15. fejezet – A döntés

A rettegett nap túl hamar eljött. Kagome csupán egy evezős csónakkal akart partra szállni, de InuYasha elhatározta, hogy ő is kiköt a lánnyal együtt. Még Kagome sem tudta rávenni a maradásra.
- InuYasha! Kérlek, ne gyere velem! Engedd, hogy csak Sango és én menjünk, mintha elszöktünk volna, mert nem akarlak holtan látni! – esedezett a sírás határán álló lány.
- Ne mondd ezt többé! Nem hagylak el! Nem fogok nélküled elmenekülni!
- Te ostoba! Így csak megöleted magad!
- Nem érdekel! Még mindig jobb, mint nélküled elhajózni!
- Önző vagy! – zokogta Kagome. – Arra nem gondolsz, hogy ha meghalsz, mi lesz velem?!
InuYasha ezzel az érvvel nem vitatkozhatott, inkább karjaiba vonta Kagomét.
- InuYasha, ígérd meg, hogy nem hagyod magad megölni.
Kagome elkeseredett hangja valósággal megfagyasztotta InuYasha ereiben a vért. Összezárta szemeit, és úgy suttogott a lány fülébe.
- Nem kell aggódnod miattam, rendben leszek.
Eközben Miroku is hasonló szócsatát vívott Sangoval. Sango könyörgött a kalóznak, hogy maradjon a hajón, de már Miroku is meghozta döntését.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*
Naraku jaguárbőr karosszékében terpeszkedett, elgondolkodva dörzsölgette állát. Az aznap este tartandó találkozóról elmélkedett. Ő is hanyou volt, és ezt senki sem tudta. Ő volt az, aki eredetileg kigondolta a törvényt. Ha minden hanyou és youkai eltűnik a színről, úgy használhatná hatalmát, ahogy csak kedve tartja – akár meg is hódíthatná az egész világot. A terv tökéletes volt, amit csak még jobbá tett az, hogy hamarosan Kagomét is maga mellett tudhatja. A lány, tudta nélkül, hatalmas miko erők birtokosa volt, amikkel nagy segítségére lehet majd. Ám még valami más miatt is vonzódott Kagoméhoz. A lány 12 éves volt első találkozásukkor. Ő majdnem 22, de a korkülönbség miatt nem aggódott. Kagome végre elég idős volt a házassághoz. Sok lány próbálta már elcsábítani, főként hatalma és befolyása miatt, de makacs volt, nem engedett nekik. Türelmetlenül várta a lány visszatérését. Azt tervezte, hogy már holnap megtartják az esküvőt. De ekkor valami más, zavaró gondolat jutott eszébe.
- Az az ostoba hanyou kölyök! – morogta kelletlenül.
Sesshoumaru már feltárta előtte a jelentésétől kissé különböző valóságot, és a nagyúr tudtára adta, hogy Kagome igen meghitt viszonyban áll InuYashával. Naraku a kínzó gondolatra ökölbe szorította ujjait. Kagome az övé volt és csakis az övé! Az Ezüst Hanyou kivégzését már előkészítették. Nemsokára a törvény kezére jut, és akkor végre leszámolhat vele. Naraku arcán gonosz mosoly jelent meg. Kagome most már biztosan az övé lesz!
- Naraku kormányzó?
Az ajtóban egy piros bársonyöltönyt viselő férfi állt, haját hátul összefogta.
- Mindenki csak önre vár.
Naraku bólintott és elbocsátotta a férfit. Közeledett a terv kritikus fázisa!

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*
Kagome végignézett a kapitány kabinjában. Összeszedte holmija nagy részét, de nem mindet, mert egyrészt reménykedett visszatérésében, másrészt így InuYashát is kissé megnyugtatta. A kapitány legjobb ruháit öltötte magára. Kagome határozatlanul ment fel a fedélzetre. A sziget már alig egy mérföldnyire volt. Ekkor Miroku is előkerült, InuYasháéhoz hasonló, de nem olyan aprólékosan kidolgozott viseletben. Nyomában jött a kapitány, akinek látványa lenyűgözte Kagomét.
- Kapitány! – mosolygott a lány. – Szédületesen nézel ki!
- Ahogy ön is, hölgyem – hajolt meg úriemberként a hanyou -, csakhogy ön mindig ilyen elegáns!
Kagome elpirult a megjegyzéstől. InuYasha a lánynak nyújtotta kezét, majd besegítette a csónakba, utána ő is helyet foglalt mellette. Kagome a kapitány karjába kapaszkodott. A kapitány szeme sarkából a halálra rémült lányra nézett.
- Ne aggódj ennyire – ölelte át a lány derekát. – Minden rendben lesz.
- A terv tehát a következő – foglalta össze utoljára Miroku -: végighallgatjuk azt az unalmas tárgyalást, utána vissza kell küldenünk a lányokat?
- Kíváncsi vagyok, meddig tudnának ott tartani minket! – nevetett fel Sango.
Elmosolyodtak. Kagome azt tervezte, hogy egy ideig családjával marad, utána közli velük, hogy InuYashával akar maradni: „Sajnálom, így döntöttem, és semmit nem tudtok tenni ellene!”
Sango is így gondolta el. Eluralkodott rajta a kalandvágy és izgult a jövő miatt.
A csónakot végre vízre bocsátották, a fiúk evezőt ragadtak és megindultak a part felé.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

- Ó, Sesshoumaru-sama, biztos, hogy nem mehetek? – kérdezte csendesen Rin férjébe kapaszkodva.
- Még meg kell vásárolnod az új ruhádat a bálra. Hisz tudod, arra, amelyik ma este lesz.
Sesshoumaru elmosolyodott. Csak akkor változott meg hangszíne, csak akkor mosolygott és mutatta ki érzelmeit, mikor fiatal feleségével beszélt. Ekkor sosem volt rideg, nem uralkodott el rajta a büszkeség és a hivalkodás. Kedvesnek, ártatlannak és rendkívül szépnek látta Rint. Sesshoumaru gyengéden megcsókolta feleségét, és visszasegítette a kocsira. Rin úgy integetett utána, mint egy lelkes gyerek. Sesshoumaru még utoljára elmosolyodott, mielőtt belépett volna a Parlamentbe. Naraku rögtön kiszúrta, mikor belépett az ajtón, ezért odament a youkaihoz.
- Érzed már őt? – suttogta halkan, indulatoktól remegő hangon Naraku.
- Még nem – rázta meg a fejét Sesshoumaru. – Itt lesz. De az öcsém nagyon alattomos, körültekintőnek kell lennünk.
- Figyelj rá, hogy ha Kagome is vele van, neki ne essen baja! Még a haja szála sem görbülhet, értetted?
- Naraku-sama, tudod, hogy nem követem senki parancsait. Azt teszem, amit az adott helyzetben a legjobbnak gondolok, de odafigyelek majd Kagome-sama testi épségére.
- Ajánlom is – sziszegte Naraku. – Remélem, minden készen áll. A mai nap nagy változásokat szül majd, de még beszélnem kell Higurashi-samával – arcán fenyegető vigyor jelent meg. Otthagyta Sesshoumarut, hogy csatlakozhasson Higurashihoz.
- Higurashi-sama!
- Jó estét, Naraku kormányzó! – hajolt meg a megszólított.
- Beszélhetnénk négyszemközt? Fontos lenne.
- Igen, persze. Kagoméról van szó?
- Kagome már közel egy hónapja van amellett az Ezüst Hanyou mellett – halkította le hangját Naraku. Lehetséges, hogy lányát átnevelték a kalóz iránti hűségre. Legyen óvatos, mert lehet, hogy Kagome azzal áll majd elő, hogy azzal a martalóccal akar maradni.
Higurashi megütődve nézett a kormányzóra.
- Naraku-sama, úgy gondolom, alábecsüli a lányomat. Ő a maga útját járja, és nem követi senki parancsait sem, hacsak azok nem egy becsületes hivatalnoktól származnak. Még ha Sesshoumaru-sama igazat is mondott a fizikai állapotáról, akkor sem törne meg, és habozás nélkül visszajönne hozzánk.
- Igen, de az Ezüst Hanyou furcsa hatással van a nőkre – Naraku nem akarta feladni. – Csupán a pillantásával képes megigézni a hölgyeket. Még az erősebb jellemmel bírókat is. Szeretnék bízni jövőbeli feleségemben, de van egy olyan rossz érzésem, hogy az általunk ismert kedves, makacs Kagome megváltozott. Ezért úgy gondolom, meg kéne másítania a szavazatát.
- De ha ezt megteszem… biztosan végezne vele! Nem kockáztatom a lányom életét!
- Nem fogja megölni.
- Tessék? Honnan tudja?
- Sesshoumaru a féltestvére. Ő mondta nekem, hogy öccse nem fogja megölni a lányát. Történjék bármi, Kagome épségben fog visszatérni.
Higurashi pár pillanatig elgondolkodva nézett maga elé.
- Ugye nem akarja - kezdte újra ravaszul Naraku -, hogy a hanyouk és youkaijok démoni erejüket felhasználva más szerencsétlen nőket is elraboljanak, úgy, mint Kagomét? Ők mind a pokol teremtményei! Isten elüldözte őket. Mind gonoszak ördögi szándékokkal. Sesshoumaru-sama az egyetlen közülük, aki a mi oldalunkon áll. Ha nem toleráltuk a boszorkányokat, miért kéne elnézőnek lennünk ezekkel a démonokkal? Maga Isten embere, vagy tévednék?
- Még gondolkodok rajta… - változott meg Higurashi arca. Azután magára hagyta Narakut, aki démoni mosollyal nézett a férfi után.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha, Kagome, Sango valamint Miroku egy, a várostól 4 mérföldre lévő elhagyatott kis öbölben értek partot.
- A tárgyalás bármelyik percben elkezdődhet. Indulnunk kell – jelentette kis Miroku.
Sango és Kagome is elsápadt. Felkapaszkodtak InuYasha hátára, és megindultak a kikötőfalu felé. Kagome szorosan tartotta InuYashát. A hanyou érezte, hogy a lány szívverése rohamosan gyorsult. Közel tíz perc után kiértek a fák közül. InuYasha beleszagolt a levegőbe.
- Öhm… kapitány? – kérdezte zavartan Kagome. – Mit csinálsz?
- Keresem az apádat és Sesshoumarut… – válaszolt a hanyou, még mindig szimatolgatva – Egyenesen keletre vannak.
„Tényleg olyan, mint egy kutya” – nézett félre még mindig zavartan Kagome.
InuYasha ekkor megfogta a kezét és néhány ezüst Reale-t (spanyol ezüstpénz) nyomott bele.
- Menj a tábornok boltjába, és vegyél néhány fokhagymát és valamiféle zsinórt is.
Kagome úgy nézett a kapitányra, mintha az megőrült volna.
- Kagome, kérlek, tedd meg, és ügyelj rá, hogy ne kapjanak el. Vidd magaddal Sangot is.
A lányok így is tettek, majd kis idő múlva visszatértek a kért áruval. InuYasha néhány fokhagymagerezdet felfűzött az egyik madzagra, és a nyakába akasztotta a különös füzért. Miroku sem váratta magát.
- Öhm… ano… Mégis mit csináltok?
- Sesshoumaru a közelben van és ő egy youkai – kezdte a magyarázatot InuYasha, miközben ruhája alá rejtette új nyakláncát. – A fokhagyma semlegesíti a szagunk, így nem tudja majd, hogy jövünk.
Kagome és Sango némán összenéztek, majd elnevették magukat. InuYasha tanácstalanul rájuk nézett, majd Mirokura pillantott. Miroku egy vállrándítással jelezte, hogy ő sem érti a lányok viselkedését. Ám az idő szorított, indulniuk kellett a megbeszélésre. Miroku, Sango és Kagome ismét InuYasha hátán találták magukat, aki óvatosan szökellt a fákon és háztetőkön keresztül a Parlamenthez és a hatalmas épület tetején álltak meg.
- Hogy fogunk bejutni anélkül, hogy elkap… ó! – akarta kérdezni Kagome, de már meg is kapta rá a választ.
InuYasha óvatosan átmászott a padlásablakon, majd megkereste a konferenciaterem fölött lévő tetőgerendákat. A teremben túl hangosak voltak ahhoz, hogy meghallhassák a felettük leskelődő kémeket. InuYasha egy sötétebb zugba húzódott. Kagome kivételével mindenki leszállt a hátáról, és helyet keresett magának. Kagome tériszonyának nem nagyon tetszett, hogy 30 lábnyira vannak az alattuk lévő szint padlójától, ahova bármikor lepottyanhatnak. InuYasha megérezte a lány félelmét, ezért óvatosan karjaiba vonta őt, és együtt figyelték a lent zajló eseményeket. A hanyou elmosolyodott, mikor érezte, ahogy Kagome légzése és szívverése ismét normálissá válik, de utána ismét felgyorsulnak.
- Papa… - suttogta a lány, mikor észrevette az apját.
InuYasha füleit hegyezte, de érezte, hogy Kagome remegni kezdett, és felmordult.
- Mi az? – kérdezte a hanyou.
- Az az ember a fekete bársonyöltönyben a hullámos ébenfekete hajjal… az Naraku.
InuYasha mérgesen felhördült, és még jobban szorította Kagomét. A lányt boldoggá tette ez a biztonságérzetet keltő ölelés. Ekkor a lenti hangzavar elhalkult, amint a fehér parókát viselő bíró felemelkedett székén és lecsapott kalapácsával.
- Csendet kérek! Mindenki foglalja el a helyét. A per rögvest kezdődik.
- Per? – kérdezték egymástól csendben a tetőtérben bujkálók.
- Uraim, ezennel megnyitom az indiánokkal, youkai-jokkal, hanyoukkal és egyéb démoni teremtményekkel kapcsolatos perünket.
Több ember is felállt, akik különböző területeket képviseltek. Higurashi nem előítéletek alapján döntött, de az indiaiakat ő is csupán rabszolgáknak és vadembereknek tartotta, a leselkedők nagy döbbenetére, de végül elérkeztek a tárgyalás számukra legfontosabb részéhez.
- A youkai-jok és hanyouk ügyének képviselője Naraku kormányzó – harsogta a bíró.
Kagome morogva még közelebb húzódott InuYashához, aki egyre jobban megkedvelte a lány felmordulásait. Naraku lassan felállt és beszélni kezdett.
- Köszönöm – biccentett a bíró felé. – Uraim, nem gondolom, hogy sok vitánk lenne az üggyel kapcsolatban. A youkai-jok démonok. Ugyebár a Bibliában is megemlítik, hogy a démonokat Sátánnal együtt kiüldözték a Mennyek országából.
Mindenki helyeslően bólogatott, még Higurashi is.
- Teljesen kicsavarja a valóságot! – fakadt ki Kagome. – Ez ostobaság!
- A youkai-jokat és hanyoukat Isten ellökte magától – folytatta Naraku. – Bűvös és rejtelmes hatalommal bíró ördögök. Néhányan emberekkel állnak össze, nagyrészt a szerencsétlen áldozat akarata ellenére…
- Ez nem igaz! – morgott ezúttal InuYasha. – Hogy meri…?!
- És néhányan kedvüket lelik az emberi hús fogyasztásában. Alig 200 évvel ezelőtt Angliában halállal lakoltak a boszorkányok és a tiltott mágiát űzők. Minden, ami természetellenes, bűnnek számít, és Isten akaratával ellentétes. Egy youkai rendkívüli hatalommal és erővel bír; gyakran ölt emberi formát.
Az emberek lopva a nyugtalan Sesshoumarura pillantottak.
- A hanyouk pedig még rosszabbak! Félig emberek, félig démonok! Gyengébbek egy youkainál, de sokkal erősebbek egy embernél. Higurashi-sama sajnálatos módon találkozott az egyik legveszedelmesebbel, az Ezüst Hanyouval, aki elrabolta e nemes tisztviselő leányát. Elmondása szerint az említett hanyou könnyűszerrel felugrott az árbockosárig, és olyan módon dobálta az ellene forduló embereket, mintha csak papírból lettek volna. Az efféle teremtmények szívtelenek. Több tanú is bizton állítja, hogy Kagome-samát nehéz munkákra kötelezték és visszaéltek kilétével. Ki tudja, hogy ez nem történt-e meg azelőtt is…?
Kagome már nem bírt elviselni több rágalmat. InuYashához fordulva átölelte a hanyout, így próbálva elméjéből kizárni Naraku szavait. Tudta, hogy egy efféle beszéd után nem sok jóra számíthatnak.
- Aki egyetért a youkai-jok és hanyouk elleni törvény jóváhagyásával, szavazzon igennel, mikor rá kerül a sor – jelentette ki a bíró.
Minden szavazó egyöntetűen igennel válaszolt. Azután a némán maga elé meredő Mr. Higurashira került a sor.
- Kord Higurashi… - kezdte a bíró. – Igen, vagy nem?
Kagome reménykedve apjára függesztette a tekintetét.
- Igen – felelte végül Hugurashi.
Kagoménak elállt a lélegzete. Megütődve meredt apjára. Az apja… a saját apja megszegte az ígéretét. Ha a kapitány még a régi lett volna, habozás nélkül megölte volna… Kagome szorosan összezárta szemeit. Sango odament hozzá és átkarolta síró barátnője vállát. InuYasha szinte örült a férfi válaszának. Így Kagome vele maradhatott, hisz nem tartotta be az alku rá eső részét. De ez mégis igazságtalan lenne Kagoméval szemben. Látnia kéne a családját.
- Papa, hogy tehetted?! Papa… - suttogta egyre Kagome.
InuYasha szemével intett Sangonak. Sango mosolyogva bólintott, arrébb húzódott és engedte, hogy InuYasha átölelhesse Kagomét.
- Kagome, találkoznod kell a családoddal.
Kagome bólintott, miközben könnyes arcát a hanyou puha ingjébe fúrta.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha vigyázva leereszkedett a tetőről, majd leengedte hátáról Kagomét.
- Találkozzunk éjfélkor a kis öbölnél, ahol kikötöttünk – suttogta a lánynak.
- De ezt azt jelenti, hogy át kell mennem éjszaka a dzsungelen…
- Ne aggódj, figyelni foglak – mosolyodott el a hanyou.
InuYasha hosszú, szenvedélyes csókba vonta a könnyező Kagomét. Sango és Miroku egymásra néztek, majd követték a példájukat.
Kagome megpróbálta minél tovább folytatni a búcsúcsókot, de InuYasha lassan kibontakozott az ölelésből.
- Kérlek, vigyázz magadra! – kérlelte a lány.
InuYasha kacsintott, és újra hátára vette Mirokut. Azután eltűntek a közeli fák között. Sango és Kagome szomorúan összenéztek, és elindultak.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Mrs. Higurashit feldúlta férje döntése. Mr. Higurashi éppen Narakuval folytatott beszélgetést.
- Higurashi-sama, ne aggódjon, hamarosan újra látjuk majd őt. Jó döntést hozott, és…
- Kagome! – kiáltott fel hirtelen Mrs. Higurashi.
Higurashi szemével átfésülte a termet, és tekintete megállapodott Kagomén és Sangon. Kagome magabiztosan kihúzta magát elegáns ruhájában. Dühödt pillantást vetett apjára és Narakura.
- Kagome! Én… - kezdte boldogan Higurashi.
- Papa! Hogy tehetted? Hogy tehetted ezt velem?!
Mrs. Higurashi, nyomában Soutával, lányához rohant. Kagome szemébe könnyek szöktek, hogy végre újra láthatja őket. Átölelte anyját és öccsét, és szabad folyást engedett a sós cseppeknek. A köszöntő ölelésbe Sangot is bevonták. Az emberek kíváncsian körülállták őket.
- Hogy sikerült megszöknie, kisasszony? – kérdezte az egyik férfi.
- Elengedtek – mosolygott Kagome. – Már egy ideje szabad vagyok, de a találkozóig vele maradtam.
A vendégek döbbenten néztek egymásra.
- Az a fattyú bizonyára csak a saját bőrét akarta menteni. Szánalmas… - mondta az előző férfi.
Mindenki felkacagott. Mielőtt Kagome a csúfolódó elé állhatott volna, valaki megragadta a karját és megfordította.
- Hölgyem! Végre visszatért! – Naraku szájához emelte a lány kezét és lágy csókot lehelt rá. Kagome undorodva megremegett, de a férfi ezt másként értelmezte. – Látom, ön is igen boldog, hogy ismét köztünk lehet.
Kagome megpróbált lehiggadni. Etikettjének ellent mondott, hogy tiszteletlen legyen, még ha a föld legalávalóbb teremtménye állt is előtte. Mosolyt erőltetett magára és összeszorította fogait.
- Igen, örülök, hogy újra láthatom a családomat.
Naraku rámosolygott, de nem engedte el a kezét. Sango próbált Kagome segítségére sietni.
- Kagome-sama, meg kellene…
- Akkor megy el, amikor én engedélyt adok rá, szolga!
Kagome majdnem elvesztette önuralmát. „Engedélyt ad rá?!”
- Elnézést, Naraku-sama – kezdte határozottan -, de nem képezem az ön tulajdonát, és értékelném, ha nem beszélne így a kísérőmmel!
- Alázatosan bocsánatáért esedezek, hölgyem – kelletlenül meghajolt, majd elengedte Kagome kezét. Miután a két lány kikerült a látóköréből, Kagome hálásan megölelte Sangot.
- Köszönöm, Sango-chan!
- Ez a kötelességem, hölgyem! – mosolygott Sango.
- Micsoda gonosz, undorító ember! – Kagome szinte remegett a dühtől.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Kagome új házuk asztalánál ült, miközben családja társaságában belekortyolt teájába. Souta tele volt a kalózokkal kapcsolatos kérdésekkel. „Hogy néztek ki? Fosztottatok ki más hajókat? És embereket is kellett ölniük?” Mrs. Higurashi összevonta szemöldökét néhány efféle kérdés hallatán.
- Öhm… Sangoval mondani szeretnénk valamit – törte meg a csendet Kagome.
Mr. Higurashi elszomorodott. Tudta, hogy lánya mit akar mondani.
- Mondd csak, kedvesem! Miről van szó? – biztatta anyja.
Kagome nagy levegőt vett.
- Visszamegyünk. Sango és én is, visszamegyünk hozzájuk.
Mrs. Higurashi leejtette a csészéjét, ami szerencsére nem tört össze.
- Vissza akartok menni? – kérdezte megütődve. – Miért?
- Mert mi… öhm… Sango beleszeretett az egyik kalózba, és össze fognak házasodni, és…
- Igaz ez? – pillantott Sangora Mr. Higurashi.
- Igen, uram… De ő normális ember…
- Ez Kagomén múlik, Sango – mondta Mrs. Higurashi.
- Ő már beleegyezett – Sango hálásan Kagoméra mosolygott, aki viszonozta a gesztust.
- Ez rendben is van, hosszú és boldog életet kívánok nektek – mondta Mr. Higurashi. – De Kagome, te maradsz. Miért akarnál visszamenni?
- Mert… - Kagome idegesen beharapta alsó ajkát. – Én is találtam valakit…
- Azt ne mondd, hogy a hanyou varázslata alatt állsz? – döbbent meg Mr. Higurashi.
- Varázslat?!
- Igen. Naraku-sama tudatta velem, hogy Sesshoumaru-sama és az Ezüst Hanyou képesek megigézni a nőket.
- Naraku? Te komolyan hallgatsz Narakura és Sessh… Sesshoumaru utálja az öccsét! Láttam őket harcolni!
- De nem használt ki téged? – kérdezte kétségbeesve Mrs. Higurashi. – Nem tett a rabszolgájává?
- Először igen, de azután… Nem tudom… Most tényleg törődik velem… Kockáztatta értem az életét… Vele fogok maradni!
A Higurashi házaspár elsápadt. Kagome anyja aggódva nézett felszólaló férjére.
- Naraku figyelmeztetett rá, hogy ez fog történni. Nem mész vissza hozzá! Fel kell készülnöd a ma esti bálra, hogy találkozhass jövendő férjeddel!
- Jövendő férjemmel?! – sápadt el Kagome is.
- Igen, ma este bejelentjük az eljegyzést, és holnap férjhez mész!
- Holnap! – sikoltott fel Kagome. – Papa! Ne!
- Kagome, mindez a te érdekedben történik. Nem vagy ugyanaz, aki voltál. Egy egyszerű báb vagy egy kegyetlen, halálra ítélt szörnyeteg kezében. Ő törvényen kívüli! Hamarosan elkapják és kivégzik.
- Nem… - suttogta hitetlenkedve Kagome. Azután felállt és szüleire kiáltott. – Nem megyek férjhez holnap, és újra találkozni fogok a kapitánnyal! – azzal kiviharzott a szobából. A többiek egy ideig hallgattak, majd Mr. Higurashi szólalt meg.
- Mondd meg az igazat, Sango! Ez a bizonyos kapitány tényleg ilyen jó Kagoméhoz, vagy csak elhitették vele?
- Nem, uram. Úgy bánik vele, mint egy hercegnővel. Ő vette neki ezt a gyönyörű ruhát és…
- Sango.
- Igen, uram?
- Többé nem állsz a szolgálatunkban. Menj, és csatlakozz a „szerelmedhez” – mondta szárazon a férfi. Sango még sosem hallotta így beszélni, de meghajolt és Kagome után ment.
- Mi a fene történt azon a hajón?! – fakadt ki végül Higurashi, majd ő is elment az asztaltól.