• Kalede any�. –
• Kagome, Sesshoumaru… micsoda meglepet�s. –
• Ty�kh�sleves! – l�pett be Yukamo is, el�rulva kedvenc �tel�t, melyet itt, el�szeretettel fogyasztott.
• Rem�lem nem megint rossz h�rekkel j�tt�k. –
• Sajnos… Kikiyou merre van? –
• V�rt m�r t�ged Kagome… -
• Honn�t? –
• Ne t�lem k�rdezd. Menj a Szent f�hoz. –

Kagome j�les�en s�t�lt a naps�t�ses id�ben, �s m�r t�volr�l megpillantotta a Go-Shinbokut. �s val�ban; a halott papn� ott v�rta �t, a h�s �rnyat ad� �reg fa alatt.

• Kagome… - fordult meg a gy�ny�r� n�, �s most lehetett csak l�tni kez�ben egy hossz�, peng�t tartott, mikor Kagome teljesen oda�rt, nem sz�lt csak belef�rta a kardot a l�ny karj�ba.
• Kikiyou. –sik�tott, �s nem �rtett semmit.
• Ne haragudj, de meg kell valamir�l bizonyosodnom. –
• Mi folyik itt?! – termett ott Sesshoumaru a semmib�l, nagy val�sz�n�s�ggel a ki�lt�sra j�tt ode.
• Gyere, n�zd. – mutatott a kard �ltal ejtett sebre, ami most furcsa m�don nem v�rzett – Semmi baj. Ez annyit jelent, hogy Kai sz�tterjedt a test�ben, �s szinte m�r eggy� v�lt vele. Nem tudta bekebelezni Kagom�t, sokkal hatalmasabb a lelke, mint ahogy azt Naraku sejti. –
• Nem v�rzik, de f�j! – zil�lta a sebes�lt l�ny.
• Viszont, most m�r egy probl�m�val kevesebb. A sebek is begy�gyultak a hasadon. –
• Azt mondod minden rendbe j�tt velem? –
• Nem m�g nem… de majd fog. Mindenesetre m�r nincs sz�ks�ged t�bb d�moni energi�ra, a v�re… a v�red teljesen �talakult. –
• T�nyleg? – feledkezett meg a cs�nya sebr�l, �s azonnal Sesshoumaru nyak�ba vetette magg�t; nem k�rdezett semmit, csak megcs�kolta, �gy, ahogy m�g soha… milyen r�gen szomjaztak m�r erre az �lvezetre.

Kikiyou kezdte kicsit kellemetlen�l �rezni mag�t, �gy h�t ink�bb mag�ra hagyta a turb�kol� p�rt.

“Hogy �gy mag�t�l elm�ljon? T�l sok energi�t fektetett ebbe Naraku ahhoz, hogy most csak �gy cs�d�t mondjon…” – r�zta a fej�t Kikiyou, �s visszas�t�lt a kunyh�ba.

• Kagome! – ugrott Sippou a kunyh�ba bel�p� l�ny nyak�ba.
• Hogy vagytok? – k�rdezte kedvesen Kagome r�gi csapatt�rsait, akik mind ott sorakoztak, hogy �t k�sz�nteni tudj�k.
• J�l. – v�laszolt Inuyasha, �s le sem vette szem�t b�ty�r�l, aki hasonl�an tett.
• Hallottuk, most m�r rendbe j�tt�l. – kezdte a hanyou cseveg� hangon, m�r amennyire az, t�le kif�rt.
• Igen, h�la istennek. Naraku cs�d�t mondott… -
• Az�rt ne becs�ld al�. – �lt le kedvese mell� Sesshoumaru.
• �n j� �tletnek tartan�m, ha egy id�re haza menn�l a saj�t vil�godba. – javasolta Kikiyou, �s erre h�ga is b�logatott.
• Naraku nem az a fajta, aki csak �gy belenyugszik, az ilyen dolgokba. –
• T�nyleg el�g r�g �ta j�rtam m�r otthon. Biztos agg�dnak �rtem… -
• Kagome – sama, minket itt hagysz? –
• Vinn�lek Rin, de sajnos te nem juthatsz �t… -
• �n viszont megyek. – sz�lalt meg Sesshoumaru, mivel nem nagyon b�rta volna ki egyetlen szerelme n�lk�l.
• Rendben. – mosolygott a l�ny – Rint �s Jakent itt hagyhatjuk? –
• Term�szetesen. –
• �s velem mi lesz? – m�ltatlankodott a fiatalabb youkai.
• Maradhatsz, vagy j�hetsz. –
• H�t… ink�bb maradok. Veled lenn�k �sszez�rva… -
• Mi�rt, most tal�n nem vagy? –
• Helyes megl�t�s… mennem kell. – pattant fel a szellem �s kiv�gt�zott az ajt�n; term�szetesen nem Kagome miatt, csak t�nyleg sz�ks�ge volt az egyed�l l�tre.

• Akkor majd j�v�nk. – b�cs�zott a p�rocska, �s egym�s kez�t fogva beugrottak a k�tba; Rin egy kicsit szomorkodott, de azt�n rohant a kis r�ka-d�monnal j�tszani.

Mikor �t�rtek, a szellem �lbe kapta Kagom�t, �s egy sz�kken�ssel, m�r fent is voltak. Sesshoumaru illedelmesen vitte a telit�m�tt t�sk�t, ami �gy �tel n�lk�l is sz�p kis s�llyal b�szk�lkedhetett. A h�zba bel�pve, senki nem v�rta �ket.

• Azt se tudom, milyen nap van… - gondolkodott el a l�ny, majd n�mi ut�na sz�mol�ssal meg�llap�totta: - Kedd. Souta m�g iskol�ban. Anya dolgozik, de Nagyapa… Mindegy gyere ut�nam. – indult a l�pcs� fel�, �s szob�j�ba l�pve, kellemes meleg �rz�s fogta el – Oh, bocs�nat, a t�sk�m, tedd le csak oda. – j�tt kicsit zavarba – “Sesshoumaru a szob�mban… v�g�l is el�gg� r�g �ta vagyunk egy�tt.”

A szellem nem sz�lt semmit, csak letette a nehez�ket, k�rben�zet, majd beleszimatolt a szob�ban terjeng� finom “Kagome illatba”.

• H�t akkor �n elmegyek, lezuhanyozom. – kapott el� egy t�r�lk�z�t, a l�ny, �s bement szob�j�b�l ny�l� f�rd�be.

Sesshoumaru csak le�lt t�r�k�l�sbe, �s �ll�t kez�re t�masztva b�m�szkodott tov�bb. Mikor megunta, bekopogott a nagy feh�r ajt�n, mely m�g�tt szerelme elt�nt.

• Gyere. – bukott lejjebb a habokban Kagome, �s v�rta, hogy a youkai bel�pjen.
• Milyen kicsi t�… - jelentette ki Sesshoumaru, egyb�l.
• Igen, ezt k�dnak h�vj�k, mi ilyenekben f�rd�nk. Ideadn�d a t�r�lk�z�met? – mutatott egy polcra, melyen n�gy feh�r pamut is sorakozott, �s elvette melyet Sesshoumaru el� tartott – K�sz�n�m. – sz�lt majd kil�pett a meleg v�zb�l, �s maga k�r� csavarta a t�r�lk�z�t – R�gen f�r�dtem, m�r ilyen j�t. Teljesen felfriss�ltem, ha akarsz te is nyugodtan. –
• K�sz�n�m, nem… - mosolygott, az aranyosan esetlen l�nyra, �s egy m�sik t�r�lk�z�t is lev�ve, megd�rzs�lte fekete haj�t, melyb�l cs�p�g�tt a v�z.

A l�ny �r�mt�l kiteljesedve hozz�b�jt, �s arra gondolt, mekkora szerencs�je van, hogy �v� Sesshoumaru szerelme.

• N�v�rk�m! – rohant fel Souta az emeletre, �s mikor berontott r�g nem l�tott testv�re szob�j�ba, kicsit ledermedt.
• Souta! – kapta el ajkait Sesshoumaru�t�l, �s elpirulva n�zett a szint�n v�r�s kisfi�ra – Honn�t tudtad, hogy megj�ttem? –
• L�ttam lent, a cip�det. Nem akartam zavarni… -
• Nem zavarsz. – fordult meg a szellem.
• � itt Sesshoumaru. –
• �s Inuyasha? –
• Inuyasha? H�t… � Inuyasha b�tyja. – t�rt ki a v�lasz el�l – Sesshoumaru, � az �cs�m, Souta. –
• �rvendek. – ny�jtott kezet, amit a kisgyerek illedelmesen el s fogadott, majd rohant is tov�bb, saj�t szob�j�ba.
• Bocs�nat… - t�rte haj�t f�le m�g� Kagome.
• Semmi… hol is tartottunk? – jelent meg ravasz mosoly a szellem arc�n, �s ism�t heves cs�kol�z�sba kezdtek.
• N�v�rk�m! – v�gta megint ki az ajt�t Souta, de ism�t megb�nta.
• M�skor kopogj, miel�tt benyitsz. Mi az? –
• Az iskol�ban v�s�r van… gondoltam �rdekelhet… - h�zta be nyak�t, de mivel l�tta a magas f�rfi csak mosolyog, megnyugodott.
• V�s�r? –
• Igen, a bar�tn�id kerestek… M�r alig van betegs�g, amit ne kapt�l volna el. –
• Betegs�g? – �rtetlenkedett a szellem.
• Amikor nem vagyok itthon, betegs�gekkel magyar�zz�k ki a hi�nyz�saimat az iskol�ban. Szeretn�l elmenni a v�s�rba? –
• Az emberek k�z� vegy�l�s nem az �n er�s�gem… de ha te akarod. –
• K�sz�n�m! Mit gondolsz Souta, apa ruh�i k�z�tt akad valami j�? –
• Apa is el�gg� magas volt… -
• �t kell �lt�zn�m? –
• El�gg� �rdekes lenne, ha �gy menn�nk… �n is �t�lt�z�m. Souta, addig keresel valamit neki. –
• Persze, gyere velem. –

• Kagome k�szen vagyunk. –
• �n is, egy pillanat. – kapta fel p�nzt�rc�j�t, �s lev�gt�zott a f�ldszintre, majd a l�legzete �lt el, Sesshoumaru olyan j�l n�zett ki, pedig csak egy farmer, �s egy egyszer� fekete p�l� volt rajta.
• A kardjaimat is itt kell hagynom? –
• Igen… az utc�n nem nagyon m�szk�lnak ilyesmikkel. –
• Csinos vagy. – s�gta a l�ny f�l�be Sesshoumaru; mert szerelm�n egy az egyenruhaihoz hasonl� r�zsasz�n szoknya, egy feh�r nyakba-akaszt�s ujjatlan p�l� - mely kihangs�lyozta a l�ny idomait - �s azon egy kapucnis fekete pul�ver volt.
• K�sz�n�m. Souta te nem j�ssz? –
• Nem. –
• Akkor indulhatunk is. –

• Kagome! – �rt�k be a l�nyt bar�tn�i, �s megl�tva a vel� k�zen fogva s�t�l� fi�t, hirtelen sz�hoz sem jutottak.
• Ayumi, Yuka, �s Eri. � itt Sesshoumaru, egy�tt j�runk. –
• �s Inuyasha? –k�rdezt�k mindannyian led�bbenve.
• � a b�tyja. Inuyasha a r�gi bar�tn�j�vel maradt. – v�laszolta, kicsit kellemetlen�l �rezte mag�t, hogy mindenki ezt k�rdezi t�le.
• Nagyon helyes! – sz�lalt meg Ayumi kis id� m�lva, melyre a l�nycsapat t�bbi tagja is b�logatott.
• �s, hogy van a k�szv�nyed? –
• Jobban… - “Nagyapa…”
• A derekad se f�j m�r? –
• Nem teljesen rendbe j�ttem. –
• Milyen szerencse, hogy id�ben �szrevett�tek az �vs�m�r�det…
• Ugye. – h�zta k�nos mosolyra sz�j�t Kagome, majd ink�bb t�m�t v�ltott – �s hogy-hogy v�s�rt rendeztek? –
• Az �seinket �nnepelj�k. -
• H�tf�n voltak cirkuszosok, k�r, hogy lemaradt�l r�la, Holnap pedig jelmezbe kell j�nni, �s verseny lesz. –
• Kij�tt�k akkor is? –
• M�g megl�tjuk. – b�jt szerelm�hez Kagome, majd tov�bb indultak egy�tt n�zel�dni; a l�nyok sokat besz�lgettek, hiszen nagyon r�g nem volt m�r szerencs�j�k Kagom�hez, �s k�zben n�zel�dtek, sok sz�p dolog ut�n.

V�g�l a l�ny egy nyakl�ncot vett, melynek p�rj�t Sesshoumaru nyak�ba akasztotta, �gy a szellem m�r h�rommal is b�szk�lkedhetett. Lassan elv�ltak bar�tn�it�l, �s indultak haza.

Az �ton kellemetlen meglepet�sben volt r�sze. Olyannal futott �ssze, akivel nem igaz�n akart.

• Higurashi! – sz�llt le biciklij�r�l a fi�, �s k�zeledett a p�rocska fel�.
• Hojo… - n�zett zavar�ban a fi�ra, akin l�tszott a k�telked�s Sesshoumaru ir�ny�ba – Hojo, � itt Sesshoumaru, a bar�tom. – esett t�l a bemutat�son.
• A bar�tod? …�rvendek. – fogtak v�g�l kezet, de l�tszott a csal�dotts�g arc�n – H�t akkor �n nem is zavarok… �r�l�k, hogy m�r jobban vagy… - sz�llt vissza k�tkerek�j�re, �s t�vozott is.
• H�t ez meg ki volt? –
• �? Egyik oszt�lyt�rsam… -
• Volt k�ztetek valami? –
• H�t… p�rszor randiztunk. –
• �gy m�r �rthet�. – mosolygott, amit mostan�ban gyakran tett, igaz�n boldog volt.

• Kagome. – csakhogy megj�tt�l, �lelte �t a l�nyt anyja, aki m�r Sout�t�l halotta a h�rt: szeme f�nye hazat�rt.
• Szia, anya, nagyapa. J� �jra itthon… � itt Sesshoumaru. – mutatta be a magas, j� ki�ll�s� f�rfit.
• Szerbusz, esztek valamit? –
• �n nem vagyok �hes, Sesshoumaru? –
• K�sz�n�m nem. –
• Akkor ink�bb felmegy�nk a szob�mba. – vonszolta maga ut�n a youkait, aki cseppet sem ellenkezett.
• Te Souta, biztos, hogy ez Inuyasha b�tyja? –
• Igen, Kagome mondta. –
• Mindenesetre, nem lehet nagyon oda a h�zi koszt�rt… -

• Sesshouamru? – t�rte meg a csendet a l�ny, �s feltekintett a szellemre.
• Tess�k. –
• Holnap is elmegy�nk? –
• Ha szeretn�d, igen. –
• B�r el�gg� k�nyelmetlenek ezek a ruh�k. �rdes tapint�sa van… -
• Azt mondt�k jelmezbe, kell �lt�zni… �gyhogy tudsz j�nni a saj�t ruh�idba. –
• Ennek �r�l�k. �s te mibe �lt�z�l? –
• Ez egy j� k�rd�s… Az lenne j�, ha illen�nk egym�shoz… Szerintem el�veszem a tavai yukat�mat. �gyis csak az sz�m�t, hogy melletted leszek. –
• Igen, csak az. –
• Kagome, vacsora! – hallottak ekkor egy ki�lt�st lentr�l, ami k�ts�g k�v�l Mrs. Higurashihoz tartozott.
• Megyek anya! Gyere te is. –
• Nem vagyok �hes. –
• Azt tudom, de �r�ln�k, ha vel�nk enn�l. –
• A kedved�rt. –

• �zletes volt. – t�r�lte meg sz�j�t a szellem, �s kedvesen fordult Mrs. Higurashi fel�.
• Bizony, finom. -
• Akkor j�, �r�l�k. Holnap ti is lementek a fesztiv�lra? –
• Igen. Ez v�gre nek�nk val�. – mosolygott Kagome, �s az asztal alatt megfogta a m�r teljes hadi�lt�zetben vir�t� szerelme kez�t.
• Mit veszel fel? –
• A tavai yukat�mat, nem nagyon k�sz�ltem id�nre, de az�rt megteszi. –
• Sz�p leszel. –
• Rem�lem. –

• Vajon Rin�k, hogy lehetnek? –
• Ahogy ismerem, Yukamo m�r hal�lra r�m�tette a f�l falut. –
• Bolondos, de �n �gy szeretem, n�lk�le tal�n unatkozn�nk. –
• Azt mondod? – nyomott puszit a l�ny ajkaira, �s hirtelen talpon termett.
• Mi az? – k�rdezte Kagome, furcs�llva a youkai viselked�s�t.
• Egy pillanatra, mintha szellemszagot �reztem volna… -
• Szellem? Itt nincsenek szellemek… ebben a korba… -
• Nem tudom, ilyesmikben nem szoktam t�vedni… vagy csak elveszed az eszem… -
• Az meglehet. –

• Kagome. – kopogott be Souta.
• Tess�k. – n�zett fel egy nagydoboz p�der m�g�l.
• Mehetek veletek? –
• Anya? –
• Lelt�roznak lent, nem �r r�. –
• Persze, j�hetsz. Nem l�ttad Sesshoumarut? –
• De, lent van nagyap�val…

• Szellem, he? –
• Igen. –
• Pont j�kor, kipr�b�lhatom, hogy j� e m�g ez a d�mon�z� por… - kapott le a polcr�l egy nagy b�d�nt, melyen fekete m�zzal ez �llt: “szellemriaszt�”; az �reg fogta �s egy marokkal a youkai fel� hintett.
• Nagyapa! Mit csin�lsz?! – rontott be Kagome.
• Csak tesztelem, ezt a var�zsport. –
• �s mi�rt pont Sesshoumarun? –
• H�t, �gy l�tszik m�r lej�rt… - vakargatta feje b�bj�t az �reg, oda sem figyelve kis unok�ja szavaira.
• Kikiyou r�zsa? – porolta le mag�t a youkai.
• Igen. –
• Nagyon j�l �ll. – b�kolt, mert a l�ny val�ban csod�latosan festett; haja fel volt t�zve, �s arc�t m�g feh�rebbre p�derezte, ajkait m�lyv�r�s �rnyalatra sz�nezte a r�zzsal; ruh�ja maga h�feh�r volt, kicsi-kicsi vir�gokkal, �s azoknak elhullajtott szirmaival; kez�ben egy hasonl� mint�j� legyez�t tartott.

Kagome belekarolt szerelm�be, m�g sz�ltak Sout�nak, majd mentek is sz�rakozni.

• Ezek a kardok olyanok, mintha igaziak lenn�nek. – �muldozott Eri, mik�zben v�gign�zett a p�roson.
• Ne �rj hozz�! – kapta el gyorsan bar�tn�je kez�t Kagome – Nem lenne j�, ha beb�d�s�ten� a kezed, ezeknek a f�m dolgoknak olyan kellemetlen szaga van… - magyar�zkodott – “Ezek a kardok d�moni er�vel rendelkeznek, bele sem tudok gondolni, mi lenne, ha elveszne…”
• Kagome, a halakat! –
• Hal�szni szeretn�l? –
• Igen-igen! –
• Gyere… - fogta k�zen kis�ccs�t, �s elvitte, a k�k p�diumon ki�ll�tott akv�riumhoz, melyben ny�zs�gtek a kifog�sra v�r� aranyhalak.
• H�ny �ves vagy?
• Mivel foglalkozol? –
• Szereted Kagom�t? – t�madt�k, lek�rd�seikkel az otthagyott Sesshoumarut.
• H�romsz�z, nem dolgozom, az, haland�knak val�. �s nem l�tom �rtelm�t, hogy veletek vitassam meg az �rz�seimet. –
• H�romsz�z? Persze humoriz�lni azt tud, mint minden pasi. –
• Sesshoumaru igaz? Nem egy szokv�nyos n�v. –
• Az Inuyasha sem �ppen valami n�pszer�, a csal�dod k�l�nc? –
• Bocsi, hogy itt hagytalak. – �rkezett vissza a l�ny, Sout�val egy�tt kinek kez�ben, most egy zacsk�ban vid�man lubickol� halacska volt – Menj�nk, n�zz�k meg ki lesz a jelmezverseny gy�ztese. –
• Szerintem te Kagome, gy�ny�r� sz�p vagy. – mosolygott vid�man Ayumi.
• Nem neveztem… -
• Nem is kell, a fesztiv�l alatt v�gig j�rk�ltak erre b�r�k, �s n�zt�k a be�lt�z�tteket. –
• Igen, vagy ezer papn�t l�ttam �n is, mondtam, hogy m�snak kellett volna �lt�zn�nk… - legyintett Yuka, majd indultak a rendezv�ny f�ter�re.
• Micsoda hangzavar, mindenki idet�dult… -
• Igen, de n�zz�tek, kezd�dik. –
• A Tokyo TV �j m�sorvezet�je, Kimura Toya. Olyan helyes. – s�hajtott Eri, amint megl�tta a sz�npadra fell�p�, sr�cot, aki mi tagad�s, val�ban sz�vd�gleszt�en festett, de Kagom�t ez mit sem �rdekelte.
• Sokan j�tt�nk el ma ide! K�sz�nt�k mindenkit! - kezdte l�gy, de m�gis f�rfias hangj�n – B�r�ink eg�sz nap j�rt�k a parkot, �s kerest�k a legjobb jelmezt! Nem volt k�nny� d�nt�s, keresem az illet�t. – n�zett a t�megre, hol pedig kez�ben tartott fot�ra – �s meg is van! A magas urat k�rn�k felf�radni, hossz� �sz hajjal, feh�r kimon�ban! – mutatott Sesshoumaru fel�, aki nem nagyon indult volna meg, ha kedvese nem l�ki meg a sz�npad fel� – Nagy tapsot a gy�ztesnek! – ny�jtott �t, egy nagydoboz bonbont, �s egy csokrot, majd hozz� tette – a vir�got a h�lgynek. – kacsintott Kagom�ra, �s elt�nt a fel�ll�tott v�laszfal m�g�tt.

A szellem kicsit �rdekesen �rezte mag�t, de csakhamar lent termett Kagome mellett, a liliomot �tny�jtotta, majd k�rd�n n�zett r�.

• Nos mi megy�nk… - b�cs�zott bar�tn�it�l.
• Szia Kagome, �s ne feledd, holnapt�l hivatalosan is ny�ri sz�net. –
• Ny�ri sz�net? – “hogy telik az id�…” – Rendben, sziasztok. – indultak haza.

A testv�rp�r el�gg� kif�radt. Kagome a szellem karj�hoz d�rg�l�zve ballagott el�re. Souta maga el� tartotta �jdons�lt h�zi�llat�t, �s nagyokat nevetett r�, ha az bukfencet vetett a v�zben.

• Megj�tt�nk! –
• Sziasztok. Milyen volt? –
• Nagyon j�, n�zd anyu! Fogtam egy halat, �s Sesshoumaru lett a jelmezverseny gy�ztese. – �js�golta a kis szamur�j, kinek arc�ra m�g egy heget is festettek.
• Gratul�lok. Esztek? –
• Nem, m�r ott ett�nk. Ink�bb megyek aludni. Nagyon elf�radtam… -

• K�sz. – l�pett ki a f�rd�b�l Kagome, a l�ny k�r� csak egy r�vid t�r�lk�z� volt csavarva; a fest�ket is lemosta arc�r�l.

Sesshoumaru v�gign�zett a t�r�keny testen, �s hirtelen k�nyszeres v�gyat �rzett arra, hogy elkapja, �s beleharapjon. Felpattant, eddigi t�r�k�l�s�b�l, �s a l�ny m�g� �llva elkapta cs�p�j�t, majd gyeng�den v�gigcs�kolta nyak�t. Kagome nem ellenkezett, �tkarolta szerelm�t, �s lassan h�tr�ltak az �gy fel�. Sesshoumaru elfektette a l�nyt a puha matracon, de k�zben egy pillanatra sem hagyta abba a cs�kokkal val� k�nyeztet�st. F�lreh�zta a t�r�lk�z�t, �gy Kagome teste teljesen meztelen lett, majd saj�t �v�t �s mindk�t kardj�t is f�lre tette. A l�ny megremegett, egyre csak h�zta mag�hoz kedves�t, hogy felmeleg�tse. A leveg� teljesen felforr�sodott, �s akkor ott egym�s�i lettek. Hiszen igaz�n szeretik egym�st.

• Sesshoumaru? – sz�lalt meg a l�ny, aki az �gyon szerelme mell�n pihentetve fej�t, m�g mindig meztelen�l fek�dt.
• Igen? –
• Csin�lt�l m�r ilyet azel�tt… m�ssal…? – k�rdezte b�tortalanul
• Voltam e m�r m�s n�vel? – pr�b�lt pontos�tani meg szokott, magabiztos hangj�n.
• Igen. –
• Megesett… -
• �s m�g is h�nnyal?! –
• Te volt�l a legjobb. – harapott bele gyeng�den kedvese f�l�be, �s r�mosolygott, de �gy, hogy Kagome teljesen belepirult.

Az a mosoly mely a fellegekbe vitte, ami csak az�rt van ott, mert Kagom�t szereti, �s mert ezt a l�ny viszonozza. Sesshoumaru �gy m�g helyesebbnek t�nt, �s Kagome csak szem�t �sszeszor�tva b�jt m�g jobban egyetlen szerelm�hez.

• Mi a baj Sesshoumaru? – k�rdezte Kagome a szellemet, mikor az, az �gyr�l fel�llva t�rdre rogyott.
• Semmi… - “Kicsit meggyeng�ltem… f�raszt� volt a mai nap…” – Kiszell�ztetem a fejemet. –
• Ink�bb maradj velem… - k�rlelte a l�ny, �s ennek nem tudott ellen�llni, �gy h�t visszab�jt mell�.

M�lyen belemeredt szerelme gesztenyebarna szem�be, �s ott �rezte mag�t fekete k�zep�ben. Kagome mosolygott, nagyon boldog volt, de a youkai valahogy feszeng�st �rzett legbel�l. Lehunyta szem�t, majd �jb�l kinyitotta, m�g mindig Kagome volt el�tte, de valahogy m�gis �gy �rezte nem � az. F�radtan s�hajtott egyet, �s mag�hoz �lelte a l�nyt.

• Mi a baj? – k�rdezte agg�dva Kagome, de a v�lasz erre, csak egy cs�k volt – Megf�rdesz? –
• F�rdeni? –
• Igen, engedek neked vizet, j�l fog esni. –
• K�sz�n�m. – sz�lt a szellem; Kagome kik�sz�l�dott a meleg �gyb�l, �s elt�nt az ajt� m�g�tt, majd nem sok�ra m�r j�tt is vissza, hogy k�szen van.

• Elk�s�rsz bev�s�rolni? – k�rdezte m�snap reggel Kagome a youkait.
• V�s�rolni? Mit? –
• �telt. Anya megk�rt. –
• Rendben. –
• �gy j�ssz? –
• Nem j�? –
• Legal�bb a kardokat hagyd itthon… - vakargatta fej�t a l�ny – “A m�regcs�kokkal, az arc�n m�r �gy is el�gg� felt�n�, �s a ruh�ja sem kimondottan a mostani divat, de ha m�g kardok is l�gnak az oldal�n…” –
• Rendben, de nem sz�vesen. – tette le a h�velyekbe z�rt Toukijint, �s Tenseig�t, majd elindultak.

Sesshoumaru nyugtalanul ment a l�ny mellett, de arc�n ez mit sem mutatkozott. Kagome innen-onnan ber�molta a kos�rba a sz�ks�ges dolgokat, melynek hossz� list�ja egy cetli-tekercsre lett fel�rva. Mikor v�geztek, �s m�r t�l voltak a p�nzt�rhoz val� sorban �ll�s f�raszt� gondolat�n is elindultak haza. Sesshoumaru lovagiasan, egy k�zben vitte az �sszes csomagot, ami nem volt valami k�nny�, de egy szellemnek meg sem kottyant. Kagome fel sem figyelt r�, mikor egy aut� meg�llt mellett�k, �s leh�zta ablak�t.

• Csak nem az idei gy�ztes? – sz�lalt meg a napszem�veget visel� f�rfi.
• Tess�k? – vette �szre Kagome is az alakot, aki most r�kacsintott, majd Sesshoumarura tekintett, ki felh�zta orr�t, �s nem volt hajland� t�rsalg�st kezdem�nyezni; a r�juk n�z� Kimura Toya, csak �gy sug�rzott az �leter�t�l.
• Ezt hordod h�tk�znaponk�nt is, vagy megint valami rendezv�nyen voltatok? – m�rte v�gig a feh�r kimon�t, az �rdekes alak� p�nc�llal.
• O, nem-nem. – magyar�zkodott a l�ny.
• Elvihetlek titeket, l�tom neh�z a csomag. –
• Nem, k�sz�nj�k. – legyintett Kagome.
• Pattanjatok be. – folytatta a fi�, nem is t�r�dve az elutas�t�ssal; m�g v�g�l nagy nehezen a szellem is besz�llt az aut�ba.

Kagome vez�nyl�s�vel hamar haza�rtek, majd kisz�llva a l�ny m�g meg akarta h�l�lni.

• K�sz�n�m, hogy elhozott. –
• Tegezz nyugodtan. – nevetett - nem vagyok olyan �reg. –
• K�sz�n�m. – “Mit k�ne tennem, tal�n h�vjam be eb�dre? Nem j� �tlet Sesshoumarun �gy is el�gg� “megfagyott” M�rges lenne…” – Viszl�t, �s m�g egyszer k�sz�n�m. – integetett az aut� ut�n, m�gnem az v�gleg elt�nt a l�that�rr�l – Gyere Sesshoumaru. – sz�lt kedvesen szerelm�nek, majd bementek a h�zba – Mi a kedvenc �teled? – k�rdezte cseveg� hangon, er�sen azt fontolgatva, hogy akkor azt k�sz�t.
• Nincs ilyenem. – “ha azt is belesz�moljuk, hogy nem is nagyon eszek emberi �tket…”
• De komolyan, mit f�zzek? –
• Mindegy, ha te k�sz�ted biztos nagyon finom lesz. – cir�gatta meg a b�rsonyos arcot, �s cs�kot adott kedvese ajkaira, majd egy kis cs�r�mp�l�sre h�trafordult.
• Bocs�nat, �n nem akartam… - v�g�dott hanyatt Souta, m�g mindig nem volt hozz�szokva az eff�le jelenetekhez, tiszta v�r�s fejjel szaladt ki a konyh�b�l.
• Seg�tesz? – n�zett r� Kagome a szellemre, �s nem is t�r�dve az im�nti incidenssel, nekil�ttak a f�z�csk�nek.

• Au! – sikkantott fel Kagome, �s v�rz� ujj�t a magasba emelte – V�rzik… az most j� nem… -
• Megv�gtad? – k�rdezte Sesshoumaru, �s megfogta a t�r�keny csukl�t, majd bekapta a v�rz� mutat�ujjat, �s ahogy azt, szok�st, pr�b�lta el�ll�tani, a l�ny ebbe a folyamatba kiss� belepirult, de sz�rnyen �r�lt neki. hogy, ennyire figyelmes bar�tja van.

A finom vacsora ut�n, melyet az eg�sz csal�d vid�man elfogyasztott felmentek aludni. Kagome gondolkodott, hogy tulajdonk�ppen, hogy fog telni az �jszaka, de l�tsz�lag semmi nem v�ltozott egy�ttl�t�k �ta.

A l�ny nem nagyon tudott aludni, egyre csak ujj�n l�v� apr� heget n�zte.

“M�r el�llt a v�rz�s… de m�gis, olyan furcsa �rz�sem van… �rdekes…” – h�zta el� bl�za al�l az �sszeolvadt �kk�szil�nkokat, mely egy ez�stl�ncon l�gott – “Kicsit… mintha f�ln�k… Vajon mit csin�lhatnak most a t�bbiek?”

• Mi�rt nem alszol? – hallatszott a dermeszt�en hideg hang, a h�ta m�g�tt fekv� Sesshoumarut�l.
• Nem tudok… -
• Valamin nagyon gondolkozol… -
• Nem… csak eszembe jutottak a t�bbiek, hogy vajon most mit csin�lhatnak… -
• Gondolhatod. Az a bolond unoka�csik�m felbor�totta az eg�sz falut… -
• Igen, val�sz�n�. – mosolyogta el mag�t, �s �t�lelte a szellemet, majd nagy nehezen de elaludt; meleg �rz�s fogta el bel�l, �s �r�lt, hogy �l; nem tudta mi�rt, de valahogy most esz�be jutott az elm�l�s, �s annak �ress�ge, m�gis csak mosolygott �s igaz�n boldog volt.

• Ne k�s�rjelek el? – kapta el a l�ny kez�t Sesshoumaru, mivel az m�r f�l l�bbal kint volt.
• Nem kell, t�z perc �s itthon is vagyok, csak �tugrok p�r jegyzet�rt.

“Sz�rny�, hogy m�g ny�ri sz�netben is tanulhatok, de be kell p�tolnom a lemarad�somat, k�l�nben nem megyek �t a p�tvizsg�kon…” – bosszankodott a l�ny, hazafel� menet, kez�ben n�gy val�sz�n�leg teli�rt nagyalak� f�zettel, melyeket most szerzett be Ayumit�l, majd mikor egy f�ty�l�sre lett figyelmes oldalra fordult – Toya… - “Ezt nem hiszem el, lef�ty�lt…”

• Szia. –
• Szia. – k�sz�nt vissza a l�ny, �s pr�b�lt tov�bb �llni.
• Ne vigyelek el? –
• K�sz�n�m, nem kell. – t�rte be fekete f�rtjeit f�le m�g�.
• Ne but�skodj. Pattanj be. –
• Igaz�n… -
• Nem nyitok vit�t. – er�szakoskodott udvariasan, majd mikor Kagome besz�llt indultak.
• Rossz fel� kanyarodt�l. – r�ncolta �ssze szem�ld�k�t, majd a vol�n el�tt �l� fi�ra n�zett – Hallod? Toya… - pr�b�lkozott, de az m�g csak r� sem figyelt.
• Megj�tt�nk? –
• M�gis hov�?! –
• H�t a lak�somra. –
• Mi?! – csod�lkozott el Kagome, �s teljesen lec�vekelt – Azonnal vigy�l haza! –
• Mert k�l�nben? – nyitotta ki az ajt�t, �s karj�n�l megfogva kir�ntotta a l�nyt, �gy, hogy annak f�zetei leestek a f�ldre.
• Eressz el! –
• Ne rik�csolj. – l�kte be az ajt�n, �s kez�vel egy �rdekes mozdulatot t�ve v�r�s villan�st okozott a z�ron, mely azonnal kattant egyet – Se ki, se be. – vigyorgott g�nyosan, �s helyes arca szinte eltorzult.
• Mit akarsz t�lem? – k�rdezte remeg� hanggal.
• Mit akarhatn�k? Az �kk�vet, hallatott, most egy sokkal m�lyebb hangot, melynek recseg�se betel�tette az otthonos kis nappalit, ahova id�k�zben h�tr�ltak.
• Az �kk�vet? –
• Add �t! Sz�ks�gem van er�re! –
• J�-j�… - “Nem Toya besz�l… ezek szerint ir�ny�tj�k… Mit k�ne tennem?!”
• �rzem… - k�zeledett a l�nyhoz, majd nyak�hoz kapott.
• En… gedj… el… - “Nem kapok leveg�t…” – Sess… hou… maru… -
• A kis bar�tod, most nem tud seg�teni. M�r a fesztiv�lon kisz�rtalak, de soha nem volt�l egyed�l… Itt kell lennie valahol… - motoszk�lt a feh�r-z�ld matr�zbl�z alatt.
• Sess… Sesshoumaru! – ki�ltott torka szakadt�b�l, ahogy a hideg kezek melleihez �rtek.

• Kagome. – nyitotta ki hirtelen szemeit a szellem; h�t�t a falnak t�masztva hallgatta Mrs. Higurashit, ki az aznapi eb�dj�k�n szorgoskodott.
• Mi a baj Sesshoumaru? – n�zett fel egy rajzlap m�g�l Souta, a youkai nem felelt k�rben�zett, majd elt�nt, olyan gyorsan, mintha csak egy k�pr�zat lett volna.

Az utc�n szaladva ment v�gig, k�vette szerelme illat�t, majd vissza… Egy helyen elakadt, �s egy sokkal bosszant�bb szagot fedezett fel. Az aut� f�stje cs�pte �rz�keny orr�t, m�gis pr�b�lta megk�l�nb�ztetni a t�bbit�l, �s k�vette. Megint meg�llt, egy aut�, �s n�h�ny a f�ld�n hever� f�zet el�tt. Lassan feln�zett a j�l meg�p�tett h�zra, majd �tl�tszatlan �vegajt�j�ra.

• Sesshoumaru! – hallatszott a k�ts�gbeesett hang, alig hallhat�an, a szellem nem t�tov�zott tov�bb, berontott.

Nem sz�lt semmit, b�r a l�tv�ny el�gg� feld�h�tette. M�r maga az a t�ny, hogy a f�rfi ki mindig is gyan�s volt sz�m�ra f�lre�rthet�en hajol a l�ny f�l�, kit tiszta sz�vb�l szeret, haraggal t�lt�tte el, de arc�n, mint ahogy ezt m�r megszokhattuk t�le, nem igaz�n l�tszott. Fagyos tekintet�vel �lni tudott volna, �s most ki�les�tett karmait az akkor �ppen h�tra fordul� fi�nak szegezte.

• �ld meg nyugodtan ezt a testet, �s akkor megsz�llom a l�nyt. Eny�mek lesznek az �kk�szil�nkok! –
• �kk�szil�nkok? – v�ltott g�nyos mosolyra Sesshoumaru, majd egy mozdulattal f�lre �t�tte a fi�t – J�l vagy? – seg�tette fel Kagom�t.
• Igen. Megsz�llta valami, de nem �rzek semmi gonosz energi�t… -
• Mondat, hogy szellemszagot �rzek. – k�z�lte, �s ujjait megropogtatva egy tiszt�n kivehet� �vet �rt a fi� mellkasa felett.
• Ne! – hallatszott a recseg�s, majd egy kiv�lt med�l l�tszott, melyet a t�mad�s f� c�lpontjak�nt m�r egy s�rga reped�s is d�sz�tett, mely tov�bbterjedt, majd porr� v�lt.
• Egy amulett? – l�pett k�zelebb a l�ny.
• �gy n�z ki, ez ir�ny�totta, k�s�bb az�rt nem �reztem a szag�t, mert teljesen belem�szott, v�gig � ir�ny�totta. –
• Igen… annyira f�ltem. Azt hittem nem j�ssz �rtem. –
• Most m�r v�ge. – �lelte �t kedves�t a youkai, �s nyugtat�an cir�gatni kezdte �ben haj�t.
• T�nyleg, honn�t tudtatd, hogy bajban vagyok. Ennyire j� a f�led? –
• Nem is tudom… igaz�b�l bel�lr�l �reztem valamit, ott hallottalak meg, nem a f�lemmel. –
• Hanem a sz�veddel… Most mi legyen Toy�val? –
• Val�sz�n�leg semmire nem fog eml�kezni. Arra sem, hogy ismer minket. –
• Akkor mi lesz�nk a f� gyan�s�tott… - n�zett k�r�l Kagome, a nappali nagyj�b�l rendben volt, csak az ajt� fek�dt ott kiverve.
• Jobb lesz, ha megy�nk… -
• De nem k�ne ment�t h�vni? –
• Semmi baja, csak el�jult. –
• Biztos? –
• Az. –
• Akkor menj�nk. A jegyzetek! - kapta fel m�g az az�ta is, az utc�n hever� f�zeteket, majd mentek is.

Pillanatok alatt otthon voltak Sesshoumaru j�volt�b�l, �s ott m�r v�rta �ket a meleg eb�d. K�zben megvitatt�k, hogy lassan m�r ideje lenne visszamenni�k a m�ltba, mert el�gg� r�g �ta tart�zkodnak m�r Kagome vil�g�ban, �s Yukamo nagy val�sz�n�s�ggel, nem b�r mag�val. Rin is m�r hi�nyzott nekik, meg term�szetesen a t�bbiek.

A l�ny �sszer�molt. T�sk�ja most szokatlanul nagy volt, tart�s ideig tervezte az ott tart�zkod�st, b�r, eddig is mindig elh�z�dott. Miut�n elk�sz�ntek mindenkit�l, a k�t fel� vett�k az ir�ny. Sesshoumaru illedelmesen vette �t a hatalmas �s el�gg� neh�z batyut, majd beugrottak.

***

• Nem �rzem a jelenl�t�t… - nyitotta ki hirtelen szemeit Naraku, �s az el�tte �ll� feh�r ruh�s kisl�nyra n�zett – Mutasd nekem Kagom�t. –
• Nem megy… - sz�lalt meg Kanna a maga kis �rtatlan, szende hangj�n – A t�kr�m sehol nem tal�lja… -
• Elvitt�k el�lem… Tal�n a saj�t vil�g�ba… De nem sz�m�t a tervem id�vel, de kiteljesedik. M�r nem tehetnek ellene semmit… - mosolygott v�kony, hossz� ajkaival, b�re szinte m�r betegesen vil�g�tott a s�t�t teremben.

***

• Ez �gy unalmas… - nyafogott Yukamo, �s tov�bb b�kd�ste a par�zsl� t�zrak�s hely�t kardj�val, melyet nagyon m�sra �gysem haszn�lt.
• H�! – sz�lt oda neki Inuyasha, ki Miroku mellett gubbasztott – �s… Kagome, hogy van? Sesshoumaru j�l b�nik vele? –
• Ezt, most k�rded. Jobban szereti azt a l�ny, mint a tulajdon rokon�t. – sz�nlelt �tl�tsz� s�r�st, b�r nem is �llt sz�nd�k�ban, hogy az alak�t�sa j�l siker�lj�n.
• Azt meghiszem. – “Sesshoumaru, m�r csak ilyen…” –
• Szerintem meg k�ne n�zn�nk a l�nyokat, sok�ig elvannak. – csillant fel a szerzetes szeme, �s egyb�l f�l is pattant, de Inuyasha megfogta f�l�n�l fogva.
• Ne is pr�b�lkozz! Kikiyou, �s Sango, se az a kis elveszett b�r�ny. Ha k�zel�kbe mer�szkedsz f�rd�z�s k�zben, lesheted, mit kapsz t�l�k, azt�n mindig engem is megv�dolnak. –
• Ismer�s. – nevetett a youkai – A hiszti-g�p is mindig… -
• Hiszti-g�p? –
• Kagome. Annyit nyafognak, hogy ne h�vjuk �ket haland�nak, h�t �n nem is h�vom �gy. –
• Kagome – sama, egy�ltal�n nem nyafog. – cs�pte meg Rin, kinek m�r nagyon hi�nyzott p�tmam�ja.
• Nem mi? Sesshoumaru, azt�n meg mindig engem kap el… -
• Vagyis te h�zod a r�videbbet. – nevetett, most m�r Inuyasha is.
• Mi ez a nagy j�kedv? – l�pett be a kunyh�ba Kaelde any�, majd � is le�lt, �s neki l�tott egy nagy k�teg gy�gyn�v�ny elrendez�s�hez.
• Megj�ttek. – �llt fel a hanyou a leveg�be szimatolva.
• M�r el�bb �reztem. – hangs�lyozta Yukamo k�r�rvend�en, �s mindenki az ajt�ra szegezte tekintet�t, kis id� m�lva bel�pett, a m�r bejelentett, �s v�rva-v�rt p�ros.
• Sziasztok. – mosolygott Kagome, �s kedves�vel egy�tt bel�pett.
• Hi�nyoztatok! – termett ott egyb�l Rin, �s meg�lelte a szellem l�b�t.
• Csak akadt egy kis gondunk… -
• T�bbiek? –
• Lementek a t�hoz f�rdeni. –
• Megyek �n is. – nyomott puszit Sesshoumaru arc�ra, �s t�sk�j�b�l kikotort egy t�r�lk�z�t – Rin? –
• Nem maradok Sesshoumaru – sam�val. – tekintett a mellette �ll� Jakenre, ki szint�n nagyon �r�lt, hogy a nagy�r visszat�rt.
• H�t akkor �n… - viccel�d�tt Yukamo.
• Maradsz. – �lt le mell� Sesshoumaru, �s az �l�be ugr� kisl�nyra n�zett.
• J�l b�ntak veled? –
• Igen. Sokat j�tszottam.
• Yukamo nem csin�lt semmi rosszat? –
• Nem… csak… -
• �rul�! –
• Mit m�velt�l, te idi�ta? –
• Csak p�r ember volt… - j�tszadozott ujjaival – Nyugi, �letben vannak… Ez�rt m�g sz�molunk vakarcs. – hajolt oda a kicsihez; de fej�t �rt tal�latra feln�zett.
• Hallottam. – n�zett szembe unokatestv�re dermeszt� tekintet�vel – “Hi�nyzott m�r ez…” – mosolygott mag�ban, �s b�multa az �jra rakott t�zet.

• Ki van ott?! – kapott a csontbumer�ngj�hoz Sango, �s egy rezzent bokor fel� n�zett.
• Csak �n. – v�laszolt egy l�ny.
• Kagome? De �r�l�k, hogy visszaj�tt�l. –
• Kagome! – ugrott a v�rt nyak�ba Sippou is – Nagyon hi�nyozt�l. –
• Ti is nekem. – vetette le ruh�it, �s le�lt bar�tn�i mell�, a kellemesen h�v�s v�zbe.
• Hogy vagy? –
• Remek�l, teljesen kipihentem magam. Ti? –
• Mi is megvagyunk. Narakuval ritk�bban tal�lkozunk, �s egyre s�r�bben t�r�nk vissza. Szinte t�bbet vagyunk itt, mint �ton. –
• Naraku nem jelent meg �lmodban? – k�rdezte Kikiyou, m�lyb�rsony hangj�n.
• Nem. –
• Ahogy gondoltam, a j�v�ben nem tud t�ged �rz�kelni, mert ott � maga nem is l�tezik m�r. –
• �s mes�lj, mi van veletek? – k�rdezte a szellemirt�.
• Vel�nk? – pirult el Kagome, �s pr�b�lt �gy tenni, mintha nem �rten�.
• Veled, �s Sesshoumaruval. –
• Semmi-semmi. –
• Elpirult. – dobta h�tra hossz� selymes haj�t a papn�, �s mintha kacagott volna is egyet halkan.
• Nem is… -
• Mes�lj m�r Kagome. Itt �sz�lj�nk meg? –
• H�t… - “Most mondjam el, hogy lefek�dt�nk? …v�g�l is a bar�tn�im…” – sz�val… lefek�dtem vele. – ny�gte ki suttogva, mikor megbizonyosodott r�la, hogy Sippou el�gg� messze �szk�l ahhoz, hogy ezt ne hallja.
• M�rmint… �gy fek�dtetek le? – meredt le Sango, �s percekig meg sem sz�laltak.
• Oh… -

• Ez csod�latos Kagome! –
• V�gre megtal�ltad azt, aki mellett igaz�n boldog vagy. –
• Milyen volt? –
• J�… - szeppent meg kiss�, majd k�s�bb mosolyogva kezdtek bele egy v�zi-csat�ba.

• Most m�r menj�nk. – sz�lt Kikiyou, �s ki is s�t�lt a kellemes v�zb�l.

Miut�n megt�r�lk�ztek, �s fel�lt�ztek, elindultak visszafel�. A kunyh�hoz �rve, bel�ptek. Sango cinkosul megb�kte Sesshoumaru v�ll�t, mintha legjobb bajt�rsak lettek volna, �s m�g Kikiyou is odakacsintott.

• Ezekkel meg mi t�rt�nt? – k�rdezte a szellem, a mell� �ppen akkor le�l� kedves�t.
• Semmi… - pirult el – ez olyan l�nyos dolog. – legyintett; de Sesshoumaru, m�r sejtette.
• Egyetlen, dr�ga. Nem tudt�l volna egy kicsit sietni a pancsol�ssal? – �llt fel Yukamo, majd unokab�tyja fel� fordult – Most m�r mehetek? –
• Mehetsz. –
• Mi volt ez? – k�rdezte Kagome, miut�n a youkai kil�pett a kunyh�b�l – Nem engedtetd, el, am�g f�rd�nk? – nevette el mag�t. Azt hittem ezt m�r egyszer megbesz�lt�k. –
• Meg, de j�t tesz neki egy kis szigor. – v�gott fapof�t, majd mag�hoz �lelte szerelm�t.

M�snap reggel �jra �tra kelletek, mondv�n Sesshoumarunak helyv�ltoztat�si k�nyszere van. Nem b�rt sok�ig megmaradni egy helyen, �s itt �ccs�nek k�zels�ge sem volt el�gg� cs�b�t� aj�nlat. �gy h�t h�vta �ket a m�g megj�ratlan �t.

FOLYTAT�S K�VETKEZIK…

Remcsizem tecccett