• Kagome… -
• Igen? –
• Gondoltam, hogy nem alszol. Sesshoumaru elrablom egy pillanatra… -
• Ez m�g viccnek is rossz. – mordult a szellem.
• Igaz, akkor velem k�ne lennie, am�g nem fizetnek �rte v�lts�gd�jat, de ki az a h�lye aki… -
• El�g legyen, t�z percet kapsz. – fordult vissza Sesshoumaru, a l�ny csak mosolygott r� egyet, majd t�volabb h�z�dott a m�sik youkaival.

• Mit szerett�l volna? – k�rdezte, de amikor Yukamo szomor� szemeibe tekintett, nagyon megr�m�lt.
• Kagura vesz�lyben van �s szenved… Egy feh�rruh�s gyerek j�rt itt. –
• Kanna?! –
• Biztos… csak te seg�thetsz rajta… -
• �n mindent megteszek… de hogyan seg�thetn�k �n? –
• Holnap a Hika – t�n�l… m�st nem mondott.
• Oda kell mennem? –
• Nem k�rhetek t�led ilyet… -
• Yukamo, �n meg�rtem… Term�szetesen elmegyek… -
• Kagome… -
• Engem nem b�ntana. Am�gy is hogy hagyhatn�m cserben az egyetlen b�ty�mat? –
• K�… - k�sz�r�lte tork�t – k�sz�n�m…
• Jaj, de j�! – ugrott a youkai nyak�ba.
• Mi villanyozott ennyire fel? –
• Azt mondtad k�sz�n�m. –
• Mikor? –
• Az el�bb, tiszt�n �rtettem. –
• Nem mondtam ilyen… de most m�r menj�nk vissza, mert Sesshoumaru dr�ga lefejez. –
• Menj�nk. –

• Sok�ig elvoltatok. –
• De most m�r itt vagyunk. –b�jt vissza Kagome morcog�s kedvese mell�, aki cs�kot akart adni neki – Nem lehet… - fordult el, majd mintha egy k�nnycsepp g�rd�lt volna v�gig arc�n, a szellem csak szorosan �t�lelte, jelezve mellette �ll.
• Ez meghat�… - �lt le Yukamo – az �nfel�ldoz� l�ny, a h�s szerelmes, �s v�g�l �n, akinek a feje m�g a nyak�n tal�lhat�.
• Ha �gy folytatod nem sok�ig. –
• El�g legyen m�r a vit�b�l… - mosolygott a l�ny – Holnaput�n elindulunk Kikiyou�khoz, � biztos tud valamit seg�teni. –
• Mi�rt csak holnap ut�n? –
• Hogy Rin kipihent legyen. – hazudta, majd ezzel letudva a dolgot befordult Sesshoumaru mellkas�hoz, �s pr�b�lt aludni.

• M�g mindig nem tudsz aludni? –
• Nem igaz�n… de most m�r hajnalodik, nem is nagyon �rdemes. – n�zett a szellem szem�be Kagome.
• Pihenni kell. Ne r�g�dj a t�rt�nteken. –
• Ezt pont te mondod? –
• Az �n hib�m, hogy ez t�rt�nt. –
• Mi�rt lenne a ti�d? Naraku baja… -
• Ha melletted lettem volna… ha megv�dtelek volna… bed�ltem a csapd�ba… -
• Nem a te hib�d. Ami t�rt�nt megt�rt�nt, tal�lunk megold�st. –
• Rem�lem… -
• Megvan m�g a kend�? Amit t�lem kapt�l? –
• Persze, itt van, a nyakl�nccal egy�tt. –
• Am�g ez n�lad van, egym�shoz tartozunk. –
• Na mi ez a ny�ladz�s? –
• Meg�l�m… -
• De el�bb hozzon t�zif�t. –
• �n? –
• Nem hallottad? Mit szeretn�l k�sz�teni? – fordult kedves�hez.
• Hal m�r r�gen volt… -
• Akkor megyek, hozok. –
• K�sz�n�m. –

Mire a t�bbiek is fel�bredtek m�r k�sz is volt a reggeli. Choro �s Rin �s a m�g az�ta meg nem sz�lal� m�sik kisl�ny bizonyult a legfal�nkabbnak, de mindenki evett rendesen. Miut�n v�geztek Kagome kijelentette, hogy elmegy f�rdeni, b�r Sesshoumaru nem nagyon akarta elengedni.

• Sietek vissza. – szaladt el v�g�l, �s m�g fut�s k�zben Choro h�t�ra kapaszkodott.
• �s te hova m�sz? – n�zett sz�r�san az id�sebbik youkai.
• Meglesem a bar�tn�det f�rd�s k�zben… csak s�t�lni megyek, nem akarok megvakulni. -
• Jaken! –
• Igen nagyuram? – n�zett fel egy kupac halcsont m�g�l, amit a k�t cs�pps�g termelt.
• K�vesd �t… hangtalanul… -
• Igenis – “Az �n nagyuram v�gre valami fontos feladattal b�z meg…” – �rz�keny�lt el a kis b�ka, �s m�r ment is, de nem volt kifejezetten halknak mondhat�…

• Kicsit sok�ig tartott, de tudtam, hogy elj�ssz… - kezdte aljasan Naraku, szem�vel kapzsis�got �rasztva, mellette �llt m�g Kamaru �s Kanna is – azonban t�ged Yukamo ha j�l eml�kszem nem h�vtalak. –
• Nem? H�t akkor ezt most szem�lyes s�rt�snek veszem, de ha m�r itt vagyok, akkor megv�rom a v�g�t. – l�pett el� egy magas, lombos fa m�g�l.
• Legal�bb, �rzed majd a helyzet s�lyoss�g�t… Kagome… meg fogsz halni. –
• Mi?! –
• Ha nem kapod meg, a kell� d�moni energi�t meghalsz. –
• Csak Kai ereje foszlik sz�t… -
• Nem… t�l r�g�ta vagytok m�r egy�tt. A szervezeted teljesen hozz�szokott.
• Hazudsz… -
• Megl�tjuk… Kamaru, Kanna… K�ss�tek le egy kicsit k�v�ncsi bar�tunkat. –
• �, igaz�n nem sz�ks�ges, elvagyok… -
• Ha m�r idej�ttem - kezdte Kagome -, had l�thassa Kagur�t. –
• Legyen, vigy�tek el hozz�… Most pedig gyere velem. – intett Naraku, b�r a l�nynak k�ts�gei voltak, m�gis k�vette…

“Meg�r�ltem?! Mi van ha elrabol, volt m�r r� p�lda… m�gis mi�rt megyek vele…” – vitatkozott mag�val, de hajtotta a k�v�ncsis�g.

Mikor egy nagy t�gas barlangba �rtek a gonosz hanyou meg�llt.

• Sz�ks�gem van r�d a terveimhez. Semmik�ppen nem engedhetem, hogy meghalj. Gondolom, m�r kital�lhattad, hogy nem a legkedvencebbik sz�rakoz�som k�z�ns�ges haland�k fel�gyel�se. –
• Akkor mi�rt nem hagysz b�k�n? –
• Kohaku n�lam van, Kagura is hasznos lehet m�g… de te… t�bb legyet �t�k egy csap�sra. –
• Akkor mi�rt nem �lt�l meg eddig? A hal�lommal, nagy f�jdalmat okozn�l mindenkinek… -
• Nyugalom, annak is elj�n az ideje… -
• Naraku… eml�kszel, mit mondtam m�g neked?

***

• El�sz�r is add ide az �kk�veket. –
• M�g t�bb gonoszs�g, ez az, amire kell neked… -
• Az �kk� arra van, hogy boldogg� tegye tulajdonos�t. Engem ez nagyon is kiel�g�t. Add ide �ket. –
• Nem �rted… - l�pett k�zelebb a l�ny – R�j�ttem p�r igen fontos dologra, m�g t�vol voltam Inuyash��kt�l. Te csak egy valakit akarsz… Kikiyout. M�r annyira megsz�llottan szereted, hogy nem tudsz szabadulni ett�l az �rz�st�l. Ha teljesen d�mon akarsz lenni, tedd, de az nem seg�t. Itt van p�ld�ul Inutaisho. Teljesen d�mon volt, m�gis elrabolta a sz�v�t egy haland�. Vagy Sesshoumaru… -
• Sesshoumaru ugyanolyan bolond, mint az apja. Hagyt�k, hogy legyeng�tse �ket egy k�z�ns�ges ember. –
• Legyeng�teni? T�vedsz. A szeretet er�t ad. Ha valakit minden�ron meg akarsz v�deni, nem sz�m�t, mibe ker�l, megteszed. B�rkit legy�z�l… -
• �rdekes elm�let… de nekem ez nem m�s, mint ostoba locsog�s. Nem �rsz el vele semmit. Most pedig pusztulj! –
• H�t m�g mindig nem �rted? �n csak az�rt j�ttem ide, hogy megv�djem Rint, azt, akit nagyon szeretek. Te soha nem gy�zhetsz, velem szemben… Nekem minden mozdulatomat szeretet ir�ny�tja. Neked mid van? Lehetn�l boldog… megv�ltozhatn�l…–

Hallgass! –

***

• Csak ugyan azt tudom r�mondani, mint eddig… �rdekes elm�let. De ostoba vagy, ha ezt gondolod. –
• Ostoba? Akkor mi�rt n�zel �gy r�m most is? – simogatta meg �l�ben nyugtalankod� kis kedvenc�t.
• Ne nevettess. Nem ez�rt hivattalak ide. T�l akarod �lni? –
• Mit? –
• A v�gzeted… Ezt tartsd magadn�l. – �lt ki arc�ra egy g�nyos mosoly, mely n�lk�l m�r szinte fel sem lehetett ismerni, �s egy med�lt adott kez�be. –
• Nem veszem fel… -
• Musz�j lesz. Ha nem vagy hajland� a kedves Sesshoumarut�l szerezni, ez p�tolja, ha �lni akarsz, vedd el… -

• Nem mintha nagyon �rdekelne, de mit akar Naraku Kagom�t�l? – fordult Kamaruhoz Yukamo.
• Ha nem �rdekel, minek k�rdezed? –
• Hogy ne tudj�k azt mondani, nem tudom. –
• Csup�n �gyel arra, hogy meg ne haljon… -

• Yukamo? – n�zett fel egy csinos n�.
• Kagura. Mi t�rt�nt? – l�pett be egy kicsin helys�gbe, ahol nem volt semmi, csak halov�ny kedvese.
• Semmi k�l�n�s, csak nem mehetek ki innen. Naraku nem b�zik bennem… -
• K�ne? – nyomott cs�kot szerelme ajk�ra, majd egyb�l nekisz�gezte a k�rd�st – Mit akar Kagom�t�l? –
• Egy med�lt ad neki, mib�l er�t nyerhet. –
• Egy med�lt? –
• Yukamo, valamit tervez, akarta, hogy te is tudd… Szerintem, nem fogadja el… �s Naraku is �gy gondolja, valami t�rt�nni fog… -
• Ennek, majd �n ut�na j�rok. �s inn�t is kiviszlek valahogy. –
• �rtelmetlen, a Sz�vem a kez�ben van, b�rmikor meg�lhet, ak�rhov� b�jok… -
• Ez igaz… -
• Gyer�nk vissza! – morgott a reinkarn�ci�, �s m�r mentek is…

• Fogadjam el? …az olyan lenne… mintha sz�vets�gre l�pn�k veled… -
• �gy is fel lehet fogni, de ha nem veszed el, meghalsz, �s akkor azoknak is f�jdalmat okozol, akik szeretnek t�ged… -
• Ink�bb meghalok, mintsem hogy ad�sod legyek, nem leszek a szolg�d! –
• Ahogy akarod… - t�nt el, k�d sem maradt ut�na; a l�ny csak �vatosan, f�lve, hogy rosszul d�nt�tt kibotork�lt a barlangb�l.
• Mi volt hiszti-g�p? – k�rdezte Yukamo, mintha nem tudna a dolgokr�l.
• Semmi… siess�nk vissza, Sesshoumaru, m�r biztosan agg�dik. – dobta fel Chorot, aki egy �gyes mozdulattal �tv�ltozott, majd m�r vitte is gazd�j�t a t�borhoz.

• Elvesztettem a nyom�t… olyan gyorsan ment, hogy k�ptelens�g volt k�vetni. Sesshoumaru nagy�r leveszi, majd a fejem… - sziszegett Jaken, �s m�lyet s�hajtott hozz�, felk�sz�lve a legrosszabbra, majd megfordult, hogy visszamenjen.

• Hogy, hogy egy�tt? – sz�k�lt be Sesshoumaru szeme, mikor megl�tta a meg�rkez� p�rost.
• �sszefutottunk. – �lt le mell� Kagome, majd mintha ennyivel letudta volna a dolgot, az �jkisl�nyra n�zett – Nem akarod elmondani, hogy h�vnak? … �s hol vannak a sz�leid? –
• Rem�nytelen, nem besz�l… -
• Ez �gy nem lesz j�… most hov� vigy�k… tal�n j�jj�n vel�nk? – tal�lgatott a l�ny, mire a kicsi az �l�be ugrott; Rin kicsit f�lt�keny volt mikor l�tta, Kagome mag�hoz �leli, �gy, ahogy �t szokta.
• Nem cipelhet�nk ennyi gyereket, vesz�lyes az utunk. –
• De Sesshoumaru, n�zd meg, nincs senkije… -
• Egy ideig maradhat… legfeljebb Kaelde faluj�ban kitessz�k… - fordult el kelletlen�l, majd fel�llt �s egy sz� n�lk�l els�t�lt.
• Yukamo k�rlek vigy�zz a l�nyokra. – szaladt ut�na Kagome; �s m�r nem is hallotta a youkai d�rm�g�s�t, a b�bisitterked�sr�l.

• Sesshoumaru v�rj meg! –
• Mi�rt j�tt�l ut�nam? –
• H�t… hogy kettesben lehess�nk. – s�t�ltak tov�bb egym�s mellett.
• Yukamo m�r nem is j�? –
• Yukamo? Mir�l besz�lsz? – nevette el mag�t – csak nem gondolod… -
• Ne vicceld el! –
• Yukamo Kagur�t szereti. �n meg t�ged. –
• Akkor mi�rt mentek el folyton kettesben? –
• Azt… azt nem mondhatom el… -
• Mi�rt? –
• Sesshoumaru b�zz meg bennem. –
• Nem �r nekem semmit az �let n�lk�led… -
• Sesshoumaru nagyuram! – hallottak meg ekkor egy rik�csol� hangot – Elvesztettem… Yukamo nyom�t! –
• Elvesztette? V�rjunk csak… csak nem figyeltetted. – pr�b�lta elfojtani felt�r� kacaj�t.
• Csak tudni akartam hova megy… vagy hova mentek… -
• Csak, hogy megnyugodj elmondom. Kagur�t ment�nk megl�togatni. Mivel engem nem akarnak b�ntani, megegyezt�nk, hogy � l�thatja, �n meg addig ott maradok Narakuval. –
• Naraku?! –
• L�tod… ez�rt nem sz�ltunk, nem akartuk, hogy agg�dj… -
• �s ha bajod esett volna? Vesz�lybe sodort az a felel�tlen… -
• Ne b�ntsd. J�l vagyok, am�gy �nk�nt mentem. De nem csaln�lak meg soha… -
• Akkor ezek szerint rosszkor j�ttem… - h�tr�lt Jaken, �s visszasietett a t�borba.
• Olyan �des vagy, amikor f�lt�kenykedsz… -
• �des? –
• Ez csak egy b�k volt. – mosolygott, �s �t�lelte szerelm�t, majd indultak is a t�bbiekhez.

• Csak �gy, k�zen fogva itt taknyosok el�tt… mit tan�totok nekik. Legk�zelebb majd Rin �s Jaken, azt�n meg majd csod�lkoztok. – vigyorgott Yukamo; de val�j�ban csak f�lt�keny volt, hogy �k egy�tt lehetnek, Kagura viszont m�g mindig abban a kis lyukban szenved…
• Ez m�r sohasem v�ltozik… - s�hajtott Kagome – Elmondtam Sesshoumarunak. Induljunk el. –
• R�d nem lehet titkot b�zni hugica… -
• Mi az, hogy hugica? – vonta fel szem�ld�k�t Sesshoumaru.
• �n vagyok a hugica, � meg a b�ty�. – mosolygott a l�ny.
• Mi�ta vagytok ti ilyen j�ban. –
• H�, h�! Az nem azt jelenti, hogy im�djuk egym�st. Vegy�k p�ld�ul a te �s Inuyasha k�zti tombol� testv�ri szeretetet. –
• Na, valld be, hogy megkedvelt�l! – toporz�kolt Kagome, mint akit�l elvett�k kedvenc nyal�k�j�t.
• �lomvil�gban �lsz. – ny�jtotta ki nyelv�t Yukamo �s �gy indultak �tnak.

• Sesshoumaru, k�rlek, �lljunk meg egy kicsit… - esett t�rdre Kagome, �s oldal�t �sszeszor�tva ny�sz�rg�tt… - nagyon f�j… -
• Mi t�rt�nt? –
• Csak pihennem kell egy kicsit… - sz�lt �s mire a t�bbiek is h�trafordultak, m�r �jultan d�lt a porba.
• Kagome – sama! – ugrott le Choro h�t�r�l a Rin �s leguggolt p�tmam�ja mell�, a m�sik kisl�ny is e-k�ppen tett; m�g Yukamo is n�mi agg�d�ssal bel�l k�zelebb l�pett, �s sejtette mi a baj…

• �bredezik… - suttogta Rin, mikor megl�tta a l�ny remeg� pill�it.
• Sz�lok Sesshoumaru nagy�rnak. – pattant fel Jaken, �s m�r rohant is ki a kis barlangb�l.
• Hol vagyok… - �lt fel Kagome – hasogat a fejem… -
• El�jult�l. Sesshoumaru – sama elment t�zif��rt. –
• J�l �rzed magad? – sz�lalt meg morcosan Yukamo, aki karba tett k�zzel gubbasztott a sarokban.
• Csak egy kicsit kimer�ltem… -
• Az�rt ha lehet, most ne sm�rolj le. – t�rt vissza k�p�re a felejthetetlen vigyor, de bel�l t�nyleg agg�dott egy kicsit.
• Nagyon vicces, az csak testv�ri puszi volt… -
• Kagome. – �rkezett meg a m�sik youkai, �s a kez�ben halmoz�d� sz�raz fakupacot a f�ldre vetette; azonnal kedves�hez fordult – Jobban vagy? –
• Igen, csak egy kicsit megsz�d�ltem… -
• Yukamo, elvinn�d a gyerekeket enni? –
• Mi�rt �n?! Jaken szokta. –
• � is megy. –
• Mindig engem fognak be… de legal�bb nem kell ezeket n�znem enyelg�s k�zben. Taknyosok, indul�s, megy�nk zab�lni! – hajtotta ki a t�bbieket mag�ra hagyva a szebb id�ket is l�tott p�rocsk�t.
• Akkor mi t�rt�nt? – n�zett r� Sesshoumaru szerelm�re.
• Semmi, t�nyleg nincs semmi bajom. –
• Kagome… �n szeretlek… �s nem akarlak elvesz�teni… -
• Nem fogsz elvesz�teni… Indulunk? –
• Am�g nem vagy j�l nem! –
• De mivel j�l vagyok, megkeress�k Yukamo�kat, �s mehet�nk. –

• Ma m�r negyedszerre… - fordult h�tra az �retlenebb youkai, amikor egy tompa puffan�st hallott; Kagome megint �sszeesett, de most megint elvesztette eszm�let�t.
• Hallgass. –
• J�l van, de… -
• Cs�ndet! … nem hallom… nem hallom a sz�vver�s�t! – ki�ltott fel Sesshoumaru, �s azonnal �l�be kapta a l�nyt – Kagome… Kagome �bredj… -
• Sesshoumaru… - kezdte t�tov�n Yukamo – Naraku tud seg�teni… -
• Naraku? –
• Felaj�nlott valamit Kagom�nek, amit�l kap er�t, de � visszautas�totta. Nem tudta, hogy tudok r�la… -
• Narakut�l k�rjek seg�ts�get? Att�l, aki meg akarja mag�nak szerezni? –
• Ne legy�l ilyen �nz�… ha nem teszed meg, biztosan meghal, tal�n m�g meg tudjuk menteni. –
• Sesshoumaru - sama… - g�rd�lt le egy k�nnycsepp Rin arc�n, majd mikor �rezte, hogy a m�sik kisl�ny, aki eddig meg sem sz�lalt f�lrel�ki, kicsit elcsod�lkozott.

A kicsi Kagom�hez l�pett, �s ruh�j�nak fels�j�t leeresztette, ezzel megmutatta h�t�t, �s az azon �ktelenked� p�kalak� �g�si s�r�l�st.

• Naraku k�ldte r�nk… - �llap�totta meg a youkai.
• Szerintem, azt akarja, hogy k�vess�k. – okoskodott Yukamo; Sesshoumaru, m�g habozott egy kicsit, majd r�hagyva unokatestv�r�re, hogy vigy�zzon Rinre, a n�ma gyerek ut�n sietett, szerelm�vel karj�ban.

• Naraku… -
• Mi az Sesshoumaru… csak nem gondok vannak a haland�val? – h�zta g�nyos vigyorra keskeny ajkait.
• �tkozott! Nagyon j�l tudtatd… -
• �n igen, de nem is mondtam, soha, hogy nem… -
• Akkor tegy�l ellene valamit! –
• Csak nem seg�ts�get k�rsz? Mert az azt jelenten�, hogy adnod kell cser�be valamit… -
• Mit adhatn�k, ami annyira kell nekem. –
• Jeeme! – sz�lt a kisl�nynak, aki sz� n�lk�l kit�rta kezeit, �s p�r pillanat m�lva m�r egy piros masni d�szelgett benne. –
• Az Kago… -
• Igen ez Kagom��. Ez kell nekem. –
• Minek? –
• �, az majd meglepet�s lesz. – vette �t az anyagocsk�t, majd b�cs�t intett porr� lett inkarn�ci�j�nak.
• Ezzel meg… -
• Bev�gezte a feladat�t. Kamaru sem �lne, ha Kagome nem rendelkezne ilyen er�s l�lekkel, h�t hi�ba Kikiyou lesz�rmazottja. Ez pedig cser�be. – ny�jtotta �t a kis f�nyl� �gk�vel mint�zott nyakl�ncot - Ne vegye le… ha �lni akar… M�g terveim vannak vele. –
• �t nem veheted el t�lem… -
• Nem? Majd megl�tjuk. Viszont addig is siess vissza, meglepet�sben lesz r�szed. – foszlott sz�t alakja, �s lassan elt�nt a semmiben.
• Az �tkozott… - akasztotta a med�lt Kagome nyak�ba, �s j� er�sen mag�hoz �lelte – Nem vesz�telek el… nem… - suttogta, de ink�bb mag�nak, mint az al�lt l�nynak, majd futva megindult.

• Sesshoumaru – sama! –
• Sesshoumaru, lehetne egy apr�cska k�rd�sem? …EZ, MIT, KERES, ITT? – mutatott a mellett�k �ll� magas, magabiztos f�rfira.
• Kamaru? –
• Igen. Naraku azzal b�zott meg, hogy figyeljelek benneteket. –
• Figyelni?! Ez lett a hal�lod. – tette le a l�nyt Sesshoumaru.
• Gondolkozz… Naraku, hogy k�ld�tt ide? –
• Ostoba… nem sz�m�t neki, hogy �lsz-e, vagy meghalsz… Az�rt k�ld�tt ide, hogy v�gezz�nk veled. –
• V�gezni? Nem… m�g a sz�vemet is visszaadta… -
• Ez hisz�kenyebb, mint a hiszti-g�p. –
• Menek�lj! –
• M�r mi�rt tenn�m? –
• Hogy �letben maradj… Fuss, �s meg ne l�ssalak Kagome k�zel�ben… Tudom mi�rt teremtettek… T�nj el! –
• Ne m�r… - v�gott nyafog�s k�pet Yukamo - olyan r�g nem harcoltam m�r igazi ellenf�llel… - a f�l�sleges reinkarn�ci� �sszeszor�totta �kl�t… �s bel�tta, itt �gysem gy�zhet…
• Narakunak, m�r nincs sz�ks�ge r�m? …legyen… - ugrott fel egy magas f�ra, m�g visszan�zett az �jult Kagom�re �s gazd�j�hoz hasonl�an � is k�dd� v�lt.
• Az ostoba… -
• Mi�rt engedted el? – �lt le s�rt�d�tten a fiatalabb youkai.
• Te ezt nem �rtheted. – guggolt le szerelme mell�, �s �ben tincseibe m�lyesztette ujjait.
• Hogy van Kagome – sama? – k�rdezte agg�dva Rin.
• Most m�r jobban lesz. –
• �s a kisl�ny? –
• �… � elment, �s nem j�n vissza… -

• Sesshoumaru? – n�zett fel Kagome kedves�re, aki az �l�ben tartotta fej�t.
• Hm? –
• Mi t�rt�nt? –
• Majdnem elvesz�tettelek te ostoba. –
• A l�nc… te Narakuhoz ment�l? –
• Nem volt m�s v�laszt�som. Makacs vagy, �s felel�tlen… -
• Te mit tett�l volna a helyemben? –
• Azt, amit te… de mindegy, holnap folytatjuk utunkat, m�g legal�bb h�rom nap, �s valahol nem nagyon szeretn�k sokat utazni… Sihoya ter�let�n… -
• Rossz eml�kek? –
• Azok… -

• F�rdeni megyek! F�rdeni, �s nem Narakuhoz. –
• Rendben… de egyed�l… -
• Igen. –
• L�ttalak m�r meztelen�l, elk�s�rlek… -
• Kagom�t, meztelen�l? Szeg�nyk�m… -
• Hallgass! –
• Kagome. Ruha nuku. �RISTEN! –
• Nagyon vicces Yukamo. – s�t�lt el, �s intett Choronak, hogy maradjon, Rinnel, mert a kisl�ny, m�r elaludt az �l�ben.
• H�t akkor �n… -
• H�t akkor te, mindenesetre itt maradsz, am�g nem j�n vissza. –
• Mi?! –
• J�l hallottad. – n�zett oda szeme sark�b�l, ellentmond�st nem t�r� hangon. –

“M�r szinte nincs sz�ks�gem semmire, hogy ne v�ltozzam �t…” – mosolygott Kagome, mik�zben s�t�lt le a parton – “Kai v�re, eg�szen elvegy�lt az eny�mben… tal�n egyszer teljesen elm�lik… �s akkor Sesshoumaruval is �jra…” –

• Erre n�zel�dni egyed�l… felel�tlen dolog a bar�todt�l… -
• Ki a… Kouga? –
• R�gen l�ttalak. Hogy vagy? J�l b�nik veled? –
• I… igen. –
• Mi a baj? –
• �n… �n m�g bocs�natot sem k�rtem a m�ltkori�rt…

***

• Kagome? – n�zett hitetlenkedve a farkasok vez�re �s fel�llt a szalmarak�sb�l.
• Kouga. – mosolygott a l�ny, de nem olyan sz�vmelenget�en, ahogy m�skor szokott, sokkal ink�bb ijeszt� volt ez t�le.
• Mit keresel te itt? – seg�tet lesz�llni a morg� sarki-r�k�r�l.
• Csak gondoltam megl�togatlak. –
• Mi van a bar�taiddal? –
• Egy kicsit v�rhatnak r�m nem? –
• De-de, �r�l�k, hogy itt vagy. Gyere beljebb. –
• K�sz�n�m. – engedte mag�t bevezetni, �s Kouga kez�n�l fogva eg�szen a hely�ig vitte, ott le�ltek a m�r r�gen letarolt, �llott szalm�ra.
• Szia h�gi! –
• Szia h�gi! – k�sz�ntek r� mindenfel�l, szemmel l�that�an �r�ltek neki, hiszen sokszor j�tt hozz�juk ell�tni a sebes�lteket.

Kagome nem sok�ig t�tov�zott intett egyet a t�bbieknek (�dv�zl�s k�p), majd k�zelebb hajolt a farkas d�monhoz �s kih�v�an f�lrebillentette v�ll�t.

• K�ld ki �ket. – suttogta �s kacsintott egyet hozz�.
• Ka… Kagome… rendben. –
• Hakakku, Ginta! –
• Igen? –
• Mindannyian menjetek ki, �s egy j� ideig ne gyertek vissza… vad�sszatok, vagy mit tudom �n… -
• De h�t mi�rt? –
• Szeretn�nk egy kicsit kettesben maradni. – �lelte �t h�tulr�l a meglep�d�tt vez�rt Kagome, �s ism�t kacsintott, amire a k�t j� bar�t vette az ad�st.
• J�l van emberek, mindenki kifel�! Itt az ideje egy kis edz�snek! –
• Gyer�nk, gyer�nk Kouga utas�t�sa! – hajtott�k ki a n�pet; mikor m�r csak ketten maradtak a barlangban, meg p�r farkas, Kagome felt�rdelt �s szembe helyezkedett a helyes fi�val, majd levette r�la a p�nc�lt.
• Biztos, hogy ezt akarod? –
• Persze, k�l�nben nem lenn�k itt. –
• �s mi van azzal a Sesshoumaruval? –
• Ugyan m�r, l�tod �t itt valahol? –
• Ugye sza… - kezdte de hirtelen jobbra ford�totta fej�t, Choro miatt, aki m�g mindig morgott r�. - Ennek meg mi baja? –
• Nem tudom. Choro, el�g legyen! – sz�lt r� a l�ny, amire a kis kedvenc elhallgatott; Kagome �jra belevetette mag�t �s elkezdte cs�kolgatni az izmos fels�testet.
• Ugye szak�tottatok m�r? – k�rdezte k�zben Kouga, de a v�lasz m�r nem nagyon �rdekelte.
• Kagome! – hallatszott ekkor egy ismer�s �s meglehet�sen d�h�s hang.
• Sesshoumaru… - �llt le a l�ny �s kiegyenesedett.
• Azonnal fejezd be, �s gyere velem vissza! –
• �s mi�rt menn�k, veled m�g j�tszadozni sem tudok j�l, Kouga legal�bb sz�rakoztat�. – mosolygott �rd�gien, �gy ahogy egykor Kai.
• Elviszlek Kaeld�hez. –
• Nem viszel te sehov�! M�g sohasem �reztem magamat ilyen j�l, szabad vagyok. –
• Azonnal velem j�ssz! –
• Nem halottad! – �llt fel Kouga is, �s �tkarolta szerelm�t.
• Ostoba! Ez nem az igazi Kagome… sohasem viselkedne ilyen kih�v�an… Ennyire elvak�tott a v�gyakoz�sod ut�na? -
• Mir�l besz�lsz… -
• �j er�t kapott, �s m�g nem tudja ir�ny�tani. –
• �j er�t? –
• Ez most nem fontos. –
• Kagome ez igaz? –
• �s ha igen? Meguntam m�r a k�pmutat�st, hogy �n legyek a j�, �s a kedves. Kagome majd seg�t, Kagome majd besz�l vele. �s mit kapok cser�be: K�sz�n�m Kagome. –
• Tudhattam volna, hogy nem j�tt�l volna el… -
• Te… - n�zett elsz�ntan Sesshoumarura –, t�nkretetted a sz�rakoz�somat! – t�madt neki, �s ha a szellem nem fogja meg id�ben a karj�t, mondjuk �gy, most el�gg� fejetlen lenne…
• Kagome, nyugodj meg, Kagome k�rlek… - pr�b�lkozott, de a l�ny, csak egyre vagdalkozott – Sajn�lom, de egyszer m�g nagyon h�l�s leszel ez�rt… - sz�lt a youkai �s hasba �t�tte kedves�t, aki azonm�d felny�g�tt, majd el�jult.
• Most hova viszed? –
• Biztons�gos helyre. –
• Nem mehetn�k vele? –
• Tartsd magad t�vol t�le, meg�rtetted? T�bbet nem lesz ilyen, nem engedem, hogy m�g egyszer el�forduljon. Meg�rtetted? –
• Meg… - szor�totta �k�lbe kez�t.
• Choro megy�nk; ja, �s �lt�zz fel. – sz�lt m�g h�tra majd elt�nt.
• Kouga, mi volt ez? �s hol van Kagome? – l�pett be Hakakku �s Ginta.
• Ez… ez igaz�b�l nem Kagome volt… -
• Mi?! –
• Csak �sszezavarodott… -

***

• Semmi… - intett, kellemetlen�l, arc�n p�rrel, majd sz�gyennel, hogy Sesshoumaru leteremtette.
• �n t�nyleg annyira sajn�lom… -
• T�nyleg semmi nem t�rt�nt… �r�l�k, hogy �sszefutottunk. Az�ta hallottam p�r h�rt a pincsit�l is. Agg�dtam miattad. –
• Rendbe j�v�k. – “rem�lem…” – �s te, hogy vagy? –
• J�l. – mosolygott kedvesen a farkas-d�mon, �s s�t�ra invit�lta a l�nyt.
• Hakakku �s Ginta? –
• �k is, valahol a k�zelben… amikor meg�reztem az illatodat rohantam.
• T�nyleg, �s, hogy-hogy erre? Azt hittem m�r nem �ld�z�d Narakut. –
• M�r nem is. Kev�s a vad fel�nk, n�ha t�volabb is elporty�zunk. –
• Mit csin�ltok ti itt? –
• Sesshoumaru. Most futottam �ssze Koug�val. Erre vad�sznak. –
• Azt l�tom. – �lelte �t kedves�t a youkai v�delmez�en, �s megvet�, hideg pillant�sokat k�ld�tt a farkas-d�monok vez�re fel�.
• Kouga! – lettek figyelmesek k�t, eszeveszett gyorsas�ggal iszkol� alakra.
• Csak, hogy be�rt�nk. –
• Hugi, hogy vagy? –
• K�sz�n�m, j�l. – mosolygott kedvesen a l�ny,
• H�t te m�r mindenkinek a h�ga vagy? –
• Nem, de m�g mindig �gy h�vnak… -
• Megint �ssze vagy zavarodva, va… -
• Hallgass m�r! – k�lintotta fejbe bar�tj�t Ginta, �s a rettegett youkaira pislogott, aki tekintet�vel �lni tudott volna.
• Tess�k? – �rtetlenkedett Kagome.
• Azt hiszem, mi megy�nk is… mindig sz�vesen l�tunk a falk�ban. – intett szerelm�nek Kouga �s ism�t otthagyta t�rsait; azok, mint az �r�lt rohantak ut�na.
• Kou… ga… szeg�ny… -
• Nem k�ne minden ilyennel foglalkoznod. –
• Igen, de �n tehetek r�la… T�nyleg, f�r�dni indultam! Menj vissza a t�borhoz, �n is megyek majd. – �lelte meg kedves�t, majd mikor az elt�nt a s�r�ben, kicsit lejjebb ment a t�hoz k�zelebb, majd beleereszkedett a kellemesen meleg v�zbe.

Sok�ig lubickolt, majd nagy nehezen, de v�g�l is kiment �s fel�lt�z�tt. Haj�t gondosan kif�s�lte, �s elt�zte. Hirtelen egy hideg tenyeret �rzett jobb v�ll�n, ijedten kapott h�tra.

• B�rsonyos a b�r�d… - suttogta az ismer�s alak Kagome f�l�be a szavakat, de az, r�m�let�ben sok�ig meg sem tudott mozdulni.
• Mit akarsz? –
• Az �letemet… - motyogta szomor�an Kamaru, �s szemeivel �s olya k�r�en n�zett.
• Nem �rtelek. Az�rt sz�lett�l, hogy miattam halj meg… -
• Naraku eldobott… Mihez kezdjek most? –
• L�gy szabad, boldog. Csin�ld, amit akarsz. –
• Te vagy az egyetlen, akihez m�g k�t�dhetek. –
• Kamaru… - “egy d�mon… olyan elveszett… mint egy kisgyerek, aki elvesztette a csal�dj�t. Mit tegyek most?” – Nem maradsz egyed�l. –
• Kagome… -
• Erre lakik egy r�gi ismer�s�m… - “Siiye… vajon, hogy fogadsz majd…” –

• �s ki is ez a r�gi ismer�s? –
• H�t… mondhatjuk, hogy a s�gorom… -
• Sesshoumaru �s te… –
• Nem-nem… Ez egy m�sik t�rt�net, az a l�nyeg, hogy rem�lem bar�ts�ggal fogad majd… -

• Kagome? –
• Siiye – dono. –
• Mit keresel erre? –
• Ne haragudj… de musz�j volt, ide j�nn�m. – hajtotta le fej�t, r�szv�te jel��l, hiszen legut�bb, �ppen miatta halt meg az eg�sz csal�dja.
• Mi lenne az-az ok? –
• � itt Kamaru… mondjuk, �gy, hogy egy �rva. Szerintem j�l kij�nn�tek… �s neki nincs hov� mennie… -
• Csak nem itt akarsz hagyni?! –
• Magammal m�g sem vihetlek. Itt mondan�k Sesshoumarunak. Ha megtudn�, hogy a k�zelembe j�tt�l, meg�lne. –
• Mi�rt hagyn�d n�lam? Sajn�lom Kagome, de nem. –
• De… �rtem… Akkor nem is zavarunk tov�bb. – ford�tott h�tat, �s Kamaruval egy�tt elsiettek.

• Most mi lesz? –
• H�t persze. Yukamo! –
• Csak nem arra a m�sik szellemre gondolsz? –
• De, maradj itt, ne mozdulj! –

• Csak, hogy vissza�rt�l. – �lelte �t Kagom�t Sesshoumaru.
• Kellemes, volt a v�z. Yukamo, nem j�nn�l egy picit? –
• Veled? –
• Igen. –
• Nem. – vigyorgott, �s tov�bb b�kd�ste Choro oldal�t.
• Mi ilyen fontos? – k�rdezte a m�sik youkai.
• Majd elmondom… Aff�le meglepet�s… Yukamo! –
• J�l van, megyek m�r. –

• Aha… Mi�rt is seg�ten�k �n neked?! – kezdte a szellem szok�sos st�lus�ban, miut�n Kagome elmagyar�zta a l�nyeget. –
• K�rlek… k�rlek, k�rlek. –
• Tegy�k fel, elviszem ezt az idi�t�t Mar�hoz, �s akkor mit mondasz Sesshoumarunak, hol voltam addig? F�rdeni? –
• Nincs olyan messze, neked alig p�r �ra. –
• �s mit gondolt�l, majd viszem a h�tamon? –
• Ne becs�lj le! –
• Persze-persze, biztos te uralod a b�z szelet, de att�l m�g nem k�ne �ton, �tsz�len eleresztened magad, sz�rnyen b�d�sek vagytok mindketten. Nem csod�lom, hogy nem �reztem Naraku szag�t rajtad. –
• Elment�nk Siiy�hez… -
• Te nem vagy komplett! Hagy tal�ljam ki: szi�ka, ugye nem vagy pipa, hogy fak�pn�l hagytam a b�ty�dat az olt�r el�tt, �s ut�na m�g meg is �ltem, ja �s a n�v�redet se hagyjuk ki… Mit v�rt�l, hogy majd t�rt karokkal fogad t�ged? –
• J�l van, na… egy pr�b�t meg�rt. –
• Tegy�k fel… tegy�k fel, hogy elviszem az any�mhoz, �s mit mondjak neki? –
• �gyes fi� vagy… majd ki tal�lod. Im�dlak, k�sz�n�m. Sesshoumaru gyanakodni fog, �gyhogy megyek is vissza. –
• El�bb ha lehet, f�r�dj le… -
• J�, viszl�t! – rohant el.

• Megint f�rdesz? –

• Sesshoumaru, igen… megijesztett�l… -
• Yukamo? -
• Honv�gy, megl�togatja Mar�t. –
• Nem �r�nk r�, most ilyenekre, min�l el�bb Kikiyouhoz kell �rn�nk. –
• Menj�nk el�re. – �lt�z�tt fel – �gyis megtal�l minket. –
• Igen… Rin �gyis fel�bredt m�r… -

• Fiam, minek k�sz�nhetem l�togat�sodat. –
• Szia, anya. L�tod itt ezt a szerencs�tlen? –
• Igen. –
• �s eml�kszel a m�sik szerencs�tlenre, Kagom�ra? –
• Igen. –
• Na ez t�le aj�nd�k. Vigy�zn�l r�? –
• Ez, most vicc, hiszen egyid�s lehet veled. –
• Sesshoumaru meg�li, ha megtudja, hogy Kagome k�zel�be mer�szkedett. � k�rt meg, hogy fogadd be. –
• Az a l�ny, nem norm�lis. –
• Egyet �rtek, de ennyit megtehetn�l �rte, lehet, hogy egyszer a dr�ga Sesshoumarud feles�ge lesz… -
• M�g bele gondolni is rossz. Ennyi ostob�t egy rak�son. –
• �gy �m. –
• Veled kezdve a sort. –
• Na sz�p… Ezt kapom cser�be, mert j� gyerek voltam. Minden j�-sz�nd�kkal ijesztgettem az embereket, �s fosztottam ki falvakat, ez a h�la, ami�rt olyan j� fiad vagyok. Milyen anya az ilyen? –
• Hallgass m�r! Te meg fiam megkukult�l? Nem szellem az, aki ilyen f�l�nk. –
• Mi a neved? –
• Kamaru. –
• �rvendek, Mara. Nos akkor, ha itt fogsz lakni, r�szt kell venned a vad�szatokon… -
• Az nem okoz gondot. –
• Akkor �n megyek is. Ne s�rj any�m. Majd j�v�k, ha j�v�k… -

• K�sz, hogy �gy megv�rtatok. –
• Yukamo… -
• Nem tehetek r�la, hogy r�d j�tt az anyahi�ny. Tudod, j�l, hogy nem k�slekedhet�nk. Kagome egyre rosszabbul viseli. –
• M�g, hogy �… tal�n �n �t… -
• Mit motyogsz? –
• Semmit, csak �ppen az anyakomplexusomat, elemezgetem. –

• Kalede any�. –
• Kagome, Sesshoumaru… micsoda meglepet�s. –
• Ty�kh�sleves! – l�pett be Yukamo is, el�rulva kedvenc �tel�t, melyet itt, el�szeretettel fogyasztott.
• Rem�lem nem megint rossz h�rekkel j�tt�k. –
• Sajnos… Kikiyou merre van? –
• V�rt m�r t�ged Kagome… -
• Honn�t? –
• Ne t�lem k�rdezd. Menj a Szent f�hoz. –

Kagome j�les�en s�t�lt a naps�t�ses id�ben, �s m�r t�volr�l megpillantotta a Go-Shinbokut. �s val�ban; a halott papn� ott v�rta �t, a h�s �rnyat ad� �reg fa alatt.

• Kagome… - fordult meg a gy�ny�r� n�, �s most lehetett csak l�tni kez�ben egy hossz�, peng�t tartott, mikor Kagome teljesen oda�rt, nem sz�lt csak belef�rta a kardot a l�ny karj�ba.
• Kikiyou. –sik�tott, �s nem �rtett semmit.
• Ne haragudj, de meg kell valamir�l bizonyosodnom. –
• Mi folyik itt?! – termett ott Sesshoumaru a semmib�l, nagy val�sz�n�s�ggel a ki�lt�sra j�tt ide.
• Gyere, n�zd. – mutatott a kard �ltal ejtett sebre, ami most furcsa m�don nem v�rzett – Semmi baj. Ez annyit jelent, hogy Kai sz�tterjedt a test�ben, �s szinte m�r eggy� v�lt vele. Nem tudta bekebelezni Kagom�t, sokkal hatalmasabb a lelke, mint ahogy azt Naraku sejti. –
• Nem v�rzik, de f�j! – zil�lta a sebes�lt l�ny.
• Viszont, most m�r egy probl�m�val kevesebb. A sebek is begy�gyultak a hasadon. –
• Azt mondod minden rendbe j�tt velem? –
• Nem m�g nem… de majd fog. Mindenesetre m�r nincs sz�ks�ged t�bb d�moni energi�ra, a v�re… a v�red teljesen �talakult. –
• T�nyleg? – feledkezett meg a cs�nya sebr�l, �s azonnal Sesshoumaru nyak�ba vetette magg�t; nem k�rdezett semmit, csak megcs�kolta, �gy, ahogy m�g soha… milyen r�gen szomjaztak m�r erre az �lvezetre.

Kikiyou kezdte kicsit kellemetlen�l �rezni mag�t, �gy h�t ink�bb mag�ra hagyta a turb�kol� p�rt.

“Hogy �gy mag�t�l elm�ljon? T�l sok energi�t fektetett ebbe Naraku ahhoz, hogy most csak �gy cs�d�t mondjon…” – r�zta a fej�t Kikiyou, �s visszas�t�lt a kunyh�ba.

FOLYTAT�S K�VETKEZIK…

Remcsizem tecccett