3. rész

            Másnap, mikor Angela elment reggelizni valaki beköszönt.

            -Szia Angela!- szólt vidáman Lina. Angela felugrott örömében

            -Szia Lina! Meggyógyultál? Jaj de jó! Rengeteg mesélni valóm van!

            -Majd suliba menet elmondod. Amúgy nekem is van mesélnivalóm!

Út közben Angela elmesélte mi történt. Mesélt Emináról az erdőtűznél, na meg persze Kaylról. Lina a történtek után már azon sem csodálkozott volna, ha igaz lenne, amit Kayl mondott. Mikor az iskolába értek épp becsöngettek.

             -Majd suli után megmutatom, amit akartam.- mondta Lina és berohantak a terembe.

Órák után Lina és Angela a teremben maradtak.

            -Ezt nézd meg!- mondta Lina mikor elővett egy fuvolát, és egy madzagot.

            -Mit nézzek ezen? És mióta fuvolázol?

            -Mindjárt megmutatom. Amúgy három hete fuvolázok. Nem is tudtál róla?

            -Nem.- hajtotta le a fejét –mostanában nagyon elfoglalt voltam.

Lina nekifogott egy gyönyörű dallamnak, Angela pedig felemelte a fejét.

            -Nézd! Megmozdult a madzag! –nézett csodálkozó tekintettel Angela, mikor a madzag szinte táncolt a gyönyörű dallamra. Angela hirtelen elálmosodott és egy nagyot ásított. Lina épp abbahagyta és hátranézett. Látta hogy Angela már majdnem alszik.

            -Hé Angela! Ne aludj! Láttad?

            -Ahaaa…- ásított egy nagyot újból –csak kicsit elálmosodtam. Hogy csináltad?

            -Nem tudom. Otthon mikor gyakoroltam ugyanez történt. Meg szerettem volna mutatni anyának, de elaludt, ugyan úgy, mint te most majdnem. Nem tudtam hogy ilyenekre vagyok képes!

            -Hát érdekes, az egyszer biztos! Furcsa dolgok történnek mostanában velünk!

A két lány elindult kifelé. A hosszú folyosó végén megállítja őket utálatos osztálytársuk Marcela.

            -Mi van kislány? Szívesen szólok Mr. Roud tanár úrnak, hogy itt szeretnél maradni kitakarítani az iskolát!

            -Kössz de inkább rád hagyjuk!- válaszolt Lina.

            -Oh Angela csak nem letámadott a kutyátok? Vagy talán anyuci pici lánya nem engedelmeskedett?- gúnyolódott.

            -Elég!!!- ordított fel Angela és egyúttal ellökte magától Marcelát.

Azonban ez más lökés volt. Marcelát mintha egy szélörvény sodorta volna el Angela kezétől végig a folyosón, egészen a falig. Mindenki csodálkozva nézett Angelára.

            -Mit csináltál? Mégis mi vagy te?- mondta valaki a diákok közül.

            -Biztos valami mutáns!

            -Vagy lehet hogy ufó!

Angela riadt szemmel nézett majd kirohant a suliból. Lina utána rohant.

            -Várj! Most meg hova mész?

            -Haza! Muszáj megnéznem valamit!- kiáltott vissza Linának.

Lina megállt, majd ő is elindult hazafelé. Még Angela az édesanyjától kapott könyveit bogarászta, addig Lina elindult megsétáltatni Roxi kutyáját. Angela miután megtalálta amit keresett, elindult a hegy felé. Közben Lina kutyája szinte letámadta a velük szemben jövő srácot.

            -Roxi! … Ó bocsánat! Nem tudom mi ütött belé!

            -Semmi gond.

            -Hiszen…- nézett csodálkozva Lina –te Kayl vagy! Nem igaz?

            -Igen, de te honnan ismersz?

            -Angela mesélt rólad és… uram, atyám!- Linának elakadt a szava, mikor meglátta Angelát a hegyen menni.

            -Mi történt?

            -Nézd! Angela a szakadék felé vezető úton megy felfelé! Biztos valami őrültségre készül!

            -Gyere! Van egy motorom, majd azzal gyorsan odaérünk! Nem tudod, hogy miért mehet oda?

            -Nem tudom.- Mivel Lináék háza közel volt, ezért Roxit elengedte, hisz be volt tanítva, hogy magától hazamenjen. Ez után mindketten felszálltak a motorra és folytatták a beszélgetést. –Habár az iskolában furcsán viselkedett!

Út közben elmesélte Kaylnak, hogy mi történt vele és Angelával. Mikor odaértek, Angela már a szakadék szélén állt.

            -Mégis mire készülsz? –kérdezte Kayl

            -Azt mondtad, angyal vagyok! Nem igaz? –mondta Angela miközben egy könnycsepp csordult le az arcán. Kayl már sejtette, hogy mit akar.

            -Attól függetlenül nem biztos, hogy repülni is tudsz! Vagy meg akarsz halni? Gyere el onnan!

            -Nemcsak én, hanem anya is és a könyvei is ezt mondják, hogy repülni lehet, csak rá kell jönni hogy! Na meg már úgysincsen szüksége rám senkinek!

            -És mégis hogy akarsz repülni? Még szárnyad sincs! És szükségünk van rád! Hallgass rám és gyere vissza!

            -Áááá! –kiáltott fel Angela mikor belecsúszott a szakadékba, pedig épp meggondolta volna Kayl szavait.

            -Angela! –rohant utána Kayl

Kayl egy kötélhez rögzített nyilat lőtt ki a hegy oldalába, majd utána ugrott. Még sikerült elkapnia Angela kezét.

            -Ne engedj el Kayl! –mondta rémülten Angela -Igazad van! Rossz ötlet volt idejönni!

            -Ne félj! Foglak!

            -Jaj ne! Csúszik a kezem!

            -Fogj erősen! El ne engedj Angela!

Angela azonban kicsúszott Kayl kezei közül és lezuhant. Kayl hiába nyúlt még egyszer utána, már késő volt. Egy kis ideig nézett utána, majd szomorúan felmászott a kötélen.

            -Mi történt? Hol van Angela? –kérdezte aggódva Lina.

Kayl egy kis ideig nem szólt semmit, majd a földet bámulva halkan azt mondta:

            -Sajnálom! – Lina sírva letérdelt a földre- Az én hibám! Már nem tudtam megmenteni.  Menjünk haza Lina! – szólt, majd felsegítette a földről- Én már úgyis csak ölni tudok! Jobb ha te is minél hamarabb hazamész!

            -Ez nem igaz! –szólt egy hang a hátuk mögül, és mindketten csodálkozva hátranéztek.

            -Angela? Te vagy az? Hát mégis… te vagy az angyal? –Kayl csak nézett nem akart hinni a szemének.

            -Ezt meg hogy csináltad? –kérdezte Lina miközben letörölte könnyeit- És mi történt a hajaddal?

            -Mikor zuhantam arra gondoltam, hogy csak hinni kell magamban. Hisz az angyalok repülnek nem igaz? Az utolsó pillanatban változtam át ilyenné, és még szárnyaim is lettek! –mondta vidáman.

Angela barna haja gyönyörű fehérré változott. Csodaszép fehér szárnyai lettek, és még a ruhája is megváltozott. Most is ott volt a homlokán az a jel, amit még Kayl látott az erdőben. Mikor Angela leszállt a földre Lina odarohant és átölelte.

            -Csak hogy élsz!

Kayl csak elmosolyodott és azt mondta:

            -Na nem indulunk?

            -De mehetünk. –mondták egyszerre.

Kayl és Lina felültek a motorra. Amíg ők motoroztak, addig Angela lerepült. Mikor leértek Angela visszaváltozott, Kayl pedig megállt.

            -Innen már hazataláltok! –mondta Kayl.

            -Igen –helyeselt Lina.

            -Tudod Kayl, örülök, hogy találkoztunk! –mosolygott Angela- Az elejétől fogva hinnem kellett volna neked!

            -Azért remélem, máskor nem jut eszedbe ilyen badarság! –nevetett Kayl majd újra elindította a motorját.- Ha akartok eljöhettek holnap hozzám. Még lenne mit tanulnotok! –tette hozzá majd lassan elindult.

            -De azt sem tudjuk hol laksz! –szólt utána Angela.

            -Gyertek oda ahol másodszorra találkoztunk. –kiáltott vissza nekik, miközben egyre távolabb ment, majd eltűnt.

            -Na akkor indulunk? –kérdezte Lina

            -Persze! –válaszolt Angela miközben még mindig Kayl után nézett.

Mikor Angela hazatért Alexa aggódva kérdőre vonta.

            -Te meg hol voltál?

            -Csak sétáltam a barátaimmal.

            -Barátaiddal?

            -Igen. Linával és Kayllal.

            -Ki az a Kayl? –csodálkozott Alexa és kiváncsian nézett angelára.

            -Nem régen ismerkedtem meg vele. Rendes srác! Holnap elmegyek hozzá linával.

            -Áhhá, szóval az udvarlód! –mosolygott.

            -Nem, dehogy! –tiltakozott Angela- Csak egy barát!

            -Jó-jó, persze. –mondta még mindig mosolyogva.