Meghaltam, majd j�v�k

“�s l�m, elm�l�sod
 pillanat�ban, te vagy a
legszebb ezen a vil�gon.”

A k�k �gen trill�zva sz�ll� madarak, a napsugarak kellemes perzsel�se a felh�tlen �gen, �s egy patakocska cs�rgedez�se mind arr�l �rulkodtak, itt a tavasz.

Valakiknek ez a nap azonban m�gsem volt olyan felh�tlen. B�r vitatott, hogy Inuyasha minek �r�lt jobban, hiszen ma ism�t meg�tk�zhetett legnagyobb ellens�g�vel Narakuval.

A kis csapat minden erej�ket bevetett�k, teljes sz�vvel harcoltak, rem�lve, most v�gre �k gy�znek. Azonban a kimenetel nem �ppen ezt mutatta. Naraku �gy h�r�totta a csap�sokat, mintha vir�gokat dob�ln�nak csak fel�. Sango �s Miroku a nagy macska h�t�n pr�b�lt�k megk�zel�teni ellenfel�ket. Sippou a kis r�kad�mon h�siesen elb�jt egy bokorban, mondv�n � m�g csak gyerek, �s �gy legal�bb nincs l�b alatt. Kagom�t is pr�b�lt�k elterelni, de a makacs l�ny ink�bb kifesz�tette �j�t, �s oldalukon k�zd�tt.

• Sz�lborda! – ord�totta a hanyou, �s lecsapott p�ratlan Tetsusaig�j�val, de ezt is h�r�tott�k.
• Csontt�r�! – ker�lt a sor Sang�ra, mint ahogyan v�rt�k, egy egyszer� pajzzsal visszarep�lt, �s gazd�j�t tal�lta volna el, ha Kirara nem ker�li ki.
• J�l vagy? – k�rdezte agg�dva a szerzetes.
• J�l, de most ink�bb m�sra k�ne koncentr�lnod. – h�l�lta meg egy pofonnal a fenek�t simogat� gyeng�d kezet.
• Kagome! – ki�ltott Inuyasha, mert a gonosz f�lv�r v�szj�sl�an megindult a l�ny fel� – Hagyd b�k�n! – h�r�totta vill�mgyorsas�ggal a csap�st, majd mikor Miroku�knak siker�lt ism�t lefoglalniuk egy kicsit Narakut, Kagom�hez fordult – Menj inn�t, keressetek Sippouval egy biztons�gos helyet! –
• M�g hogy menjek?! Maradok, itt helyem! –
• Menj m�r!! Nincs id�m vitatkozni! –
• De… -
• Menj! Vidd Sippout biztons�gos helyre! –
• Rendben… - szor�totta �ssze az �kl�t, �s rohant is, k�zen ragadta a kis r�kad�mont, �s szaladt tov�bb.

• Ez j� lesz. – sz�lt, �s egy barlangba l�pett be, �vatosan, nesztelen�l, f�lve m�r lakja valaki.

A k�vetkez�, amit Sippou hallott egy sikoly volt.

• Szerbusz Kagome. – mosolygott vele szembe az, aki el�l elb�jtatt�k �ket ide.
• Naraku… Mit tett�l Inuyash��kkal?! –
• Nem tudom, val�sz�n�leg, m�g mindig azzal a b�bbal harcolnak. Igaz�n j�l siker�lt, egy �kk�szil�nk van benne. – visszhangzott halkan g�nyos hangja.
• Mit akarsz t�lem? –
• H�t nem egy�rtelm�? Az �kk� szil�nkot, az-az utols� darab, ami hi�nyzik. �s a Shikon no Tama v�gre �jra egyben fog t�nd�k�lni, term�szetesen fekete f�nnyel. –
• Az utols�… - ism�telte, �s sz�v�t el�nt�tte az undor – Kouga… Kohaku… - suttogta lassan, �s meleg szem�be k�nnyek sz�ktek.
• �gy bizony. Mind meghaltak… Ez az �let rendje… �s, most te k�vetkezel. Ha �tadod �nk�nt, gyorsan v�gzek veled. –
• Ne mer�szelj hozz� �rni Kagom�hoz! – ugrott a l�ny el� Sippou v�delmez�leg, de a gonosz f�lv�r egy legyint�ssel a falnak v�gta, mire az t�bbet nem mozdult.
• Sippou! –
• Magad miatt agg�dj… Add �t a szil�nkot. –
• Soha! –
• Te akartad. – suttogta neg�d-�desen.

Egy villan�snyi id�. Csak egy nagy fekete f�ny. Ennyi volt.

Kagome t�rdre rogyott. K�nokt�l ny�sz�r�gve kapott bord�n �t�zott bl�z�hoz. Szem�ben �sszegy�lt gy�m�ntok, most csordog�lni kezdtek, csak�gy, mint sz�j�n kibuggyan� m�ly-�des v�re.

Naraku vigyorogva l�pett oda hozz�, nyak�hoz k�zeledett hossz�, csontos ujjaival, de a l�ny elkapta csukl�j�t.

• Nem adom. – pr�selte ki mag�b�l a szavakat, de m�r besz�lni is f�jt sz�m�ra.
• K�ny�r�gj… - r�zta le mag�r�l a gyenge b�kly�t, �s elvette, amit akart –… hogy meg�ljelek.

Kagome v�gleg �sszeomlott, t�r�keny teste kecsesen hullt a porba. �rezte, minden ereje elfogy. Es� kopog�s�t v�lte hallani; kintr�l sz�r�dhetett be, olyan neh�zkes �s �lmos volt minden.

• A makacss�godnak k�sz�nheted. Lehetett volna k�nny� hal�lod is. – mosolygott f�l sz�j�ra, majd elt�nt, hiszen ami kellett m�r n�la volt.

• Mi ez?! – �rtetlenkedett a szerzetes, mikor a s�t�t alak, ami ellen v�gig harcoltak, porr� lett.
• Csapda? – vonta fel szem�ld�k�t Inuyasha, majd orr�t hirtelen egy sz�vfacsar� illat �t�tte meg – Kagome v�re… - motyogta, �s mint az �r�lt elkezdett rohanni a frissen hordott szag fel�.
• N�zd! – mutatott Sango, most egy pokoldar�zsra, mely elvette az �kk�szil�nkot a b�b� poraib�l, majd elsz�llt vele – Ezt �rezte Kagome. –
• Igen, de most siess�nk Inuyasha ut�n. –

• Kagome! – ki�ltozott a hanyou, egy barlangba l�pve; sz�v�t, mint par�nyi t�k szurk�lt�k, az aggodalom – Kagome! – pillantotta meg a saj�t v�r�ben fekv� l�nyt, �s azonnal odarohant hozz� – Kagome, Kagome j�l vagy? Minden rendbe lesz. Hallod a hangom?! –
• Inuyasha? – ny�gte a l�ny, de hangja megnyugtatta a f�lv�rt: �letben van – Olyan f�radt vagyok… -
• S… ne besz�lj… - “Fel k�ne emelnem, de azzal csak m�g t�bb v�rt vesztene…”
• Bocs�ss meg, Naraku elvette az �kk�szil�nkomat. –
• Nem baj, majd visszaszerezz�k. –
• Olyan f�radt vagyok… aludni szeretn�k… aludni egy igaz�n j�t… �s �lmodni… -
• Ne hunyd le a szemed! Maradj �bren, hallod Kagome, most nem szabad aludnod! –
• Mi�rt nem Inuyasha? Olyan �lmos vagyok… Csak egy igaz�n kicsit lepihenek… -
• Ne aludj el. Nem szabad… - m�lyedt bele a meleg, gesztenyebarna szemp�rba, melynek t�kr�ben elveszett, �s saj�tj�ban is k�nnyek gy�ltek.
• F�zom… Hideg van… - pr�b�lt fel�lni, de mozdulni se b�rt – Nagyon f�j… de lassan nem �rzem… mindj�rt elm�lik… - zil�lta, hangja egyre jobban akadozott.
• S… - nyugtatgatta a fi�, �s r�ter�tette t�zpatk�ny kimon�j�t - Igen, minden rendben lesz. – mondta ink�bb mag�nak, mintsem a s�padt l�nynak.
• Mennem kell… - suttogta Kagome, puha porcel�n arc�n most valami pajkoss�g t�kr�z�d�tt, mint �jj� �ledt gyermekkora, meg nem szokott j�t�k csillogott k�pr�zat �risz�ben.
• Menned? Maradj egyhelyben! –
• Mennem kell, h�vnak… - mosolygott sejtelmesen, von�sai l�gyan vezett�k lecsordul� k�nnycseppjeit, v�gig �tjukon.
• Kik h�vnak. –
• H�vnak engem… r�m v�rnak. –
• Kik?! Kik v�rnak r�d?! –
• Inuyasha… szeretlek… azt akarom, hogy l�gy boldog. –
• Ne mondj ilyeneket, meggy�gyulsz. –
• Szeretlek. – mosolygott kedvesen, �s �rezte, hogy lelke olyan k�nny�, nem nyomja m�r semmi, nem fert�zi e vil�gi mocsok; rep�lni akart; leperegtek el�tte �lete legszebb eml�kei, mosolygott.
• Kagome, k�rlek, �n is szeretlek. Maradj velem! Hallod?! Ne menj el! Ne csukd le a szemed! –
• Viszl�t. – b�cs�zott, gyeng�d hangja, most el�sz�r ez id� alatt biztos volt, �s hat�rozott, b�rsony pill�it utolj�ra meglebegtette, pislogott, �s m�r csak a feh�rs�get l�tta, �s n�h�ny �lomsz�p alakot, kik �t h�vt�k, hogy v�gre pihenhessen e f�radt �letre.
• Ne hagyj itt… - csordult ki k�nnye a hanyounak, nem is tudta igaz�n mit �rez most.

Tal�n nem is akarta elhinni. Itt hagyt�k, az, akit e vil�gon a legjobban szeretett itt hagyta. Sz�v�ben m�rhetetlen keser�s�get �rzett. �lete elvesztegetetnek t�nt. Hiszen annyi mindent nem tett m�g meg: soha nem mondta el a l�nynak, mennyire szereti, �s mennyire j�, hogy vele van, nem suttogott f�l�be m�z�des szavakat, nem fogta meg a kez�t, hogy egy�tt �lvezhess�k a tavaszt. �s most m�r nem is fogja… mind azt, amit Kagome megtett, � k�s�bbre halasztotta, t�tov�zott, �s m�r bep�tolni k�s�.

Riadt tekintet�t v�gigfutatta a holttesten, Sz�v�t el�nt� f�jdalomt�l ord�tani tudott volna. Kagome szeme kih�lten meredtek a s�t�t semmibe, nem eml�keztetett m�r r�gi ragyog�s�ra, nem csillogott m�r �gy, mint egykor. A fi� ujjaival lez�rta a szemfed�ket, nem b�rt belen�zni a sima t�k�rbe. Hirtelen gondolattal mag�hoz �lelte az ernyedt l�nyt, de hidegs�g�t�l m�g jobban megr�m�lt.

• Hogy engedhettem… - suttogta – Kagome k�rlek, bocs�ss meg! Kagome! Kagome… ha hallasz… szeretlek… -

Lassan fel�llt, ruh�ja �szott a l�ny m�lyv�r�s v�r�ben. Kil�pett az es�re, l�b�t �vatosan tette le egym�s ut�n, nehogy egy par�nyi �l�l�nyre is r�l�pjen, majd temp�j�n gyors�tva futva eredt neki, az �ld�z�snek. Elborult elm�je mind csak Kagome mosolyg�s arc�t lebegtette el�tte, �s csaj�t t�boly�ban hallani v�lte kedves szavait.

• Au… - �lt fel Sippou, �s kicsiny buksij�t simogatta f�jlal�an, majd alaposan is k�r�l tekintett – Kagome! – szaladt oda a l�nyhoz, �s mosolyogva hajolt fel� – Kagome, �bredj! – b�kd�ste oldal�t, de megijedt tapint�s�t�l, f�lve n�zett le apr� kezecsk�ire, melyet most s�t�tre festett egy bord� anyag – Kagome? – h�tr�lt �s jobban megn�zte bar�tj�t; hogy nem vette �szre eddig maga sem tudta, de most l�tta a Kagom�t k�rbevev� t�kr�s v�rtavat – Kagome… - ism�telgette, �s s�rva pr�b�lta fel�breszteni, hi�ba – Kagome! Kagome! -

• �s most Inuyasha, l�thatod, hogy te velem szemben semmit sem �rsz. Ak�rhogyan is igyekeztetek. Sz�nalmas. – n�zett az el�tte p�r m�terrel hever� hanyoura, ki saj�t v�r�ben f�r�dve pr�b�lt fel�llni, �s v�ghez vinni bossz�j�t – Teljess� teszem a Shikon no Tam�t, �s m�r senki sem �ll�that meg! – kacagott, �s beillesztette, az utols� k�t darabot is – N�zd! Az a l�ny semmit nem �rt a hal�l�val. K�ny�rg�tt nekem, hogy hagyjam meg az �let�t. –
• Hazudsz! Kagome sohasem… -
• Higgy, amit akarsz. – mosolygott m�ly megvet�s�vel, majd lehunyta szem�t, a nagy f�nycs�v�t�l – V�gre, az eg�sz teljesen az eny�m. – kacagott, �s felemelte a magasba, hirtelen azonban egy reped�s jelent meg a Shikon no Tam�n, �s az v�gig futva sz�t�gazott – Mi ez? – lep�d�tt meg a gonosz korcs, �s �mulva n�zte, ahogy az �jra egyes�lt �gk� darabokra esik, �s porr� lesz.
• Csak az, tehette volna eg�ssz�, aki sz�tt�rte. – hallatszott ekkor h�tuk m�g�l egy nyugodt n�i hang.
• Kikiyou? –
• …de �, ha j�l tudom meghalt. Meg�lted. – folytatta kem�nyen, kegyelmet nem ismerve, �s kifesz�tette �j�t.

• Sippou! Kagome! – dermedt le a taijiya bel�pve a s�t�t kis v�ly�ba.
• Sango… Miroku… - fordult lassan h�tra a kis r�kad�mon, szeme v�r�sl�tt a sok s�r�st�l, hangja akadoz�an vonaglott – nem mozdul… -
• Nem lehet… - t�rdelt le mell� a szerzetes, �s eltakarta Sippou szem�t.
• Kagome… - szor�totta Miroku kez�t a d�monirt� l�ny, �s s�r�sban t�rt ki.
• Menn�nk kell… meg kell keresn�nk Inuyash�t… -
• Nem b�rok… -
• Sango, er�snek kell lenn�nk. – t�mogatta, ki a l�nyt a szint�n elszomorodott Kirar�hoz – “�rzem Naraku gonosz aur�j�t, Inuyasha is odamehetett, vajon m�r tudja, hogy Kagome… Ak�rhogy is sietn�nk kell, m�g miel�tt valami �r�lts�get m�vel.”

• Inuyasha! – ki�ltott m�r messzir�l a szerzetes, �s �szre sem vette, hogy most a h�ta m�g�tt �l� d�monirt� leugrik.
• Naraku! Te �tkozott! – t�madt neki ellens�g�nek a l�ny, de egy v�d�pajzs miatta alul maradt.
• Semmi �rtelme, nem harcolok ilyen gyenge haland�k ellen. – t�nt el – “Elt�rt, megsemmis�lt, a szent �kk�, amit annyira akartam…”

A s�t�tben m�r csak egy dolog vil�g�tott, egy apr�cska f�ny.

Egy l�ny fek�dt, mint fel�ldozott hercegn�, �s mellkas�ban ragyogott valami… valami, nem evil�gi f�nnyel, �s ez a k�l�nleges ragyog�s elhalv�nyult, majd v�gleg kialudt.

A l�ny ki eddig mozdulatlanul hevert, most lassan m�l�n, de m�gis kecsesen fel�llt. Teste k�r� �rt m�lyv�r�s tenger l�tv�nya megr�m�tette, v�gign�zett mag�n: ruh�j�t is �tfestette saj�t �des v�re. Olyan hirtelen �bredt, mint amilyen hirtelen elvesztette eml�keit. Megd�rzs�lte homlok�t, �s a k�oszt egyre jobban �rezte lelk�ben, a z�rzavart, melyben nem tudott rendet tenni. Fej�ben megsz�lal� hang, csak m�g jobban megijesztette.

• Kit? –

• De h�t mi�rt �ln�m meg? Nem is ismerem… -

• Hal�lom? Halott vagyok? –

• Rendet? Mi�rt �n? Aludni szeretn�k… -

• Naraku? – ism�telte a sejtelmesen suttog� l�gy hangt�l kapott utas�t�sokat, m�g egyszer megmassz�rozgatta homlok�t, majd k�rben�zett.

Egyik ir�nyba gyeng�n besz�r�d� f�nyt pillantott meg, a m�sikban pedig m�g nagyobb s�t�ts�get. Elindult a kij�ratnak t�n� vil�gosabb oldal fel�, de hirtelen megtorpant, k�ztet� sugallatott �rzett, mikor a h�tborzongat�an kellemes fi� hang megsz�lalt.

• Ne arra menj, hanem erre… De merre? Mit sz�ved s�g, nem �rti… Meg �ri? Ott v�r a v�lasz… R� tal�lsz? T�rsra, kop�r l�tedre… Vagy mire? –
• Ki vagy te?! Mutasd magad! – zil�lta r�m�lten a l�ny.
• A k�rd�s az, hogy te ki vagy. Kikiyou, a neved Kikiyou - kacagta vid�man a fi�, majd �jra r�zend�tette n�t�j�ra - Ne arra menj, hanem erre. De merre? Mit sz�ved s�g, nem �rti. Meg �ri… -

Kagome elindult merre sz�ve s�gta, a s�t�tbe. Remegett a f�lelemt�l, m�gis v�gig ment a sz�m�ra kijel�lt �sv�nyen.

Kez�t s�patag arca el� emelte, a hirtelen j�tt f�nyt�l. Pislogott p�rat a f�lhom�lyban, melyet �nn�nmaga teremtett beburkolt elm�je k�r�.

“Egy l�…” – pillantotta meg a nagy k�terem k�zep�n h�s�l� fejedelmi �llatot; lassan k�zelebb l�pett hozz�, ajkait meg sem mozd�totta �gy sz�lt, hogy csak fej�ben visszhangzott. – “Mi�rt vagy itt… Mi�rt vagy ilyen szomor�?” – a j�sz�g szeme j�ges�k�nt verte, aki r�n�zett, m�ly�ben b�nat lappangott hossz� egyed�ll�te miatt – “Mag�nyos vagy? �n is… gyere, menj�nk egy�tt. Gyere velem…” – mosolygott kedvesen a l�ny.

A nemes �llat, lehajtotta fej�t, lassan fel�llt, �gy n�zte, az �r�sokkal telir�tt falat, mint ha ebben a pillanatban ker�lt volna erre a s�t�t helyre. Lehunyta gy�ngy tiszta szemeit, �s test�t a mindent el�raszt� f�nynek adta �t.

Kagome pill�it megremegtette, majd felnyitotta. A m�n m�r sehol nem volt, csak egy kard �llt el�tte azt s�gta, vegye el. A l�ny egy magabiztos mozdulattal kir�ntotta a sziklatalajb�l.

• Inuyasha. – sz�l�totta meg a papn� a t�rdre rogy� hanyout, k�r�l�tt�k mindenki zil�lva s�rt �des k�nnyeket.
• Mit vehet m�g el t�lem? –
• Megkeresem Narakut, �n v�gzek vele. –
• Nem… nem hagyom, hogy t�ged is… -
• Hagyd r�m. – ford�tott h�tat Kikiyou, hangja hidegzuhany volt, �s l�lekgy�jt�i k�r�ben elt�nt, ellentmond�st nem t�rve.
• Inuyasha… - l�pett oda hozz� a szerzetes b�tortalan hangon kezdte – El kell temetn�nk… Kagom�t… el kell temetn�nk… -
• �t? Ne k�rj t�lem ilyet… -
• Tudom, milyen neh�z… de musz�j… -

• Itt volt! Pontosan itt fek�dt! –
• Az illat�t sem �rzem… - “A f�ld besz�vta, hov� t�nhetett a teste?”

• N�zd azt a l�nyt ott… -
• Mekkora kardot cipel… -
• Tiszta v�r a ruh�ja. –
• Biztos egy csat�b�l menek�lt el… - susmorogtak a falusiak l�tv�n a viharvert Kagom�t.

Kagome nem nagyon foglalkozott vel�k, odament egy a kunyh�ja ajtaj�ban �cs�rg� id�sebb h�lgyh�z.

• Sz�ks�gem van egy ruh�ra… - mondta nyugodt l�gy hangj�n.
• Ruh�ra? Mi t�rt�nt veled gyermekem? �s honn�t szerezzek �n neked ruh�t? –
• Sz�ks�gem van egy ruh�ra… -
• J�-j�. Megn�zem, mit tehetek… Ezt m�g r�gen hordtam, kiss� sz�tfeslett, �s p�r helyen elszakadt. Pr�b�ld fel. –
• K�sz�n�m. – vette mag�ra a feh�r, l�gy anyagot; a darab maga t�nyleg kiss� �t�tt-kopott volt: oldalt combig fel volt hasadva. Egyik ujja r�videbb volt, mint a m�sik.
• Seg�tek. – sz�lt az �regasszony, �s sz�p masnira k�t�tte a vastag �vszer� anyagr�szt – Csinos… mintha csak a volt l�nyomat l�tn�m… -
• Volt l�ny? Sayo igaz? –
• Honnan… -
• J�l �rzi mag�t a m�svil�gon. – hunyta le szem�t – �s �dv�z�l. –
• De h�t… -
• �n is onnan j�ttem. – intett Kagome, felkapta f�nyl� kardj�t �s kil�pve a kunyh�b�l �tnak indult egyenesen a s�r� erd�be.

• Inuyasha… menn�nk kell… -
• Nem megyek, hagyjatok… - n�zte tov�bb a barlangban l�v� helyet, hol a f�ld v�r�sebb, s�t�tebb volt, �s hol lassan n�v�nyek kezdtek cs�r�zni.
• �gy hogy �llunk bossz�t Kagom��rt?! – pattant fel Sango is – hagyod, hogy Naraku vid�man �ljen?! –
• Kagome… - szor�totta �k�lbe kez�t – Menj�nk! –

• Egy Naraku nev� szellemet keresek. – mondta Kagome legk�ny�rtelenebb hangj�t el�v�ve, �s kardj�t egy m�r kif�rasztott szellem nyak�hoz illesztette.

• Nem ismerem… - h�zta feljebb �ll�t, �s pr�b�lt szabadulni, de amint kimondta ezeket a szavakat tork�n �tszaladt egy f�jdalmas r�ndul�s, ut�na m�r nem �rzett semmit, teste porr� lett.

Kagome le�lt a fa al�, mereng�en n�zte a holdat, mely m�r f�nt ragyogott ez�st�s f�ny�vel, megannyi rejt�lyjel kecsegtetve. H�t�t nekivetette az odvas t�rzsnek, �s mag�hoz szor�totta egyetlen t�rs�t.

Kicsit f�zott is t�n. K�rben�zett, �s egy pisl�kol� f�nyt pillantott meg a t�volban. Fel�llva fontol�ra vette a dolgot, majd v�geredm�nyben �vatosan elindult fel�.

Egy falu. Ahogy Kagome beljebb s�t�lt levert h�zak, par�zslottak, �s �lettelen falusiak hevertek mindenfel�. Teljes volt a rombol�s. Egy g�nyos kacag�s �t�tte meg f�l�t, majd egy m�sik kellemetlen hang.

• F�n�k. Ezt n�zd milyen zs�km�ny. –
• Igen, meg�rte megt�madni. T�lts m�g szak�t! – ki�ltott oda egy f�lelemt�l remeg� fiatalasszonynak – H�t te meg?! –n�zett most a teljesen nyugodtan fel�j�k k�zel�t� Kagom�re – Milyen gy�ny�r�, vigy�tek a t�bbi k�z�! –
• Engem nem… - motyogta, �s kardja markolat�val le�t�tte a fel�je k�zeled� k�t gusztustalan alakot, majd m�g m�sik h�rmat is.
• Fogj�tok m�r meg! –
• Egy szellemet keresek. A neve Naraku. –
• �gy harcolsz, mint egy igazi f�rfi. Csatlakozz hozz�nk. Legy�l az asszonyom. –
• Nem. Engedd el a n�ket. –
• J�l van, mehetnek. – ijedt meg a fel�je k�zeled� peng�t�l, majd maga is el�r�ntotta fegyver�t – van benned er�… - pr�b�lta visszaverni fel�je indul� kardot, de alig tudta t�vol tartani saj�t nyak�t�l.
• Mi? – n�zett le Kagome l�b�ra, melybe most egy kisgyermek kapaszkodott, el�g volt ennyit f�lren�znie kez�b�l ki�t�tt�k a kardot.
• Most, megvagy! – nevetett g�nyosan a bandita, �s h�tratasz�totta Kagom�t, �gy, hogy az a f�ld�n landolt, a gyerekkel egy�tt.
• Kisfiam! – szaladt oda egy id�sebb h�lgy, elr�ngatta �s el is szaladt vele, am�g m�g szabad volt az �tja.
• Ott hagyjuk a n�nit? � mentette meg minket. –
• Nem tehet�nk �rte semmit, tud mag�ra vigy�zni. –
• Nos, vel�nk tartasz? – szegezte szekerc�j�t Kagome nyak�hoz a testes vez�r.
• Nem… - ernyedtek el v�gtagja a v�laszt kimondva, �s �gy hevert ott, mintha azt v�rn�, hogy lecsapj�k a fej�t.
• Nem rettegsz? Meg�lhetlek. –
• Legal�bb pihenhetek majd… -
• Nem f�lsz a hal�lt�l. Ez tetszik. –
• Uram. – l�pett el� egy j�k�p� fiatal fi�; arca feh�rre volt m�zolva, szeme er�sen ki volt h�zva feket�vel, rajzolt k�nnycsepp d�sz�tette arc�t, sz�ja sark�ban m�gis lemoshatatlan vigyor lapult; egy ijeszt� boh�c; Kagom�hoz fordult – tess�k. – ny�jtotta �t a kardot; Kagome kicsit meglep�d�tt, felvonta szem�ld�k�t �s az ifj�ra n�zett, aki csak mosolygott r� – t�ged h�v.
• Mit csin�lsz te bolond? –
• Nem lenne �rv�nyes k�zdelem, egy fegyver n�lk�li n�. K�v�ncsi vagyok a kimenetelre. –
• Legyen, egy n� nem fog ki rajtam. –

A l�ny egykett�re talpon termett, �s k�rben�zve csak a sok rabl�t l�tta kik �rdekl�d�en v�rt�k a fejlem�nyeket, undorodott. M�g egyszer r�n�zett a fi�ra, kivel kapcsolatban fura�rz�se t�madt, majd h�r�tott egy csap�st.

• Csak egy n�, finomabban. – nevetett az ifj� j��z�en.

Kagome m�r nem agg�dott ennyire. Nem telt bele sok id�, m�r ott t�rdelt a vez�r mellkas�n, gy�ztesen kiker�lve a p�rviadalb�l.

• Mi vagy te? D�mon? – zil�lta a f�rfi.
• Nem � nem egy d�mon. A kard, amit forgat a Gin Uma. Egy el�tkozott penge, melyhez milli�k v�re tapad. A forgat�it mind elragadta a hatalom�hs�g, �gy lem�sz�rolt�k ak�r saj�t csal�djukat is, ez�rt elz�rt�k egy m�ly barlangba, hol hangod semmiv� lesz, vaks�god meg�rj�t, �s nem hallasz semmit. De most t�ged h�vott, k�v�ncsi voltam mi�rt. Nem �rdekel a hatalom, se kincs. De mi�rt akar t�ged a Gin Uma? – �rintette meg Kagome homlok�t: “Ugye te nem hagysz el? Ugye velem maradsz? …nem szeretn�k egyed�l lenni… maradj mindig mellettem…” - Meg�g�rte neked? Milyen �rdekes… ahogy k�t�dik hozz�d… Egy mag�nyos kard, �s mag�nyos gazd�ja… H�t nem ironikus? -

A l�ny nem sz�lt semmit, tal�n kicsit d�h�s volt, mert g�nyol�dva besz�lnek r�la, de csak nekiszegezte kardj�t a sz�nokl� fi�nak.

• Nyugalom… A nevem Karasu, nem vagyok az ellens�ged. Veled tartok. –
• Nem k�rtem. – ford�tott h�tat �s teljes higgadts�ggal csak �gy els�t�lt.

• Cs�p�s az id�. –

• Mi�rt k�vett�l? – h�zta mag�t m�g jobban �ssze, kardja k�t combja k�z�tt pihent, �s szorosan �tkarolta t�rd�t.
• Mondtam, hogy veled tartok. –
• Ki vagy te? –
• Se nem ember, se nem D�mon. Nem vagyok �l�, de nem vagyok holt. R�szben Te vagyok, saj�t �r�leted sz�lem�nye. – suttogta h�tulr�l hol jobb, hol bal f�l�be m�zes-m�zos hangj�n.
• �r�letem? Nincs sz�ks�gem r�d. –
• De van, �s nekem is r�d. –
• Azt mondtad… sz�ks�ged van r�m? –
• Igen. Te vagy nekem a nap �s �n ki az �rny�kban j�rhatok. Te vagy a szell� �s �n ki melegben meghalok. Te vagy az es� �n �h�t� gyomod. Sz�tt�pn�m magam, ha csak egyszer is igazi neveden sz�l�thatn�lak. – mosolygott, �s j�t�kosan hozz�tette – Egyetlen vir�gom. –
• Igazi nevemen? Kikiyou… Az �n nevem Kikiyou, vagy hazudott, az a fi�? –
• Ne arra menj, hanem erre… De merre? Mit sz�ved s�g, nem �rti… Meg �ri? Ott v�r a v�lasz… R� tal�lsz? T�rsra, kop�r l�tedre… Vagy mire? –
• Te volt�l… H�t akkor, hogy h�vnak? Mond meg, mi�rt hazudt�l nekem? –
• Nem hazudtam, �n azt mondtam, amit hallani kart�l.
• Mi�rt Kikiyou? Mi�rt akartam �n azt hallani? –
• Nincsenek eml�keid… -
• Mi az igazi nevem? Mond meg… k�rlek… -
• Val�j�ban Kagome vagy, de m�gis Kikiyou. –
• Mi�rt? –
• Kikiyou egy hatalmas erej� papn� volt, de meg�lt�k, te vagy a reinkarn�ci�ja. N�zd! Hol �j, hol nappal. – h�zta el jobb tenyer�t orc�ja el�tt, �s el�tte csillagok jelentek meg, majd felh�k. –
• Egy tr�kk? –
• Nem val�s�gos ill�zi�. –
• Egy ill�zi� nem lehet val�s�g. –
• Mi�rt nem? Csak rajtad �ll. Kivet�tett gondolat. Hopp! �s l�m egy vir�g. Neked h�lgyem. – ny�jtott �t egy fekete rozs�t, szennyes �r�mt�l ragyog� szirmai megbabon�zt�k a szemet.
• Nincs sz�ks�gem a h�zelg�sedre, hagy b�k�n. M�r nem vagyok egyed�l… -
• Nem �ll j�l neked az a kard, t�r�keny tested k�r� jobban illene egy er�s f�rfikar. –
• Ne �rj hozz�m. – mondta cseppet sem hat�rozottan, libab�r�s lett, ha csak r�n�zett a fi�ra.
• Ha t�ncot j�rna l�bam, ahogy r�gi sz�p id�ben, penge �l�n tenn�m, mint a hal�l �r�m�ben… - dalol�szott tov�bb, alakja elt�nt a hom�lyban, nem sz�lt t�bbet, csak �r�lt mosoly�t hagyta h�tra, majd az is szertefoszlott.

Kagome m�g jobban �sszeh�zta mag�t pihenni pr�b�lt, b�r �gysem tudott, zavarta a megnyugtat� cs�nd, melyet Karasu okozott t�voz�s�val.

• Sehol sincs… -
• Nem akarja, hogy megtal�ljuk. –
• Naraku b�z�t nem �rzem… de valami m�st… -
• Igen, megg�tolt gonosz energia. Hatalmas… aki kord�ban tartja biztos nagy erej� harcos, vagy nagy spiritu�lis tud�s� pap lehet. – tekintett keletnek Miroku.
• N�zz�k meg! Sippou, te maradj itt. –
• Nem akarok egyed�l. –
• Akkor gyere, de ennek lehet, hogy harc lesz a v�ge. – sz�lt Inuyasha a maga flegma m�dj�n, majd megindult.

L�bait sebesen szedte, h�tha most v�gre valami nagyobb kih�v�sra lel, mely, ha csak egy pillanatra is de feledteti vele Kagome t�kr�s szem�t, ami az�ta k�s�rtette; az-az �res tekintett, melyet hal�la ut�n h�tra hagyott.

• Mi? – torpant meg a hanyou �s t�tov�n a l�nyra n�zett – Egy �jabb csapda? –
• Ki vagy te? – n�zett fel az, �s fel�llva megszor�totta kardja markolat�t.
• Te ki vagy? – “Nincs Kagome illata… de a kardja d�moni energi�t sug�roz… Mi ez a l�ny?” – b�zlesz a v�rt�l… m�gis h�ny �letet ontott�l ki?!
• Mi k�z�d hozz�? –
• Te nem lehetsz �… - szor�totta kez�t �k�lbe, m�rges volt a l�nyra, m�rges, mert pont �gy n�z ki, mint elvesztett szerelme – hogy mered az � alakj�t felvenni?! –
• Harcolni akarsz szellem? –
• Ez lesz sz�modra az utols�! –
• Megl�tjuk! – csaptak �ssze, mindketten teljes erej�kb�l k�zd�ttek, de v�g�l Inuyasha maradt alul.
• Nem lehet, az �n Tetsusaig�m… -
• Mi folyik itt?! – �rkeztek meg a t�bbiek, �s k�rd�en n�ztek a p�rosra.
• � nem �! – ki�ltott a hanyou, farkasszemet n�zve a f�nyl� peng�vel.
• Csak nem… - �mult el Miroku – A Gin Uma… Inuyasha vigy�zz! Az akard a Gin Uma! –
• Inu… Yasha… - ism�telte lassan a l�ny, fegyvere kiesett kez�b�l, �s a fej�hez kapott – Inuyasha… -
• Mi t�rt�nik? –
• Hagyj! – ki�ltott r� Kagome, felkapta kardj�t �s elszaladt, �gy ahogy a l�ba b�rta.
• Ebbe meg mi �t�tt? Megfutamodott el�lem. –
• Legy�z�tt nem? –
• Mi�rt n�zett ki �gy, mint Kagome? –
• Nem tudom, de sem az illata, sem a viselked�se nem volt olyan… - �lt fel, szem�ben k�nnyek csillogtak, de �gyelt r�, hogy egyet se eresszen szabadon.
• A nevedre valahogy reag�lt… nem lehet, hogy m�gis… -
• Nem! …ne ringassuk magunkat ill�zi�kba, csak m�g jobban f�jna, ha kider�l, hogy m�gsem � az, megint elvesz�ten�nk… -
• Ill�zi�… meghat�roz�s: valamely nem l�tez� csod�latos dolog, melyet megalkot�ja �lmaib�l h�v el�, hogy m�sokat elk�pr�ztasson vele. – jelent meg ekkor egy furcsa alak, l�gyan h�tra t�rte r�vidke korom haj�t, �s kil�pett a fa �rny�k�b�l.
• Ki a fene vagy te?! –
• Karasu, ami azt illeti, tal�n m�g a fene is �n vagyok… A h�lgy pontosan az volt, akire gondoltatok. –
• Kire gondoltunk volna?! –
• H�t ezt nekem kell tudni? – mosolygott – Visszak�ldt�k a t�lvil�gr�l, hogy v�get vessen ennek a h�bor�nak. –
• Kagome… -
• Igen � az… de nincsenek eml�kei, elm�je teljesen tiszta, �j lappal kezdett. Hogy ne keveredjen bele ebbe a bonyolult szerelmi �gyedbe… -
• Kagome… -
• Nekem mennem kell… Kih�lik a te�m. – hajolt meg, majd k�dd� v�lt.

• �dv�z�llek ezen a z�rzavart�l ittas reggelen. –
• Karasu? –
• �n vagyok az. –
• Te tudsz a m�ltamr�l igaz? –
• Foltokat �letedb�l. Reg�nyed hi�nyos. –
• De ismertem kor�bban valami… Inuyash�t? –
• Hagy gondolkodjak. K�z�pmagas, �sz haj�, kutyaf�lekkel? –
• Igen. –
• Ismered. �… -
• Igen? –
• �… az-az �r, kivel el�bb t�rsalogt�l. –
• Vagyis nem… - s�hajtott m�lyet.
• Nem mondtam. Kikiyou szerelme, kij�tszott�k �ket egym�s ellen, �gy halt meg a hajdan leghatalmasabb papn�. Majd mikor ideker�lt�l oldal�n harcolva egym�sba szeretetek, de… -
• De? –
• Te mindig csak m�sodik volt�l sz�v�ben. –
• �rtem… – “�reztem, hogy valahonn�t ismernem kellett.”
• Megtal�ltam… -
• Mit? –
• Ink�bb kit egyetlen igazgy�ngy�m. Akit keresel… addig nem nyugodhatsz. Ki vesztedet okozta vir�gsz�lam. –
• Naraku? Megtal�ltad Narakut? –
• Pontosan. –
• Vigy�l hozz�! –
• Nem lehet. –
• Mi�rt nem? –
• N�zd. – mutatott a kardra, mely most t�z forr�ra hev�lt, �s kiugrott gazd�ja kez�b�l – Egy mag�nyos kard, �s mag�nyos gazd�ja… de te most m�r nem is vagy olyan egyed�l… - mosolygott, �s ism�t elt�nt fekete tollakat hagyva maga ut�n, �s egy varj� k�p� felh�t �rt a zavaros �gre.
• Shiro! Mi�rt? Maradj velem… a bar�tom vagy… nem akarom, hogy egyed�l legy�l… meg�g�rted… - hullott k�nnye tulajdon t�rs�ra, kit soha nem kezelt egyszer� fegyverk�nt – nekem nem az�rt kellesz, mert er�s vagy… hanem mert a bar�tom vagy… maradj velem… - a kard k�r�li lassan elt�nt, Kagome ism�t kez�be fogta jobban f�nylett, mint azel�tt – Karasu! –
• Sz�l�tasz napvil�gom? –
• Vigy�l Narakuhoz! –

• �s itt voln�nk, hol a s�t�ts�gbe bele lehet fulladni. –
• Kik k�zel�tik meg a palot�mat? – l�pett el� Naraku – Kagome… csak nem t�ged is �jragy�rtak? – sz�nlelt nyugodts�got g�nyos vigyor�val.
• �n m�g elint�zek valamit. –fordult el Karasu, �s els�t�lt a semmibe.
• Naraku a neved? –
• �s ha igen… �gy sz�l�tanak. –
• Meghalsz, hogy �n is pihenhessek. – pislogott, majd kardj�val egy�tt nem k�rt csat�ba kezdett, �letre-hal�lra.
• Csak nem k�pzeled, hogy gy�zhetsz. –
• Nem sz�m�t. –
• Akkor m�gis mi�rt akarsz meg�lni? Ha nem �rdekel, hogy gy�z�l-e vagy sem, mi�rt harcolsz? –
• Valakik�rt… akikre nem is eml�kszem… ezt mondt�k nekem. –
• �les a kardod, dolgozz nekem. –
• Mi�rt dolgozn�k? Te �lt�l meg… -
• Kagome! –
• Ki a… Inuyasha? – pillantott h�tra szeme sark�b�l.
• Gondoltam seg�thetnek. – integetett Karasu, majd f�lre �lt egy magas f�nak d�nt�tte h�t�t; a t�bbiek csillog�szemmel vetett�k bele magukat a k�zdelembe.
• Rossz d�nt�s. – sz�lt Naraku, �s nagy erej� m�rg�t k�ldte Kagom�ra, azonban varj�tollak fogt�k fel a t�mad�st; a Shiro ekkor belehatolt a gonosz f�lv�rbe; a f�ny bel�lr�l szaggatta sz�t, v�ge van…

• Kagome… - csod�lkoztak a t�bbiek, �s k�zel�tettek bar�tjuk fel�.
• V�laszthatsz. – sz�lt Karasu – vel�k maradsz, visszakapod az eml�keidet �s v�gigszenveded szerelmes v�gyaidat, vagy m�sz pihenni, amire mindig is v�gyt�l.
• …maradok… - felelt t�tov�n, �s csillog� tekintet� t�rsaira n�zett, kik �gy �r�ltek neki, hogy ki sem tudt�k mondani.
• Akkor h�t… viszl�t gy�ngyvir�gom… -
• V�rj! –
• Mag�nyod gyermeke vagyok, elm�d �r�lete. Rem�lem, l�tjuk m�g egym�st egy t�bolyult �r�ban. – nyomott cs�kot kez�re, majd �tny�jtva egy fekete r�zs�t k�dd� foszlott sz�t, eml�kek sokas�g�ra.
• Kagome. – �lelte �t Inuyasha a l�nyt – �n… -
• Nem mondj semmit… tudom… �n is szeretlek… - v�ltottak forr� cs�kot, �s �lvezt�k, hogy egym�snak vannak teremtve.

V�ge