nagypapa…” – Igen m�r teljesen j�l vagyok. – mosolygott zavartan.
• �gy �r�l�k, m�r kezdetem agg�dni Houjo miatt… - fogta meg a l�ny egyik karj�t Yuka.
• Mi�rt? Mi t�rt�nt? –
• Szeg�ny fi�, mindennap felkeres… - folytatta Ayumi.
• M�r a fr�szt hozt�tok r�m. Azt hittem valami komoly baja van… -
• Neked a szerelmi b�nat nem el�g komoly baj?! – rivallta le Eri.
• H�t… -
• Az iskola legjobb fi�ja, minden �j�ra akadna egy l�ny… -
• �s � kitart�an csak r�d v�r… -
• Igen, de �n m�r mondtam, hogy engem ne… -
• Higurashi! – sz�llt le bicikli�r�l az eml�tett.
• �, Houjo! Szia! – �dv�z�lte Kagome.
• �gy �r�l�k, hogy �jra l�tlak, jobban van m�r a gyomorfek�lyed? –

• Igen, m�r jobban vagyok. K�sz�n�m! –
• Higurashi, nem lenne kedved elj�nni velem moziba, most szombaton? –
• Hm… Houjo sajn�lom, de szombatra m�r van programom… -
• Semmi baj, majd m�skor meg�vlak… - b�cs�zott el.
• Hov� m�sz szombaton? – szegezte neki a k�rd�st Eri.
• Csak nem megint azzal az �r�lt bar�toddal leszel? – tette cs�p�re a kez�t Yuka.
• Nem �r�lt! Igenis tud nagyon kedves lenni… -
• Aha, h�t persze… - indultak �r�ra �s k�zben sokat pletyk�lkodtak.

• � Higurashi, megtisztel jelenl�t�vel. – tette le a t�rt�nelemtan�r a napl�t – Ennek �r�m�re, mivel nincsen jegye, feleltetem.

• Lenne sz�ves felsorolni nekem a k�z�pkori Jap�n �llamform�j�nak jellemz�it. –

Kagome fel�llt �s elkezdte sorolni, a m�r tapasztalt kegyetlens�geket. A szellemeket �s d�monokat jobbnak l�tta kihagyni…

• N�gy�t�d. Mintha kicsit elkalandozott volna. –

Kagome nagy megk�nnyebb�l�ssel �lt le �s, innent�l kezdve semmi sem lohaszthatta le j�kedv�t, legal�bbis ezt hitte…

M�g alig cs�ngettek ki a m�sodik �r�r�l, le�lt reggelizni. Egyszer csak megpillantott egy, az ablak el�tt elsuhan� piros �rnyat. A k�vetkez� pillanatban, m�r a d�h�s hanyouval n�zett farkasszemet. Az �tel megakadt tork�n.

• Inuyasha… -
• Hogy k�pzeled, hogy csak �gy elj�hetsz! –
• Inuyasha, ho… hogyan ker�lsz te ide? –
• Vissza kell j�nn�d! –

Mire a l�ny felocs�dott, m�r mindenki a fura kin�zet�, fej�n kutyaf�leket visel� fi�t b�multa. Kagome azonnal megragadta, h�t�ra kapta t�sk�j�t �s kirohant vele a teremb�l, majd az iskol�b�l is. Mikor haza�rtek a d�ht�l teljesen piros fejjel ord�tozott a meglep�d�tt f�lv�rrel.

• INUYASHA! M�gis hogy k�pzeled, hogy ut�nam j�ssz az iskol�ba, �s mindenki el�tt megjelensz egy �tsz�z �ve divatjam�lt ruh�ban, karddal oldaladon?! Most mindenki teljesen h�ly�nek n�z majd engem! –
• Ne kiab�lj velem! �n csak k�vettem az illatod, eg�szen addig a nagy, fura kast�lyig! –
• Nem lehetne halkabban. – l�pett ki a kony�b�l Mrs. Higurashi.
• Anya… -
• Kicsim, hogyhogy ilyen kor�n hazaj�tt�l, m�g nincs v�ge az iskol�nak? –
• Igen csak… - itt d�h�s szemekkel n�zett a mellette �ll� hanyoura – musz�j volt hazaj�nn�m. –
• Inuyasha, r�gen l�ttalak. Esztek valamit? – mosolygott kedvesen.
• L�gy sz�ves anyu, k�sz�ten�l valamit. Mi addig felmegy�nk a szob�mba. – tolta maga el�tt Inuyash�t.
• Persze. –

• Kagome vissza kell menn�nk! –
• �s m�gis mi�rt? –
• Hogyhogy mi�rt?! Meg kell keresn�nk az �kk�szil�nkokat! –
• Gondolhattam volna. �n neked csak erre vagyok j�… - fordult el s�rt�d�tten a l�ny.
• Kagome… Nem csak erre vagy j�… -
• H�t m�g mire, bajba ker�lni is nagyon j�l tudok… -
• Hi�nyozt�l… -
• Inuyasha… -
• Nagyon hi�nyozt�l a t�bbieknek. –
• Inuyasha. – mosolygott.
• Hm? -
• FEKSZIK! – �s azzal a f�lv�r elter�lt a padl�n – csak az�rt nem kapsz nagyobbat, mert az emeleten vagyunk, �s nem akarom, hogy r�nk szakadjon az �p�let. Adj h�l�t az �gnek… -
• Kagome! Gyertek k�sz az ennival�. –

A l�ny nagy kelletlen�l leballagott az �sszevakart Inuyash�val, gyorsan megett�k a mil�n�it �s a h�tizs�k �sszepakol�sa ut�n m�r indultak is.

• Kagome! – ugrott a l�ny nyak�ba Sippou.
• Sziasztok. –
• �r�l�k, hogy visszaj�tt�l. – k�sz�nt�tte Sango �s h�r�totta a szerzetes egy �jabb pr�b�lkoz�s�t.
• Akkor indulhatunk is? – k�rdezte a hanyou, mivel kicsit kellemetlen�l �rezte mag�t, hogy m�r megint � a hib�s minden�rt.
• Menj�nk. – pattanta szellemirt� Kirara h�t�ra, �t k�vette Miroku �s Sippou.

Kagome el�g�nyolta �t�tt-kopott bicikli�t �s m�r indultak is.

Nem is mehettek olyan r�gen, mikor elfeketedett az �g. Inuyasha meg�llt �s v�rszomjas pillant�st vetett az �gre.

• Naraku… - szor�totta �k�lbe kez�t, majd a l�nyt h�t�ra vette �s elindult vele.

Sango�k se t�tov�ztak sok�. P�r percen bel�l, m�r csak a r�zsasz�n bicikli maradt ott, m�g mindig kattogva forg� kerekeivel.

• Inuyasha. �r�l�k, hogy l�tlak. – h�zta g�nyos kacajra sz�j�t a p�vi�nb�rbe �lt�z�tt f�lszellem.
• Naraku… Most meghalsz! – t�madott neki a Tetsusaig�val – Sz�lborda! – �v�lt�tte.
• Hm. – mosolyodott el, �s egy mozdulattal v�d�pajzsot h�zott teste k�r�.
• Kagome, most! A nyilat! – parancsolta a hanyou.

A l�ny csak b�lintott �s kil�tt egy szent ny�lvessz�t. Az felbontotta a v�d�burkot �gy szabad utat hagyva Inuyash�nak.

• Sz�lborda! –
• Kanna! – ord�totta Naraku, mire a kisl�ny el� �llt �s t�kr�t a sz�lborda fel� ir�ny�totta.
• Visszat�kr�zi! – ki�ltott Kagome, de a hanyou m�r nem tudott reag�lni – Vigy�zz! – l�kte f�lre, �s �gy �t tal�lta el a t�mad�s.

Ekkor �rtek oda a t�bbiek, ledermedve �lltak ott �s n�ztek, nem tudt�k felfogni mi t�rt�nt. Sango reag�lt els�k�nt.

• Csontt�r�! – haj�totta el bumer�ngj�t, amivel sikeresen kett� is szelte Narakut.
• Egy szellemb�bu… - �llap�totta meg a szerzetes, majd Kagom�hoz rohant.

Kanna elt�nt, amilyen gyorsan j�tt, �gy t�vozott is.

• Kagome! – rohant oda hozz� Inuyasha – KAGOME! –
• I… Inuyasha… - ny�gte, majd sz�j�n nagy mennyis�g� v�r folyt ki.

T�bb� nem mozdult. Szem�b�l elt�nt a csillog�s, a csillog�s mely j�kedvre der�tett mindenkit, m�g a legborong�sabb napon is. Kezei ernyedten hanyatlottak a test mell�, �s kih�ltek. Azok a kezek melyekkel annyiszor l�tta el bar�tait.

• Te ostoba! – ord�tott Inuyasha – TE OSTOBA! Mi�rt nem figyelt�l jobban!? �s �n… �s �n mi�rt nem FIGYELTEM JOBBAN?! Te IDI�TA! Mi�rt ugort�l el�! TE OSTOBA!–
• Kagome! – szaladt oda hozz� Sippou – Kellj fel hallod! Kellj fel! –
• M�r nem fog fel�bredni. – hallatszott egy h�v�s hang, majd egy alak is csatlakozott hozz� – M�r meghalt. –
• Kikiyou? – n�zett fel Inuyasha.

A papn� lassan k�zeledett a holttesthez.

• Hozz� ne merj �rni! – dobta el� a csontbumer�ngj�t Sango, �s v�delmez�leg � is oda�llt.
• Hagyd b�k�n! Ha a lelkedet akarod, keresd m�shol! – tette el�re fenyeget�s�l jobb kez�t a szerzetes.
• Csak seg�teni akarok. – csengett hideg hangja.
• Seg�teni? –
• Elviszem magammal �s �ltre keltem. Mivel �n m�r halott vagyok nekem ez nem nagy feladat. Visszahozhatom a lelk�t az alvil�gb�l, de… -
• Mi de? –
• De semmire nem fog eml�kezni, �s m�r nem j�n vissza hozz�tok. Velem marad, tan�tv�nyomm� fogadom. –
• Azt m�r nem! – makacsolta meg mag�t a szellemirt� – Nem hiszek neked! –
• Sango, �llj f�lre… - hallatszott Inuyasha hangja.
• Hogy mi?! Te r�b�zn�d erre a… -
• Ez az egyetlen m�dja, annak, hogy �ljen… �s ameddig tudom, hogy �ps�gben van semmi sem baj… -
• Ennyire fontos neked? – l�pett k�zelebb a papn�.
• M�g jobban is! –
• De Inuyasha te is nagyon j�l tudod, hogy Kikiyou seg�tett Narakunak, honnan veszed, hogy ez az eg�sz nem csak erre megy ki? Hogy megszerezz�k Kagom�t? – �rvelt Miroku, de besz�de s�ket f�lekre tal�lt.

A l�lekrabl�k lassan k�rbefont�k a halott l�ny test�t �s Kikiyouval egy�tt elt�ntek vele.

• De Inuyasha! –
• Most hagyj egy kicsit! Gondolkodnom kel! –

***

Egy l�ny s�t�lt az erd�ben. Gy�gyn�v�nyeket keresett. Haja szoros copfba volt fogatva, melyb�l jobb �s bal oldalt egy-egy sz�l laz�n kil�gott. Miko ruh�t viselt, h�t�n �jat hordott. Mik�zben gy�jt�getett, �gak z�rg�s�t halotta meg. Mikor odan�zett egy szellem tornyosult el�tte �s vicsorogva nekit�madt. A l�ny nem futott el, nem ijedt meg. Nyugodt arccal el�vett egy nyilat �s kifesz�tette. Kecses mozdulattal sz�lnek eresztette. A ny�lvessz� k�r�l r�zsasz�n f�ny jelent meg �s mikor eltal�lta a szellemet, m�g nagyobbra n�vekedett. A d�mon semmiv� foszlott, �s a l�ny nyugodtan l�pdelt tov�bb.

• �, meg�rkezt�l? M�r agg�dtam, sok� nem j�tt�l. – n�zett fel egy teljesen ugyanolyan n�, az egyetlen k�l�nbs�g tal�n, a koruk volt. A most meg�rkez� miko legal�bb k�t, h�rom �vel fiatalabb volt.
• Bocs�ss meg Kikiyou – sama, csak tal�lkoztam egy k�gy�d�monnal. -
• Semmi baj. Megvannak a gy�gyn�v�nyek, amiket k�rtem. –
• Igen, mindb�l tal�ltam. – adta �t.
• Rendben Kagome, akkor te most menj �s l�sd el azokat, akiknek csak kisebb s�r�l�seik vannak, �s vigy�zz az �l�sk�d�kkel, tudod azokat csak a papn�k, �s a szerzetesek l�thatj�k. –
• Igen. – ment h�tr�bb �s elkezdte fert�tlen�teni a rengeteg sebes�lt s�r�l�seit.

• Akkor mi itt v�gezt�nk is. – k�sz�ntek el a faluf�n�kt�l.
• Hogyan h�l�lhatn�nk meg, hogy seg�tettek a csat�b�l visszat�r�knek. –
• Nek�nk ez a dolgunk. – �lltak tov�bb, �s alakjukat lassan elnyelte a hom�ly.

Este egy t� mellett vertek t�bort. P�r ez�st�s l�ny f�t hordott nekik, azt meggy�jtott�k, �s mikor m�r vid�man lobogott a t�z elmentek lef�r�dni. Lassan l�pdeltek a langyos v�zbe, �s k�zben besz�lgettek.

• Merre megy�nk holnap? – k�rdezte a fiatalabb papn�.
• Kelet fel� balj�sfelh�ket �reztem, sok szellem tart arra. Ha reggel siet�nk m�g el�tt�k, oda�rhet�nk. –
• Rendben… Kikiyou – sama. –
• Tess�k? –
• M�r lassan k�t h�napja, hogy megmentett�l att�l, a hatalmas d�mont�l, �s a sz�rnyaid al� vett�l… de �n m�g mindig csak annyit tudok, hogy a nevem Kagome. –
• �n se tudok r�lad semmit, mikor megmentettelek, csak annyit mondogatt�l Kagome vagy, �s el�jult�l. Mikor ism�t fel�bredt�l, m�r nem eml�kezt�l semmire… Tal�n b�nt valami? –
• Nem… csak szeretn�m tudni, ki vagyok �n val�j�ban… Hiszen szinte teljese ugyan �gy n�z�nk ki, mindketten papn�k vagyunk, valami kapcsolta, csak van kett�nk k�z�tt. –
• Lehet, de az is lehet, hogy csak a sors szesz�je akarta �gy. De ez m�r nem fontos, ami megt�rt�nt az megt�rt�nt, a m�lton nem v�ltoztathatunk. �n �gy szeretlek t�ged, mint h�gomat, �s �r�l�k, hogy m�r nem vagyok egyed�l. Am�g te nem volt�l, mag�nyosnak �reztem magam… -
• �n is �gy szeretlek, mint n�v�remet, �s �r�l�k, hogy melletted lehetek. – mosolygott imm�r �s minden b�ja elsz�llt.

Reggel kor�n tov�bb indultak, mert m�g a d�monhorda el�tt oda akartak �rni a faluba. M�g d�lel�tt meg is �rkeztek. Ahogy bes�t�ltak a faluba, mindenki boldog tekintettel �s mutogatva n�zett r�juk. Mindig ez volt, mindenki szerette �ket, hiszen mindenki szerette a papn�ket. Biztons�g�rzetet adtak. P�r kisgyerek anyjukt�l elszakadva rohan hozz�juk oda, �s mosolyogva k�sz�nt�tt�k �ket.

A k�t miko nem �llt meg, csak kedvesen visszamosolyogtak �s mentek tov�bb a faluban l�v� legnagyobb h�zhoz.

• A faluf�n�k fogad titeket. – vezette be a k�t l�nyt.
• Mit �hajtotok? – k�rdezte a k�v�rk�s, bajszos ember.
• S�t�t energi�kat �rezt�nk �s j�tt�nk felaj�nlani seg�ts�g�nket. – hajolt meg Kikiyou.
• �gy �rted szellemek k�zelednek, a mi b�k�s falunkba? –
• Igen, erre tartanak. –
• Kikiyou – sama, egy �kk�vet �rzek, er�sen szennyezett. – sz�lalt meg Kagome.
• �kk�? �n nem �reztem a jelenl�t�t. –
• Igen birtokunkban van a szent �kk� egy darabja. –
• Ott van, a… -
• A p�rn�mban. Nincs ann�l biztons�gosabb hely. –
• Az �kk� csak szerencs�tlens�get hoz az ilyen emberekre, add h�t �t. – ny�jtotta kez�t Kikiyou.
• Az �kk� meger�s�t, mi�rt adn�m �t? –
• Mert nem n�lad a helye. Kagome! –

Kagome kiny�jtotta kez�t �s �gy az �kk�szil�nk egyenesen a kez�be sz�llt. Tenyer�be z�rta �s mikor �jra kinyitotta, m�r feh�r f�nnyel ragyogott. Majd el�vette a nyak�ban l�g� nagyobb darabot �s beleolvasztotta.

• Az �kk�vem! –
• Csak elk�d�s�tette a l�t�sod, jobb neked n�lk�le. Mi most megy�nk, a d�monok mindj�rt itt lesznek. –
• Ne v�rjatok h�l�t, az �n r�szemr�l ne. –
• El�g nek�nk ez a szil�nk fizets�gk�nt. – sz�lt h�tra Kikiyou, majd t�voztak.

A falu k�z�ppontj�hoz mentek, egym�s h�t�nak d�ltek, majd kez�ket im�dkoz� form�n �sszetett�k. M�r mindenki �ket n�zte. Mikor megpillantott�k a szellemeket, egy emberk�nt kezdtek mormolni, valami �rthetetlen nyelven. Egy k�k v�d�pajzs n�tt k�r�l�tt�k, majd az elkezdett n�vekedni. M�r az eg�sz falut k�rbevette, megszil�rdult.

A szellemek meg csak k�zeledte. Egyre gyorsabban mentek �s mikor el�rt�k a pajzsot, porr� lettek. Semmiv� foszlottak.

Kagome �s Kikiyou �sszecsapta kez�t, mint aki j�l v�gezte dolg�t �s elhagyt�k a falut. A v�d�burok elt�nt, �s az emberek m�g mindig ott �lltak ledermedve. Kis id� m�lva �jjenezve t�rtek vissza norm�lis �let�kbe, �s h�l�t adtak az �gnek, hogy megmenek�ltek.

A k�t papn� vid�man s�t�lt tov�bb az �ton, l�lekgy�jt�kkel k�r�lv�ve. Kagom�ban n�ha fel�tl�tt a k�rd�s, mi�rt j�nnek mindig vel�k, de megk�rdezni nem akarta. Kikiyou is sokkal mosolyg�sabb mi�ta Kagome vele van. Sosem volt � gonosz, vagy cselsz�v�, csak szerelmes. Szerelmes Inuyash�ba �s term�szetes reakci� volt, a f�lt�kenys�g Kagom�ra.

Kagome hirtelen meg�llt �s elkezdett b�mulni egy r�zsasz�n valamit, amit j�csk�n csak ben�tt a f�. K�zelebb l�pett az �rdekes szerkezethez �s vizsg�lgatni kezdte. Erre m�r Kikiyou is felfigyelt.

• Ez… ez valahogy olyan ismer�s nekem… - sz�lalt meg v�g�l a fiatalabb miko.
• Ismer�s? – ment oda hozz� Kikiyou, azt�n beugrott egy eml�k: �ppen Inuyash�val tal�lkozott, mikor megpillantotta a fel�j�k ezen a j�rm�v�n halad� l�nyt – Gyere, menj�nk tov�bb, m�g s�t�ted�s el�tt el akarom �rni a k�vetkez� falut. –
• J�v�k. – mondta �s tov�bb indultak.

M�r esteledett, mikor a faluhoz �rtek, megint �r�mmel fogadt�k �ket.

• Most itt maradunk egy ideig, b�k�s falunak t�nik, �s valahol �kk�vet �rzek. – s�gta oda Kikiyou.
• Igen az �kk�vet �n is �rzem, meg tudn�m mondani, hol van pontosan. –
• Nem kell… ezt a szil�nkot lassan is r��r�nk megszerezni, olyan embern�l van, akit nem k�nny� r�szedni, elvenni t�le meg lehetetlen. Az kell, hogy � adja oda. –
• �rtem… -
• Akkor kin�l van? –

Kagome er�sen koncentr�lt, behunyta szem�t, majd k�rbe fordult.

• Ott, ann�l a magas, fiatal fi�n�l. – b�k�tt ara fej�vel.
• Rendben, gyere… - indult el fel�.

• Sz�ll�st keres�nk, mert egy ideig a faluban maradn�nk, nem tudn�l befogadni minket? – �llt meg a magas ifj� el�tt, aki meglehet�sen j�k�p� is volt.
• Pe… persze. – lep�d�tt meg, hogy pont �t sz�rt�k ki – Gyertek ut�nam. – a fi� egy kisebb kunyh�hoz vezette �ket, mely a falu sz�l�n, a foly� partj�n �llt – Ezt a kunyh�t haszn�lhatj�tok nyugodtan, �n ott lakom a m�sikban. – mutatott a mellette l�v�re – Ha b�rmire sz�ks�getek lesz, sz�ljatok nyugodtan. –
• K�sz�nj�k. – mosolygott Kagome, majd n�v�r�vel egy�tt bevonult a visk�ba – Nem t�nik valami nagy harcos embernek, nem igaz�n �rtem, mi�rt ne adn� oda. –
• A sz�ve tiszta. De d�moni energi�t �rzek k�r�l�tte, nem tudom mi�rt, de nem b�zom benne. –
• Nekem rendes fi�nak t�nik, m�g csak annyi lehet, mint �n. –
• Ez�rt b�zom r�d a szil�nk megszerz�s�t. –
• Mire gondolsz? –
• L�gy a bar�tja, b�zzon meg benned. –
• Ezt nekem nem szabad, a papn�k tisztasz�v�ek, nem lehetnek kegyetlenek, az olyan mintha h�tba t�madn�m. –
• Nem, nem �gy �rtettem. Mag�nyos, l�tszik a szem�n, l�gy vele bar�ts�gos, hogy j�t kapjon az �gt�l. Nem azt mondtam, hogy j�tszd meg el�tte a bar�tot, hanem azt, hogy l�gy a bar�tja. Seg�ts neki, megtanulni, mi az a szeretet, mi a boldogs�g. –
• Rendben. Minden t�lem telhet�t megteszek. –
• �n reggel k�rbej�rom a falut, �s foglalkozom, az emberekkel, rengeteg �l�sk�d� van ebben a faluban. Most tegy�k el magunkat holnapra. –
• J� �jt. –
• Neked is. –

• Kikiyou. – l�pett ki a kunyh�b�l Kagome.
• Most ment el, nem is olyan r�gen… - sz�lalt meg a foly�parton �l� fi�.
• J� reggelt. – �lt le mell� a l�ny.
• Neked is. – lep�d�tt meg, �s kicsit zavarban volt.
• Az �n nevem Kagome �s a ti�d? –
• E… engem Sotarunak h�vnak. –
• Hogyhogy ilyen kor�n kelt�l? –
• Mindig ilyen kor�n kelek, szeretem n�zni a napfelkelt�t. –
• Igen a napfelkelte nagyon sz�p… Egyed�l �lsz itt? A sz�leid hol vannak? –
• Egyed�l �lek. Az ap�m d�mon volt, de nem ismertem. �desany�m nem sokkal a sz�let�sem ut�n meghalt. –
• �n annyira sajn�lom. �n nem tudtam. – menteget�z�tt a l�ny.
• Semmi gond. –
• Akkor te f�lszellem vagy? –
• Igen. –

Kagome szomor�an n�zet a fi�ra, �s most m�r �rtette, mi�rt van egyed�l.

• Mi az nem futsz el? Nem g�nyolsz ki? –
• Mi�rt tenn�m? –
• Mindenki ezt teszi… -
• Csak az�rt, mert f�lig szellem vagy, nem kell t�ged b�ntani. Nem az hat�rozza meg milyen ember vagy. – mosolygott kedvesen.

Sotaru eg�szen meglepett k�pet v�gott, majd kicsit megnyugodott �s m�r nem is �rezte mag�t annyira egyed�l. Eg�szen j�l elbesz�lgettek, k�zben s�t�ltak, vir�got szedtek, meg beseg�tettek a szomsz�dos h�zakban. Kagome mindig kedvesen mosolygott, �s nevetett. Satoru ezt nagyon szerette a l�nyban, azt hogy nevet, ez mindig j�kedvre der�tette.

Mikor egyik nap, s�t�ltak a falu sz�l�n, �ti gy�gyn�v�nyeket keresve, p�r a f�lszelemmel egyid�s fi� t�vedt arra. Gondolt�k, sz�rakoznak egy j�t, k�rbevett�k Satorut, �s k�vel kezdt�k dob�lni. A l�ny kez�vel tett n�h�ny kacif�ntos mozdulatot a leveg�ben. A k�vek elporladtak.

• Hagyj�tok b�k�n! – �llt el�.
• Mi�rt fogod a p�rtj�t? Te egy papn� vagy, az a dolgod, hogy elpuszt�tsd a magafajt�kat. –
• Nem, nekem az a dolgom, hogy megv�djem az embereket a GONOSZ szellemekt�l. Satoru pedig nem egy gonosz szellem, ha jobban megismern�tek r�j�nn�tek, hogy igenis nagyon kedves, �s bar�ts�gos fi�. –
• K�nny� egy l�ny szokny�ja m�g� b�jni. -

“V�rjunk, mintha velem m�r t�rt�nt volna ilyesmi… Jinenji… de ki az a Jinenji…” – gondolatmenet�b�l a Satoru bor�totta ki.

• �llj f�lre, nem akarom, hogy neked is bajod essen. – tolta f�lre.
• N�zz�tek, milyen �nfel�ldoz� lett hirtelen. –
• Minket nem v�gsz �t, m�g k�s�bb sz�molunk. – mondt�k azzal elrohantak.
• J�l vagy? – seg�tett fel�llni a f�lszellemnek.
• J�l, persze, hogy j�l. Neked nem esett bajod? –
• Dehogyis, egy mik�t nem b�ntanak. – mosolygott ism�t, majd visszaindultak a kunyh�khoz.

Mikor oda�rtek sz�tv�ltak �tjaik. Mindketten beballagtak, saj�t kunyh�jukba.

• K�s�n j�tt�l. –
• Tudom, volt egy kis �sszez�rd�l�sem a helyiekkel. –
• A fi� miatt? –
• Igen, f�lszellem, ez�rt van olyan egyed�l. –
• Akkor ezt �reztem… -

• Kimegyek f�r�dni. Te nem j�ssz? – k�rdezte Kagome, m�r k�s� este.
• Nem, most nem. – felelte Kikiyou.

Kagome kis�t�lt a visk�b�l �s k�rben�zett. Miut�n meggy�z�d�tt r�la senki sincs a foly� k�zel�ben, levetk�z�tt �s beles�t�lt a v�zbe. Mikor v�gzett m�g nem ment be, le�lt a partra, �s n�zte a csillagos eget. M�r j� ideje �lhetett ott, mikor mocorg�st halott a h�ta m�g�l.

• Satoru, megijesztett�l… - k�nnyebb�lt meg, mikor megl�tta fi�t.
• Sajn�lom, nem akartam. Le�lhetek? –
• Persze, gyere csak… Mi�rt vagy f�nn ilyen k�s�n? –
• Nem b�rtam aludni, ilyenkor mindig idej�v�k gondolkodni. –
• �rtem… -
• Kagome… -
• Igen? –
• �n m�r sokat besz�ltem magamr�l, de r�lad j�form�n m�g semmit sem tudok. –
• Az�rt nem, mert magamr�l �n se tudok sokat. K�r�lbel�l k�t h�napja megt�madott egy d�mon �s Kikiyou – sama mentett meg. Azel�ttr�l semmire sem eml�kezem. Nagyon h�l�s vagyok neki, tan�tv�ny�v� fogadott. Most a sh�kongy�ngy szil�nkjait keress�k… –
• �rtem, sajn�lom, hogy elvesztek az eml�keid. –
• Nem tesz semmit. – mosolygott – Boldog vagyok n�lk�l�k is. –

Satoru lassan k�zeledett a l�ny fel�. Megfogta a kez�t, �s meg akarta cs�kolni, de ekkor…

• Kagome! – jelent meg valami a horizonton, �s kiab�lva rohant a l�ny fel� sz�d�letes sebess�ggel.

Mikor oda�rt kicsit meglep�d�tt a l�tv�nyt�l: A l�ny k�zen fogva �l a csillagos �g alatt egy j�k�p� fi�val.

• Kagome… -
• Inuyasha. – l�pett ki a kunyh�b�l a halott papn� kifesz�tett �jjal.
• Kikiyou… -
• Nem eml�kszel. Megmondtam, visszahozom a lelk�t, de velem marad. –
• Ismer engem? – lep�d�tt meg Kagome.
• Inuyasha menj el! – parancsolta Kikiyou.
• Inuyasha? Ez olyan ismer�s nekem… - gondolkodott el a l�ny.
• Kikiyou k�rlek… Sz�ks�gem van Kagom�ra… sz�ks�gem van r�… -
• Mi�rt? Mi�rt kell neked annyira? –
• Mert… mert szeretem… -
• Szereted? Te igaz�n szereted ezt a l�nyt? –
• Igen… szeretem… -
• Inuyasha… - n�zett fel Kagome, majd el�jult.

Satoru tehetetlen�l �s meglep�d�tten �lt f�l. Nem tudta mit k�ne csin�lnia.

• �s velem mi lesz? Engem m�r nem szeretsz? –
• Kikiyou, �n t�ged is szeretlek, de te m�r meghalt�l… Kagome velem van… -
• Kagome is m�r meghalt egyszer… -
• Kikiyou, te is tudod, hogy a kett� nem ugyan az, a te tested f�ldb�l �s csontokb�l lett �sszegy�rva, m�r nincs benne �let… Kagom�nak csak a lelk�t kellett visszahozni. Ez�rt h�l�s is vagyok neked, de m�r r�j�ttem… �t szeretem… -
• �rtem… Sz�val �t v�lasztod helyettem… - eresztette le �j�t, majd m�g utolj�ra f�ln�zett – Azt akarom, hogy tudd… �n mindig is szerettelek. – sz�lt, majd �sszeroskadt �s nem maradt m�s bel�le, mint f�ld �s hamu.

Egy kis l�lekg�mb sz�llt ki bel�le, ami c�lba vette a m�g mindig eszm�letlen l�nyt. A hanyou odasz�kkent mell� �s Satoruval nem is t�r�dve �l�be vette fej�t.

• Inuyasha… - �bredezett a l�ny.
• Kagome. – g�rd�lt le egy k�nnycsepp Inuyasha arc�n.
• Mi lett Kikiyouval? –

Inuyasha nem sz�lt, csak a f�ldkupacra mutatott, �s �t�lelte a l�nyt. Kagome lassan fel�lt �s �szrevette a ledermedten �ll� Satorut.

• Satoru �n, �n annyira sajn�lom… -

A fi� nem felelt, csak befutott a kunyh�j�ba �s az �kk�szil�nkot otthagyta a f�ld�n.

• Mit sajn�lsz? – �rtetlenkedett Inuyasha, de azt�n esz�be jutott az a jelenet, amikor meg�rkezett �ppen k�sz�lte megcs�kolni Kagom�t, erre gondolva d�h�s lett, �s ez meg is l�tszott rajta.

Kagome ezt �szrev�ve, egyb�l tudta honnan f�j a sz�l, �s megcs�kolta a hanyout. Az visszacs�kolt.

• T�nyleg engem szeretsz? – k�rdezte Kagome.
• Csak t�ged. – mosolygott Inuyasha �s �jra megcs�kolta visszakapott kedves�t, majd visszaindultak bar�taikhoz.

• Kagome. – tabl�zott le Sango �s egy �r�mk�nny csordult ki szem�n.
• Kagome! – vettette mag�t a l�ny nyak�ba Sippou �s alig akarta elengedni.

Miroku is szinte b�g�tt az �r�mt�l.

Kagome elmes�lte mi t�rt�nt vele �s el�vett egy nagyobb ruhadarabot. Kibontotta, majd megsz�lalt.

• Csak mag�nyos volt… mag�nyos… -
• Kagome… -
• Visszavissz�k Kaelde any�nak. � eltemeti, hogy b�k�ben nyugodhasson… - bugyol�lta vissza a hamvakat, majd lassan nyugov�ra t�rtek.

Kagome m�g sok�ig forgol�dott az �jszaka, nem tudott aludni. Feltekintett az �gre, majd valami fur�t �rzett. Kikiyou volt az.

• Legyetek boldogak… h�gom… - nyomott egy puszit Kagome arc�ra, majd v�gleg elt�nt.