Sesshoumaru �s Kagome kalandja 3 – Mind�r�kk�

By: Haszina

Kagome a szob�j�ban �lt �s tanult. Belem�lyedt az algebra rejtelmeibe. Amikor ajt�nyikorg�st hallott, megfordult. �ccse l�pett a szob�ba, �l�ben dorombol� Buyo f�l�t vakargatva.

• Mit akarsz? – k�rdezte unottan.
• N�v�rk�m, mikor m�sz vissza Inuyash�hoz? – �lt le a l�ny �gy�ra.
• Mit �rdekel? –
• Csak k�rdeztem, mert m�r egy hete itthon vagy. �s ha valaki hozz�d sz�l, nem v�laszolsz. Mindig rosszkedved van. –
• M�r itthon sem lehetek nyugodtan. –
• Pedig Inuyasha… -
• Menj ki a szob�mb�l, mert zavarsz a tanul�sban! – ki�ltott �ccs�re.

Souta felpattant, �s vill�mgyorsan kirohant a szob�b�l, mintha szellemek kergetn�k.

“Igaza van mostan�ban, mindig rossz kedvem van. Sesshoumaru �s Inuyasha miatt… Ostoba Inuyasha nem �rt � semmit…” – m�rgel�d�tt.

***

• Kagome, mi volt ez az eg�sz? – vonta k�rd�re Inuyasha – �s mi�rt el�tt�nk pusziszkodtok a b�ty�mmal? -
• Inuyasha, hogy lehetsz ennyire �rz�ketlen tusk�. – ord�tott Kagome.
• �n �rz�ketlen?! Te hisztis fruska! –
• Hazamegyek! –
• Menj csak! Ki k�rte, hogy maradj?! –

***

Eml�kezett vissza. F�lr�ncolta homlok�t, majd er�teljesen becsapta k�nyv�t. D�h�sen fel�llt �s elkezdett r�molni t�sk�j�ba.

“Ostoba, ostoba Inuyasha! Mindig csak mag�ra gondol…” – v�gott be egy t�r�lk�z�t – “�s a v�g�n m�g �n voltam a hisztis fruska. Az a, az a… tusk�!” – m�rgel�d�tt.

• Anya elmegyek! – l�pett le az emeletr�l.
• Visszam�sz? –
• Igen. M�r sok ideje itthon vagyok. –
• Rendben kicsim, mindent elr�molt�l? –
• Igen. –
• �telt viszel? –
• Nem, m�r ne f�r be a t�sk�mba. – szaladt ki az ajt�n, egyenesen a kisszent�lyhez, be a k�tba.

Mikor kim�szott a Csontev�-k�tb�l, egyenesen Kaelde any�hoz vette az ir�nyt. F�l�ton j�rt, mikor �szrevette Kikiyou l�lekrabl�it. Teljesen ledermedt.

“�, itt? Hiszen a m�ltkor meg akarta �lni Inuyash�t…” – szaladt fel�j�k.

A szent f�ig k�vette a l�nyeket, ott megtorpant. Borzalmas l�tv�ny t�rult el�. Inuyasha �s Kikiyou ott enyelegtek a fa t�v�ben. A l�ny fej�t r�zta, nem akarta elhinni, amit l�t. A cs�kol�z� p�r is felfigyelt r�.

• Kagome �n… - dermedt le a hanyou.
• Inuyasha… - k�nnyezte a l�ny – de hiszen a m�ltkor… meg akart �lni… hogy tehetted ezt… -
• Kagome � nem… - kezdte, de a l�ny nem v�rta meg, m�g befejezi.

S�rva rohant el.

“Mi�rt t�rt�nik ez mindig… Mi�rt?!” –szaladt, mivel m�r nagyon f�jt a l�ba lelass�tott, majd meg�llt. Szem�t d�rzs�lte, majd v�gs� elkeseredetts�g�ben a f�ldre rogyott. K�nnyei m�g mindig szapor�n hullottak. Mocorg�st hallott a h�ta m�g�l, megfordult. Csak egy mad�r volt az, aki a g�z�lg� t� mellett ugr�lt �s haragosan csipogott. Kagome fel�llt �s k�zelebb l�pdelt. Let�rdelt a t� partj�ra, majd kez�t �vatosan belem�rtotta.

• Meleg… - �llap�totta meg – Egy h�forr�s… -

“Megf�r�dhetn�k, att�l megnyugszom…” – kezdett halkan vetk�zni.

Lassan beles�t�lt a meleg v�zbe �s belem�lyedt.

“Jaj, de j�l esik, ez a kis meleg…” – ny�jt�zott, majd le�lt egy alacsonyabb pontra, ahol az arca m�g kil�tszott – “Meg k�ne, keresne Sesshoumarut… de hol? Hol keressem…” – elm�lkedett – “Tal�n majd � r�m tal�l…” –

Lassan kim�szott a h�forr�sb�l �s fel�lt�z�tt. Leter�tette h�l�zs�kj�t �s j�l bebugyol�lta mag�t. Nem sok�ra �lom j�tt a szem�re. Nem aludt valami j�l, forgol�dott, �s verejt�kezett. R�m�lma volt:

• Ne! – �lt fel, arc�n v�gigszaladt, p�r verejt�kcsepp – Csak �lom volt… - nyugtatgatta mag�t.

K�rben�zett, m�r hajnalodott, p�r m�kus szaladg�lt a t� k�r�l, �s mikor �szrevett�k a m�g k�m�s l�nyt, ijedten ugortak vissza a bokorba.

Kagome megd�rzs�lte szem�t, majd felkelt. A lehet� legkisebbre t�m�r�tette paplanj�t �s visszadugta t�sk�j�ba. H�t�ra vetette �s indult is tov�bb, amerre a sz�l sodorta. Nem igaz�n szeretett �gy c�ltalanul l�d�r�gni, de rem�lte, �sszefut Sesshoumaruval.

Sok�ig ment, m�g egy faluhoz �rt. Gondolta felaj�nlja gy�gy�t�i szolg�ltat�sait, h�tha kap �rte �telt �s sz�ll�st. Mi tagad�s, most nagyon hi�nyolta Mirokut…

Egyenesen a faluf�n�k h�z�hoz vette az ir�nyt. Mikor oda�rt elmondta, hogy gy�gy�t�, de nem j�rt szerencs�vel. A faluban m�r volt egy papn�… �gy k�nytelen volt tov�bb �llni. Korg� gyomorral, ism�t nekivetette mag�t az erd�nek.

• Sesshoumaru – sama, n�zd! – ny�jtott �t egy tarka vir�gkoszor�t a kisl�ny.
• Ez nagyon sz�p lett. – tette fej�re.

El�gg� nevets�gesen mutatott komoly arc�hoz egy piros, k�k, s�rga koszor�, de Rint ez boldogg� tette.

• Sesshoumaru – sama? –
• Igen? –
• Kagome – sama mikor j�n vissza? – k�rdezte �rtatlanul.

A szellem egy ideig nem felelt, csak lehajtotta fej�t. Keser�en mosolygott, majd ism�t f�ln�zett.

• Nem tudom… - mondta halkan.
• Rem�lem min�l el�bb, mert m�r nagyon hi�nyzik. –
• Igen nekem is… -

Beesteledet. Nem volt kimondottan hideg, de az�rt megs�lni se lehetett. A kisl�ny �desen aludt Sesshoumaru pr�mj�n, �s n�ha m�sik oldal�ra fordult. Jaken botj�nak t�maszkodva �rk�d�tt, de lassan �t is elnyomta az �lom, �s �gy aludt el. M�r csak Sesshoumaru volt �bren. F�jdalmasan n�zett az �gre, gondolkodott.

“Mi�rt t�rt�nt mindez. Beleszeretni egy haland�ba, �n ostoba… Hiszen tudtam, hogy az �cs�met szereti. �s az a sz�nalom teljes tekintet. Engem sajn�lt, egy v�rszomjas szellemet… Mi lett bel�lem? Szerelem, szeretet… Ezeket az �rz�seket nem engedheti meg mag�nak egy hatalmas d�mon… Mit v�rtam? Lassan olyan vagyok, mint ap�m… Sz�nalmas… … … de nem b�nom, az a cs�ppnyi �r�m, mikor r�m mosolyog… Rint�l se v�ln�k meg, a vil�g �sszes kincs��rt sem… Kagome… hi�nyzol...”

Megvet� pillant�st vetett a holdra, mintha haragudna r�. Majd lassan � is elaludt.

Reggel az erd� fel� vett�k az ir�nyt. Sz�p, meleg nap volt. Mad�rcsicserg�s, b�kakuruttyol�s a k�zeli t�r�l. Igazi ny�ri nap. M�r mehettek egy ideje, mikor a szellem felkapta fej�t. Beleszimatolt a leveg�be �s a k�vetkez�t vonta le.

• Kagome… -
• Kagome? Hol van? – k�rdezte vid�man Rin.

Jaken m�r nem volt ennyire lelkes. Lehogasztotta fej�t �s beler�gott egy kavicsba. A szellem �l�be kapta a kisl�nyt �s elkezdett szaladni. Jaken Aunttal k�zdve, lassan ut�nuk eredt.

Egy tiszt�son futottak �ssze. Kagome ledermedve �ll egy ideig, Sesshoumaruval szembe, majd eleredtek k�nnyei �s a szellem karjaiba zuhant. Sesshoumaru sut�n �t�lelte �s pr�b�lta megnyugtatni. Rin csak �llt ott �rtetlen�l �s n�zte a s�r� l�nyt vigasztal� nagyurat. Jaken is befutott, elborzadva vette �szre, hov� “s�llyed” gazd�ja.

• Jaken hozz t�zif�t! – n�zett a szolg�ra Sesshoumaru, az, kelletlen�l elindult.

Est�re m�r vid�man lobogott a t�z. Rin �s Jaken �lmosan d�ltek el mellette �s lassan elaludtak. Kagome kis�rt szemekkel melegedett. A youkai le�lt mell�, �s k�rd�n n�zett r�. Nem akart r�k�rdezni, de k�v�ncsi volt a l�ny baj�ra. Kagome kicsit elmosolyodott �s nekid�lt a szellemnek. Biztons�gban �rezte mag�t.

• Meddig maradsz? – t�rte meg a csendet a Sesshoumaru fagyos hangja.
• Meddig maradhatok? –
• Ameddig akarsz… -
• Akkor �r�kk�. – n�zett f�l.
• Kagome… -
• Ne k�rlek. Ezt hagyjuk ennyiben. – b�jt k�zelebb �s lassan neki is �lom j�tt szem�re.

• Akkor vel�nk maradsz Kagome – sama? – k�rdezte Rin, imm�r �t k�zben.
• �gy n�z ki. – mosolygott kedvesen.
• Az j�! Akkor, majd elmegy�nk vir�got szedni, �s koszor�t f�z�nk bel�le Sesshoumaru nagy�rnak, meg majd sokat j�tszunk… -
• Igen, majd f�z�nk koszor�t Sesshoumarunak. – nevetett a l�ny.
• De j� lesz nekem… - h�zta k�nos mosolyra sz�j�t.

Ezen a l�nyok j�t nevettek. Mindenki remek�l sz�rakozott, csak Jaken, volt olyan elutas�t�. M�g mindig nem b�k�lt meg a tudattal, hogy az � nagyura megv�ltozott. M�lyeket s�hajtozott �s �gy ment tov�bb az �ton.

Este t�bort vertek. Sesshoumaru, Kagome �s Rin egym�s �l�ben fek�dtek, mint egy nagycsal�d, de a kis gn�m megint csak j� t�volra f�lreh�z�dott.

• Az �n nagyuram… - s�hajtozott.
• Neked, sincs �nyedre ez a v�ltoz�s? – l�pett ki a bokor m�g�l egy d�mon.
• Mara – sama? – hitetlenkedett.
• M�g eml�kszel r�m? –
• Hogyne eml�kezn�k… de az olyan meghat�, hogy fels�ged m�g eml�kszik r�m… - �rz�keny�lt el.
• Te vagy az a kis b�ka, aki mindig a keresztfiammal van. –
• Igen, valahogy �gy. – v�g�dott hanyatt.
• Mi is a neved? –
• Jaken, szolg�lat�ra. –
• Nos Jaken, mint te is tudod, l�nyom Uyoko meghalt. Ez nem maradhat megtorlatlanul. Ki �lte meg? –
• Hogy, hogy ki �lte meg? –
• Sesshoumaru nem tehette az esk� miatt… -

• Az a l�ny. Ott. – mutatott a Sesshoumaru �l�ben fekv� felt�n�en csinos hajadonra.
• Az? Hiszen… - szimatolt a leveg�be – ember… -
• Ne t�vessze meg. Egy papn�, de �n szerintem ink�bb boszork�ny. –
• Egy ilyen �lte meg a l�nyomat? �s ahogy l�tom, megvan az ok… Sesshoumaru �s egy haland�… nem gondoltam volna… -
• Ha b�rmiben seg�ts�gedre lehetek… -
• El�ruln�d a gazd�dat? –
• Sz� sincs r�la, soha. De az a l�ny megv�ltoztatta, az is lehet, hogy megbabon�zta… -
• Megbabon�zta… var�zslat? –
• �n mindent kin�zek bel�le… - tekintett arra undorral.
• Rendben van, akkor sz�m�tok a seg�ts�gedre. Most megyek, majd m�g tal�lkozunk. – t�nt el.

Jaken gonoszan mosolygott, majd visszament, k�zelebb a t�zh�z.

• Aludj, csak haland�, a napjaid meg vannak sz�ml�lva. – sziszegte, �s m�r vid�mabban aludt el.

Reggel, nem mentek, sokat. Az els� mez�n�l meg�lltak, egy t� mellett. A r�tet tarka vir�gok bor�tott�k, a sziv�rv�ny minden sz�n�ben. Rin boldogan vetette bele mag�t a koszor�f�z�sbe. Jakent elk�ldt�k �tel�lt. Nem t�l vid�man, de elindult. Sesshoumaru �s Kagome ott �lt egy �rny�kos fa alatt �s besz�lgettek. �gy l�tszott, j�l mulatj�k az id�t. Kagome olyan sz�vder�t�en mosolygott, hogy a szellem alig b�rta meg�llni, hogy ne cs�kolja meg. De amit eld�nt�tt az �gy is lesz. Elhat�rozta, hogy hagy id�t a l�nynak, had em�ssze meg s�relm�t. Ugyan Kagome semmit nem mondott neki, gondolta, hogy valami Inuyash�val volt, de nem akarta felhozni a t�m�t, nehogy elszomor�tsa.

Mara egy f�r�l figyelte a turb�kol� p�rt. Szeme csak �gy szikr�zott a d�ht�l. �s hal�los pillant�sokat vetett Kagom�ra.

• Ezt nektek csin�ltam. – nevetett vid�man Rin �s a szellem �s Kagome fej�re is tett egy a saj�tj�hoz hasonl� vir�gkoszor�t – Jaken – sama hol van? Neki is k�sz�tettem… - n�zett k�rbe.
• Mindj�rt itt lesz, csak hoz �telt. – mosolygott a youkai.

A gn�m nem sokkal k�s�bb egy hatalmas zs�kkal bukd�csolt fel�j�k. Megk�nnyebb�lve dobta le v�ll�r�l.

• Megj�ttem. – lihegte.
• Azt l�tjuk. –

Kagome neki�llt kicsom�zni, farkas �hes volt. Kivett p�r alm�t, meg halat.

• Meg k�ne s�tni… - n�zett a szellemre.
• Rendben. – sz�lt, azzal a gyorsas�ggal el is t�nt.

Nem telt el sok id�, m�r vissza is t�rt egy k�teg f�val. P�r pillanat m�lva m�r a t�z is ropogott. Kagome gondosan felt�zte a halakat n�h�ny v�konyabb botra, �s �vatosan el kezdte �ket s�t�getni.

• J� illata van. – kord�lt meg Rin pocija, mikor a l�ny kez�be adta a ropog�sra s�t�tt pisztr�ngot.
• �n nem eszek ilyesmit. – intett nemet Sesshoumaru.
• Legal�bb k�stold meg, megl�tod nem olyan rossz. – k�rlelt, mire a szellem �tvett egyet.
• Jaken. – ny�jtott oda egyet.
• �n nem eszek, semmit, amit egy ostoba haland� k�sz�tett. – h�zta fel az orr�t.

Kagome nagyon elszomorodott erre a kijelent�sre. Sesshoumaru ezt �szrev�ve, j�l fejbe k�lintotta a b�k�t.

• �gy �rtem k�sz�n�m nem. – n�zett bossz�san.
• Edd meg nyugodtan, nem m�rgez�. –

Jaken a gazd�ja sz�r�s n�z�s�re tekintettel elfogadta. Miut�n mindenki megette, az �telt Kagome el�gedetten fogadta az “isteni volt”, az “eg�sz j�.”, �s a “egyszer meg lehet enni” dics�r� szavakat. Mivel m�r r�juk esteledett lefek�dtek. Szok�s szerint a kisl�ny aludt el legel�sz�r. Kis v�rakoz�s ut�n Jaken is �lomra szender�lt. A szellem kihaszn�lva az alkalmat elment Kagom�val s�t�lni.

N�ma cs�ndben r�tt�k az erd�t rengeteg gondolattal fej�kben.

• Tudni akarod, hogy mi�rt j�ttem el Inuyash�t�l igaz? – t�rte meg v�g�l a csendet Kagome.
• Igen. Nem akartam benned f�jdalmas eml�keket megbolygatni, de szerintem tartozol ennyi magyar�zattal. –
• Igen �n is �gy �rzem. Tudod, amikor el�sz�r tal�lkozta az �cs�ddel, �sszet�vesztet valakivel. Kikiyouval, aki a hal�los ellens�ge volt �s az�rt velem is undokul viselkedett. K�s�bb kider�lt, hogy Kikiyou t�bb volt egyszer� ellens�gn�l, Inuyash�val szerelmesek voltak egym�sba. De mikor Naraku kij�tszotta �ket Kikiyou meghalt, az �cs�d meg a f�hoz sz�gezve aludt �t �tven �vet. �n megt�rtem az Inuyash�t fogva tart� var�zslatot, �s att�l kezdve egy�tt kerest�k az �kk�szil�nkokat. A dolgok akkor kezdtek bonyol�dni, mikor egy boszork�ny �jj��lesztette Kikiyout. Ett�l kezdve Inuyasha nem tudott k�zt�nk d�nteni… - itt kicsit meg�llt mereng� pillant�st vetett cip�je orr�ra, majd folytatta – Mindig ez t�rt�nt, megl�ttam �ket egy�tt… A l�nyeg annyi, hogy mi soha nem lehetn�nk boldogok, hiszen Kikiyou mindig ott lenne… de tudod, most m�r ne is f�j annyira… -
• Kagome… - emelte fel a l�ny fej�t – �n szeretlek… - suttogta, majd megcs�kolta.

Cs�kjuk �des volt, �s forr�. Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt.

• �n is t�ged… - v�ltak sz�t ajkaik, majd ism�t egybeforrtak.

Lassan visszas�t�ltak a t�borhoz. Halkan l�pdeltek, nehogy f�l�bresszenek valakit. Szorosan egym�shoz b�jtak �s �gy aludtak el.

Reggel megett�k a tegnapi marad�kot, �s lust�n ny�jt�zkodtak, az �rny�kban. Nem siettek sehov�. Kagome elkezdett kotor�szni a t�sk�j�ban, keresett valamit.

• Megvan! – ki�ltott fel – Rin te is szeretn�l f�r�dni? – fordult a kisl�nyhoz.
• Igen, nagyon meleg van. –
• Tess�k, kicsit nagy lesz r�d. Ezt m�g Sang�nak hoztam… - itt kicsit elszomorodott, de azt�n �jra felder�lt az arca – Gyere, menj�nk �t�lt�zni. -
• Hov�? – k�rdezte meglepetten Sesshoumaru.
• Felvessz�k a f�rd�ruh�kat �s j�v�nk is vissza. –
• Miket?! – �rtetlenkedett.
• Majd, megl�tod. – mosolygott a l�ny �s Rint k�zen fogva elvezette.

Kis id� m�lva meg is, j�ttek. A szellem led�bbenten n�zett v�gig a k�t l�nyon. Rinen egy lila egybe-r�szes f�rd�ruha d�szelgett, ami egy kicsit nagy volt r�, de a c�lnak az�rt megfelelt. Kagome pedig egy k�t-r�szes feh�r bikiniben fesz�tett.

• Az�rt vegy�l leveg�t. – nyomott puszit a szellem arc�ra Kagome, �s Rinnel egy�tt beles�t�ltak a t� h�s viz�be.

Sok�ig j�tszottak, fr�csk�lt�k egym�st, j�l mulattak. Sesshoumaru meg csak figyelte �ket �s n�ha-n�ha eleresztett egy halv�ny mosolyt. Fel se t�nt nekik, hogy Jaken nincs ott…

• Mit tehetek �rted Mara – sama? – k�rdezte a szellemasszonyt a kis gn�m.
• M�r van egy tervem, csak az k�ne, hogy a kis boszork�ny egyed�l maradjon. Ebben leszel te a seg�ts�gemre… - mosolygott ravaszan, majd beavatta terveibe Jakent is.

Jaken gonoszan vigyorogva ment vissza a t�bbiekhez �s csod�lkozva vette �szre, hogy a k�t l�ny csak �gy a nagy�r el�tt f�rdik. Tiszt�n eml�kezett, hogy Kagome megmondta, ne leskel�djenek. Majd alaposabban is odan�zett megakadt a szeme a k�l�n�s ruhadarabokon.

• Eddig sem �lt�zk�d�tt valami b� ruh�ba, de ez m�r mindennek a teteje… - morgott mag�ban �s le�lt gazd�ja mell�.
• Hol volt�l? – k�rdezte egy szemernyi �rdekl�d�ssel sem hangj�ban Sesshoumaru.
• Csak… csak s�t�ltam nagyuram… -
• Hm. – n�zett megvet�en, de ezzel t�bbet m�r nem foglalkozott.

M�snap kor�n tov�bbindultak, mondv�n j�t tesz egy kis helyzetv�ltoztat�s. Rin �l�nken szaladt a csapat �l�n �s k�zben gyerekdalokat �nekelt a melegr�l, meg a vir�gokr�l. Jaken f�l�t befogva ballagott ut�na, Auntot vezetve. Sesshoumaru �s Kagome enyelegve ment legh�tul. Boldogok voltak �s sokat mosolyogtak.

Mikor egy erd�n haladtak �t, Kagome hirtelen megtorpant.

• �kk�szil�nkot �rzek, nagyon gyorsan k�zeledik. – ki�ltotta.
• �kk�? – n�zett r� furcs�n a szellem.
• Kagome! – termett a l�ny el�tt a farkas-d�mon.
• Ko… Kouga… - dadogta. –
• Hogy vagy? – mosolygott a d�mon �s megfogta a meglep�d�tt Kagome kez�t.
• K�sz�n�m j�l… Kouga � itt Sesshoumaru, Rin �s Jaken. – mutatott a mellette fura szemeket meresztget� t�rsaira.
• Inuyasha? Meg az a m�sik kett�? R�gen nem vel�k utazt�l… -
• Igen. De most m�r Sesshoumaru�kkal utazom. –
• Ez meg ki? – karolta �t a zavarban l�v� l�nyt a szellem.
• Hogy mi?! – lep�d�tt meg a farkas.
• Sesshoumaru, � itt Kouga. A farkas-d�monok kl�nj�nak vez�re. –
• Aha, �s mi�rt fogdossa a kezed? –
• Ez egy hossz� t�rt�net… -
• Kagome… - szippantott bele a leveg�be Kouga – l�tom, m�lt�bb t�rsat v�lasztott�l… �r�l�k, hogy nem maradt�l amellett a korcs mellett… Sz�vesebben vesz�tek ellened. – fordult Sesshoumaruhoz, majd elviharzott.
• Kouga… - n�zett ut�na sajn�l�an Kagome.
• Akkor ki volt ez pontosan? – �rdekl�d�tt Sesshoumaru.
• H�t… - kezdte �s mindent elmes�lt, �t k�zben.

• �rtem… Sz�val ez az ordas, szeretett t�ged. –
• Igen, de �n m�r az elej�n megmondtam, neki, hogy k�zt�nk… -
• Nem kell magyar�zkodnod. – mosolygott, majd megcs�kolta a l�nyt.

Rin csillog� tekintettel n�zett a p�rra �s v�gre �gy �rezte teljes a csal�dja.

Estefel� megint let�boroztak. M�r mindenki aludt, mikor Jaken szeme hirtelen felpattant. Odalop�dzott a t�l�k nem messzi hatalmas f�hoz �s felfel� suttogott.

• Holnap, el fog menni, f�r�dni, elint�zem, hogy egyed�l legyen. –
• Rendben… - l�tszott Mara vil�g�t� szemp�ra, majd elt�nt.

• Elmegyek f�rdeni. – jelentette be Kagome – Rin nem j�ssz? –
• De… vagy ink�bb m�gsem. – n�zett a r� k�r�n tekint� gn�mra – Jaken – sam�val nagyon ritk�n j�tszhatok… -
• Rendben. –
• Egyed�l m�sz? – �lelte �t Sesshoumaru.
• Igen, nem lesz semmi bajom. Ne agg�dj. –
• Vigy�zz magadra. – eresztette el.
• �gy lesz. – mosolygott, majd egy t�r�lk�z�vel kez�ben elindult.

Nem kellet sok�ig gyalogolnia, m�g tal�lt egy tavat. Levetk�z�tt, �s lassan beleg�zolt a hideg v�zbe. Kicsit f�zott, ez�rt al�mer�lt. Mikor �jra felbukkant, nem fogadta �ppen kellemes l�tv�ny.

• Kagome, ha nem t�vedek… - h�zta ravasz vigyorra sz�j�t.
• Ki… ki vagy te? �s honnan tudod a nevem? –
• Biztosan eml�kszel a l�nyomra, Uyokora. –
• Akkor te Ma… Mara vagy… -
• L�tod, m�gis csak ismersz, gondolom Sesshoumaru mes�lt r�lam. –
• Igen, de mit akarsz itt? –
• Jaken, m�gis csak a hasznomra volt… -
• Mir�l besz�lsz? –
• Egyed�l vagy itt, velem, nem gyan�s egy kicsit. Elmes�lte nekem, hogy az �n kis Uyokom miattad halt meg. Nem volt sz�p dolog megbabon�zni a jegyes�t… - cs�v�lta a fej�t Mara.
• Mi? Nem �rtem mir�l besz�lsz, �n nem babon�ztam meg senkit… -
• Sesshoumarut m�r gyerekkora �ta ismerem, soha nem �llt volna �ssze egy haland�val. Te volt�l az, aki meg�lte a l�nyomat! – ki�ltott, eddigi nyugodt hangj�hoz k�pest el�gg� hangosan.
• V�rj, �n nem �ltem meg senki! –
• Gyere ki a v�zb�l. Menek�lj. – kacagott gonoszan.

Kagome, kicsit furcs�llta a dolgot, de nem sok�ig t�tov�zott. Ki a partra, �s m�g vizesen mag�ra kapkodta ruh�it. Szaladni kezdett, a t�boruk fel�.

• Sesshoumaru! – ki�ltozott Kagome.
• Senki nem hall. Az �n szagomat sem �rezte… - dobta fel� t�r�t.

A k�s Kagome l�b�ba f�r�dott, �gy az elesett. Mara f�l��llt. El�h�zta hossz�, �ves szably�j�t �s a l�ny v�ll�ba szelt vele. Kagome a f�jdalomt�l felsikkantott.

• Szenvedj! – sz�rta hasba.

Kagome felny�g�tt. Arc�n egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig �s fuldokolva kapott a t�dej�hez.

• Mara! – ki�ltott ekkor egy ismer�s f�rfihang.
• Sesshoumaru, te is meg�rkezt�l? Most m�r nincs itt t�bb dolgom. – mondta unottan, �s elt�nt.
• Kagome! – rohant oda hozz� a szellem.

A l�ny m�g mag�n�l volt, �s �gy kap�l�dzott, mint egy hal, mikor kiszedik a v�zb�l.

• Kagome… -
• Ez… nagyon… f�j. – ny�gte, majd egy kisebb adag v�rt k�p�tt.

Sesshoumarunak k�nnyek gy�ltek szem�ben.

• Semmi baj… eml�kszel… a Tenseiga… Csak ne f�jna ennyire… - megszor�totta a nyak�ban l�g�, m�r eg�szen nagy �kk�vet, azon vezette le a f�jdalm�t – K�rlek, nem v�gezn�l velem… Ez… nagyon f�j… -
• Nem b�rn�lak meg�lni, m�g akkor sem, ha ut�na tudom, fel�lesztelek… -
• Nem baj… most m�r mindj�rt v�ge… - markolt bele a szellem kimon�j�ba, �s k�zben zil�lva kapkodott leveg� ut�n.
• Kagome… -
• Semmi baj…… m�r…… mindj�rt…… v�…ge… - ny�gte, �s a szor�t�sa enyh�lt, majd v�gleg elengedte szerelme ruh�j�t, �s az �kk�vet is.

A szellem megt�r�lte szem�t, �s el�h�zta a gy�gy�t� kardot.

“Eml�kszem… m�ltkor vir�gok, r�zs�k… de most nincs semmi, a v�re egyszer�en elfolyik… MI�R NEM L�TOM �KET?!” – n�zett k�rbe zaklatottan, ekkor vette �szre az �kk�vet.

Ott, l�gott a l�ny nyak�ban �s k�l�n�s f�nyt �rasztott.

“Mi ez…” – csod�lkozott, majd megfogta a n�gy l�lek �kk�v�t.

Annak f�nye most elhalv�nyult, majd teljesen kialudt.

• Kagome… - szor�totta mag�hoz a holttestet – Azt mondtad, nem lesz semmi baj. Azt mondtad, majd fel�lesztelek! AZT MONDTAD… AZT MONDTAD, HOGY NEM LESZ SEMMI BAJ! – ord�tozott az �lettelen l�nnyal, �s most m�r szapor�n z�poroztak k�nnyei – Semmi baj… azt mondtad… semmi baj… - csuklott el a s�r�st�l hangja.

Ekkor felemelte az �kk�vet �s avval kezdett kiab�lni. Egy k�nnycseppje r�hullott. Megint vak�t� f�ny �radt sz�t �s egy n� alakja kezdett kirajzol�dni. A gy�ny�r� l�ny let�rdelt Kagome teste mell�.

• Neked, m�g nem j�tt el az id�d, majd, ha sz�ks�gem lesz r�d, sz�l�talak. – cs�kolta meg homlok�t.

Kagome �bredezni kezdett, �vatosan kinyitotta a szem�t.

• Mi… Midoriko… -
• M�g nem kell j�nn�d, majd h�vlak, ha sz�ks�gem lesz r�d… - ism�telte – majd h�vlak. –
• Midoriko, elb�nsz vel�k? –
• El. – mosolygott �s visszasz�llt az �kk�be.
• Kagome. – �lelte �t a l�nyt a k�nnyei m�g mindig patakokban folytak.
• Sesshoumaru… - viszonozta az �lel�st.
• Nem l�ttam �ket. Annyira f�ltem, hogy elvesz�telek. – szor�totta er�sebben.
• Fsz. – szor�totta �ssze fog�t a Kagome.
• Bocs�ss meg. – vette �szre a szellem.
• Semmi baj, m�r j�l vagyok. – cs�kolta meg – de most menj�nk vissza, k�rlek… -

A szellemnek sem kellett t�bb b�ztat�s, �l�be kapta a l�nyt, �s pillanatokon bel�l ott is voltak a t�born�l. Sesshoumaru bek�t�zte a l�ny s�r�l�seit, �s �l�be fektette.

• Ki volt az, az el�bb �s mir�l besz�ltettek? – k�rdezte a youkai.
• Az a n� egy papn� volt, Midoriko, � benne sz�letett a Shikon no Tama. Arr�l tudsz, hogy bennem sz�letett �jj�? –
• Igen arr�l m�r halottam. –
• Az �kk�ben �r�k harc d�l a szellemek �s Midoriko k�z�tt. Ha j� c�lra haszn�lj�k, akkor Midoriko erej�t n�veli, de ha rossz kezekbe ker�l a d�monok kerekednek fel�l. –
• �s te is ott volt�l, seg�tett�l neki? –
• Igen, de visszak�ld�tt… neked h�la… -
• Mi�rt nekem? –
• Mert Midoriko meghallotta, hogy itt is sz�ks�g van r�m, ez�rt visszahozta a lelkem. –
• Ak�rhogy is, nagyon �r�l�k. Ha elvesz�tettelek volna… -
• Ilyenekre ne is gondolj. – cs�kolta meg ism�t.
• Kagome – sama, mi t�rt�nt?! – rohant oda Rin – Mi�rt sebes�lt�l meg? –
• Megt�madtak, de most m�r semmi baj. –
• Meggy�gyulsz? –
• Meg fog gy�gyulni, de sokat kell pihennie. – simogatta, meg a szellem a kicsi fej�t.

Jaken is meg�rkezett, csod�lkozva n�zett v�gig a l�nyon.

A l�ny szomor� pillant�st vetett r�, a kis gn�m nem b�rta �llni a tekintet�t.

• Jaken mi a baj? – k�rdezte Sesshoumaru – �gy �llsz ott, mint aki halni k�sz�l. –
• Se… semmi. – �lt oda.

Ism�t Kagom�ra tekintett �s sz�rnyen elsz�gyellte mag�t. Egyre csak a l�ny hangja visszhangzott a fej�ben:

Az nap �jjel Jaken egy szemernyit sem aludt, ott s�rg�l�d�tt a s�r�lt l�ny mellett �s leste minden k�v�ns�g�t. B�ntudata volt.

Sesshoumaru kicsit furcs�llta, hogy a talpnyal� ennyire seg�t�k�sz, hiszen tudta, mennyire ut�lja a l�nyt, de nem k�l�n�sebben foglalkozott vele. Rin ott fek�dt mellett�k, �s �desen szuszogott. Lassan Kagome is elszund�tott, de nem aludt valami j�l. R�m�lmok gy�t�rt�k, �s er�sen verejt�kezett. A youkai percenk�nt cser�lt borogat�st homlok�n, eg�sz �jjel virrasztott.

M�snap reggel cs�kkal k�sz�nt�tte kedves�t, �s �jrak�t�zte sebeit. A t�bbiek m�g aludtak.

• Egyre jobban csin�lod. M�r szinte profi vagy. – mosolygott Kagome.
• Melletted, meg kell tanulni. –
• Igen… - nevetett, ami k�h�g�sbe fulladt, majd pedig v�rk�p�sbe.
• Ne er�ltesd meg magad. – �lelte mag�hoz agg�d�an a szellem.
• Rendben, majd te vigy�zol r�m. -
• Milyen meghat�. – kacagott gonoszan egy n�i hang.
• Mara… - morgott Sesshoumaru – Ne merj k�zelebb j�nni. –
• Csak nem b�ntan�d a keresztany�dat? –
• Te mi�rt b�ntottad a szerelmemet. –
• T�bb okom is volt, meg�lte a l�nyomat, �s megb�v�lte az �n egyetlen keresztfiamat. De ahogy l�tom, t�l�lte, sz�v�sabb, mint gondoltam. –
• Meg�lte a l�nyodat? Hiszen nem is � tette! –
• Az a varangy mondta. – b�k�tt a most m�r �bredez� gn�m fel�.
• Jaken! –
• Se… Sesshoumaru nagy�r… �n meg tudom magyar�zni… -
• Ez nem v�ltoztat a t�nyen. –
• Nem � v�gzett Uyok�val, hanem �n! –
• De hiszen t�ged k�t az esk�. –
• Amikor megl�ttam, hogy meg akarja �lni Kagom�t, egyszer�en megt�madtam, nem t�rt�nt semmi. –
• M�r �rtem… -
• Mit? –
• Akkor viszont, t�nyleg nem babon�zott meg… -
• M�r… mondtam, hogy nem… - sz�lalt meg Kagome is.
• Az�rt volt�l k�pes Uyokora t�madni, mert m�st szeretsz… De mi�rt kellett meg�ln�d? –
• Sajn�lom, nem tehettem m�st… -
• �n akkor sem vagyok kib�k�lve a dologgal, hogy egy egyszer� haland�t v�lasztott�l. –
• �t szeretem. –
• Ugyan olyan vagy, mint Inutaisho… Bolond… –
• De a keresztfiad… -
• Soha nem �rtelek meg titeket, de ha ez a sz�ved v�gya, lemondok a bossz�r�l… csak nem �lhetem meg a keresztfiamat… -
• Ink�bb csak f�lsz, hogy alulmaradn�l… - mosolygott most m�r Sesshoumaru.
• Meglehet… de most megyek… - azzal f�nyg�mb form�j�ban elsz�llt.
• Viszl�t. –
• �gy l�tom, j� a kapcsolatotok. – mosolygott Kagome.
• Igen, any�m helyett volt any�m… Jaken, ami t�ged illet… -
• Ne, hagyd. M�r megb�nta… - csit�totta le kedves�t.

A szellem m�g morgott egy ideig, de mivel nem akarta fel�breszteni Rint ink�bb, szerelm�vel foglalkozott.

M�g j� p�r nap eltelt, mire Kagome teljesen fel�p�lt, �s tov�bb b�rtak �llni. �gy d�nt�ttek megkeresik Inuyash��kat, hogy egyszer �s mindenkorra lez�rj�k ezt a szerelmi n�gysz�get.

FOLYTAT�S K�VETKEZIK!

�rj v�lem�nyt a haszina@freeamil.hu mail c�mre.