Meleg, tavaszi péntek reggel volt. Aznap Kagome otthon ébredt fel a szobájában a vekker hangjára, ugyanis úgy határozott, hogy azon a héten mellőzi az ékkőkeresést, és inkább iskolába jár (persze, mivel azon a héten volt egy csomó iskolai ünnepély, és az óráknak több, mint a fele elmaradt). Hiába volt más, mint a többi lány, lógni akkor is szeretett a suliból, még így is, hogy hetente csak egyszer-kétszer tette be a lábát az intézménybe. Na, szóval, Kagome felébredt arra, hogy csörög az óra. Odanyúlt az éjjeliszekrényhez, és lekapcsolta. Nagy nehezen felült az ágyban a hátát fogva, és felsóhajtott:

- Jajj, de fáj! Túl puha ez az ágy! Már úgy megszoktam a földön alvást, hogy teljesen megfájdult a hátam a matractól...

Bizonyára még folytatta volna a sóhajtozást, viszont az ébresztőóra megint megszólalt. Kagome unottan lekapcsolta. Ám épphogy elhúzta a kezét, hogy fájó hátát kezdje simogatni, az óra megint jelzett. A lány ismét lekapcsolta. De az óra újból megszólalt. Kagome harmadszor is lekapcsolta. Megint óracsörgés... A lány megint lekapcsolja... Ez így ment perceken keresztül, amikor Kagome egyszer csak besokallt, és nemes egyszerűséggel falhoz vágta az önállósodott ébresztőórát. Az órának se kellett több, menten szétszállt vagy tíz darabra. Még tett egy elkeseredett kísérletet a csörgés érdekében, aztán végleg bemondta az unalmast.

- Na végre! - mondta Kagome. - Megbolondult ébresztőóra nélkül is van elég bajom!

Óvatosan kikászálódott az ágyból, majd erőt véve magán felöltözött (amiről mellesleg meg kell jegyezni, hogy beletelt egy kis időbe, mert szegény Kagomének nagyon elgémberedett a háta a pihe-puha matractól). Miután sikeresen magára vette a ruháit és megfésülte a haját, lebattyogott a konyhába reggelizni. Már mindenki az asztalnál ült, egyedül ő nem volt még a reggelizők között. Amikor az anyukája meglátta őt, megszólalt:

- Á, jó reggelt Kagome! Gyere kicsim, ülj le, ma a te kedvencedet készítettem! - azzal az éppen helyet foglaló Kagome elé tett egy hatalmas tükörtojást.

,,Érdekes, én miért nem tudok róla, hogy a tükörtojás a kedvencem?" - gondolta magában a lány.

- Valami baj van, Kagome? Olyan levertnek tűnsz - szólalt meg a lány nagyapja.

- Nincs különösebb bajom, csak... - és Kagome nekik is elpanaszolta kínzó hátfájását.

- Kagome!

- Igen Souta? - fordult oda öccséhez a lány.

- Ha fáj a hátad, én könnyen elbánok vele!

- Mi van??? - nézett rá nem túl értelmes arccal Kagome. Erre Souta felpattant, és teljes erejéből hátba vágta a nővérét, melynek következtében Kagome kis híján belefejelt a kedvencének kikiáltott tükörtojásba. Ennek következménye: Souta hülye képet vágva áll az asztal mellett, feje tetején Kagome tükörtojásával. Ugyanis a mi szeretett Kagoménk - jutalmul a hátbavágásért - kedvenc kisöcsikéje fejére borította a reggelijét, majd a szobája felé vette az irányt, de azért visszaszólt a még mindig megkövülten álló Soutának:

- Köszönöm Souta! Ez a hátbavágás tényleg hasznos volt!

Felment a szobájába, és az órára nézett. Illetve csak nézett volna, hiszen nem is olyan rég saját kezűleg küldte a vekkert az elektronikus temetőbe. Így hát átment az öccse szobájába megnézni az időt. Háromnegyed óra múlva csengetnek be az első órára... tíz perc, amíg elér a sulihoz... Úgy döntött, hogy elindul, hiszen itthon már nem volt semmi tennivalója. Legalább órák előtt dumál egy kicsit a csajokkal. Tíz perccel később belépett az osztályterem ajtaján. Két barátnője, Yuka és Ayumi, rögtön megrohamozták őt, alighogy leült a helyére. Ugyanis a negyedik barátnőnek, Erinek, aznap volt a születésnapja, és még nem találták ki, hogy mit adjanak neki. Egyszercsak meghallották, hogy két fiú valami új rockegyüttesről beszélget, akik aznap este fognak koncertet adni a városban. A lányok odahívták a két srácot, hogy meséljenek egy kicsit többet arról az együttesről.

- Nagyon titokzatosak - kezdett bele az egyik. - Négyen vannak, négy srác. Két gitáros, egy dobos és egy énekes. Most alakultak nemrégen, mégis nagy sikere van a zenéjüknek. A ma esti fellépésük is teltházas lesz. És a ,,Démoni Banda" nevet viselik.

- Démoni Banda? - kérdezett vissza Kagome. - érdekes név.

- És hogy néznek ki? - kérdezte Yuka.

- Nem tudjuk - válaszolta most a másik fiú. - Ennél többet nem tudni róluk. Mint már mondtuk, még csak nemrég alakultak, és igencsak titokzatosak.

- Ez az! - kiáltott fel Ayumi.

- Micsoda? -kérdezte Yuka (a két fiú addigra már otthagyta őket).

- Koncertjegyet adunk Erinek születésnapjára! Na meg persze mi is elmegyünk.

- Igen, és mondd, honnan szerzünk négy jegyet? - kérdezte pesszimistán Kagome. - Az a srác azt mondta, hogy teltházas lesz a koncert.

Kagome és Ayumi halk nevetést hallottak Yuka felől. Odafordultak, hogy megnézzék, mi olyan mulatságos.

- A jegy legyen az én gondom - kacsintott barátnőire a lány.

- Mondd, TE honnan akarsz jegyet szerezni? (Kagome nagyon pesszimista hangulatban volt aznap.)

- Megvannak az összeköttetéseim - azzal elszaladt, hogy megeresszen egy telefont. A másik két lány csak nézett egymásra. Két perc múlva feltűnt az ajtóban Yuka.

- Lányok! Suli után már a kezünkben tarthatjuk a ma esti koncert jegyeit! Az ötödik sorba szólnak.

- Ötödik sor?! Elölről, vagy hátulról? - kérdezte Ayumi.

- Naná, hogy elölről! - válaszolta Yuka.

- Ja, akkor szuper! - örültek meg mind.

- Figyeljetek, Erinek csak akkor mondjuk el, ha már a kezébe adhatjuk a jegyét, oké? - ajánlotta Kagome. A többiek rábólintottak.

- De azért kívánjunk neki boldog születésnapot, ha megérkezik! - javasolta Ayumi. Ebben is megegyeztek. Minden úgy történt, ahogy eltervezték. Megérkezett Eri, sok boldogságot kívántak neki, aztán végigülték az órákat. Délután Yuka elszaladt ahhoz a bizonyos ,,összeköttetéshez", hogy elhozza a jegyeket. A többiek addig a suli előtt vártak rá (naná, hogy nem mondta el senki Erinek, hogy hova ment Yuka). Amikor a lány visszaért, nem látta sehol sem Erit.

- Hát ő meg hol van? - kérdezte.

- Eszébe jutott, hogy valamit ott hagyott, és visszaszaladt érte - válaszolta Ayumi.

Amíg Eri oda volt, Yuka kiosztotta a jegyeket.

- Erinek te add oda. Elvégre neked köszönhetjük - mondta Ayumi. (Kagome már egy jó ideje nem szólt egy szót sem. Lehet, hogy még mindig pesszimista hangulata volt, de az is lehet, hogy újra megfájdult a háta.)

- Ugyan, semmiség - válaszolta szerényen Yuka.

- Figyeljetek, jön! - mondta Kagome (kiderült, hogy azért volt olyan csendben, mert azt nézte, hogy Eri mikor jön vissza).

Amikor a lány odaért hozzájuk, a három barátnő elkiáltotta magát, hogy ,,Boldog szülinapot!" miközben Yuka átnyújtotta a megilletődött Erinek a jegyet.

- Ez a mi ajándékunk számodra.

Eri elvette a papírt, és megnézte.

- Egy koncertjegy? Juuuj, a Démoni Banda! A legújabb rockegyüttes! Ó, köszönöm! Köszönöm! - hálálkodott Eri.

- Látjátok, mondtam én, hogy szereti a rockot! - súgta Kagome és Yuka fülébe Ayumi, és közben Erire mutatott, aki csillogó szemekkel nézte az aznap esti Démoni Banda - koncertre szóló jegyet.

- A koncert nyolckor kezd. Este fél hétkor találkozzunk nálam, és onnan induljunk oké? - javasolta Kagome.

- Rendben! - egyeztek bele mind.

***

Kagome háromnegyed hatkor a szobájában készülődik a koncertre. Úgy gondolta, hogy a sötétkék farmernadrágját, és a fekete hosszú ujjú, ezüstmintás pólóját veszi fel. Miután felöltözött, és megcsodálta magát a tükörben, lement a konyhába vacsorázni. Souta még mindig meg volt orrolva Kagomére a reggel történtek miatt, de inkább nem szólt egy szót sem, mert nem akarta, hogy a reggeli után a vacsora is a fején kössön ki. Miután ettek, Kagome úgy döntött, tévézik egy kicsit, amíg nem jönnek a barátnői. Le is huppant a tévé elé, és elkezdte nézegetni a csatornákat. Kis idő múlva - mivel a 200 csatornás kábeltévén nem talált semmi olyat, ami számára érdekes lett volna - felment a szobájába, és elkezdett szórakozni Buyoval. Egy elromlott felhúzhatós játékegeret a farkánál fogva rákötött egy madzagra, és elkezdte lengetni a macska előtt, hogy az kapja el. De más történt: Buyo szemei lassan lecsukódtak, és az állat végignyúlt az ágyon. (Akinek még nem esett volna le, azt felvilágosítom, hogy Buyo elaludt Kagome amatőr hipnotizálásától.)

- Buyo! - rázogatta Kagome a macskát. - Ébredj már fel, te! - Kagome megint megrázta a macsekot, de az még mindig aludt tovább. Sőt, még horkolni is elkezdett! A lány már kezdett dühös lenni:

- Buyo, ha nem ébredsz fel most rögtön, beleraklak egy lavór hideg vízbe!

A macska erre csak horkantott egyet.

- Jól van, te akartad! - mondta a lány, majd felnyalábolta a macskát, és bevitte a fürdőszobába. Kagome letette Buyot a földre, fogott egy lavórt, és teleengedte vízzel, majd azt is letette a földre. Megfogta a macskeszt, és a víz fölé emelte:

-Nos, még mindig úgy döntesz, hogy alszol tovább?

Újabb horkantás.

- Rendben - azzal Kagome belehelyezte macskáját a vízbe (pontosabban fogalmazva beleejtette) , majd gondosan hátrébb lépett. A hirtelen felébredő Buyo először nem igazán tudta, hogy hol van, de amint megérezte, hogy az egész teste vízben van, úgy ugrott ki a lavórból, mint aki hangyabolyba ült.

- Úgy kell neked, máskor ébredj fel, amikor szólok! - mondta dorgáló hangon Kagome, de azért ráborított egy törölközőt a macskára, és bevitte a szobájába. Ekkor Kagome meghallotta a csöngőt. Gyorsan letette a cicát a földre, felkapta a táskáját, és sietve elindult az ajtó felé.

- Souta! Légy szíves, menj fel a szobámba! Ott van Buyo, töröld már szárazra, nehogy megfázzon! - kiáltott öccsének.

- Anya, Nagypapa, elmentem! - szólt be a nappaliban épp tévét nézőknek Kagome.

- Jó, de gyere haza időben! - mondta az anyja, de a lánya addigra már nem volt ott.

- Sziasztok! - nyitott ajtót Kagome.

- Szia Kagome! Mehetünk is - mondták neki kórusban.

Elindultak a koncertterem felé. Útközben a leendő koncertről folyt a beszélgetés. Mikor megérkeztek, beálltak a kapu előtt kígyózó sor végére.

- Hűha! Asszem, bele fog telni egy kis időbe, mire bejutunk! - sóhajtott fel Eri.

Ahhoz képest, hogy milyen hosszú volt a sor, elég gyorsan bejutottak. A jó szervezésnek köszönhetően tíz perc múlva már a helyükön voltak. Mindannyian izgatottan várták, hogy kezdetét vegye a koncert. A színpadon a függöny be volt húzva. Ahogy közeledett az idő, a tömeg szép lassan elhalkult. Elérkezett a nyolc óra. Mindenki feszülten figyelt. Lehetett hallani, hogy a függöny mögött bevonulnak az együttes tagjai, és elfoglalják helyüket a hangszereknél, és a mikrofonnál. A csarnok lámpái halványodni kezdtek, míg végül már csak a kijáratjelző - lámpák maradtak égve. Kihúzták a függönyöket (legalábbis gondolták, hogy kihúzták, mivel csak a suhogást hallották). Általában ilyenkor szoktak kigyulladni a színpadon a lámpák. Általában. De most minden tök sötét maradt, és úgy látszik szándékosan. Aztán a Démoni Banda elkezdett játszani. (Na igen, a jó dobosnak még sötétben is tudnia kell a dobok elhelyezkedését, a jó gitáros csukott szemmel is le bírja játszani a dallamokat, az énekes meg világosban is fejből énekli a szöveget.) A zenéjük nem kemény rock volt, de nem is lagymatag, hanem valahol a kettő között, szóval pont jó. Legalábbis Kagome így gondolkodott. Az első szám végén még egy ideig mindenki a szép zene és az énekes szuper jó hangjának hatása alatt volt, de pár másodperc múlva a tömeg tapsviharban tört ki. Aztán változás állt be a színpadon: bekapcsolt egy sötétkék színű háttérvilágítás, aminek következtében már látni lehetett a srácok körvonalait. A négy barátnő ebből megállapíthatta, hogy mind a négy fiúnak hosszú haja van, és a két gitáros kendőt visel a fején. Az énekes legelöl volt, a gitárosok mögötte jobb- és baloldalt, a dobos pedig hátul középen. Elkezdtek egy újabb számot, mire ismét néma csend lett, és mindenki élvezettel hallgatta a zenét.

,, Ilyen gyönyörű zenét még soha sem hallottam. Bár rock, nem tudok rá mást mondani, csak azt, hogy gyönyörű... Nem csoda, hogy ilyen hamar híresek lettek. " - gondolta Kagome, aki teljesen el volt bűvölve. Ennek a dalnak a végén még nagyobb tapsvihar tört ki.

,, Ebben volt egy gitárszóló, amit a bal oldali srác játszott, tehát a jobb oldali lesz a basszusgitáros. " - rendezte a hangszereket Eri. A Démoni Banda rákezdett a harmadik dalra. A háttérszín világosabb árnyalatot öltött, és a színpadra irányuló reflektorok elkezdtek fényesedni. Pár másodperc múlva már mindenki jól láthatta az együttest. Az összes lány sikítozásban tört ki a négy jó pasi láttán. Kagome is egy hatalmasat sikított, de nem amiatt, hogy jó pasik voltak, hanem amiatt, hogy KIK voltak azok. (Na jó, részben azért is, mert jó pasik voltak...) Barátnői nem vették észre, hogy Kagome elsápadt, és a sikítására sem figyeltek fel különösebben, hiszen a többi csajjal együtt ők is a véleményüket hangoztatták. Kagome hirtelen leeső vérnyomásának oka: a dobos Naraku, a basszusgitáros Sesshoumaru, a másik gitáros Inuyasha, az énekes pedig Kouga volt. Értelemszerűen mindegyik rockeres cuccokban. Inuyasha és Sesshoumaru fején még egy-egy fekete Levi's kendő is volt. Kougán meg egy fekete fejpánt. A Démoni Banda meg csak játszott tovább, elbűvölve ezzel mindenkit, aki a közelben volt. A lány érezte, hogy elsötétül körülötte a világ... pár másodperc múlva már a zenét sem hallotta...

***

Kagome levegő után kapkodva ült fel az ágyában.

- Csak egy álom volt - nézett körbe a szobában, majd fújt egyet. - Csak egy álom volt. ,, Szerencsére " - tette hozzá magában. Még pár percig ült az ágyban, aztán gyorsan magára kapkodta a ruháit, és elindult a kút felé. Nem szólt senkinek se, csak ment.

,, Mindenképpen vissza kell mennem Inuyashához, odaát talán le tudok nyugodni " - gondolta magában. Beugrott a kútba, majd - már a középkorban - kimászott belőle. Kaede anyóhoz vette az irányt, ahol Inuyasháékat hagyta. Mikor odaért, látta, hogy Inuyasha a kunyhó előtt ül, és morfondírozik valamin. Kagome kiáltott neki, majd odafutott hozzá, és szorosan átölelte.

- Mi az? Mi történt veled, Kagome? - kérdezte Inuyasha igencsak meglepődve azon, hogy Kagome ilyen szorosan hozzábújt.

A lány már épp elkezdte volna mesélni, hogy milyen szörnyű rémálma volt, amikor lépteket hallottak. Az erdő felől Kougát, Sesshoumarut, és Narakut látták közeledni. Amikor odaértek, felsorakoztak Inuyasha és Kagome előtt, és megszólalt Kouga:

- Gyere Inuyasha, még egyszer próbálnunk kell!

- Ne feledd, ma este is lesz egy koncertünk! - tette hozzá Sesshoumaru.

Kagoménak ez már bizonyára sok lehetett, mert egyszercsak kétségbeesetten felkiáltott:

- NEEEEE!!!!!

VÉGE

Tartozom némi magyarázattal. Kagome rosszul hitte, mert nem álmodta a péntek esti rockkoncertet. Miután észrevették, hogy elájult, Inuyasha visszavitte a lányt a házukhoz, és az anyukája gondjaira bízta, majd a Démoni Banda többi tagjával együtt visszament a középkorba. Kagome pedig másnap (szombat) délelőtt felébredt, és az egész koncertet álomként fogta fel. Ennyi lett volna.

Ha akarsz, küldhetsz nekem e-mailt ide:

aniyou@citromail.hu