2. r�sz

Teltek-m�ltak a napok, Angela m�r szinte elfelejtette mi is t�rt�nt vele. Ekkor Alexa kir�ndul�st szervezett a k�zeli erd�be.

-Gyere Angela indulunk!- s�rgette.

-Megyek m�r!- v�laszolt mik�zben �desanyja k�p�t n�zte.

Mikor oda�rtek Alexa kipakolt, Angela pedig elment f�t szedni az esti szalonnas�t�shez. Mik�zben egyed�l m�szk�l az erd�ben, egyszer csak �szreveszi a t�volban l�v� f�stfelh�t.

            -Vajon mi lehet ott?- k�rd�n �llt, majd lassan elindult a f�st fel�.

A gallyak ropogtak a l�ba alatt. M�r lement a nap �s a s�t�tben egyre furcs�bb hangok hallatsz�dtak. El�sz�r csak halkan, majd egyre hangosabban. Ekkor a s�t�tb�l egy f�nyfolt t�rt el�.

            -Jaj ne!- ki�ltott fel Angela –�g az erd�! S�rg�sen sz�lnom kell Alex�nak!

            -Ne olyan siet�sen kisl�ny!- sz�lt egy hang, �s mikor Angela h�tran�zett, a t�zb�l egy v�r�s, fekete ruh�s n� t�rt el�.

            -Te meg ki vagy?- k�rdezte f�l�n Angela.

Ekkor egy szempillant�s alatt a l�ny el� termett.

            -A v�gzeted!- n�zett r� gyilkol� szemeivel.

Felemelte Angela �ll�t �s alaposan megfigyelte arcvon�sait. Egy er�s mozdulattal elengedte, majd k�rbej�rta.

            -Nem eml�kszel r�m, ugye? Pedig milyen sz�pen rim�nkodt�l �desany�d�rt!- nevetett g�nyosan majd folytatta –Sz�nalmas!

            -Mit tudsz te az �desany�mr�l?- k�rdezte fenyeget�en, de f�lve.

            -Nem mindegy az neked? �gy is meghalsz!- amint ezt kimondta hozz�v�gta az egyik f�hoz. Angela beverte a fej�t. Sz�d�lt de m�g fel b�rt n�zni egyszer. Az a n� egyre k�zelebb �s k�zelebb j�tt. –Emina a nevem, csak hogy el tudd mondani a pokolban, hogy ki �lt meg!-

Ekkor a kez�ben egy t�zg�mb keletkezett, amit Angela fel� ir�ny�tott. Ekkor egy fekete haj� sr�c fekete ruh�ban el��llt. Angela nem b�rta tov�bb, ez�rt el�jult. A sr�c kicsavarta Emina kez�t.

            -Vigy�zz mit csin�lsz, Emina! A t�z nem kisl�nyok kez�be val�!- mondta g�nosan.

Emina elejtette a t�zg�mb�t, kiszabadult a sr�c kezei k�z�l �s elrohant. A sr�c r�n�zett Angel�ra . Egy pillanatig egy �rdekes jelet l�tott megcsillani a homlok�n. Megd�bbenve �llt el�tte egy kis ideig.

            -Ismer�s ez a jel! Csak nem… � az… utols� angyal? Ez lehetetlen! �n m�r l�ttam az angyalt, �s az nem lehet egy ilyen gy�moltalan kisl�ny!

Felvette Angel�t �s gyorsan, elvitte a t�zt�l. A t�borhely�k k�zel�ben letette a f�ldre �s egy f�nak t�masztotta. Alexa m�r kereste �t. A sr�c �pp elindult mikor Angela megsz�lalt.

            -V�rj! … Legal�bb a neved �ruld el!

A sr�s visszan�zett �s csak annyit mondott:

            -Kayl.- majd elt�nt a f�k k�z�tt.

            -Angela! Angela!- kiab�l Alexa agg�d� hanggal, mikor megl�tta Angel�t. –Csak hogy megvagy! Hol volt�l eddig? �s mik ezek a s�r�l�sek?

            -Az a l�nyeg, hogy j�l vagyok! Ink�b menny�nk haza! Majd m�skor kir�ndulunk.- az utols� mondat�t csak halkan mondta mikor fel�llt �s h�tran�zett a f�st fel� –Itt nem biztons�gos!

�sszepakoltak �s elindultak haza. Angela nem tudja, ki lehet ez az Emina, �s hogy egy�ltal�n honnan ismeri az anyuk�j�t.

            -Alexa?

            -Igen Angela?

            -Mond, hogy halt meg az anyuk�m?

            -Nem tudok sokmindent �desany�dr�l.- mondta szomor�an –Csak annyit hogy nagy t�z volt a hal�lakor. Igaz�n sajn�lom! De mi�rt k�rdezed?

            -Semmi, semmi! Csak… kiv�ncsi voltam.

Este Angela lefek�dt, �s mivel nem birt elaludni ink�bb megfordult �s kin�zett az ablakon. Az �g tiszta volt, tele csillagokkal. Sok�ig n�zte m�g a csillagokat, majd elaludt. Vas�rnap reggel k�s�n kelt fel, hisz szerette volna kipihenni mag�t az el�z� nap t�rt�ntek ut�n. Alexa bemegy a szob�ba.

            -Angela! �bren vagy?

            -Mostm�r igen!- sz�lt morcosan a paplan al�l.

            -Akkor j�, mert k�sz az eb�d!

Fel�lt�z�tt, majd elment eb�delni. Alig evett p�r falatot, v�gig anyuk�ly�n gondolkodott.

            -J�l vagy Angela?- agg�dott Alexa, hisz � nem tudta hogy hol lehetett Angela �s hogy mi t�rt�nhetett vele.

            -Igen, csak nincs �tv�gyam! Ink�bb elmegyek s�t�lni egyet.

            -Persze, menny�l csak! ... Ne maradj t�l sok�ig!

Angela s�t�lt egy idig, majd ism�t furcsa hangokat hallott a h�ta m�g�l.

            -Mi volt ez?- ijedten n�zett h�tra.

K�r�lt�zett, de nem l�tott semmit. Tov�bbment, mintha mi sem t�rt�nt volna, mikor egy �rny� suhant el mellette.

            -Ez nem az �n �rny�kom volt!- gondolta –Csak nem megint a denev�rszerzetek? De azoknak nem ilyen az �rny�kuk! Vajon mi folyik itt?- Angela ujb�l h�tran�zett. Mikor visszafordult, hirtelen az ijeds�gt�l a sziv�hez kapott.

            -Uramaty�m! Te vagy az Kayl!?- nagyot s�hajtott.

Kayl a falhoz t�maszkodva keresztbetett k�zzel �llt, �s huncut mosollyal n�zte Angel�t.

            -M�sra sz�m�tott�l?-k�rdezte.

            -H�t �gy is mundhatjuk.

            -Nem akartalak megilyeszteni, de gondoltam �rdemes lenne besz�lni a tegnap t�rt�ntekr�l. Valamit akart�l k�rdezni. Nem?

            -De igen. Azt hogy m�gis mi t�rt�nt miut�n el�jultam?

Nevetett egyet Kayl �s azt mondta:

            -Emin�t �gy megleptem, hogy r�gt�n elrohant!-ezen Angela is nevetett kicsit majd ujjabb k�rd�st tett fel.

            -Mond te tudod hogy ki az az Emina? Ismered?

            -H�t te nem tudod?- csod�lkozott Kayl.

            -Nem. Mit k�ne tudnom?

            -� semmi. Csak… k�rdeztem.

Kayl csod�lkozott rajta hogy Angela nem ismeri Emin�t, hisz vele egy�tt � is ott volt Angela �desanyja hal�l�n�l. Gondolta, ha Emin�ra nem eml�kezik, akkor biztos, hogy r� sem. Tudta hogy id�vel ugyis r�j�n Angele a t�rt�ntekre, ez�rt nem mond neki semmit ezzel kapcsolatban.

            -Teh�t ismered?

            -Igen. � a t�z �rn�je. A zavaros �s ijeszt� m�ltja a s�t�ts�gbe tasz�totta. A feladata az lett volna hogy �rizze a t�zet �s meg�vja az emberekt�l. De e helyett puszt�t�sra haszn�lta �s az embereket egym�s ellen ford�totta.

            -Ez marhas�g! A t�zet senki sem tudja ir�ny�tani!

            -Hidj amit akarsz! �n az igazat mondtam! Sajn�lom, hogy �desany�d sem tudott t�le megmenek�lni!- miut�n Kayl elsz�lta mag�t bek�vetkezett az amit nem szeretett volna.

            -V�rjunk csak! T�ged l�ttalak miut�n le�gett a h�zunk! Te �lted meg �desany�mat!-r�ki�ltot �s s�rva elrohant.

Kayl v�rt egy kicsit majd pillanatok alatt utol�rta. Angela egy kicsit meglep�d�tt mikor ujb�l szemben tal�lta mag�t vala �s a kezeit megfogta.

            -V�rj! F�lre�rted! Te akkor meg kicsi volt�l! Anyuk�dat Emina �lte meg!

            -Nem! Ez nem igaz! – Angela ell�kte mag�t�l Kaylt �s berohant a h�zba- Csak kital�ltad, hogy mentsed a b�r�d!

            -Akkor m�gis mi�rt mentettelek volna meg? Mareh utols� kiv�ns�ga az volt hogy mentsem meg az utols� angyalt, vagyis a l�ny�t. Azt hittem te vagy az, de mostm�r l�tom, hogy t�vedtem!- Kayl m�g mindig hitt Angel�ban, tudta hogy egy ki id� kell neki, hogy r�j�jj�n, igaz amit mondott.

            Angel�nak potyogtak a k�nnyei mik�zben sz�p lassan nekid�lt az ajt�nak �s legugolt. Kayl nagyot s�hajtott, majd kicsit csal�dottan elment. Alexa agg�dva odament hozz�.

            -Mi t�rt�nt? Mi a baj?

Angela nem v�laszolt, csak elt�r�tette Alex�t az �tj�b�l �s berohant a szob�ly�ba. Eg�sz nap �desanyj�ra gondolt. Alexa bevitt neki egy b�gre te�t hogy jobban legyen mikor Angela megsz�lalt.

            -Alexa!

            -Igen?

            -Hogy hivt�k �desany�mat?

            -Mareh. De mi�rt k�rdezed?

            -Csak… r�j�ttem, hogy le�ltem �letem nagy r�sz�t �gy, hogy szinte semmit sem tudok r�la.

            -Anyuk�d csod�latos ember volt!- Alexa le�lt Angela mell� az �gyra –Nem �rul el sokmindent mag�r�l. L�tsz�lag z�r�s �lete volt, de mindig k�szen �llt hogy seg�tsen! Im�dott t�ged! Azt mondta, hogy b�rmit meg tenne �rted, hogy ne vesz�tsen el soha! Mikor meghalt megfogadtam, hogy ugy nevellek fel �s vigy�zok r�d, ahogyan � tette volna.

Angela s�mosolygott Alex�ra �s �t�lelte.

            -�r�l�k, hogy te itt vagy! Mes�lsz nekem valamit?

            -Persze. �desany�d nagy j� t�rt�neteket mes�lt nagy lelkesed�ssel. Az egyiket elmes�lem neked.

            -Biztosan j� lesz!

            -R�ges r�gen, mikor m�g voltak angyalok, a nagy tetteikr�l lehetett hallani szerte a vil�gban. Nem egy ember �let�t mentett�k meg. Val�ly�ban �k is emberek voltak csak k�lenleges k�pess�gekkel. Akkor v�ltoztak �t angyall� �s rep�ltek a magasba amikor akart�k, �gy sosem lehetett tudni mikor m�sz el a j�rd�n egy angyal mellett…