Sesshoumaru �s Kagome kalandja 2 - Egy igaz�n bonyolult helyzet

By: Haszina

• Fel�bresztettelek? Nem akartam. – rohant oda Kagome �s m�ris nekil�tott bar�tai �pol�s�hoz. Mikor v�gzett megsz�lalt.
• Na �n most elmegyek �tel�rt, sietek vissza.
• �n is veled megyek! – pattant fel Inuyasha.
• Nem m�g meg�llni se tudsz. Egyed�l megyek. Sippo senkit ne engedj ki innen. -
• Igenis. –
• Sietek vissza! -

�s Kagome elindult a legk�zelebbi faluhoz.

Mikor oda�rt kicsit megh�kkent, ugyanis a faluban mindenki feket�be volt �lt�zve. M�lab�s, melankolikus hangulat uralkodott az embereken. Cs�ndben s�t�ltak az utc�kon �s fel-feln�ztek a k�z�l�k igencsak kir�v� l�nyra. Kagome el�gg� furcs�n �rezte mag�t, leszegte fej�t �s �gy baktatott egy nagyobb �p�let fel�.

• Eln�z�st, �lelmet szeretn�k k�rni, gy�gy�tok cser�be. – aj�nlkozott a h�zb�l kil�p� csel�dl�nynak.
• Gy�gy�tani? –
• Igen, papn� lenn�k. – “V�g�l is, ez f�lig igaz…” – gondolta
• Az �rn� kisl�nya el�jult �s �gynak esett, senki sem tudja, mi van vele. M�r egy hete nem kelt fel. �gy gondolod, tudn�l rajta seg�teni? –
• Megn�zem, mit tehetek. –
• K�vess! – intett a szolg�l� Kagom�nak �s bevezette egy terembe.
• Mika, mit akarsz. Mondtam, hogy senki nem j�het be ide. – m�rte v�gig Kagom�t.
• Bocs�ss meg, �rn�m. Ez a l�ny azt �ll�tja, megtudja, gy�gy�tani a kisasszonyt. –
• H�, azt mondtam, megn�zem! – rikkant fel m�rgesen az eml�tett.
• Te l�ny, val�ban tudn�l seg�teni az �n Chidorimon. – der�lt fel az eddig s�r� asszony.
• Lehet. – l�pett k�zelebb a padl�n fekv� kicsihez.

Alig lehetett hat �ves. Fekete hajtincsei szem�be l�gtak. H�feh�r arc�n patakzott a verejt�k. Kagome kez�t a l�ny homlok�hoz emelte, de r�gt�n el is kapta.

• Ez f�j! – sikkantott fel, jobban megn�zte – egy szellem a kisl�nyon! – jelentette ki.
• Chidori! –
• V�rjon, ne �rjen hozz�! – figyelmeztette az any�t.

Kez�t Chidori fej�hez tartotta. R�zsasz�nes f�ny t�rt el� abb�l…

• Anyuci! – ki�ltott fel hirtelen a kisl�ny.
• Chidori, j�l vagy! – �lelte �t – Hogyan h�l�lhatn�m meg? – zokogott m�g mindig az �r�mt�l.
• �n csak �telt szeretn�k. –
• Mika! Adj neki annyi �lelmet, amennyit csak elb�r! –
• Igenis. – �llt fel Mika �s elvezette a l�nyt – Tess�k! - t�mte teli Kagome t�sk�j�t, �s �tnak eresztette.

Kagome kifel� haladt, mikor valami bele ny�lalt. H�trafordult, de csak egy fi�t l�tott ott, �gy h�t elindult visszafel�.

“Azon a l�nyon Sesshoumaru illata…” – elm�lkedett az idegen, majd k�vetni kezdte Kagom�t.

• Kagome. Hol volt�l ennyi ideig. Inuyash�t alig lehette visszatartani! – panaszkodott Sippou.
• Sajn�lom, siettem, ahogy csak tudtam. – magyar�zkodott – Rin gyere, egy�l. – sz�lt a kicsihez, aki szem�t d�rzs�lve m�szott ki gazd�ja pr�mje al�l.

Mirokunak nem kellett k�ny�r�gni, egyb�l nekifogott.

• Inuyasha, egy�l te is! –
• Nem. – makacsolta meg mag�t, m�g mindig neheztelt a l�nyra.
• Ne csin�ld, hoztam egy csom�t. –
• Nem kell. –
• Rendben. Te tudod. Sango k�rlek, gondoskodj r�la. – Sango csak b�lintott �s lenyomott egy nagy adag rizst a hanyou tork�n - Sesshoumaru? – fordult a szellemhez.
• Nem. –
• Ez nem k�rd�s volt. S�lyosan megs�r�lt�l, eszel! – hallatszott a szigor� parancs, majd tett is k�vette.

Kagome let�rdelt mell� �s elkezdte etetni, az ellenkez� “5 �ves gyereket”. Inuyasha majd sz�trobbant a d�ht�l. Ezt persze b�tyja �szre is vette, �s kifejezetten �lvezte, ahogy Kagome darabonk�nt adja sz�j�ba a h�st �s itatja vele a levest.

“Az a l�ny k�zel �ll Sesshoumaruhoz…” – vonta le k�vetkez� k�vetkeztet�s�t az ismeretlen alak, aki az ablakb�l leste, mi t�rt�nik.

• Inuyasha megetted? – ment oda hozz� Kagome.

A hanyou nem tudott felelni mivel m�g mindig teli volt a sz�ja, csak h�tat ford�tott.

A szellemirt� l�ny, olyat v�gott a h�t�ra, hogy egyb�l lecs�szott a falat a tork�n.

• Inuyasha ne csin�ld m�r, olyan vagy, mint egy kisgyerek. –
• �n kisgyerek!? – h�borgott a hanyou.
• Egy�l sz�pen. Meg kell gy�gyulnod. –

Inuyasha hallgatott, majd nekil�tott az el�tte l�v� kupacnak.

• Kagome - sama. – hallatszott Rin hangja a sarokb�l.
• Tess�k. – ment oda hozz� kedvesen mosolyogva.

Rin intett, hogy hajoljon k�zelebb.

• Kagome – sama a nagy�r s�lyosan megs�r�lt ugye? –
• Sajnos el�gg�, de az a furcsa, hogy nem tudom, mi okozza gyenges�g�t. Semmif�le seb, vagy v�g�s nincs rajta. A v�rz�s�t m�r el�ll�tottam, de m�g mindig vesz�lyes lenne tov�bb�llnotok. –
• De ugye rendbe j�n? – ord�totta suttogva. (Nem tudom, hogy csin�lta, de �gyi volt J )
• Rem�lem, de mindenk�ppen itt kell maradnotok. Rin, Sesshoumaru tov�bb akar menni, am�g azt hiszi te rosszul vagy maradtok. –
• �rtem. – v�gta mag�t hapt�kba, jelezve mindent megtesz az �gy �rdek�ben.
• K�sz�n�m. – simogatta meg a kisl�ny buksij�t.

“H�t agg�dik �rtem…” – t�lt�tte el melegs�g a nagy�r sz�v�t, mert mindent hallott, v�g�l is kutya.

Sesshoumaru nem �rtette, mi�rt �r�l ennyire a dolognak, de boldogg� tette �s mag�ban m�g el is mosolyodott. L�tta, ahogy Rin sz�npadiasan f�jlaltatja pocij�t �s �ssze-vissza hablatyol. Ha nem tudn�, hogy csak megj�tssza, tal�n m�g agg�dna is a cselfes gyerek�rt.

Esteledett, mindenki nyugov�ra t�rt. Sesshoumarun k�v�l m�r mindenkinek begy�gyultak a sebei. A szellem m�g mindig el�gg� rosszul �rezte mag�t, gyeng�nek �s sebezhet�nek. Kagome virrasztott mellette. Nem nagyon besz�lgettek. Rin, aki ott aludt a nagy�r mellett n�ha megszor�totta a l�ny szokny�j�t, r�m�lma volt.

“- Sesshoumaru – sama ne! – ki�ltott (fel hangosan, �llm�ban Rin), de m�r k�s� volt a nagyurat �td�fte egy hatalmas kard. Kagome a t�z mellett fek�dt mozdulatlanul, haldokolt. Majd egy n�i hang hallatszott: - Mert t�ged szeretett…” – Rin felriadt.

Tiszta v�z volt, g�rcs�sen �lelte �t Sesshoumarut, aki erre felszisszent.

• Mi a baj Rin. – n�zett a kicsire – Aludj sz�pen. – nyugtatgatta, majd maga mell� fektette a pr�mj�re.

Kagome csak mosolygott, olyan furcsa volt m�g mindig neki ez az eg�sz. A nagy Sesshoumaru, mint gondoskod� apa. Minden megeshet.

• Mit n�zel haland�?! – z�kkentette ki a l�nyt gondolatmenet�b�l Sesshoumaru.
• Semmit, csak annyira kedves vagy mikor �gy t�r�dsz Rinnel. – mosolygott Kagome.
• Kedves?! – h�borodott fel – Majd megl�tjuk ki a kedves, ha a m�rgezett karmaim �tf�rj�k a tested. – �lt fel nagy h�vvel.
• Sh. Most pihenned kell. – nyomta vissza a szellemet v�ll�n�l fogva, ami el�g kellemetlen helyzetbe fulladt – Bo… bocs�nat. – pirult el a l�ny, mivel alig k�t centi volt k�zt�k.

Sesshoumaru sz�ve egyre hevesebben vert, de nem mutatta ki. Arca teljesen fagyos volt. F�lre n�zet �s fel�ltette a ledermedt l�nyt. Kagome m�g mindig paradicsom sz�n�en el�kotort egy b�gr�t �s �nt�tt a m�g d�lut�n lef�z�tt gy�gyf�ves te�b�l. Sesshoumaru kez�be nyomta, nem b�rt a szem�be n�zni. Egyszer�en sz�gyellte mag�t, hogy mi�rt nem tudta.

“Hiszen nem csin�ltam semmi rosszat, csak v�letlen�l r�estem…” – elm�lkedett �s, ha lehet m�g jobban elv�r�s�d�tt.

• Mi az, haland�? – g�nyol�dott a youkai, k�zelebb hajolt hozz�, majd a f�l�be s�gta: - Az �cs�m. -
• Hogy mi? – �rtetlenkedett Kagome, de mikor h�trafordult szembe tal�lta mag�t az igencsak d�h�s Inuyash�val.
• M�gis mi a fen�t csin�ltok ti itt?! – n�zett d�h�sen a hanyou.
• �ppen esti mes�t olvas nekem, nem tudok aludni. – sz�rakozott tov�bb Sesshoumaru.
• Se… semmit. – j�tt zavarba Kagome, fel�llt �s megn�zte, hogy van Sango.

Inuyasha �s Sesshoumaru m�g sok�ig n�ztek farkasszemet, majd �k is lefek�dtek.

• Kagome indulunk tov�bb! – sz�lt a l�nynak Inuyasha – El kell vinn�nk a Tetsusaig�t, meg kell jav�tatni. -
• De h�t Sesshoumaru m�g nem el�g er�s. – ellenkezett Kagome.
• Itt hagyjuk! Te megtett�l �rte mindent. –
• Inuyasha! Hogy mondhatsz ilyet?! Nem hagyhatjuk itt csak �gy a b�ty�dat. –
• Dehogy is nem! –
• Rendben ti menjetek, �s ha v�geztetek, gyertek vissza �rtem. �n itt v�rok r�tok. –
• De Kagome! – ugrott oda Sippou.
• Nem lesz semmi baj, nem hagyhatom itt �ket. –
• Akkor viszont Miroku�k is maradjanak. – Toutousai hegy�re �gyis csak �n mehetek.
• Egyet�rtek. – egyezett bele Sango.
• Inuyasha! Vigy�zz magadra! – sz�lt m�g ut�na Kagome – Sippou, menj ut�na! –
• Rendben, figyelek r�! – szaladt ut�na a kis r�ka.
• Kagome mi�rt volt erre sz�ks�g? – telepedett a l�ny mell� Sango.
• Nem tudom, rossz �rz�sem van. –
• Kagom�nak igaza van. – csatlakozott a szerzetes – D�h�s d�moni energi�kat �rzek.

Esteledett nyugov�ra t�rtek. Kagome szok�s szerint Sesshoumaru mellett virrasztott. M�r h�rom napja nem aludt semmit, el�g f�radt volt. �s�tott egyet azt�n eld�lt. A szellemre esett. Sesshoumaru csak fek�dt egy ideig, majd m�r nem b�rta tov�bb. �t�lelte a l�nyt, j�l mag�hoz szor�totta, beleszagolt, majd keser� mosollyal Rin mell� fektette.

Reggel mikor fel�bredtek, megreggeliztek.

• Kagome, elh�vtak szellemirt�sra, n�gy nap m�lva j�v�nk. Miroku is elk�s�r, rem�lem, nem h�z�dik el. -
• Rendben siessetek vissza. – (tudom kicsit er�ltetett, de azt akartam, hogy egyed�l legyenek, majd m�g Rin�ket is elint�zem…)
• Kagome nem baj, ha egyed�l hagyunk? – k�rdezte Miroku.
• Nem leszek egyed�l. Itt van Rin, Jaken �s Sesshoumaru. –
• Biztos? –
• Persze menjetek csak. –

Sango �s Miroku elindultak a nagymacsk�n utazva.

• Hogy van Rin? – t�rte meg a csendet a youkai.
• Jobban, de m�g alszik. –
• Tudom, hogy nincs semmi baja. – fordult Kagome fel�.
• Mi… mir�l besz�lsz? – pr�b�lta menteni a helyzetet.
• Az eg�sz csak az�rt van, hogy itt maradjak… �s igazad van, t�nyleg gyenge vagyok, de ezt a vil�g �sszes kincs��rt sem vallan�m be senkinek. – a szellem fel�lt �s k�zelebb h�zta mag�hoz Kagom�t – Figyelnek! – suttogta – Nem tudom ki az, de az�ta figyel minket, mi�ta �lelmet, hozt�l a falub�l. –
• Figyel?! –
• Jaken! - sz�lt imm�r hangosan – vidd Rint �s Kagom�t Kaelde any�hoz! – parancsolt a kis szolg�ra.
• �n itt maradok! – jelentette ki Kagome.
• Vesz�lyes lehet! – suttogott ism�t.
• Azt mondtam, maradok! –

Jaken �s a m�g f�l�lomban l�v� kisl�ny Aunt h�t�n mentek Kaelde any�hoz.

“Mi ez? M�r csak ketten maradtak… Ez m�dos�t a tervemen…” – elm�lkedett a leskel�d� f�rfi.

• Ezt idd meg! Visszanyered t�le az er�det, k�t napig f�ztem. – nyomott a szellem kez�be egy cs�sz�t.

Sesshoumaru csak n�zett a te�ra, de valami olyan undorral, amit m�g ember nem l�tott. Er�t vett mag�n �s leh�zta.

• Ett�l majd meggy�gyulsz, rem�lhet�leg. Sz�val, mi ez az eg�sz? –
• Nem tudom, mondtam m�r, hogy nem ismerem, meglep, hogy f�lesz� �cs�m nem vette �szre. Kilom�terekre b�zlik a d�mon szaga. –
• Nos, akkor mit tegy�nk? –
• Semmit. Megv�rjuk, hogy � l�pjen. – hallatszott a higgadt felelet.
• Tudod, te meg Inuyasha k�t teljesen m�s szem�lyis�g vagytok. � m�r r�gen nekirontott volna, m�g akkor is, ha �ppen �sszeesni k�sz�l. –
• Ostoba haland�! Ne hasonl�ts engem ahhoz a korcshoz! – h�borodott fel.
• Ami azt illeti, mindenk�ppen itt kell maradnunk m�g p�r napig. A t�bbiek itt fognak keresni engem. Addig leszel sz�ves norm�lisabban viselkedni velem. - Kagom�b�l csak �gy d�ltek a szavak.

“�n igaz�n nem �rtem n�ha olyan kedves, de van, amikor egyszer�en kib�rhatatlan…” – gondolkozott Kagome.

• Mivel l�tom, er�re kapt�l, �n most elmegyek f�r�dni. – fejezte be a l�ny, majd elindult a k�zeli t�hoz.

Sesshoumaru most ledermedve �lt ott, mint egy szobor.

“Hogy mert velem, a fens�ges szellemmel �gy besz�lni egy k�z�ns�ges haland�?! Ha akarn�m, b�rmelyik pillanatban meg�lhetn�m… Nem, ez nem igaz. �n egy�ltal�n nem akarom meg�lni…” – higgadt le a youkai – “Mi ez? A d�mon szaga… t�volodik… KAGOME!” – a szellem semmivel sem t�r�dve elviharzott.

• �, v�ge megf�r�dhetek. Olyan j� ez a h�forr�s. – mer�lt Kagome a melegv�zbe.
• J� mi? – hallatszott egy ismeretlen hang.
• Ki az?! – kapta oda fej�t.
• Uyoko… Te Kagome vagy, ha minden igaz. – l�pdelt a t�partra a d�mon.
• Mi… mit akarsz t�lem?! – sikkantott �s v�llig lebukott a v�zben.
• T�led semmit. Sesshoumaru… -
• Sesshoumaru… ismered? –
• Igen ismerem. Kije vagy te neki? –
• Kije? – �rtetlenkedett – H�t ez bonyolult… �tit�rsa, hal�los ellens�ge, gy�gy�t�ja… -
• Szerelme? – n�zett a l�nyra l�ngol� tekintettel.
• Dehogy is, honnan veszel ilyesmiket?! – pirult el Kagome.
• H�t akkor? Mag�hoz �lelt, f�ltett, nem �gy mintegy bar�tod. –
• Nem eml�kszem, hogy �t�lelt volna b�rmikor is. F�lteni, meg csak �n f�ltettem, azt se szerelemb�l, hiszen s�r�lt volt. A Sesshoumaru f�le szellemek, akik gy�l�lik az embereket, nem igaz�n szoktak szerelmesek lenni. –
• Nem?! Ostoba l�ny! Ideges�t� vagy! – jelentette ki majd m�r indult is volna az ijedt l�ny fel�, de valaki megfogta kez�t.
• Uyoko. R�gen l�ttalak. – hallatszott a h�v�s hang.
• Egy pillanat. Nem azt mondtad, hogy nem ismered?! – pattant fel Kagome.
• Hm, sz�pek. – mosolyodott el Sesshoumaru.
• Mi? �! – guggolt le ism�t a v�zben, annyira zavarba j�tt, hogy m�g a szemei is alig l�tszottak ki a v�zb�l.
• � itt Uyoko. Mikor m�g Inuyasha meg se sz�letett, ap�m eljegyzett minket. –
• U… �gy �rted, � l�ny. – d�bbent le.
• Igen, n� vagyok. �s megsz�gyen�tettek azzal, hogy otthagytak. Eml�kszel, 2000 �v m�lva a Hirakija v�zes�sn�l. Letelt az id�, j�csk�n letelt. L�ssuk csak h�rom �ve. Ott v�rtam r�d h�rom �vet. –
• Nem mondtam, hogy elmegyek. Feles�g�l meg v�gk�pp nem veszlek. -
• Mi�rt nem? Tal�n valaki m�st szeretsz?! – d�h�ng�tt a d�monl�ny.
• Szeretet?! Ne l�gy ostoba… - ford�tott h�tat.
• Tudom ki az! – ord�tott most m�r k�nnyes szemmel – Meg�l�m! Meg�rtetted, meg�l�m! – mondta �s elfutott.

Kagome ek�zben kim�szott �s fel�lt�z�tt. Meglepve s�t�lt a szellemhez.

• Ki a szerencs�s? –
• Nem tudom, mir�l besz�lsz. –
• Tudod te azt. Kit szeretsz? – �rdekl�d�tt Kagome.
• Ostoba haland�. –
• El�g komolynak l�tszott. Mi lesz, ha t�nyleg meg�li? –
• �lje, felt�ve, ha megtal�lja. El�g neh�z olyas valakit meg�lni, aki nincs. –
• Ha te mondod. – hagyta r� a szellemre, majd visszaballagtak a kunyh�ba.

Sesshoumaru nem t�volodott a l�ny mell�l. Ak�rhov� ment, mindig mell� telepedett. Kagome egy kicsit furcs�llotta, de nem tette sz�v�. Lassan elaludt. A szellem ott �lt f�l�tte, ugyan �gy mint anno Inuyasha. Figyelte a l�nyt, minden apr� mozzanatra felkapta a fej�t. F�lt… f�lt, hogy elvesz�ti azt, akit szeret. Mag�nak is neh�z volt bevallani, de szerette… szerette Kagom�t!

• El kell menn�nk innen! – �bresztette a szellem Kagom�t.
• El, de h�t itt fognak keresni! �s mi�rt kell egy�ltal�n elmenn�nk? –
• Uyoko… -
• Azt mondtad, nem kell t�le f�ln�nk. –
• Nem, de �n nem tudom meg�lni. Ha egy f�rfi eljegyez egy d�mont, esk�t tesz, hogy soha nem b�ntja. –
• Mit sz�m�t neked egy esk�? –
• Var�zslat… nem engedi, hogy b�ntsam. -
• �s Uyoko � nem tett ilyen esk�t? -
• Ezt csak f�rfiaknak kell, n�kre nem vonatkozik. – mondta len�z�en.
• �rtem. �s m�gis hova akarsz menni? –
• Nem tudom… - morgott – Amerre a sz�l visz… -
• Az�rt enn�l nekem pontosabb �ti c�l kell. Keress�k meg Sango�kat. – javasolta.
• Rendben. – egyezett bele.

Egy kis id� m�lva m�r �ton is voltak. Kagom�nak m�g mindig nem volt tiszta mit�l f�l Sesshoumaru. T�bbsz�r is r�k�rdezett, de csak a szok�sos “ostoba haland�” lesz�l�st kapta v�laszk�nt.

“Egyszer m�r siker�lt valamennyire k�zel ker�ln�m hozz�, de most megint �gy viselkedik velem, mint azel�tt. �n egyszer�en nem �rtem…” – s�hajtozott a l�ny �s m�lab�san baktatott Sesshoumaru mellett, aki k�vette Miroku�k illat�t.

Este t�bort vertek. A szellem t�zet rakott, mert el�gg� cs�p�s id� volt. Kagome mell� telepedett. Nagyon f�zott, �gy k�zel �lt a t�zh�z. Egyszer csak mag�n �rzett valami meleget. H�trafordult, l�tta hogy Sesshoumaru kimon�ja van a h�t�n.

• K�sz�n�m. – mondta h�l�s szemekkel.

Sesshoumaru nem v�laszolt, csak elfordult.

• K�rdezhetek valamit? – sz�lalt meg v�g�l a l�ny.
• K�rdezz? –
• A kend� a sz�vedn�l. Megtartottad… -
• Meg, sz�p piros sz�ne van. –
• Sz�p piros, akkor mi�rt a sz�vedn�l hordod. –
• Nem megy a s�rga-k�k �vemhez. –
• Aha. – mosolygott.

Kagome k�zelebb h�z�dott �s v�ll�ra hajtotta fej�t, �gy aludt el.

M�snap �jra �tra keltek, de most sokkal oldottabb volt a hangulat. B�r a szellem m�g mindig fagyosan baktatott el�re, Kagome sokat k�rdezett t�le �s � v�laszolt. A m�ltj�r�l faggatta. Sesshoumaru meg mindent elmondott neki Uyokor�l. Hogy mikor t�z �vesek voltak Inutashio megegyezett Mar�val, hogy � elveszi a l�ny�t. Hogy Uyoko mindig is odavolt �rte, de �t nem k�l�n�sebben �rdekelte. �s hogy soha nem akarta �s soha nem is fogja feles�g�l venni. �s mikor m�r esteledett, �jra t�bort vertek.

• De, ha Uyoko ennyire szeret, nem lehet rossz “ember”. Adhatn�l neki egy es�lyt. Tal�n mellette megtal�lod a boldogs�got. -
• De �n nem szeretem �t. – visszhangzott az egyszer� felelet.
• H�t igen neh�z b�rmit is szerelem n�lk�l tenni. Az ember nem akar azokkal egy�tt lenni, akiket nem szeret. P�ld�ul, te is szereted Rint �s ak�rmennyire nem, mutatod ki, Jaken is a sz�vedhez n�tt. Nem igaz? -
• De… �s veled mi a helyzet? Szeretsz az �cs�mmel utazni? –
• Igen, �k mind a bar�taim. Szeretek Inuyash�val utazni. –

Sesshoumaru tekintete m�lyen a l�ngokba r�vedt �s keser�en mosolygott. Mintha most j�tt volna r� egy nagyon fontos dologra.

• Mi a baj? – k�rdezte �rtatlanul Kagome.
• Ostoba nem �rtesz te semmit. – komorodott el a szellem.
• Akkor magyar�zd el! Mit k�ne, �rtene? –

Sesshoumaru nem felelt. Elfordult, fel�llt, majd elballagott. Mag�ra hagyva ezzel az �rtetlenked� l�nyt. Kagome csak n�zett arrafel� amerre a szellem elt�nt. �s lassan elaludt.

• Most meghalsz! – hallatszott a ki�lt�s kilom�terekre.

Kagome ijedten riadt fel �lm�b�l. Nem �rtette mi t�rt�nt. Fel akart �llni, de csak ekkor jutott el az agy�ig: lesz�rt�k. A l�ny has�b�l egy kard �llt ki, felette egy szellemn� kacagott k�r�rvend�en. Sesshoumaru ekkor �rt oda.

• Kagome! – �v�lt�tte, mikor megl�tta a k�nba ny�g� l�nyt.
• Mi a baj kedvesem? – kacagott Uyoko, majd fel� vette az ir�nyt �s bel� is, bel� meresztette szably�j�t – Szenvedj csak, �n is szenvedtem miattad. – guggolt le a l�ny mell� – Ezek a haland�k olyan t�r�kenyek. – folytatta cseveg� hangon.
• Mi… mi�rt? – ny�g�tt fel m�g utolj�ra Kagome.
• Mert t�ged szeretett… - mondta m�r szomor� hangon, kifejez�stelen arccal – Elmulasztottad az �tkom, mondjuk nem �rtem, hogyan tudtad… mindegy, elveszem az �leted. -

Ekkor Sesshoumaru, hirtelen felpattant �s �les karmait Uyok�ba m�lyesztette. Arca d�h�s volt �s elsz�nt.

• Ho… hogyan? – pr�selte ki m�g mag�b�l, majd semmiv� foszlott.

Sesshoumaru azonnal Kagom�hoz sietett. Elk�sett… A l�ny mozdulatlanul hevert a t�z mellett. Tekintette �vegess� v�lt. Szeme, mely eddig melegs�ggel volt tele, most r�miszt�en �res volt �s hideg. K�r�l�tte minden a v�r m�mor�t� illat�ba burkol�zott.

A szellem egy kicsit megtorpan. Olyan keservesen n�zett v�gig a l�nyon, amilyet m�g ember nem l�tott.

• Kagome… Mi�rt?! – ord�tott fel – Mi�rt?! – csordult le k�nnye.

A f�k is vele s�rtak, a sz�l szomor�an sepert v�gig a t�jon �s vitte tov�bb a h�rt: Kagome meghalt. Ahogy a l�ny ajk�n kicsordult a v�r, lecseppent a f�ldre, v�r�s r�zs�k ny�ltak bel�le. Ahogy kibomlottak, harmatcseppek estek le r�luk �s azokb�l is vir�gok n�ttek.

- Mi�rt?! Mi�rt pont �?! – �lelte mag�hoz.

Ekkor has�tott bele a tudat:

Leemelte az oldal�n l�g� kardot, keresett valamit.

“Nem l�tom �ket, mi�rt nem l�tom �ket?!” – �tn�zett a r�zs�kra – “Mit csin�lnak ezek?” – vagdalta le a r�zs�kat gy�jt� k�ld�tteket.

Mikor m�r minddel v�gzett a vir�gszirmok megelevenedtek �s visszasz�lltak a l�ny test�be. Kagome hirtelen felcsuklott, kiadott valami l�legz�sre eml�keztet� hangot, majd �jra visszaesett. El�jult.

A szellem �l�be fektette a l�nyt �s bek�t�zte a v�g�st has�n. Meglep�en j�l csin�lta. N�zte Kagom�t �s v�rta mikor �bred f�l.

Kagome m�snap reggel mozgol�dni kezdett. Kinyitotta szem�t �s az els�, amit megl�tott az Sesshoumaru volt. A szellem �l�ben fek�dt.

• J� sok�ig aludt�l. – sz�lalt meg v�g�l a youkai.
• Mi… mi t�rt�nt? –
• Megt�madtak, meghalt�l, felt�madt�l, aludt�l, fel�bredt�l, �lsz. – �sszegezte r�viden.
• Megmentett�l. – Sesshoumaru nem felelt – Uyoko… azt mondta… -
• Azt mondta, szeretlek… - felezte be.
• Igen… �s meg akartam k�rdezni… hogy ez… hogy ez igaz-e… - ny�gte ki v�g�l Kagome.
• Igaz. – felelte higgadtan Sesshoumaru �s k�rd�n a l�nyra tekintett.
• �… �n – pirult el megint a l�ny – Tudod… �n nem tudom, mit �rzek. –
• �rtem az �cs�met szereted. –
• Ne… nem tudom! … Megtenn�l nekem egy sz�vess�get? … V�rhatn�k a v�laszad�ssal. Tudod, most teljesen �ssze vagyok zavarodva. –
• Persze. – mondta fagyosan.

Ennyiben maradtak. �gy indultak tov�bb Miroku�khoz.

�t k�zben nem nagyon besz�lgettek, csak p�r sz�t v�ltottak l�nyegtelen dolgokr�l. Mindketten zavarban voltak, csak egyik�k jobban kimutatta, m�sikuk nem. Egy p�kd�mont lesz�m�tva semmi nem akad�lyozta �tjukat. B�k�sen oda�rtek a faluba. Sesshoumaru beleszagolt a leveg�be, majd meg�llap�totta, bar�taik a fogad�ban vannak.

• J� napot! – k�sz�nt be illedelmesen a l�ny.
• Isten hozta! – l�pett el� a fogad�s.
• Kagome! – hallatszott ekkor egy ki�lt�s �s egy k�ts�gbe esett hang is:
• Pedig m�r majdnem siker�lt. – ez ut�bbi Mirokut�l, el�bbi pedig Sang�t�l sz�rmazott.
• Kagome mit kerestek ti itt?! – rohant a d�monirt� bar�tn�je fel�.
• Sango! Hossz� t�rt�net, de nem sz�m�t. V�geztetek? –
• Igen. –
• Meg kell keresn�nk Inuyash�t!
• Nem, nem kell. – l�pett be egy d�h�s hanyou egy r�kad�monnal, aki egyb�l Kagome nyak�ba vetette mag�t.
• Inuyasha? –
• Nem a t�lap�. – ezen, mindenki j�t nevetett, mi tagad�s Inuyasha t�nyleg hasonl�tott a mikul�sra – Ott kerestelek a kunyh�ban, de nem volt�l sehol. Azt hittem valami baj t�rt�nt. –
• Bocs�ss meg Inuyasha. Nem tehet�nk r�la megt�madtak. –
• Megt�madtak! – heveskedett a f�lv�r.
• Nyugodj meg! M�r elint�zt�k Sesshoumaru v�gzett vele. T�nyleg. – fordult most a szellemhez – Nem azt mondtad, hogy te nem �lheted meg? –
• �n se tudom, hogy siker�lt, de ez most nem l�nyeg. –
• Mi t�rt�nt? – �rdekl�d�tt a szerzetes,

�s Kagome mindent elmes�lt. Term�szetesen a szerelmi vallom�st nem, jobbnak l�tta, ha kihagyja.

Mikor a t�rt�net v�g�re �rt m�r k�s� este volt. Ott �jszak�ztak.

M�snap reggel �jult er�vel indultak Kaelde any�hoz a t�bbiek�rt.

Az �ton t�bbsz�r is let�boroztak. Kagome �lmatlanul forgol�dott h�l�zs�kj�ban.

“Most mit tegyek. Mindkett�j�ket nagyon szeretem. Nem tudn�k d�nteni…” – gondolkozott �s igyekezett a ker�lni a testv�rp�r tekintet�k.

Mikor Kaelde any� faluj�hoz �rtek Rin m�r messzir�l szaladt a szellem fel�. Mikor oda�rt gazd�ja nyak�ba ugrott �s �t�lelte.

• J�l b�ntak veled? – k�rdezte Sesshoumaru ap�skod�an.
• J�l. Nagyon j�kat j�tszottam. –

A szellem h�trafordult �s Kagome szem�be n�zett. A l�ny tudta d�ntenie kell. Marad Inuyash��kkal, vagy elmegy a Sesshoumaruval. Neh�z volt ez neki. M�r mindenki �ket n�zte.

• Kagome, mi folyok itt? – t�rte meg a csendet Inuyasha.

Senki nem felelt.

• Kagome! Mi folyok itt?! – k�rdezte kicsit inger�ltebben a hanyou.
• V�lasztania kell. – hangzott a ny�l egyenes v�lasz Sesshoumarut�l.
• V�lasztania? De h�t miben? –
• �n vagy �? – n�zett a youkai, Kagom�ra.
• Nem akarok v�lasztani! –
• De musz�j. –

Hossz� hallgat�s…

• Inuyash�val utazom, de ett�l f�ggetlen�l �n nem leszek az ellens�ged. Ha sz�ks�getek van r�m, csak gyertek nyugodtan. M�g nem tudom, mit hoz a j�v�, de szeretlek, t�ged is, meg Inuyash�t is. – mondta v�g�l �s egy puszit nyomott Sesshoumaru �s Rin arc�ra, majd pedig Jakent�l is elb�cs�zott. (Isten tudja mi�rt, nem volt kedve pusziszkod ni egy “b�k�val”)

Sesshoumaru�k t�voztak, lassan elt�ntek a rengetegben. Kagome csak �llt ott �s n�zte �ket, am�g b�rta.

• Kagome, mi volt ez az eg�sz? – vonta k�rd�re Inuyasha – �s mi�rt el�tt�nk pusziszkodtok a b�ty�mmal? -
• Inuyasha, hogy lehetsz ennyire �rz�ketlen tusk�. – ord�tott Kagome.
• �n �rz�ketlen?! Te hisztis fruska! –
• Hazamegyek! –
• Menj csak! Ki k�rte, hogy maradj?! –
• Elegem van bel�led! �l! �l, �l, �l, �l, �l! -
• M�r megint kezdik! – s�hajtott Sango.
• Gyere, menj�nk! Ez m�g eltart egy ideig. – azzal Miroku�k magukra hagyt�k a veszeked� p�rt.

FOLYTAT�S K�VETKEZIK!

�rj v�lem�nyt a haszina@freeamil.hu mail c�mre.