• Nem tudom, de itt van egy barlang, húzódjunk be, mert hamarosan esni fog. – válaszolt Inuyasha.

Ahogy ezt kimondta el is kezdett szemerkélni az eső, és közben viharos, hideg szél fújt. A pár behúzódott a barlangba. Volt ott néhány száraz faág. Hamarosan lobogott a tűz, de a szél besüvített. Kagome akárhogy is igyekezett nem tudta leplezni, hogy fázik. Inuyasha észrevett és oda akarta adni neki a felsőjét. Kagome nem engedte.

• Akkor meg te fogsz fázni. – felelte a hanyounak.
• Gyere ide. – mondta Inuyasha és széttárta a karját. – Így egyikünk sem fog fázni.

Kagome odahúzódott a fiúhoz, aki közben szorosan átölelte. Hamarosan elállt az eső és a szél is lecsillapodott. Viszont már besötétedett, így nem tudtak elindulni, hogy megkeressék barátaikat. Szépen lassan felmelegedtek. Inuyasha elkezdte végigcsókolni Kagome nyakát.

• I-I-Inuyasha, mit csinálsz? – kérdezte Kagome.
• Amit a szívem diktál. – felelt a hanyou és Kagome blúza alatt végigsimított a lány selymes bőrét.

Kagome szembefordult Inuyashával és hamarosan már mind a ketten meztelenül feküdtek, átadva magukat a szenvedélynek. Nem érdekelte őket semmi csak az, hogy együtt lehessenek. Reggel a nap első sugarai beragyogták a barlangot. Inuyasha kelt fel először, majd nemsokára Kagome is. Még szívesen maradtak volna, de meg kellett keresniük Sangóékat. Otthagyták azt a helyet, amelyre mindig emlékezni fognak. Sokáig mentek, amíg ismerős hangokat nem hallottak.

• Te még most is csak erre bírsz gondolni?! (boooom) Meg kell keresnünk Inuyasháékat! Ki tudja, hol vannak most!
• Jól van, na! – felelt egy másik hang.
• Itt vagyunk! – kiáltott Kagome.
• Inuyasha, Kagome! Végre! – kiáltott Sango és Kagome nyakába ugrott. – Azt hittük nem éltétek túl! Tényleg, hogy vészeltétek át?

Inuyasha akart felelni, de Kagome megelőzte.

• Behúzódtunk egy barlangba és megvártuk, amíg elül a vihar, de mire vége lett már este volt, így megvártuk a reggelt.
• Aha, akkor jó. De menjünk, mert még hosszú út áll előttünk.

Szerencsésen kiértek az erdőből. Meg is találták Kohakut és Kagomének sikerült kivenni a hátából a szilánkot, úgy, hogy a fiú életben maradt. Így újabb útitárssal bővült a csapatuk. Megfogadták, hogy örökre szóló barátságot kötnek. Kiderült Inuyasha és Kagome viszonya is, de megkérték társaikat, hogy nem beszéljenek róla senkinek. Azt hitték, így titokban tarthatják. De tévedtek. Eltelt egy hónap. Egy nap, pont Kaede anyó falujába érkeztek. Az anyó pont kint tevékenykedett, így eléjük ment. Egyszer csak Kagome rosszul lett és elájult. Azonnal bevitték egy kunyhóba. Hamarosan magához tért. Kaede anyó kiküldött mindenkit.

• Kagome, mit érzel? – kérdezte a lányt.
• Hát, amikor elájultam nagyon szédültem, most pedig hányingerem van. – felelt Kagome.
• Értem. Voltál már együtt fiúval?
• Háááát. – pirult el Kagome. – Csak eggyel.
• Gondolom Inuyashával, vagy tévedek?
• Igen, vele.
• Kagome, nagyon valószínű, hogy te gyermeket vársz.

Kagome hirtelen meg sem tudott szólalni. Eközben Inuyasha kint már nem bírta tovább és berontott. Kagome már ült. Kaede anyó kiment.

• Azt hiszem, van megbeszélnivalótok. – nevetett.
• Miről beszél? - kérdezte Inuyasha.
• Hát erről! – felelt Kagome és megfogta Inuyasha kezét, majd rátette a hasára. – Inuyasha, a te gyermekedet várom!

Inuyasha azt se tudta sírjon-e vagy nevessen. Átölelte Kagomét.

• És ez biztos? – kérdezte boldogan.
• Igen. – mosolygott Kagome.

Elújságolták a hírt a barátaiknak is. Mind együtt örültek. Inuyasha nagyon vigyázott Kagoméra, még jobban, mint a terhessége előtt. Kagome nem akarta, hogy ott maradjanak a faluba. Inuyasha nagy nehezen beleegyezett. Mikor elmenetek, rá egy nappal Kikyo érkezett.

• Hol van Inuyasha? – kérdezte a húgát.
• Már elment. De miért?
• Elviszem magammal. Nem hagyom, hogy az a lány elvegye tőlem! – kiáltotta Kikyo.
• Már elvette tőled. – hajtotta le a fejét Kaede. – Kikyo, Kagome gyermeket vár Inuyashától.

Kikyo hirtelen meg sem tudott szólalni. Végül csak ennyit mondott:

• Ezért még megfizet!