• Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Nagyon szeretlek! – ringatta Sesshoumaru karj�t ide-oda egy izgatott l�ny, a szellem csak kedvesen mosolygott, szemmel l�that�an nagyon boldogok voltak.
• �n is t�ged. – cs�kolta meg szerelme homlok�t, aki ett�l m�g jobban �sszeszor�totta szemeit, �s tov�bbra is csak azt az egy sz�t ism�telgette.

Sz�v�ben olyat �rzett, amit nem lehet le�rni szavakkal, a mellkas�ba mintha parazsat �nt�ttek volna, mi kellemes melegs�ggel tel�tette el; szinte �gy viselkedett, mint egy kisiskol�s, de a youkai mellett annak is �rezte mag�t; a biztons�gos karok, melyekbe b�rmikor visszat�rhetett most is k�rbez�rt�k, �s � vid�man d�delgette �lm�t.

• Sesshoumaru nagy�r, Kagome - sama! –
• Tess�k Rin? – tekintettek az akkor hozz�juk fut� kisl�nyra, ki egy-egy vir�gkoszor�t tett fej�kre.
• Na j�, �n ezt biztos nem! – k�sz�lt mag�r�l ledobni egy hasonl�t Yukamo, de a mellette szint�n csokrosan d�szelg� gn�m leintette.
• Nem tenn�m… -
• �s m�gis mi�rt nem? –
• N�zd a nagyuram tekintet�t, m�r kisz�rta, hogy le akarod venni, m�g egy mozdulat �s neked… -
• �rtem… – nyelt nagyot, mert mi tagad�s unokatestv�re szemei t�nyleg bajj�sl�an festettek.
• K�sz�n�m Rin. – nyomott puszit Kagome a gyerek arc�ra, majd figyelmes lett egy el�tte el sassz�z� alakra:
• Id�k�zben r�j�ttem… hogy ez nekem… J�l �ll! – jelentette ki Yukamo a maga g�nyos hangj�val, �s arc�n sz�tter�l� sz�les vigyor�val.
• Kagome – sama, nekem is j�l �ll? – k�rdezte �rtatlanul nagyokat pislogva a kisl�ny.
• Persze. –
• De nekem jobb! – ny�jtotta ki nyelv�t a valamivel fiatalabb youkai, de erre Sesshoumaru egyszer�en le�t�tte.
• Mindketten nagyon sz�pek vagytok. - �lelte �t szerelm�t, �s a koszor�k k�sz�t�j�t.
• H�t �n m�r nem is sz�m�t�k… - sz�nlelt s�r�st, de hamar talpra sz�kkent – Szellem szag… -
• Igen �n is �rzem… Menjetek, b�jjatok el. – sz�lt a youkai, �s erre Kagome megragadta Rin kez�t, intett Choronak, �s berohant a s�r�be; Jaken valamivel k�s�bb ut�na Auntot h�zva mag�val.
• �rzem az er�t! – jelent meg ekkor egy hatalmas s�rbarna sz�rnyeteg, nagy kid�lled� szemei csillagk�nt vil�g�tott – A szent �kk�… Itt kell, hogy legyen! –
• Egy �jabb �rdekl�d�, �kszerboltot k�ne nyitnunk. – hegyezte karmait Yukamo, �s egy csap�ssal v�gzett ellenfel�vel – S�rt�, hogy ilyenekkel kell harcolnom… -
• Ez k�nnyen ment. –
• Ne becs�lj al�, att�l, hogy er�sebb vagy n�lam, �n sem vagyok gyenge. –
• Aha, de egy haland� gyerek elver… -
• Az nem volt fer a vakarcs r�sz�r�l! Let�madott! –
• Persze, persze… - legyintett Sesshoumaru, �s gyeng�den �t�lelte k�zben visszat�r� l�nyokat – Ideje aludnotok. –
• Igenis parancsnok! – viccel�d�tt Kagome, �s lefektette Choro �l�be a kicsit, aki m�r t�nyleg el�gg� f�radt volt, majd visszament �s le�lt szerelme mell�.
• Azok a r�gi sz�pid�k… - s�hajtott Yukamo, �s nagyot ny�jt�zott mell�.
• R�gi? –
• Sz�p? –
• Bizony, amikor m�g semmi dolgunk nem volt, csak n�ha-n�ha lerombolni egy-egy falut, vagy sz�rakozni az elt�vedt haland�kkal… -
• Te ok n�lk�l �lt�l, �n sohasem csup�n a sz�rakoz�s kedv��rt. –
• Mi�rt? Mindig �k kezdt�k. Az a nagydarab falusi is… mindenki megmondhatja, n�la volt a k�s. –
• Ja… a h�t�ban. –
• N�la volt, n�la tal�lt�k meg. – vigyorgott a youkai.
• Hogy tudtok ilyen hidegen besz�lni �rtatlanok hal�l�r�l. Nem sz�gyelled magad Yukamo?! �s van k�ped mosolyogva elmes�lni… rosszul vagyok! – �llt fel a l�ny hideg tekintet�t v�gigfutatta a k�t szellemen, majd kem�nyen els�t�lt.
• M�r megint hisztizik… -
• A fajt�j�r�l besz�lsz ostoba, mit gondolt�l, hogy fog reag�lni? – eredt ut�na Sesshoumaru, mag�ra hagyva a m�g mindig csak vigyorg� unokatestv�r�t.

• Kagome v�rj. – kapott a l�ny keze ut�n Sesshoumaru.
• Te is �gy gondolod, ahogy �? –
• Az egy dolog, hogy nem szeretem a k�z�ns�ges haland�kat, de soha nem t�rt�nt olyan, hogy gyilkoltam volna, mert unatkozom. Yukamo se, csak a sz�ja nagy. Nem mondom neked, hogy nem �ltem m�g egy embert se, mert volt r� p�lda sok is, de ilyen vil�gban �l�nk. –
• K�z�ns�ges haland�k? Akkor �n mi vagyok? �n is csak egy k�z�ns�ges haland� vagyok? –
• Nem, te az �n haland�m vagy, �s nem vehet el t�lem senki. –
• Sesshoumaru… - �lelte meg a szellemet, kicsit megnyugodott, de ez nem tartott sok�ig.
• Ebb�l bajok lesznek… - hallatszott egy v�szj�sl� hang, majd csatlakozott hozz� az alak is:
• Naraku… -
• Bizony egy szellemnek nagy h�tr�ny a szerelem… Sesshoumaru ha ezt megtudj�k az ellens�geid, a kincsecsk�dnek b�nt�d�sa eshet… -
• Az�rt j�tt�l, hogy ezt elmond? –
• Nem csak megn�ztem, hogy van az �n egyetlen inkarn�ci�m… -
• Nem vagyok az inkarn�ci�d! -
• Ak�r tetszik, ak�r nem, most m�r van benned bel�lem. �lvezz�tek egym�st, am�g tudj�tok. – hallatott k�r�rvend� kacajt, majd elt�nt, ahogy szokott.
• Inkarn�ci�… t�nyleg… – “Kamaru vajon, hogy lehet? Meg k�ne l�togatnom, de hogyan…”
• Mi t�nyleg? –
• Semmi-semmi, menj�nk vissza. – mosolygott zavartan Kagome, majd indultak is a t�borhoz.

• Sesshoumaru… - kezdte b�tortalan hangon a l�ny, �ppen k�t magasabb fa mellett s�t�ltak el, m�r nagyon s�t�t volt – El k�ne mennem p�r napra… -
• El, hov�? –
• H�t ez nem olyan dolog… -
• Igen…? – n�zett �sszeh�zott, aranys�rga szemeivel a szellem Kagom�ra.
• Arr�l…- gondolkozott – lenne sz�… hogy aj�nd�kot szeretn�k hozni Rinnek. – tal�lta meg a megfelel� kifog�st.
• Mehet�nk. –
• Nem, nekem egyed�l kell mennem. –
• Mi�rt? –
• Hogy meglepet�s legyen. –
• Akkor ketten megy�nk. –
• Nem… mert… -
• Kagome… - Sesshoumaru nem volt egy mag�ra gondol� alak, de szerelme viselked�s�b�l csak egy valamit tudott kivenni: neki is hozni akar valamit – Egyed�l nem mehetsz. –
• Choro elk�s�r. –
• Igen Choro, �s Yukamo is veled megy. –
• J�… - “H�t, m�sk�pp �gysem engedett volna el, de mit fog sz�lni ehhez Yukamo…” – vakargatta fej�t, �s �gy ment tov�bb el�re, fel se t�nt neki, hogy ilyen messze elszaladt a t�borukt�l; hirtelen mintha vill�m has�tott volna combj�ba; najdnem a f�ldre ter�lt, de a youkai elkapta.
• Mi t�rt�nt? – kapta �lbe Sesshoumaru – V�r… a te v�red… - szimatolt, �s val�ban ahol a l�ny az im�nt �les f�jdalmat �rzett, most egy vastagabb v�g�sb�l csordult ki m�lyv�r�s v�re; Kagome g�nyos mosolyt �rzett l�b�n, biztosra vette, hogy Naraku volt, aki ezt tette, de nem akarta megeml�teni.
• Semmi baj. – motyogta �s kiugrott az er�s karokb�l.
• �lj le. – hallatszott az ellenmond�st nem t�r� hang, Kagome teljes�tette a parancsot, �s lehuppant egy nagyobb ki�ll� k�re.
• Mit csin�lsz? –
• Term�szetesen bek�t�z�m, nem �ll el a v�rz�sed, akkor komolyabb baj is lehet bel�le. Mikor v�gtad meg? –
• M�r r�gen, p�r h�napja. – hazudta.
• Furcsa, hogy annyi id� m�lva m�gis felszakad. – tapogat�zott k�rd�jele k�r�l Sesshoumaru, majd annyiban hagyta a dolgot, �s v�gzett egy utols� sim�t�st k�t�s�n, melyet kimon�j�nak egy darabj�b�l k�sz�tett –K�sz, sz�lt, de kez�t nem vette le a meleg sebr�l, ink�bb cs�kot nyomott kedvese ajkaira, melyek most is t�zben �gtek; l�gyan �tkarolta a l�nyt, �s ism�t �lbe vette.

Mikor vissza�rtek m�r mindenkialudt, a m�sik szellem val�sz�n�leg megint elcsatangolt valamerre, a felt�n�en nagy cs�nd is err�l �rulkodott. Sesshoumaru leter�tette pr�mj�t, �s lefektette kedves�t, majd halkan megsz�lalt, m�ly, megnyugtat� hangj�n:

• �gy nem mehetsz el. –
• De… -
• V�rd meg, am�g rendbe j�n a l�bad. – mondta ki a v�gsz�t, fel�llt, �s els�t�lt.

Kagome nem tehetett m�st, alig b�rta nyitva tartani f�radt szemeit, de �bren maradt, m�g a m�sik youkai visszat�r.

• Yukamo. – suttogta.
• Mi�rt nem alszol m�r? –
• El k�ne vinned �desany�dhoz. –
• Minek? –
• Kamaru miatt, meg szeretn�m n�zni, hogy van. –
• Te �des, egyetlen, bog�rk�m, az egy d�mon, nem ig�nyel fel�gyeletet, se babusgat�st. �rted? –
• Olyan rossz �rz�sem van… Mintha meg akarn�k �lni. –
• Akit itt meg akarnak �lni, az te vagy, a gyilkos meg �n. Ink�bb aludj. –
• Yukamo… k�rlek… -
• Nem. –
• K�rlek… -
• Nem, Sesshoumaru le is gyilkolna… hidegv�rrel… –
• Menn�k Choroval, de nem akarom fel�breszteni Rint. –
• J�l van, j�l van, csak ne nyafogj m�r. – egyezett bele hossz� �s tartalmas cs�ndpercek ut�n.
• K�sz�n�m. – mosolygott, m�g letett egy pap�rost a kicsi mell�, majd k�vette, az id�k�zben elindul� morg� szellemet.

• Ez nem lehet igaz… - temette arc�t kezeibe – T�vedtem, �n fogok meghalni. M�r l�tom magam el�tt… -
• Ne csin�ld, m�g soha nem volt semmi baj, ilyenekb�l. –
• Neked nem, mindig engem vettek el�. L�ttad m�r Sesshoumaru karmait? Nekem annyi… Pedig m�g annyi mindent nem tettem meg, m�g annyi ember van, akit meg akarok tr�f�lni; �s annyi sz�p cicababa, akinek �sszet�rhetn�m sz�v�t. -
• Yukamo… -
• Nem l�tod, hogy �ppen monologiz�lok? –
• Mes�ln�l nekem a gyerekkorodr�l? –
• Nem. –
• Milyen volt a viszonyod ap�ddal? R�la m�g nem hallottam semmit… Yukamo? – tette kez�t a lehajtott fejjel tov�bb ballag� youkai v�ll�ra, majd mikor az feln�zett csak egy sz�t mondott, hiszen minden t�rt�net csak egy sz�val kezd�dik: - Vitatkoztunk… Ap�mat ritk�n lehetett kihozni a sodr�b�l, de akkor nekem siker�lt… Nem figyelt oda, �n �reztem a szag�t, de nem eml�tettem, nem tartottam fenyeget�snek… H�tulr�l sz�rt�k le, szinte azonnal meghalt. Az eg�szb�l szinte semmit sem �rz�kelt. Bossz�t �lltam, ott helyben v�geztem a gyilkossal… Na j�, most t�bort ver�nk. – �llt meg hirtelen Yukamo, szeme csillogott a felt�rni k�v�n� �rzelmekt�l.
• Yukamo… –
• Alv�s, mert azt�n nekem nyafogsz, hogy elf�radt�l. -

***

Nem volt kifejezetten hideg nap, de melegnek sem lehetett �ppen nevezni. Kicsiny szell� j�rt a f�k k�z�tt, melyeknek lombjai v�laszoltak ezer, meg ezer k�rd�s�re. Egy alak l�pdelt csizm�j�nak menete oly l�gy volt, hallani se lehettet, ahogy a f�ldre �rkezett, majd �jb�l �tnak indult, hogy ism�t visszat�rjen. Elm�j�ben t�n csak egy eml�k forgott, de azt is eln�m�totta. T�le nem k�rdezett semmit se a sz�l, csak elsuhant mellette, belekapva ez�st�sen csillog� hossz� haj�ba. Tomp�n �llt meg, jelenl�te b�r hangtalan volt, m�gis messze kit�nt a s�t�t erd�b�l. Olyan fejedelmi volt tart�sa, mint mag�nak a cs�sz�rnak. Ebben az erd�ben � volt a cs�sz�r, az els� helyen �llt, mindenki f�l�tt. A ter�let�t v�dte egy nem k�v�natos vend�gt�l.

• Menj, m�g csak mondom. – sz�lalt meg egyszerre, hangja b�r tiszt�n csengett, nem volt se m�ly, se magas, m�gis riadalmat keltett.
• Mar�hoz j�ttem… -
• Azt besz�lik siker�lt legy�zn�d Ryuukosseit… -
• Nem teljesen… -
• Igen haldokolsz. -
• Mar�val kell… -
• Nem seg�t… Egy haland� n�h�z k�sz�lsz, nem de? M�r v�rnak r�d. Az eg�sz ter�leten err�l besz�lnek. Levad�sznak, mint egy kuty�t, ha �rted a sz�viccet. –
• Ha feladod azt a n�t, akkor seg�t�nk, de nem teszem kock�ra a csal�domat, hogy bet�rj�nk egy kast�lyba, csup�n egy terhes hercegn� miatt. –
• �rtem. – ford�tott h�tat a youkai.
• Inutaisho v�rj! Ne menj, ilyen s�r�l�sekkel nem biztos, hogy t�l fogod �lni. –
• Mennem kell… ott a fiam. – szaladt el sebesen, szinte m�r alig volt l�that�ron.

A m�sik szellem megfordult, majd mivel valaki mell� l�pett oda emelte tekintet�t.

• Ap�m mir�l besz�ltetek? –
• Nem �rdekes, lehet, hogy t�bb� nem l�tjuk. –
• Sesshoumaru sem mondott nekem semmit! Mi�rt titkol�ztok ennyire? –
• Valamit meg kell �rtened, a mi csal�dunkban, ha b�rmelyik�nknek is f�lszellem gyermeke sz�letik, meg kell j�rnia egy utat, amelyet nem lehet t�l�lni. Inutaishonak k�t lehet�s�ge van, de mindkett�nek hal�l a v�ge. Vagy elveszik, mik�zben pr�b�lja menteni azt a haland�t, vagy ezen az �ton fog meghalni. –
• Mi ez az �t? �n m�g sose hallottam r�la. –
• Mert m�g csak k�t f�rfi tette meg mindketten odalettek, mi sem tudjuk mit fed ez a n�v: Tartaty, de ha meghalsz, te is �seink k�z� ker�lsz, �s figyeled majd az �rul�nak �tj�t, mely biztos hal�lba vezet.
• Ijeszt�en hangzik, ink�bb kihagyom. –
• Fiam, ez megtiszteltet�s. –
• Persze, persze… Szerintem baroms�g az eg�sz. -
• Hogy besz�lhetsz �gy Yukamo?! –
• Nem l�tom �rtelm�t, hogy sz�tv�lasszunk embert �s szellemet. –
• �ret… - csordult ki v�r sz�j�n, �rtetlen�l n�zte, hogy t�rt�nhetett ez, h�trapillantott egy n� �llt m�g�tte; magas volt egy nagyobb kiemelked� szikl�n �llt; f�nyes peng�je �tsz�rta fels�test�t – Egy ha… - suttogta m�lyen belen�zve a fagyos z�ld szemekbe, majd eld�lt a f�v�n.

Meghalt… m�g ezt is hangtalanul tette. Yukamo ott �llt �s nem tudott megmoccanni. Ismerte a n�t… a haland� n�t.

• Most m�r egy�tt lehet�nk Yukamo! – �l�nk�lt meg a l�ny, h�tra vetette k�cos fekete f�rtjeit, �s mosolygott, mintha valami nagy �r�mre adott volna okot, mosolygott.
• Kiomy… -
• Egy�tt lehet�nk, v�gre csak mi ketten, szerethetj�k egym�st. Gyere… -
• Az ap�m… meg�lted… Az ap�mat… -
• Igen, am�g � �lt nem lehett�nk volna boldogok… - h�zta fel szem�ld�k�t a csinos hajadon – Tal�n te nem akart�l velem lenni? –
• Meg�lted… - r�ntotta er� � is kardj�t, �s nagyot has�tott vele, m�g egy �lettelen test hullott a porba – Kiomy… mit tettem? – rogyott t�rdre – Meghalt, meg�ltem… Kiomy! –

***

A youkai fel�lt, kiss� zavartan n�zett sz�t, majd nyugt�zta elkalandozott eml�keiben.

• Mi a baj? – k�rdezte Kagome, ki szint�n nem tudott aludni.
• Szerettem… -
• Kit? -
• Ap�m gyilkosa gy�ny�r� haland� volt, selymes haj, meleg szemek, l�gy hang… Nem �rtett semmit, hogy �gy sz�letett e vagy k�s�bb v�lt-e azz�, nem tudom, de nem volt teljesen rendben a gondolkod�sa… � csak annyit l�tott az eg�szb�l, hogy ap�m miatt nem lehet�nk egy�tt, � csak ki akarta t�r�lni az �ltala teremtett rosszat… � csak velem akart lenni… -
• �n nagyon sajn�lom… - n�zett szomor�an Kagome, �s m�r el is eresztett p�r k�nnycseppet.
• Sajn�lod? Mit tudsz te err�l? Ne sajn�lj, mert nem �rted meg, ami bennem akkor lezajlott… Gy�l�l�m �t… Nem �rdekes. Meghalt, �s ap�m is, m�r csak egy eml�k. –
• Ostoba! L�tom, hogy m�g mindig f�j! Azt hiszed nem �rtem? Nagyon is j�l �rtem. �n is… �n is �ltem m�r meg… Inuyash�t… m�g r�gen, mikor egy�tt voltunk, m�r ahogy… -

***

V�szj�sl�an s�r� k�d sz�llott al�. Alig lehetett l�tni, de azt m�g tiszt�n kivette egy kacif�ntos molylepke, hogy Inuyash�t egy l�ny �leli, ijeszt�en �res tekintettel. Egy f�gg�h�don �lltak.

• Kagome… �gy �r�l�k, hogy j�l vagy. – szor�totta mag�hoz a l�nyt Inuyasha, az sok�ig nem felelt, majd m�gis hideg sz�ra nyitotta ajkait.
• Fuss… - hangzott suttog�sa, a hanyou nem �rtetet mi�rt mondj�k ezt neki, de hamarosan karmok sokas�ga m�lyedt fels�test�be.
• Kagome… - ny�gte, �s gyorsan od�bb ugrott egy �jabb t�mad�s el�l.

Sok�ig kerget�ztek �gy. M�g ha csak egy kis id�re is de Kagome �jra �nmaga lehetett.

• K�rlek Inuyasha… Fuss… - rim�nkodott, szem�b�l keser� k�nnyek csorogtak, de a f�lszellemnek esze �g�ban sem volt elmenek�lni, nem akarta mag�ra hagyni azt a l�ny, akit ha nem is vallotta be, de nagyon szeretett.

***

• �n k�rtem, hogy menjen… de nem tette. Megl�ttem… Pont �gy, mint annak idej�n Kikiyou… -
• H�… - ny�jtott oda egy feh�r kend�t – ne s�rj m�r… �l nem, akkor meg nem t�rt�nt semmi baj. –
• Igen… k�sz�n�m Yukamo. –
• Ok�, most, hogy ezt �gy let�rgyaltuk, j�ssz nekem egy s�r�n sz�tt selyem zsepivel. – vigyorgott, �s elment t�zif��rt.
• Ha-ha-ha-ha… - “Egy emberl�nyba volt szerelmes… �gy m�r nem csod�lkozom, hogy kezdetben velem sem volt valami kedves… sz�tszakadhatott a sz�ve, mikor egyed�l maradt… milyen �rz�s mikro elvesz�ted azt, aki a legfontosabb neked ezen a vil�gon? Nem akarom megtudni… Vajon Sesshoumaru m�r �szrevette, hogy nem vagyunk ott?” –

• Elmentem Yukamo elk�s�r, siet�nk vissza, Ne agg�dj! Sok puszi: Kagome – olvast�k a h�trahagyott kis �zenetet.
• Kagome – sama elment? – k�rdezte �rtatlanul Rin.
• Igen, �s azzal �t�d�ttel… -
• De hov�? –
• M�g nem tudom… Jaken, Vigy�zz Rinre. –
• Ut�nuk m�sz nagyuram? – k�rdezte, de mivel gazd�ja nem �ppen bar�ts�gosan n�zett vissza r� jobbnak l�tta, ha ut�na teszi – Bocs�ss meg, term�szetesen semmi k�z�m hozz�… – a youkai b�lint�s�val nyugt�zta: a v�lasz helyes, majd neki rugaszkodott, �s el is t�nt szem el�l.

• �lomszusz�k, indul�s! –
• M�g s�t�t van… - �llt fel Kagome nagy nehezen, �s f�radt szemeit d�rzs�lgette.
• Min�l el�bb ott vagyunk ann�l jobb. –
• Ok�-ok�… -

• Sesshoumaru… -
• Mit akarsz Naraku? –
• Nem �rdekes de �n tudom te mit akarsz… az �rdekelne hov� mehetett a mi kedves Kagom�nk. –
• �s ha igen? –
• Megmondhatom… Kamaruhoz igyekszik… eml�kszel m�g r� ugye? –
• Dereng valami… -
• Elrejtette el�led, hogy semmi baja ne essen… El�gg� agg�dik �rte… -
• Mit akarsz ezzel? –
• Nem vagy f�lt�keny? –
• T�n lenne r� okom? –
• Dehogy… -
• Megb�zom Kagom�ban teljes m�rt�kig. Ez a tr�kk�d nem j�n be m�g egyszer. –
• Tr�kk? Ugyan m�r, nem mutatv�nyos vagyok. Csup�n megmutatom az igazs�got. –
• Ink�bb eltorz�tod azt. Mi�rt ennyire fontos neked Kagome? Mi�rt pont � kell a terveidhez? –
• A v�lasz igen egyszer�. � a szent �kk� val�di �rz�je. Benne sz�letett �jj� az a hatalom, mely, ha t�relmesen v�rok az eny�m lesz. Az a sok id� m�g tervem beteljesedik… de meg�ri a v�rakoz�s. �s ha egyszer a kezem k�z�tt lesz, m�r semmi nem �ll�that meg… m�g � maga sem, mert elnyelem… -
• Elnyeled?! –
• �s nem tehetsz ellene semmit. T�bbet nem �rulhatok el, mert mennem kell. –
• Azt nem engedem… Soha nem szerzed meg magadnak. Nem engedem! –
• Viszl�t Sesshoumaru. – csend�lt fel �rd�gi kacaja, majd alakj�val egy�tt a semmibe foszlott.

• Anya! – t�rta t�gra karjait Yukamo.
• Mit kerestek itt? –
• Szok�s hatalma… Kamarut j�tt�nk megl�togatni. �gy d�nt�tt�nk �r�kbe fogadjuk. – ter�lt sz�les vigyor a szellem arc�n �s k�zelebb l�pett Mar�hoz.
• Most nincs itt, vad�szni vitte a kicsiket. –
• Szerencs�tlen, jegyzem meg, ezt r�gen nekem kellett. –
• M�gis h�ny gyerek van itt? – sz�lt k�zbe Kagome, akinek err�l az eg�sz helyr�l egy �voda-iskola jutott esz�be.
• Tizen… -
• Pontosan tizenh�t. – felelt Mara, �s m�g egyszer v�gigm�rte a haland�t – H�t Sesshoumaru? –
• �… nem tud Kamarur�l… -
• Ha �n se tudn�k Kamarur�l, azt hinn�m, megsz�ktetek… -
• Na j� foglaljunk helyet. – �lt le egy ki�ll� er�sebb gy�k�rre a youkai, �s a k�t n� is k�vette p�ld�j�t.
• Maradj itt. –sz�lt a l�ny Yukamonak mikor az utaz�s c�lja felt�nt a l�that�ron, �s elkezdett szaladni fel�.
• Persze h�gi menj csak, �n majd addig itt �l�k, �s �l�k… �s �l�k… -
• Mit esznek annyian ezen a l�nyon? –
• Tudod anya a haland�k is lehetnek kedvesek… -
• Sesshoumaru �s Kamaru is… -
• Kamaru nem d�nthetett, arra lett teremtve, hogy Kagom�t szeresse. Amint megsz�letett ut�na v�gyakozott, �s �szint�n sz�lva nem val�sz�n�, hogy ez az �rz�s valaha is elt�nik a sz�v�b�l. T�n megv�lt�slenne sz�m�ra a hal�l, azzal, hogy Kagome ide j�tt, csak mutatja, hogy t�r�dik vele, �s m�g a v�g�n eleve veszett rem�nyekkel t�pl�lja… Sesshoumaru nem tudhatja meg, hogy itt j�rtunk, se azt, hogy Kamaru itt van, meg�ln�, ha m�g egyszer �sszefutna vele. –
• Meglept�l fiam, sokkal jobban t�r�dsz a k�rnyezeteddel, mint r�gen, ap�d b�szke lenne r�d, ha l�tn� r�gi �nmagad vagy. –
• K�ssz anya, a kardal is egyre jobban b�nok, megyek, megn�zem a lurk�kat. – vigyorgott Yukamo, majd ment is.

• Kagome… - sz�lat meg Kamaru, mikor a l�ny oda�rt – Hogy ker�lsz te ide? –
• Gondoltam megl�togatlak. – mosolygott kedvesen.
• Ki ez a haland�? – k�rdezte egy magasabb forma kisfi�, �s �lesen szimatolt a leveg�ben.
• � a legcsod�latosabb n� a vil�gon. –
• Ne csin�ld… - pirult el teljesen Kagome, �s bet�rte f�le m�g� �benfekete hajtincseit.
• A bar�tn�d? –
• Nem… � Sesshoumaru bar�tn�je… -
• Sesshoumaru�?! Egy k�z�ns�ges ember? –
• Hazudsz! –
• Sesshoumaru b�ty� soha nem �llna �ssze ilyen sz�nalmas n�vel! –
• H�t �gy l�tszik m�gis, �s Kagome egy�ltal�n nem k�z�ns�ges, vagy sz�nalmas… -
• �n m�j hallottam j�lad… - l�pett el� egy hosszhaj� kisl�ny, m�g alig m�lhatott hat �ves, de m�r kard l�gott az oldal�n – Jin mes�lt j�lad, t�nyleg Sesshoumaju szejelme. Kagome – sama… -
• Tess�k? –guggolt le a gyerekhez.
• Szejintem �gy k�z�ns�ges haland�k�nt is el�gg� sz�p vagy… -
• K�sz�n�m. – nevette el mag�t, �s belegondolt, hogy szerelme is egykoron mennyire len�zte �t.
• J�tszol vel�nk? –
• Persze, mit? –
• Te vagy a haland� �s nek�nk le kell vad�sznunk. – sz�alt meg egy f�lig �r� sz�j� gyerek, tal�n Yukamo volt miniat�r kiad�sban.
• Szerintem Suichi, Kagome ezt most ink�bb kihagyja, j�tszatok sz�pen, am�g mi besz�lget�nk. –
• Besz�lgettek mi? … na j�, mint rangid�s, senki ne menjen �t m�tern�l k�zelebb Kamaru�khoz, ha csak nem akar c�lba dob�sat j�tszani. – vigyorgott Suichi �s elhajtotta a testv�reit.
• Hogy vagy? – �lt le Kagome. –
• J�l… - tette le mag�t mell� Kamaru – �s te? Megvagytok Sesshoumaruval? –
• Igen, megvagyunk, b�r most az enged�lye n�lk�l j�ttem el, �gyhogy… –
• Csak miattam? –
• Persze, meg akartam bizonyosodni r�la, hogy j�l �rzed itt magad. –
• J�l, a gyerekek kedvesek, b�r van k�zt�k p�r nagysz�j�… -
• Igen, azt l�tom. –
• �s, hogy jutott�l el ide? –
• Yukamoval j�ttem. –
• Aham… az j�… -
• Na mir�l folyik a duma? –
• Yukamo! – �lelte �t a youkai l�b�t Suichi.
• Szevasz k�ly�k, h�ny balh�t csin�lt�l? –
• Meg sem tudom sz�molni. –
• Ez az �n �cs�m. Kagome indulnunk k�ne. –
• Te is ismered ezt a sz�nalmas embert? –
• Tudom, hogy neh�z, de ne h�vd sz�nalmasnak, Sesshoumaru �lve el�get. –
• Akkor t�nyleg a bar�tn�je? –
• H�t… fogjuk r�, de szerintem csak a takar�t�n�. Nem-nem csak vicceltem, a fogadott h�gom, �gyhogy akkor a te n�v�red, tess�k vele �gy is b�nni. Nos, meg akarod v�rni dr�gal�t�s szerelmedet itt, vagy ink�bb menj�nk el�be.
• Menj�nk. –
• Viszl�t taknyosok, �s eldobott inkarn�ci�k. Azt�n semmi j�t ne halljak fel�letek – kapta h�t�ra Kagom�t �s szaladt is vele.

• Yukamo, menj�nk Kaelde any� faluj�hoz. –
• A ty�kh�sleveshez? –
• Nem a k�thoz. –
• Mi vagyok �n gyors fuvar? –
• Sesshoumaru a legfrissebb nyomot fogja k�vetni, el�bb kell a haza�rnem. –
• Vettem az ad�st, ez az �n �rdekem is… -

• Anya, nagypapa, Souta! …senki nincs itthon. Felrohanok p�nz�rt, egy pillanat… most m�r indulhatunk. Nem arra! –
• Arra kell hazamenni. –
• Igen, de el�tte m�g vennem kell valamit. – hajtotta ki az ajt�n az ellenkez� szellemet.

Az utc�n sok mindenki j�tt vel�k szembe, �s alaposan szem�gyre is vett�k Yukamo nem �ppen korba ill� �lt�zet�t. Egy kisfi� m�g l�tv�nyosan meg is b�multa. Kagome amilyen gyorsan csak lehetett pr�b�lt t�lesni ezen a k�nos s�t�n. Bel�ptek egy csics�s �zletbe, melynek hirdet�t�bl�j�n ez �llt:

“Amy aj�nd�k, ez�st �s bizsu”

Kagome a l�ncokat n�zegette, �s n�gy darabon is megakadta szeme.

• Melyiket szeretn�d? – k�rdezte a mellette kelletlen�l �csorg� szellemet.
• Egyiket se. –
• Yukamo, akkor is veszek neked, ha nem akarod, legal�bb tetsszen… -
• Akkor ezt. – mutatott egy b�rsz�jon l�g� k�ves miniat�r kardra.
• �s Kagur�nak? –
• Ne r�m k�ltsd a p�nzed… -
• Elhozt�l engem, ezt az�rt kapod, aj�nd�k. –
• Rendben… de… -
• De? –
• Nem tudom, melyik tetszene neki… – suttogta.
• B�rmelyik, amelyiket t�led kapja, de �n ezt aj�nlom. – mosolygott, �s egy ez�st tollmed�lra mutatott.
• Igen, az sz�p. –
• Akkor most te seg�ts, �s v�lassz egyet Sesshoumarunak. –
• Hehe… - emelt le egy r�zsasz�n k�vekkel kirakott vir�gosat.
• Nagyon vicces, ezt ink�bb Rinnek. –
• Akkor legyen ez. Egy egyszer� hold. –
• Igen, ez pont Sesshoumarunak val�. – mosolygott Kagome – most m�r azt�n menj�nk fizetni. – akasztott le m�g egy gy�r�t �s egy p�r karika f�lbeval�t, majd az elad�hoz l�pett.

• K�sz, most egy j� ideig nem kap senki semmilyen aj�nd�kot. Teljesen le�gtem… -
• El�gg� furcsa a p�nzed… -
• Ezt meg hogy �rted… -
• A mi vil�gunkban a haland�knak nem ilyen van… -
• Igen, az�ta v�ltozott egyet �s m�st az �let. Ez csak egy aut�. – csit�tott a j�rm�re morg� youkait, �s elnevette mag�t.
• Mi olyan vicces? –
• Pont kint Inuyasha, �s Sesshoumaru… -

Haza�rve �rt m�g egy r�vidke �zenetet, hogy itthon j�rt, �s ne agg�djanak, mert j�l van, azt egy katica alak� m�gnessel a h�t� ajtaj�hoz tapasztotta, majd indultak is vissza.

Alig m�sztak fel a k�tban, egy hideg szemp�rral tal�lkoztak, nem l�tszott rajta d�h�ss�g, vagy idegess�g, de erre hamar r�j�ttek, mivel Yukamo fej�n egy j�l ir�nyzott �t�s landolt.

• Sesshoumaru. Ne b�ntsd. –
• �n mondtam, mindig �n kapok miattad. –
• Naraku szaga van rajtatok… pontosabban Kamaru�… - “Nem hazudott…”
• Meg tudom magyar�zni… -
• Kagome, mi�rt teszed ezt velem? –
• �n… �n… ne haragudj… -
• Nem haragszom. –
• De j�. – �llt fel nagy nehezen a m�sik youkai.
• R�d igen. –
• De h�t… �n v�lasztottam neked az aj�nd�kot. – szipogott.
• N�zd. – vette ki a l�ncokat zseb�b�l a l�ny.
• Igen de a d�nt�s a ti�d, a vir�gosat, vagy a m�sikat. – vigyorgott.
• Yukamo… ezt vettem neked… - adta �t a holdasat, �s a szellem egyb�l be is kapcsolta nyak�ba.
• M�r van egy p�r. – mosolygott, �s megcs�kolta szerelm�t, majd hozz� tette – k�sz�n�m. Induljunk.
• Nem n�z�nk m�g be az �regasszonyhoz? –
• Inuyash��k nincsenek a faluban. –
• Nem is az�rt k�rdeztem. –
• Gondoltam, de ez egyenl� a nemmel. – ment el�re.

• Kagome – sama! – �lelte �t a l�nyt Rin – Hi�nyozt�l… -
• Nekem is te… n�zd, mit hoztam. –
• Nekem? –
• Igen. –
• Csodasz�p. – soha nem veszem majd le.
• �r�l�k, hogy tetszik. Jaken. –
• Te-tess�k? – ragyogott fel a szeme.
• Ezt neked hoztam, adott �t egy egyszer� f�mgy�r�t, de a kis gn�m annak si annyira meg�r�lt, hogy eleresztet p�r boldogs�g k�nnycseppet.
• Vigy�zz Sesshoumaru, tudod, hogy a gy�r� mit jelent. – nevette el mag�t a fiatalabb youkai, de a m�sik szellem egy mozdulattal le�t�tte.
• �s ezt A-nak �s U-nak. – mosolygott Kagome �s a kant�r k�t oldal�ra kapcsolt egy-egy f�lbeval�t – Ennek megfelel… Rem�lem, mindenkinek tetszik. – mosolygott, �s �jra odab�jt szerelm�hez.

Estefel�, m�r mindenki aludt, csak a mi kis p�rocsk�nk nem. Yukamo szok�sa szerint elment valahov�, �gy nyugodtan besz�lgethettek. K�l�n�sen sok csillag volt az �gen, �s egy felh� sem zavarta meg f�ny�ket. Minden s�t�t volt m�gis oly tiszta. A t�zre m�r csak egy par�zsl� hely eml�keztetett.

• Mi�rt nem sz�lt�l nekem? –
• F�ltem… hogy meg�ln�d… -
• Van okom f�lt�kenynek lenni? –
• Term�szetesen nincs! –
• Akkor nem �l�m meg. – �lelte �t m�g jobban a Kagom�t.
• Szeretlek. –
• �n is t�ged. – �rt �ssze forr� cs�kban ajkuk �r�kre �gy akartak maradni.

• H�t ism�t elj�tt�l �rfi? – csoszogott ki egy �reg f�rfi, kopaszra borotv�lt fej�n megcsillant a hold, ruh�j�b�l �t�lve pap lehetett.
• Csak megl�togatom �s nem zavarok tov�bb. –
• Maradj, am�g akarsz, b�k�s sz�nd�kkal b�rki beeheti ide a l�b�t, legyen az ember… vagy ak�r szellem… - mosolygott, majd visszavonult a szent�lybe, �s beh�zta maga m�g�tt a meleget sug�rz� ajt�t.

A youkai tov�bb s�t�lt �s egy s�r el�tt �llt meg. Lehajtott fejjel tisztelgett a haland� l�ny eml�ke el�tt. Frissen szedett mezei vir�gokat tett le a fejfa el�, hosszasan elmerengett a m�lton… majd mikor ism�t elengedt�k eml�kei indult.

• Viszontl�t�sra Yukamo �rfi k�sz�nt el a pap, majd mivel el�gg� k�s� volt nyugov�ra t�rt.
• Viszl�t �reg… viszl�t Kiomy… �n kicsi Kiomym… -

FOLYTAT�S K�VETKEZIK…

Remcsizem tecccett