L�gy szell� j�rta �t a t�jat, ezzel enyh�l�st hozva a f�lledt, p�r�s id�re. Az �g oly r�g nem kecsegtetett m�r es�vel, hogy a n�v�nyek elfelejtett�k mi az, �s k�kadtan cs�ngtek le halov�ny vir�gocsk�ik, jobb id�ket rem�lve. Egy l�ny aludt a foly�parton. Homlok�r�l k�v�r verejt�kcseppek g�rd�ltek le, �s ny�sz�tve fordult egyik oldal�r�l m�sikra. Szemmel l�that�an r�m�lmok k�nozt�k:

***

• Az eny�m leszel… -
• T�nj innen Naraku! –
• Nekem fogsz dolgozni… Ne ellenkezz… l�gy a katon�m… -
• Hagyj engem b�k�n! –
• Hi�ba, itt vagyok a fejedben, nem szabadulsz t�lem… nem, am�g �lsz… Gyere velem! Teljes�tsd az �n parancsaimat… -
• Hallgass m�r el! –
• Ma elmegyek… de ne feledd, addig nem lesz nyugtod, am�g mell�m nem �llsz… - kacagott �s g�nyos cs�kot dobott a l�ny fel�, aki erre egyb�l felpattant.

Let�r�lte homlok�t, �s a leveg�t gyorsan v�ve k�rbetekintett. Semmi v�ltoz�s, m�g mindig ott volt az alacsonyv�zszint� foly� mellett.

• Mi van m�r megint Kagome? – ugrott el� egy igencsak j�k�p� magas fick� �s k�rd�en n�zett, �m l�tszott rajta, hogy valami bosszantja.
• Semmi… - r�zta fej�t Kagome, �s tov�bb p�szt�zta a f�k s�r�j�t.
• M�g nem j�tt vissza, �s m�g egy ideig nem is fog… nem �rzem az illat�t. –
• Igen, tudom… csak azt nem �rtem engem mi�rt nem vitt mag�val… -
• Ha csak ennyi lenne, de engem is itt hagyott, hogy vigy�zzak r�d. Azt az ideges�t� haland�t meg mag�val vitte. –
• Harcolni nem mehetett, hiszen Rin is vele van… �s Chorot is elvitt�k…- elm�lkedett tov�bb Kagome.
• Ennyire ostoba nem lehetsz… -
• Yukamo, te tudod? K�rlek, mond el, nagyon agg�dom, ugye semmi komoly? –
• Ne l�gy bolond! Sesshoumaru ki is tekern� �rte a nyakamat… - fordult el fintorogva, majd p�r perccel k�s�bb �vatosan h�trapillantott – Ne n�zz �gy r�m! – torkollta le a l�nyt – Ne… ne… semmi komoly… Ne s�rj m�r… -
• �n nem s�rok! –
• Nehogy m�r neked �lljon feljebb! Fejezd be a b�g�st! –
• Nem b�g�k! –
• Rendben, akkor nem b�gsz… -

• Gyere! – sz�lt Yukamo a l�nynak, m�r m�snap reggel.
• De h�t Sesshoumaru�k, m�g meg sem �rkeztek… -
• Gyere m�r, menn�nk kell. –
• �n a t�bbiek n�lk�l nem megyek sehova. – makacsolta meg mag�t Kagome, �s t�ntet�en karba tette kez�t.
• Ide figyelj te kis… te dr�ga. Mi most elmegy�nk egy j� kis helyre, meg�rtetted? –
• Nem. –
• H�t j�… - n�zett unottan, majd v�ll�ra dobta a rik�csol� n�szem�lyt, aki csak nem akart felhagyni ezzel az ideges�t� tev�kenys�g�vel.

• Megj�tt�nk… - dobta le h�t�r�l Kagom�t, aki m�r szerencs�re nem sik�tgatott.

A l�ny f�j� fenek�t d�rzs�lgetve n�zett fel, egy alakra, akihez az im�nt Yukamo besz�lt.

• Sesshoumaru! – sz�lt vid�man, majd az im�dott f�rfi karjaiba vetette mag�t.
• �n, t�bbet, ezzel, nem, maradok, egy, l�kk�rben, egyed�l. – lihegett az �retlenebb youkai minden sz�t alaposan kihangs�lyozva – �s… term�szetesen dupla �rab�rt k�rek. – vigyorgott imm�r, �s kez�t tartotta a jutalom�rt.

Unokab�tyja miut�n megcs�kolta kedves�t, h�tra tekintett �s intett valakinek. Rin l�pett el�, Jakennel. Choro a kis sarki-r�ka is ott menetelt m�g�tt�k. A kisl�ny sz�les mosollyal arc�n l�pdelt “anyuk�ja” fel�.

• Tess�k Kagome – sama. – ny�jtott �t egy kis barna, igencsak rongyos csomagot.
• Mi ez? –
• Aj�nd�k. –
• Nekem? K�sz�n�m… De… mi�rt? –
• Nem eml�kszel? – h�zta titokzatos mosolyra sz�j�t Sesshoumaru, amit�l ha lehetett, m�g helyesebb lett – Pontosan itt tal�lkoztunk egy �ve, amikor megk�rt�l, hogy seg�tsek megmenteni Inuyash�t. –
• T�nyleg… - kapott homlok�hoz, �s most sz�rnyen sz�gyellte mag�t, mert �neki ez esz�be sem jutott.
• Bontsd ki! –

A l�ny izgatottan sz�tt�rta a barna pap�rt �s majdnem el�jult �r�m�ben. A csomagban egy gondosan �sszehajtott feh�r ruhadarab (aminek alakj�t �gy m�g nem l�thatta), egy kagyl�h�jban tart�s�tott ajakr�zs, �s egy p�r faragott hajt� volt.

• Ezt �n v�lasztottam! – mutatott itt Rin a feh�r anyagra – N�zd meg. –

Kagome tetej�n�l fogva lel�gatta a selymet, majd csillog� tekintettel meredt az �lomsz�p darabra. A ruha egy lenge ny�ri fels� volt; Jap�nban nem nagyon hordtak ilyet…

Az �jatlan, p�ntos remekm� aranybeh�mz�ssel volt tark�tva. Azonnal elment felpr�b�lni. Mikor visszat�rt Sesshoumarunak majd el�llt a l�legzete; l�tta m�r a l�nyt p�r k�l�nleges darabban, de ez saj�t �ll�t�sa szerint eddig a leggy�ny�r�bb, m�g pedig az�rt mert szab�s�nak k�sz�nhet�en, csak a l�ny g�mb�ly� idomait rajzolta ki.

• K�sz�n�m! – nyomott puszit a kicsi arc�ra, majd ism�t szerelm�hez fordult – Hogyan? –
• Kikiyou hozta �ket a t�nd�kt�l… - felelte az, lekicsiny�tve saj�t munk�j�t a megszerz�sben; pedig nem adt�k azok olyan k�nnyen…
• Nagyon, nagyon k�sz�n�m! – ugrott kedvese nyak�ba, amib�l v�g�l egy forr� cs�k lett.

Rin ragyog� arccal, Jaken m�r hozz�szokva, Yukamo pedig egy “Jaj ne, m�r megint kezdik…” – kel fogadta ezt az esem�nyt.

• T�nj innen! – �lt fel Kagome felriadva, zil�lva vette a leveg�t, majd ism�t megnyugtatta mag�t:

• Mi a baj? – k�rdezte ekkor Sesshoumaru, aki eddig nem messze gubbasztott egy hanyagul eld�nt�tt odvas fat�rzs�n.
• Semmi… csak egy rossz �lom. –
• Am�g nem volt�l, folyton ezt csin�lta… - ment k�zelebb a valamivel fiatalabb szellem.
• Visszat�r� r�m�lmok? – sz�k�lt be a youkai szeme �s agg�d�an tekintett szerelm�re.
• Nem, nincs semmi baj. – mosolygott az, nem tulajdon�tott t�l nagy jelent�s�get Naraku megjelen�seinek; egyszer� nyom�s alatti k�pzel�d�snek v�lte.
• Nem akarod elmondani? –
• T�nyleg semmi. M�r nem is eml�kszem r�juk… -
• De… -
• Elmegyek lef�r�dni. – v�gott k�zbe a l�ny �s puszit nyomott Sesshoumaru arc�ra, el�vette t�r�lk�z�j�t, majd ment is a k�zeli forr�shoz.

�rdekes egy forr�s volt ez: A v�z hat m�ter magasr�l z�dult a t�ba m�gis olyan halk volt, hogy alig lehetett hallani �rkez�s�t. J�l eml�kezett erre a helyre; itt k�rte meg Sesshoumarut, hogy seg�tsen neki.

A l�ny hangtalanul levetk�z�tt, majd lassan belem�szott a meleg v�zbe, mint minden m�sik, ez is el�gg� alacsony volt, j� messzire be kellett mennie, mire �lve el�rt a v�ll�ig.

F�radtan gubbasztott, a kellemesen forr� tavacsk�ban, �s has�n l�v�, az�ta be nem gy�gyul�, kis v�jatokat simogatta. Ezeket a s�r�l�seket Kai okozta neki, Naraku egyik �jabb reinkarn�ci�ja, de v�g�l a testv�re v�gzett vele, a sz�lboszorka, mint ahogy azt Yukamo elmes�lte nekik.

Azok a hegek, az�ta nem gy�gyultak be, nem f�jtak, vagy ilyesmi, csak rond�n mutattak ott. Kagome �lm�b�l felriadva �rzett, n�ha �g�st, vagy melegs�get benn�k, �s most is, ami�ta levetette ruh�it m�g jobban felforr�sodtak de ezt csak a gy�gyul�snak k�nyvelte el. Pedig mekkor�t t�vedett…

M�r a nap is kezdett felkelni, mikor �gy v�lte, kell�k�ppen ki�ztatta b�r�t. Kis�t�lt a partra, majd �vatosan megt�r�lk�z�tt. Ha valaki l�tta volna t�r�keny test�t, azt hihette volna h�bor�s s�r�lt, vagy legal�bbis valami nagy csat�ba keveredett. V�ll�t m�ly bar�zd�k sz�ntott�k be, derek�n �s l�b�n is d�szelgett p�r �l�s heg. Sesshoumarunak, (vagy ha �gy tetszik Kainak) �s Kagur�nak k�sz�nhet�en, amit szint�n ink�bb Narakunak tudhatunk be.

Fel�lt�z�tt, majd imm�r frissen �s vid�man visszament t�borukhoz. Ott m�r mindenki �bren volt, �s �ppen n�mi kaj�t pr�b�ltak �ssze�tni.

• Sok� elvolt�l. – sz�lalt meg Sesshoumaru, majd �t�lelte szerelm�t.
• Igen, tudom… - n�zett a Yukamo – Rin p�rosra, akik a hals�t�s rejtelmein vitatkoztak; v�g�l a l�ny odament �s megcsin�lta.
• Mondtam, hogy �gy kell. – diadalmaskodott a kicsi �s Kagom�hez b�jt.
• Fogd be vakarcs, csak az�rt mert ez a m�sik nagyon �rtelmes azt… - mondat�t nem fejezte be, mert h�t�n egy sz�r�s tekintetet v�lt felfedezni, �s mivel Jaken vele szembe �llt nem sokkal messze, kiz�r�sos alapon, ezt unokatestv�r�hez sz�ml�zta.
• Neked nem mindegy? �gy sem eszel ilyet. – mosolygott Kagome, majd t�lalta az egyszer� fog�st; v�g�l term�szetesen Yukamonak is adott.

Aznap nem �lltak tov�bb; Naraku kellemetlen b�z�t nem �rezt�k, �gyhogy �gy d�nt�ttek maradnak. Eg�szen est�ig eltengt�k-lengt�k a napot. Rin �s Jaken m�r ott horpasztottak a s�rk�ny-l� oldal�n. Yukamonak hirtelen mehetn�kje t�madt, �gy mag�ra hagyta a turb�kol� szerelmesp�rt. Az, egy forr� cs�k ut�n hossz� besz�lget�sbe kezdett.

• Hogy vannak a sebeid? – k�rdezte Sesshoumaru �s aggodalmasan n�zett v�gig a l�nyon.
• M�r mind begy�gyult. – hazudta az, �s hetyk�n legyintett mell�.
• De hiszen…- mutatott a l�ny csupasz karj�ra, amin m�g mindig ott d�szelegtek a s�r�l�sek.
• M�r nem f�j… - teljesen meg is feledkezett r�la, hogy m�g mindig az �jonnan kapott fels� van rajta; gyorsan matatni kezdett t�sk�j�ban, majd mag�ra h�zta z�ld-feh�r matr�zbl�z�t is. – Jut eszembe… - vett el�, egy sz�p ez�stl�ncot, rajta egy csillog� med�llal: – ezt neked adom… Tudom, n�i, de nem volt id�m semmit sem venni, �gyhogy, m�g nem �sztad meg az aj�nd�koz�st, ez egy kis el�leg. –
• K�sz�n�m – mosolygott a youkai, majd �tvette az egyedi �kszerdarabot; nyak�ba tette �s kimon�ja al� rejtette, mint legf�ltettebb kincs�t, v�g�l ism�telten megcs�kolta szerelm�t.

• Kagura… - s�t�lt k�zelebb Yukamo a csinos sz�lboszork�hoz.
• �, csak te vagy… - n�zett h�tra az; eddig egy ki�ll� k�szirten gubbasztott.
• Csak �n? Nem is �r�lsz? – h�zta a youkai ravaszk�s mosolyra sz�j�t, majd hat�rozottan k�zelebb l�pett a d�monn�h�z.
• De �r�l�k… - suttogta, �s megcs�kolta a helyes szellemet.

• Tudod… arra gondoltam… – kezdte b�tortalanul Kagome – hogy esetleg megkereshetn�nk Inuyash��kat, �k is Narakut �ld�zik �s… -
• Nem. –
• J�, rendben… csak egy �tlet volt… - h�zta mag�t �ssze a l�ny.
• Nem, mert nem b�rn�m ki, ha m�g egyszer �gy l�tn�lak titeket, egy�tt. –
• Az csak amiatt, az �tkozott Kai miatt volt. –
• Kagome… �n nem akarlak elvesz�teni, nem kock�ztatok, ilyen apr�s�gokon. Naraku mindig megtal�lja a m�dj�t, hogy sz�tv�lasszon embereket… szellemeket. –
• Igen, meg�rtelek… de azt tudnod kell, hogy �n csak t�ged szeretlek, senki m�st! –
• Akkor j�. – �lelte �t kedves�t, �s boldogan mosolygott, r� �gy, ahogy csak � tud, �gy hogy Kagome majdnem elolvadt t�le.
• M�r megint… m�g a gyereket sem k�m�litek? –
• Fiatalabb vagyok n�lad. – mondta ep�sen a l�ny, �s m�g jobban szerelm�hez d�rg�l�z�tt.
• �n gyerek alatt a vakarcsra c�lozgattam. –
• Rin alszik. – sz�lalt meg Sesshoumaru is, �s ekkor kaj�n vigyor jelent meg arc�n – �s pont te besz�lsz? –
• Mi? –
• Naraku illata van rajtad… de ha jobban odafigyelek, akkor ez Kagura. –
• Te �rzed? – csod�lkozott Kagome.
• Csak, mert a f�lv�r �cs�m nem tudja megk�l�nb�ztetni, �n m�g igen… - h�zta f�l orr�t a youkai �s durc�san n�zett egy ideig; a l�ny nyomott az arc�ra egy puszit, majd a fiatalabbikhoz fordult:
• M�r akkor tudtam, amikor el�sz�r tal�lkoztatok… ahogy n�zt�l ut�na… - mosolygott.
• Nincs k�zt�nk… -
• Mindenesetre, �n �r�l�k neki. – folytatta a l�ny, oda sem figyelve a magyar�zkod� Yukamora.
• Gratul�lok �csi… -
• K�sz�n�m. – v�gott az fanyar� �br�zatot, majd �nmag�hoz h�ven ism�t megjelent arc�n a g�nyos vigyor – Mi�ta is h�vsz te engem �csinek? –
• Mi�ta nem tudsz halat s�tni. M�g Rin is jobb n�lad, Kagome meg a f�z�s nagy mestere. –
• A mester, t�lz�s. – pirult el a l�ny.
• Nekem nincs sz�ks�gem arra, hogy halat s�t�gessek. – tette le mag�t a p�r mell�, �s t�bbet az este m�r nem sz�lt.

Lassan mindannyian elaludtak, is ki-ki a maga v�gya szerint �lmodott, kiv�ve Kagom�t.

A l�ny megint Naraku cs�b�t�s�t hallotta fej�ben, �s most m�g er�sebbnek �rezte f�jdalm�t sebecsk�i k�r�l. Ez addig ment �gy, m�g m�r nem b�rta tov�bb. Hangtalanul fel�llt �s miut�n meggy�z�d�tt r�la, mindenki m�lyen horpaszt t�voz�ra fogta a dolgot. M�g h�tran�zett Sesshoumarura, majd elt�nt a s�r�ben Choroval egy�tt. Tudta merre kell mennie…

• H�t elj�tt�l… - kezdte neg�d-�desen a gonosz hanyou.
• Nem az�rt vagyok itt, hogy seg�tsek, vagy hogy a katon�d legyek. –
• H�t akkor mi�rt j�tt�l? –
• Azt… azt nem tudom… - csitult el, �s val�ban most gondolt bele: egy�ltal�n mit keres itt?
• Majd �n elmondom… �ssze vagyunk k�tve. A sebek, amiket Kai okozott neked nem forrtak �ssze, nem mert �n nem engedem… Kai tulajdonk�ppen befoly�solta az �rzelmeket, uralta a sz�vet. T�bb f�rfit is megsebzett, rajtuk mi�rt nem maradt nyom? Ez egyszer�, �ket egyszer�en csak haszn�lta a j�t�kaihoz… de t�ged, mint fele egynem�t, ut�dak�nt jel�lt meg… -
• Ut�d? – v�gott k�zbe Kagome �s r�m�lt pillant�sokat vetett ide-oda, a palota udvar�n, pedig nem volt ott rajtuk k�v�l senki.
• �gy bizony. � az �n teremtm�nyem volt… a legt�k�letesebb… -
• Uralta a sz�veket? Csak nem a ti�det is… -
• Ostoba, f�l�ttem, nem volt hatalma. –
• Pedig egyszer majd olyat alkotsz, ami t�ged is elpuszt�t… -
• Ne becs�lj le engem. –
• Nem, te ne becs�lj le engem. Eml�kszel… mit mondtam neked a szeretetr�l… Szeretted Kait? –
• Ostoba, �n nem k�t�d�m egyetlen reinkarn�ci�mhoz sem… de most nem az�rt csaltalak ide, hogy ezt megvitassam veled. –
• Mi�rt vagyok �n olyan fontos r�sze tervednek, hogy ennyit f�radozt�l miattam. Csak nem megint Sesshoumarut akarod kiiktatni? –
• Nem tal�lt, Sesshoumarunak m�g haszn�t veszem. Ink�bb Kikiyout k�ne kezel�sbe venned… -
• �s mib�l gondolod, hogy megteszem… -
• Onn�t, hogy Kikiyou vad�szik r�d… - h�zta ravaszmosolyra sz�j�t Naraku, megint boldog volt, b�szke saj�t ravaszs�g�ra.
• M�r mi�rt vad�szna r�m? –
• Mondjuk, mert hal�los sebet ejtett�l Inuyash�n. –
• Ezt meg hogy �rted? –
• B�rki alakj�t fel tudom venni, Kagomek�nt, nem volt neh�z elcsalnom azt a sz�nalmas korcsot, m�g csak a szagomat sem ismerte f�l, annyira el volt foglalva veled… Egy ny�lvessz� a mellkas�ba… �s k�sz. – m�g most sem tudja felfogni, hogy tehetted ezt vele. Kikiyou persze megv�di h�zi kedvenc�t… -
• Te �tkozott! –
• Na… -
• Undor�t� mocskos f�reg! –
• Ne h�zelegj. Ink�bb ezt vedd el. – jelent meg a l�ny l�b�n�l �j �s j� sok vessz� – m�g sz�ks�ged lehet r�. Mindj�rt meg�rkezik. Ez izgalmas lesz, de nem n�zhetem v�gig, m�g a v�g�n kider�lne, hogy �n �llok a h�tt�rben…Ja persze, ha er�re van sz�ks�ged, tudod, hol tal�lsz. –
• �tkozott! – ki�ltott m�g Kagome, de a gonosz f�lv�r addigra m�r elt�nt; a l�ny r�m�lten n�zett k�rbe, �s mikor l� pat�k dobog�s�t halotta, m�r tudta: mindj�rt itt lesz.

Kikiyou �rkezett meg, leugrott a tiszta barna m�nesr�l �s el�kapta �j�t, majd kifesz�tette.

• Kikiyou, ez egy f�lre�rt�s… �n nem b�ntottam Inuyash�t! –
• Nem, akkor meg honn�t tudod, hogy mi�rt j�v�k? –
• Naraku volt az, Naraku az �n alakomban. – pr�b�lt magyar�zkodni, de es�lye igen csek�ly volt arra, hogy ezt meg�ssza harc n�lk�l.
• Nevets�ges, Inuyasha meg�rezte volna a szag�t! –
• Nem, mert nem figyelt oda. –
• Tiszta v�r a ruh�d! �s m�g le is tagadod… tudod �n t�nyleg azt hittem, hogy m�r letett�l r�la… -
• V�r?! – n�zett mag�n v�gig a l�ny �s t�nyleg, ruh�j�t bord�ra festette egy m�g mindig meleg, foly�kony anyag. – ez nem az aminek l�tszik, ez is Naraku m�ve… -
• Csak egyet mondj meg… Mi�rt? –
• Kikiyou �n… -
• Azt hittem m�r Sesshoumaruval vagy… -
• Vele is vagyok, ez csak egy csapda! –
• El�g legyen! – unta meg a locsog�st, �s �j�t m�g feszesebben tartotta, majd kil�tt egy vessz�t; Kagome �pphogy elugrott el�le, a k�vetkez�n�l m�r nem volt ekkora szerencs�je - Most megfizetsz! – ki�ltott a miko �s vesszeje a m�g mindig magyar�zkodni pr�b�l� l�ny has�ba f�r�dott.

Kagome zil�lva d�lt a f�ldre �s a tal�lathoz kapott; szem�ben k�nnyek gy�ltek, de �rzett valamit, valami tisztas�got, maga sem tudta megfogalmazni. A v�r, mely eddig szinte r�miszt�en cs�p�g�tt ruh�j�b�l, hirtelen t�nt el, mint ahogy j�tt is. A halott papn� m�r ment volna, hogy bevigye a kegyelemd�f�st, de kez�t meg�ll�tott�k. Egy igencsak d�h�s �s elsz�nt szemp�rral tal�lta szembe mag�t.

• M�gis mit m�velsz? – emelete fel nyak�n�l fogva a n�t Sesshoumaru, olyan undorral tekintet�ben, amit ritk�n lehetett l�tni t�le; a miko m�r alig kapott leveg�t.
• Ne… ne b�ntsd… - ny�gte ekkor egy hang lentr�l; a youkai erre kicsit megtorpant �s engedett a szor�t�son – Nem… az � hi… b�ja… Naraku… -

Sesshoumaru most m�r nem is foglalkozott Kikiyouval, ledobta a f�ldre �s szerelm�hez fordult.

• S… ne besz�lj… -
• Ki tudod… h�zni? – markolta meg a f�vet Kagome �s keservesen n�zett fel az �gre, h�tha gondolat�t elterelik a f�jdalomr�l, amit �rzett a j�t�kos b�r�nyfelh�k.
• Nem… - pr�b�lkozott - nem tudom meg�rinteni… -
• Majd �n! – guggolt le Kikiyou, m�rhetetlen nagy b�ntudattal sz�v�ben – “T�nyleg Naraku volt, �s �n nem hittem neki… Hogy lehettem ekkora ostoba?!” – megfogta a ny�lvessz�t, ami szinte azonnal porr� lett kez�ben.

A youkai gyorsan karjaiba kapta al�lt szerelm�t �s elfutott vele t�borukhoz. Kikiyou is k�vette h�tas�n m�r amennyire tudta, Chorot is vitte mag�val.

• H�t ezzel meg mi t�rt�nt m�r megint? – k�rdezte Yukamo mikor megl�tta, az eszm�letlen l�nyt sz�ll�t� unokab�tyj�t – Had tal�ljam ki… Elesett? – viccel�d�tt, de egy sz�r�s pillant�s alapj�n, jobbnak v�lte ha ink�bb cs�ndben marad.

Sesshoumaru lefektette a l�nyt pr�mj�re �s felh�zta sz�tszaggatott ingj�t – “Mik ezek itt?” – �rtetlenkedett a kis v�jatok l�tt�m – “Ez a ny�l helye, de ez a t�bbi, m�r r�gebbi…” –

• Sesshoumaru! – ugrott le lov�r�l a gy�ny�r� miko �s egyb�l odaszaladt – Hogy van? –
• Rosszul, h�la neked! – rivallt r� a youkai.
• Had seg�tsek! – n�zett szomor� szemekkel �s piros nadr�gja sz�l�b�l egy nagy feh�r kend�t h�zott el�; kez�t v�gigsim�totta karcs� der�kon, majd egy kicsit meg�llt – feh�rek… - csod�lkozott el.
• Mi? – �rtetlenkedett a szellem.
• Ezek itt, eddig feket�n ragyogtak, biztos a nyilam… -
• Te tudod mik ezek? –
• Pontosan nem, csak azt, hogy m�g Kai csin�lta, �s gonosz aura lebeg f�l�tte… - ere m�r Yukamo is k�zelebb ment, �s pr�b�lt hallgat�zni.
• Kai? – sz�lt k�zbe -, nekem �s Sesshoumarunak is voltak ilyenjei, de elt�ntek. –
• Nem tudom, de ez Narakunak mindenk�pen j�… -
• Ezt meg hogy �rted? –
• Nem tudom… - m�l�zott el a papn�, majd gondosan �tk�t�tte a s�r�ltet.

Kagome az eg�sz napot �taludta, nem is csoda; Kikiyou �s Sesshoumaru ott �lt felette; Rint elk�ldt�k j�tszani Jakennel, a kis szolga nagy “�r�m�re”. Nem akart�k, hogy ott aggodalmaskodjon.

• Sesshoumaru ne menj el… k�rlek ne hagyj egyed�l… f�lek… - csuklott el Kagome hangja �s g�rcs�sen �lelte szerelm�t.
• Nem foglak, itt vagyok veled. – mosolygott az, �s �gy tett mintha nem is l�tn� a l�nyt k�nz� Narakut.
• Mi�rt hagyod, hogy b�ntson? –
• Ki b�nt? –
• H�t nem l�tod? Naraku… -
• Itt nem b�nt t�ged senki, Naraku csak j�t akar… -
• El�g legyen, nem veszed �szre, hogy nekem ez f�j? –
• L�tod… hi�ba van melletted Sesshoumaru, nem tud megv�deni t�lem, senki nem tud megv�deni t�lem… - vigyorgott a gonosz hanyou – Nem volt valami b�lcs d�nt�s, hogy nem haszn�ltad az �jat, amit adtam… V�gezhett�l volna vele… -
• Te t�nyleg ennyire elmebeteg vagy? –
• Dr�g�m, �n zseni vagyok, nem �r�lt… �s el�bb ut�bb leig�zom a lelkedet. M�r Kikiyou nyila sem a r�gi, nem tartott sok�ig a tiszt�t� ereje, k�l�nben nem lehetn�k megint itt… b�r az sem kiz�rt, hogy az �n er�m n�vekszik… -
• Had k�rdezzek valamit… Mi�rt nem veszed el t�lem az �kk�vet? M�r sz�mtalan alkalmad lett volna r�, itt van n�lam �s alig hi�nyzik bel�le p�r darab. –
• Hogy mi�rt nem? Mert hozz�d tartozik, �s ha engem szolg�lsz majd, sokkal jobban ki tudod haszn�lni az erej�t, term�szetesen az �n javamra. Most pedig el�g volt a fecser�sz�sb�l. �ld meg! �ld meg Kikiyout �s m�g t�bb s�t�ts�g �ri a gy�ngy�t –
• El�g legyen! – szor�totta meg Sesshoumaru kez�t.
• �ld meg! –
• Hallgass! –

• Hallgass! – riadt fel ism�t �s azon kapta mag�t, hogy n�gyen is �t b�mulj�k: Sesshoumaru, Kikiyou, Yukamo �s Kagura.
• Megint befeketedett? – k�rdezte a miko.
• Igen… nem tartott sok�ig a ny�l ereje. -
• Kagome… �n t�nyleg igaz�n sajn�lom… -
• Semmi baj, nem te tehetsz r�la… -
• M�g sz�p, hogy nem! Mert ez a bolond, beugrik a ny�lvessz�d el�, nem a te hib�d. – nyugtatta Yukamo, szok�s�hoz h�ven, lemoshatatlan nagy, szemtelen mosoly�val arc�n.
• Megint Naraku volt az? – k�rdezte aggodalmasan Sesshoumaru, �s gondoskod�an megfogta szerelme kez�t.
• Igen… -
• Mit akart? –
• Hogy �lljak mell�… -
• De mi�rt annyira fontos ez neki? –
• Mert Kagome Kai erej�nek �r�k�se. – felelt a l�ny helyett Kagura m�ly megvet�ssel �s ellenszenvvel hangj�ban -, ha meg�li Kikiyout az �kk� m�g jobban bemocskol�dik. A sz�ve �s az �kk�, ami a birtok�ban van szennyezett� v�lik, �s �gy m�r nem lesz olyan, aki megtiszt�thatn�, legal�bbis ezen a f�ld�n. –
• Ez igaz? –
• Aham. – b�lintott a l�ny, de nem akart kedvese szem�be n�zni.
• �s m�gis mi�rt ment�l el? Amikor fel�bredtem, nem l�ttalak sehol, nagyon megijedtem, eg�szen od�ig k�vettem az illatod… de Naraku is ott volt, nem igaz? –
• Igen, t�nyleg, de musz�j most err�l besz�ln�nk… -
• Kagome, ezt nem kell sz�gyellned – sz�lalt meg Kikiyou hossz� hallgat�s ut�n – nem �llt�l �t Narakuhoz; m�g mindig ellene vagy, �s az hogy Kai… az hogy Kai ereje a ti�d lesz, m�g nem jelenti azt, hogy haszn�lni fogod… ugye? –
• Nem persze, hogy nem! Mit gondoltok ti r�lam?! – n�zett v�gig csal�dottan a csapaton, mivel Kagura ha lehet m�g er�sebben mag�hoz h�zta Yukamot, a halott papn� pedig bizonytalan hanggal besz�lt, nagy val�sz�n�s�ggel Inuyash�ra gondolva – Csak nem gondolj�tok, hogy �n… -
• Nem persze, hogy nem. – jelentette ki hat�rozottan Sesshoumaru �s megcs�kolta szerelm�t, majd �vatosan visszafektette a meleg pr�mre – Nyugodj meg… - sz�lt kedvesen �s megcir�gatta a l�ny arc�t.
• Ezek sohasem hagyj�k abba… - temette arc�t kez�be Yukamo, majd � is hasonl� enyelg�sbe kezdett a sz�lboszork�val.
• Akkor �n megyek… - �llt fel Kikiyou �s lov�hoz ballagott – m�g egyszer nagyon sajn�lom, �s mindent tiszt�zok Inuyash�val. -
• Rendben, mond meg neki, hogy nem �n voltam… -
• Megmondom. – mosolygott, majd elv�gtatott barna t�ltos�n. - “Am�g rajta van a t�nd�r kelengye semmi baj nem lesz…” –

Lassan mindenki nyugov�ra t�rt. Kagura nagy kelletlen�l visszat�rt gazd�j�hoz, ezzel Yukamot mag�ra hagyva Kagom�val egy�tt. B�r semmi baja nem volt a l�nnyal, Kait ki nem �llhatta, �s igencsak nyugtalan�totta a tudat, hogy b�rmikor elnyerheti k�pess�geit. Sesshoumaru nem mutatott k�l�n�sebb aggodalmat e t�m�ban, teljesen megb�zott kedvese szerelm�ben, �s min�l jobban ki akarta haszn�lni az egy�tt�lt�tt id�t. Egym�s karjaiban aludtak el.

M�snap reggel Rin a boldogs�gt�l majd kicsattant �s azonnal p�tmam�ja �l�be ugrott, persze vigy�zva nehogy f�jdalmat okozzon neki, de agg�d�sa hi�ba val� volt.

• Sesshoumaru – sama, mikor �llunk tov�bb? – k�rdezte a kisl�ny �rtatlanul.
• Amint Kagome rendbe j�n. –
• �n m�r t�k�letesen j�l vagyok, hiszen, csak egy l�lekvessz� volt, �s ahogy kih�zta elt�nt, m�ra m�r a heg is. –
• Igaz�n? – sand�tott a youkai.
• Persze. –
• Akkor rendben. –
• Jaken menjetek el enni. –
• Te nem j�ssz? – k�rdezte Kagome.
• Nem. Yukamo elment, ha visszaj�n k�veti az illatunkat… egyenesen a faluba… -
• Oh, ez igaz, akkor �n is maradok, am�gy is el akartam menni f�rdeni. –
• Biztos? –
• Igen, tiszta trutym� vagyok, �gy am�gy sem lenne gusztusom enni. –
• Rin, igyekezz m�r! – ki�ltott h�tra Jaken, �s miut�n a kisl�ny be�rte, megszapor�zta l�pteit.
• Akkor megyek f�rdeni. –
• Ne menj t�l messzire! –
• Nem megyek. – nyomott puszit a szellem arc�ra �s t�r�lk�z�j�vel kez�ben elindult a tegnap el�tt l�tott forr�shoz, nagyon szerette ezt, mindig felid�zte benne a r�gi eml�keket.

Nesztelen�l levette ruh�it �s beleg�zolt az az�ta m�g alacsonyabb v�zbe. Sebei megint elviselhetetlen�l kezdtek �gni, gondolt egyet �s hirtelen felsikkantott, nem telt bele sok id� a megr�m�lt szellem ott is termett.

• Kagome mi t�rt�nt? – k�rdezte.
• Semmi. - �lt fel, �s elkezdett lassan kis�t�lni szerelme fel�; Sesshoumaru �rtetlen�l �llt ott, mint egy t�nk; majd mikor a l�ny az egyetlen t�r�lk�z�t, mi valamicsk�t is takarta eldobta teste el�l, ezzel l�tni engedve idomait, teljesen ledermedt.
• Mit m�velsz? –
• Szeretlek… - b�jt oda az er�s youkaihoz – nem �rzed ezt… ezt a t�zet? –
• Kagome… - tolta el mag�t�l.
• Nem akarod? Nem k�v�nsz engem? –
• Kagome, te nem ilyen vagy. Mi t�rt�nt? –
• Cs�kolj meg… - h�zta mag�hoz, �s karj�ban olyan er� volt, hogy a szellem nem is tudott menek�lni.

A v�z szintje m�g lejjebb esett, �s ha nem zuhogott volna bel� a v�zes�s, tal�n v�gleg kisz�radt volna. Sesshoumaru t�nyleg szerette a l�nyt, de valami azt s�gta neki ez nem �; majd valami �tvillant agy�n:

• Kagome, �llj le! Hallod, t�rj magadhoz! –
• Mi a baj Sesshoumaru, nem akarod? – v�gott szomor� arcot �s lehajtotta fej�t, majd mire �jra felemelte, gonosz vigyor jelent meg sz�ja sz�l�ben – B�rmelyik f�rfit megkaphatom. – sz�lt, majd addigra megn�tt karmait a youkai has�ba m�lyesztette, mag�ra kapta matr�zbl�z�t �s szokny�j�t �s Chorot h�vva elrohant; m�g menet k�zben felpattant a h�t�ra �s elt�nt a messzes�gben.
• Ez nem lehet igaz… - eszm�lt fel Sesshoumaru – Ezt nem hiszem el! – �v�lt�tt �s ut�na eredt, b�r el�gg� lassan haladt, oldal�ban l�v� s�r�l�sb�l csak �gy �ml�tt a v�r, de hajtotta tudat, hogy �szhez kell t�r�tenie egyetlen szerelm�t, miel�tt olyat tesz, amit maga is megb�nna.

• Kagome? – n�zett hitetlenkedve a farkasok vez�re �s fel�llt a szalmarak�sb�l.
• Kouga. – mosolygott a l�ny, de nem olyan sz�vmelenget�en, ahogy m�skor szokott, sokkal ink�bb ijeszt� volt ez t�le.
• Mit keresel te itt? – seg�tet lesz�llni a morg� sarki-r�k�r�l.
• Csak gondoltam megl�togatlak. –
• Mi van a bar�taiddal? –
• Egy kicsit v�rhatnak r�m nem? –
• De-de, �r�l�k, hogy itt vagy. Gyere beljebb. –
• K�sz�n�m. – engedte mag�t bevezetni, �s Kouga kez�n�l fogva eg�szen a hely�ig vitte, ott le�ltek a m�r r�gen letarolt, �llott szalm�ra.
• Szia h�gi! –
• Szia h�gi! – k�sz�ntek r� mindenfel�l, szemmel l�that�an �r�ltek neki, hiszen sokszor j�tt hozz�juk ell�tni a sebes�lteket.

Kagome nem sok�ig t�tov�zott intett egyet a t�bbieknek (�dv�zl�s k�p), majd k�zelebb hajolt a farkas d�monhoz �s kih�v�an f�lrebillentette v�ll�t.

• K�ld ki �ket. – suttogta �s kacsintott egyet hozz�.
• Ka… Kagome… rendben. –
• Hakakku, Ginta! –
• Igen? –
• Mindannyian menjetek ki, �s egy j� ideig ne gyertek vissza… vad�sszatok, vagy mit tudom �n… -
• De h�t mi�rt? –
• Szeretn�nk egy kicsit kettesben maradni. – �lelte �t h�tulr�l a meglep�d�tt vez�rt Kagome, �s ism�t kacsintott, amire a k�t j� bar�t vette az ad�st.
• J�l van emberek, mindenki kifel�! Itt az ideje egy kis edz�snek! –
• Gyer�nk, gyer�nk Kouga utas�t�sa! – hajtott�k ki a n�pet; mikor m�r csak ketten maradtak a barlangban, meg p�r farkas, Kagome felt�rdelt �s szembe helyezkedett a helyes fi�val, majd levette r�la a p�nc�lt.
• Biztos, hogy ezt akarod? –
• Persze, k�l�nben nem lenn�k itt. –
• �s mi van azzal a Sesshoumaruval? –
• Ugyan m�r, l�tod �t itt valahol? –
• Ugye sza… - kezdte de hirtelen jobbra ford�totta fej�t, Choro miatt, aki m�g mindig morgott r�. - Ennek meg mi baja? –
• Nem tudom. Choro, el�g legyen! – sz�lt r� a l�ny, amire a kis kedvenc elhallgatott; Kagome �jra belevetette mag�t �s elkezdte cs�kolgatni az izmos fels�testet.
• Ugye szak�tottatok m�r? – k�rdezte k�zben Kouga, de a v�lasz m�r nem nagyon �rdekelte.
• Kagome! – hallatszott ekkor egy ismer�s �s meglehet�sen d�h�s hang.
• Sesshoumaru… - �llt le a l�ny �s kiegyenesedett.
• Azonnal fejezd be, �s gyere velem vissza! –
• �s mi�rt menn�k, veled m�g j�tszadozni sem tudok j�l, Kouga legal�bb sz�rakoztat�. – mosolygott �rd�gien, �gy ahogy egykor Kai.
• Elviszlek Kaeld�hez. –
• Nem viszel te sehov�! M�g sohasem �reztem magamat ilyen j�l, szabad vagyok. –
• Azonnal velem j�ssz! –
• Nem halottad! – �llt fel Kouga is, �s �tkarolta szerelm�t.
• Ostoba! Ez nem az igazi Kagome… sohasem viselkedne ilyen kih�v�an… Ennyire elvak�tott a v�gyakoz�sod ut�na? -
• Mir�l besz�lsz… -
• �j er�t kapott, �s m�g nem tudja ir�ny�tani. –
• �j er�t? –
• Ez most nem fontos. –
• Kagome ez igaz? –
• �s ha igen? Meguntam m�r a k�pmutat�st, hogy �n legyek a j�, �s a kedves. Kagome majd seg�t, Kagome majd besz�l vele. �s mit kapok cser�be: K�sz�n�m Kagome. –
• Tudhattam volna, hogy nem j�tt�l volna el… -
• Te… - n�zett elsz�ntan Sesshoumarura –, t�nkretetted a sz�rakoz�somat! – t�madt neki, �s ha a szellem nem fogja meg id�ben a karj�t, mondjuk �gy, most el�gg� fejetlen lenne…
• Kagome, nyugodj meg, Kagome k�rlek… - pr�b�lkozott, de a l�ny, csak egyre vagdalkozott – Sajn�lom, de egyszer m�g nagyon h�l�s leszel ez�rt… - sz�lt a youkai �s hasba �t�tte kedves�t, aki azonm�d felny�g�tt, majd el�jult.
• Most hova viszed? –
• Biztons�gos helyre. –
• Nem mehetn�k vele? –
• Tartsd magad t�vol t�le, meg�rtetted? T�bbet nem lesz ilyen, nem engedem, hogy m�g egyszer el�forduljon. Meg�rtetted? –
• Meg… - szor�totta �k�lbe kez�t.
• Choro megy�nk; ja, �s �lt�zz fel. – sz�lt m�g h�tra majd elt�nt.
• Kouga, mi volt ez? �s hol van Kagome? – l�pett be Hakakku �s Ginta.
• Ez… ez igaz�b�l nem Kagome volt… -
• Mi?! –
• Csak �sszezavarodott… -

• Sesshomaru – nagy�r!
• Sesshoumaru – sama! Kagome – sama! Hol vagytok? – ki�ltozott Rin, mikor visszat�rtek a kis gn�mmal.
• H�t ti meg? �s hol van a turb�kol� gerlep�r? – �rkezett meg Yukamo is.
• Nem tudjuk, nagyra becs�lt gazd�m felsz�v�dott. –
• Erre, �rzem az illatukat. – intett a youkai �s a forr�s fel� vette az ir�nyt.

• Ez Kagome – sam��! – sikkantott fel Rin �s felvette a l�gy ruhadarabot.
• Te j� �g, ne mond, hogy m�r megint megs�r�lt… Egy percig, nem tud egybemaradni. – sir�nkozott a szellem �s elindult Kaelde faluja fel�, sejt�sei szerint ott tart�zkodhattak, ha meg nem, legal�bb kaphat abb�l az isteni levesb�l, amivel m�ltkor is k�n�lt�k.

Jaken �s a kisl�ny Aunt h�t�n k�vett�k, a kicsi igencsak ideges volt, nagyon agg�dott.

• Sesshoumaru mi t�rt�nt? – k�rdezte Kikiyou, mikor a szellem Kagom�val kez�ben bel�pett a kunyh�ba, �s lefektette Inuyasha mell�, aki �ppen egy pr�b�lta meg�szni a napi z�lds�gleves�t.
• Kai… -
• Kai? Hol van a T�nde fels�?! –
• Elment f�rdeni �s azut�n… az a l�nyeg, hogy levette �s otthagyta valahol. –
• Azonnal meg kell keresni! Azzal felfogtam valamennyire Kai term�szet�t. –
• Sz�val… ez�rt akartad annyira megszerezni… -
• Mi?! �n egy sz�t sem �rtek… - pattogott a hanyou.
• Majd k�s�bb elmes�lem, de most az a fontos, hogy… -
• Csak nem ez kell? – kapta ki Yukamo a ruhadarabot Rin kez�b�l, �s most felmutatta egy nagy mosollyal arc�n.
• Azt �n hoztam! – l�pett r� a l�b�ra a kisl�ny �s m�rges szemekkel csak �gy meredt a szellemre, mintha az a kedvenc bab�j�t vette volna el t�le.
• Rin! – �lelte �t Sesshoumaru a gyereket; teljesen kiment a fej�b�l, hogy �ket meg csak �gy otthagyta.
• Hogy van Kagome – sama? –
• Most m�r jobban lesz… Add ide a fels�t, �s menjetek ki, r�adom. – sz�lt Kikiyou �s kitess�kelte a fi�kat, m�g Inuyash�t is; mikor v�gzett mindenki bement, �s m�g ell�tta Sesshoumaru s�r�l�s�t, majd letelepedtek a l�ny mellett.

• Kaelde hol van? – t�rte meg a fesz�lt csendet Sesshoumaru.
• Elment egy m�sik faluba, csak k�t nap m�lva j�n. –
• �s az a m�sik kett�? –
• Sango �s Miroku? –
• Igen. –
• S�t�lni indultak, nem tudom meddig maradnak… -
• Ez Naraku szaga! – �lt fel ism�t Inuyasha �s idegesen szimatolt k�rbe.
• Nem, ez Kagura. – n�zett megvet� pillant�ssal Yukamo.
• �s minek j�n ide?! –
• Hozz�m. �, megj�tt�l. – k�sz�nt�tte forr� cs�kkal, amire a m�g nem beavatottak igencsak meglep�dtek.
• Rossz h�reket hozok. – kezdte a sz�lboszorka – Naraku tudja, hogy az ereje kiteljesedett… - b�k�tt fej�vel a m�g mindig al�lt l�ny fel� – Nem nyugszik, am�g vissza nem szerzi a kis kedvenc�t. –
• Egy �jjal nem �r Kagom�hoz! – k�pte oda Sesshoumaru.
• �gy legyen… Egy ideig nem kell tartanotok t�le… -
• Ezt hogy �rted? –
• Megint k�lt�z�nk, feler�s�ti mag�t, �gyhogy Kagome is nyugodtan alhat. R�lam se hallotok egy ideig. –
• �s m�gis meddig. – hisztizett Yukamo.
• Nem tudom… de ha megjelenek, az sz�motokra kellemetlen �lm�ny lesz. Most megyek. – nyomott b�cs�cs�kot kedvese ajk�ra, majd amilyen hirtelen j�tt, �gy t�vozott is.

• Se… Sesshoumaru? –
• Fel�bredt�l. –
• �n annyira sajn�lom, �s Koug�val is… k�pzelem most mit gondolhatsz r�lam… -
• Semmi baj, tudom, hogy nem te tehetsz r�la. Kai egy kicsit melegv�r� volt, �s ezt �r�k�lted t�le. –
• Akkor megbocs�tasz? –
• Persze. S�t mi t�bb, akkor �n ott, nagyon k�v�ntalak… tudod milyen neh�z volt ellen�llnom, te kis bestia – mosolygott ravaszan, majd megcs�kolta szerelm�t – de Koug�val t�bbet nem akarlak �gy egy�tt l�tni. –
• Nem fogsz, soha t�bbet. – viszonozta a cs�kot; �s �rezt�k ez egy el nem m�l� szerelem.

FOLYTAT�S K�VETKEZIK…

Remcsizem tecccccccett