Hajajj, jönnek a gondok ^^ Sailor X ajánlott a fejezethez egy számot, amit a bálnál (is) találhattok. Én viszont az Ayreon-tól ajánlanám ezt: Day 11 - Love. Amikor ma újra meghallgattam, rögtön ez jutott eszembe ;)
Ha nem tudnátok elképzelni Kagome haját, itt van két kép a Labirintus című filmből Sarah-ról a bálról: http://www.das-mondlicht.de/Movies/Labyrinth/Gallery/ball06.jpg; http://www.das-mondlicht.de/Movies/Labyrinth/Gallery/sarah02.jpg.

16. fejezet – A bál

Kagome megkérte Sangot, hogy nélküle menjen vissza a hajóhoz. Ezért édesanyja segített neki felvenni elegáns, levendulaszín estélyi ruháját. Hatalmas szoknyája leginkább egy harangra hasonlított. Anyja egész végig néma maradt, de mikor megkötötte a ruha hátulját, megtörte a szinte már kínos csendet.
- Tudod, hiányoztál.
Az elcsukló hang hallatán összeszorult Kagome szíve.
- Te is hiányoztál, Mama.
Mrs. Higurashi lágyan beszélt, meg akarta tudni, mi jár lánya fejében.
- Akkor miért akarsz elmenni? Nem szeretsz minket?
- Persze, hogy szeretlek! – fordult meg Kagome. – Mindannyiótokat szeretlek, de még nem tudtam megbocsátani Papának.
Mrs. Higurashi tudta, hogy lánya nem tud haragot tartani, ezért nem aggódott.
- De találtam valakit, akinek szüksége van rám – folytatta Kagome. – Eddigi élete nehéz volt és kegyetlen rá nézve. Szüksége van rám.
- Kagome, nem az én hibám. Nem tehetek semmit. Ez az egész házasság dolog az apád ötlete volt. Nem tudok segíteni rajtad. Bár tudnék…
- Nincs semmi baj, anyu – sóhajtott Kagome. – Isten majd megsegít.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha a város határán üldögélt. Miroku már visszavitte Sangot a hajóhoz.
„Szerencsés fickó…” – gondolta elkeseredetten.
Nyugtalanul tekintgetett a házak irányába. Ekkor észrevette, hogy mintha most kevésbé tudná elkülöníteni a különböző szagokat, és mintha a hallása sem lett volna olyan éles, mint általában. Értetlenkedve megcsóválta a fejét, hátha csak képzelődik. Ám hirtelen a homlokára csapott.
- Ma este van! Teljesen elfeledkeztem róla! – gyorsan nyugatra nézett. – Fenébe! Már majdnem lement a nap! Miért most? Miért ma este? Így hogyan hozzam őt vissza?
Néhány ember haladt el nem messze tőle. Csendben közelebb lopózott, hogy kihallgassa beszélgetésüket.
- Bált rendeznek? Ma este? – kérdezte egy alacsonyabb osztályba tartozó közember.
- Igen, úgy van. Minden felsőbb osztályba tartozó sznob hivatalos rá.
- És mégis milyen alkalomból?
- Honnan a fenéből kéne tudnom? Gyerünk, pajtás! Inkább meghívlak egy sörre!
A két férfi lassan eltávolodott a lusta gazdagok haszontalanságát tárgyalva.
- Egy bál, mi? – mosolyodott el InuYasha. – Jövök már érted, szerelmem!

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

(Sailor X a következő zeneszámot ajánlja a bálhoz: Yanni – Until the Last Moment. A szám letölthető innen: http://honestypays.persiangig.com/audio/Until%20The%20Last%20Moment.mp3)

Kagome belépett a hatalmas bálterembe. Az emberek kíváncsian fordultak felé. Kagome viselte a legaprólékosabban kidolgozott ruhát a teremben, és frizurája is remekül volt elkészítve. Kagome elpirult, úgy érezte, kissé túlöltözött. Egy húsz fős zenekar boldog hangulatú keringőt játszott, amire a terem közepén körülbelül 60 ember táncolt. Szerette a társastáncokat és a bálok légkörét, de most nem érezte idevalónak magát. Ráadásul meghallotta az általa legjobban gyűlölt személy hangját.
- Ó, hölgyem, ragyogóan festesz.
„Istenem, kérlek, segíts! Sango most nincs itt, hogy megmentsen!”
Naraku megragadta a lány kezét és csókot nyomott rá. Azután kezét lassan Kagome hátára csúsztatta és kissé a táncparkett felé taszította.
- Mi lenne, ha táncolnánk?
Kagome ismét mosolyt erőltetett az arcára. Naraku a parkett közepére vonszolta a lányt, és szorosan hozzásimulva felvette a keringő alapállást. Kagome kis híján beleőrült, hogy a kormányzóval kellett táncolnia, hát még attól, hogy még mindig nem tudta leendő férje nevét. De nem volt miért aggódni. Ma éjjel úgyis megszökik. Ahogy számított rá, Naraku ismét kitöltötte nevével az egész táncrendjét. Megremegett a gondolatra, hogy egész este vele kell majd táncolnia.
- Csak nem fázik, kedvesem?
„Váá! A kedvesének nevezett!!” – gondolta elkeseredetten Kagome, majd gyorsan megrázta a fejét.
- Nem, dehogy, csak… pont a huzatba álltam. De jól leszek, köszönöm!
Naraku rámosolygott. Arca nem boldogságot tükrözött, hanem valami egészen mást. Valamit, ami egyáltalán nem tetszett Kagoménak. Így nem vette észre azt az alakot, aki épp az előbb lépett a terembe és a keresésére indult. A férfi végignézett a tömegen. Kagome semmit sem gyanított mindebből. Kétségbeesve figyelte, mikor lesz már éjfél, de az óra még csak fél tízet mutatott. Imádkozott, hogy gyorsan teljen el ez a hátralévő pár óra. Ekkor egy zöld öltönyös férfi lépett a pár mellé és megállította őket.
- Elnézést, Naraku kormányzó?
- Mi az? – csattant fel Naraku.
- Lord Sesshoumaru látni kívánja.
- Mondja meg neki, hogy jelenleg nem érek rá! – mordult el a kormányzó.
- Uram?
- Remélem, hogy fontos! – sóhajtott dühösen Naraku. Kagoméhoz fordult és végigsimított a lány arcán. – Hamarosan visszatérek, hölgyem. Kérem, várjon türelemmel.
Sokkal inkább hallatszott parancsnak, mint kérésnek. Kagome alig tudta türtőztetni magát, nehogy mérgében nekiessen a férfinek. Végül egyedül maradt a parkett közepén, de valaki más észrevette. Az a valaki alig kapott levegőt az előtte álló szépséget látva. Idegesen megremegett, és utat vágott magának a tömegben. Kagome tanácstalanul nézte a vígan táncoló párokat, mikor valaki megfogta a vállát.
- Elnézést, kisasszony…
Kagome lassan hátrafordult és tekintete a mögötte álló férfira esett. Szemei tágra nyíltak, mikor az idegen barna szemeibe és fekete hajára nézett.
- Szabad egy táncra? – kérdezte lágyan a férfi. Kagome egy hangot sem tudott kipréselni magából. A férfi elmosolyodott a lány zavart tekintetét látva. Kagome végül megtalálta a hangját, és elmosolyodott.
- Sajnos már megtelt a táncrendem… - felemelte csuklóját, hogy a férfi belepillanthasson a kis könyvecskébe. Abban minden sorban Naraku neve állt. A férfi felvonta szemöldökét, de utána Kagoméra mosolygott. A kis íróeszközzel vastagon áthúzta Naraku nevét öt sorban, és a sajátját írta bele.
- InuYasha… - suttogta a nevet olvasva Kagome. InuYasha még mindig mosolyogva végigsimított a lány arcán. Kagome a kalóz öbölbeli első romantikus „találkozásuk” óta nem érzett így.
- Olyan gyönyörű vagy, hogy szavakkal le sem lehet írni – a férfi hangja kedvesebb volt, mint azelőtt bármikor.
Kagome elpirult és próbálta elrejteni arcát. InuYasha felemelte a lány állát és a szemébe pillantott. Kagome még mindig csodálkozva nézett… a kapitány ember volt!
- Hogyan? – kérdezte halkan.
- Ha nincs hold az égen, elvesztem a youkai véremet. A hanyouk havonta egyszer teljesen emberré változnak egy éjszakára. Hajnalban ismét a régi leszek.
InuYasha ismét végigsimított az arcán. Szemei szenvedélytől izzottak. Átölelte a lányt és alapállásba állt. A zenekar újabb keringőbe kezdett, ők pedig lassú táncba fogtak. Csak bámulták a másikat, miközben alig pislogtak. A saját világukban jártak. InuYasha közelebb vonta Kagomét, de nem vette le róla a tekintetét. Néhányan kíváncsian néztek az elbűvölt párra. A légkör egyre romantikusabbá vált, és több más pár is közelebb húzódott egymáshoz. De ebből sem Kagome, sem InuYasha nem észlelt semmit. Maguk voltak, és senki nem zavarhatta meg őket.
„Ez valóban megtörténik? – gondolta Kagome. – Az egész olyan, mint egy édes álom! InuYasha tényleg itt van velem, és tényleg egy átlagos ember? Olyan jóképű! Ő a legfessebb férfi az egész teremben, de… de… jaj, el kell neki mondanom! De nem most… majd ha egyedül leszünk.”
„Nem hiszem el! – gondolta InuYasha. – Egy bálon táncolok azzal a nővel, akit a legjobban szeretek az egész világon. És hamarosan újra együtt leszünk… örökké.”
Négy számot táncoltak át így, de Kagome meglátta a feléjük tartó Narakut.
- InuYasha, pár perc múlva találkozzunk odakint, kérlek. Tudom, hogy csak harcolnál.
- Tessék?
- Csak csináld, kérlek!
InuYasha dühösen Narakura pillantott, majd elsodródott Kagome mellől.
- Ki volt ez? – kérdezte fenyegetően a kormányzó.
- Csak egy régi barátom. Már hosszú évek óta nem láttam! – hazudnia kellett, ha biztonságban akarta tudni InuYashát. Naraku megragadta a táncrendet.
- Ötször áthúzta a nevemet… és ön megengedte neki, hogy ezt tegye?
Kagome reszketni kezdett. Narakun némán meredt rá. Pár perccel később Kagome kissé arrébb húzódott.
- Elnézést, de ki kell mennem a mosdóba!
- Ahogy óhajtja, de kérem, siessen vissza, hölgyem!
Kagome kényszeredett mosollyal kissé felemelte szoknyáját és kisietett.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha kint várakozott. Hűvös éjszaka volt. Csak az éjfélre tudott gondolni, mikor Kagome örökké az övé lesz. A már ismert pillangók ismét össze-vissza repkedtek a gyomrában. Ekkor kinyílt az ajtó és Kagome lépett ki rajta. A lány körülnézett, de valaki megragadta és az épület melletti sötét zugba rántotta. Mielőtt észbekapott volna, mohó ajkak tapadtak az övéire. InuYasha lassan hátrább húzódott, még mindig ölelve a lányt.
- InuYash… - mielőtt Kagome befejezhette volna, ismét egy szenvedélyes csók rabja lett. Elmerült a csókban, és most nem kellett félnie az éles szemfogaktól. Közel ötpercnyi felszabadult csókváltást követően mindketten egy fa melletti padon üldögéltek. InuYasha megfogta Kagome kezeit, miközben a lány a hanyou vállára hajtva fejét felsóhajtott.
- Miért ne mehetnénk el most? Miért kéne várnunk éjfélig? Most itt vagy, úgyhogy menjünk.
InuYashát meglepte ez az elszántság és határozottság. Örömmel töltötte el, hogy a lány ennyire vele akart lenni.
- Kagome…
- InuYasha? – Kagome felült, hogy a fiú szemébe nézhessen. Lassan közeledett a hanyou ajkaihoz. Érezte, hogy egyre gyorsul a kapitány légzése.
- Tessék? – suttogta InuYasha. Kagome ajkai csiklandozták az övét.
- Én…
- Igen?
- Én… szeret…
- Lady Kagome! – kiáltott ki egy férfi az ajtón. A két fiatal gyorsan szétrebbent.
- Lady Kagome! – hallatszott újra.
- Megyek! – válaszolt könnyes szemekkel Kagome. Felállt, de InuYasha megragadta.
- Kagome, maradj…
Kagome lehajolt és végigsimított a férfi állán.
- Sajnálom, éjfélkor találkozunk az öbölben.
- Menjünk most! Kagome?
- Akkor kell elszöknöm, mikor nem gyanítanak semmit, különben mindenki engem keresne. Elkapnak, ha nem mész… Kérlek…
Lágy csókot lehelt InuYasha ajkaira és elsietett.
- Már majdnem kimondta! A francba! – rugdosta tehetetlenül a homokot a hanyou. Már csak fél óra volt hátra éjfélig. Alig várta, hogy maguk mögött hagyják ezt az átkozott helyet, és az Ékkő keresésébe foghassanak. És ha megtalálja, akkor kívánni fog…

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Kagome visszament a bálterembe, ahol apjába botlott.
- Gyere, angyalom! Itt az ideje, hogy megismerd leendő férjedet.
A lány próbált ellenkezni, de Mr. Higurashi magával vonszolta őt az emelvényhez.
- Figyelem! Kérem, mindenki figyeljen! – kiáltotta a férfi.
A teremben uralkodó „hangzavar” elcsendesedett. Mr. Higurashi beszédet mondott Kagoméról, aki rákvörössé vált.
Naraku súgott valamit Sesshoumarunak. Kagoménak nem tetszett a férfi arckifejezése, de figyelme ismét apjára terelődött.
- Most pedig végre sor kerül az eljegyzésére.
Az emberek rövid tapssal jutalmazták a kijelentést. Kagome megremegett. Vajon kit jelölt ki számára az apja?
- Gyere fel ide, angyalom.
Kagome lassan fellépdelt a bámészkodó tömeg pillantásaitól kísérve. Egyre nehezebben lélegzett. Mikor odaért mellé, apja megfogta lánya kezét, és egy férfiéba helyezte. Kagome félve felpillantott és elsápadt.
- Hello, Szerelmem – súgta neki Naraku.
Kagome előtt kezdett elsötétedni a világ.
„Ne! Ne ájuljak el! Kérlek!”
De már késő volt, hamarosan a földre rogyott. Naraku serényen felkapta az alélt lányt.
- Ne aggódjon, Higurashi-sama. Rendben lesz.
Mr. Higurashi eszméletlen lányára nézett, akit leendő férje tartott karjaiban.
- Vajon mi okozhatta ezt?
- Az utóbbi időben túl sok stressz érte és valószínűleg kimerült. Legjobb lesz, ha lefektetem.
Miután Naraku Kagomével együtt elhagyta a termet, a bál folytatódott. A kormányzó a lány családjának házába vitte leendő hitvesét. Persze senki sem volt otthon. Kagomét a kanapéra fektette, és a vonásait fürkészte. Nem csupa rajongásból - más tervei voltak vele…

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha türelmetlenül lépkedett az öbölnél. Miroku az egyik csónakkal lassan közeledett a parthoz. A kalóz és Sango romantikus napot tudhattak maguk mögött. Boldogan evezett a part felé, mikor zajt hallott maga mögül. Hátranézve fáklyával közeledő lovasokat pillantott meg, amint az öböl felé közelednek.
- Jaj ne! – kiáltott elkeseredetten, és még gyorsabban evezett.
Eközben InuYasha még mindig nyugtalanul várakozott, de ő is neszt hallott.
- Kagome? – kérdezte reménykedve.
- Attól tartok nem, öcsém – hallatszott egy fenyegető hang.
- Sesshoumaru?!
Ekkor jó pár alak bontakozott ki a sötétségből.
- A francba! – kiáltott fel a kapitány, majd bevetette magát a fák közé, nyomában bátyjával és a katonákkal. Bár most nem volt hanyou, mégis gyors és fürge volt. Átugrott az útjába kerülő farönkök felett, és kitért a lehajló ágak elől. A város felé tartott. Meg kellett találnia Kagomét, hogy végre kijuthassanak innen. Már a kikötőnél tartott, mikor valami eltalálta a lábát. Fájdalmában a földre esett, miközben sebesült lábát szorongatta. Valaki meglőtte! Mielőtt észbe kapott volna, három ember tornyosult fölé. Esélye sem volt a menekülésre! Sesshoumaru szúrósan lenézett rá.
- Tudtam, hogy van gyengepontod. Azt hittem, egy hanyou okosabb annál, semhogy nyilvánosan mutatkozzon, mikor nincs ereje teljében. Tényleg ennyire ostoba lennél?
- Honnan tudtad, te fattyú?! – mordult rá InuYasha.
- Kaptam egy kis segítséget.
InuYasha dühös vonásai ellágyultak, mikor megjelent Kagome.
- Kagome? Kagome! Segíts!
- Fogd be! – csattant fel a lány. InuYasha úgy érezte, szíve kihagy néhány ütemet.
- Kagome?
Kagome a hanyouhoz sétált és letérdelt elé.
- Kagome, mi a bajod? Mit tettek veled?
- Ó? Azt hitted, bármit is tettek? Nem. Mindent elmondtam a tábornoknak és segítettem, hogy elkaphassanak.
- De megpróbáltál engem…
- Túl kiszámítható vagy. Tudtam, hogy csak egy szeretet-bolond kis kutya vagy, aki bárhova követné a gazdáját. Oda mentél, ahova én akartam.
- Kagome, ez nem te vagy! Mi történt? Te…
- Pokollá tetted az életemet, majd elvártad, hogy beléd szeressek? Könyörgöm…
InuYasha nem tudta, mit gondoljon. Miért segítene Kagome, hogy elkapják őt? Valami nem volt rendben.
- Kagome! Ez nem igaz! Szeretlek! Többet segítettél nekem, mint azt hinnéd!
- Csak azért volt minden, hogy elnyerjem a bizalmadat. Hadd igazítsalak ki, rendben? Elraboltál, rabszolgaként bántál velem, kihasználtál, földi pokollá vált az életem. Valójában… gyűlöllek, és nem akarlak többé látni! Most menj, és HALJ MEG!
InuYasha fejében vadul kavarogtak a gondolatok, miközben Kagome utolsó szavai visszhangoztak a fejében. Úgy érezte, szíve darabokra törik. Biztos, hogy az előbb Kagome mondta neki ezeket?
- Kagome? – csúszott ki a név a száján.
- Ne mondd ki a nevemet!
InuYasha elkeseredetten megrázta fejét és felkiáltott.
- Mi a pokol van veled?!
Ekkor valaki hátulról fejbe vágta.
- Ne beszélj így egy hölggyel!
- InuYasha – folytatta Kagome -, megvetlek és utállak. Minden, amit mondtam vagy tettem csak színjáték volt. Amíg a foglyod voltam, keményen kellett dolgoznom, de én nem vagyok öszvér! Én a királyi udvar elegáns hölgye vagyok! Hogy merészelted? Csak menj és halj meg! – azzal megfordult és elsétált.
- Kagome! – kiáltott utána InuYasha. – Gyere vissza, a fenébe is! Ki a francnak gondolod magad! Kagome! Te…!
- Hallgass! – mondta az egyik katona, majd hatalmas ütést mért InuYasha fejére. A hanyou feneketlen sötétségbe merült.