13. fejezet – A térkép visszaszerzése

Ismét egy a hajón töltött éjszaka. A legénység tagjai, immár Kagoméval és Sangoval kiegészülve énekelve és táncolva mulatott a fedélzeten; egy hagyomány, amit nem is olyan rég a két lány kezdeményezett. InuYasha vidáman figyelte a Sangoval boldogan táncoló Kagomét, aki ismét hangosan énekelte a tengerészdalokat. Az egyik fémhordóban gyújtott tűz lángjai furcsa fénnyel szikrázva tükröződtek a lány szemeiben. A hanyouban felrémlettek annak az éjszakának a képei, mikor elrabolta Kagomét. Még akkor is olyan bátor és makacs volt. Most elnézve a lány önfeledt táncát, azt gondolta, jól döntött, mikor megtámadta azt a hajót. Persze más hajókon utazó diplomaták is szóba jöhettek volna, de valahogy úgy érezte, azt kellett megrohamozniuk. Mikor Kagome rámosolygott, InuYasha szíve kihagyott egy ütemet. Annyira szerette a lányt és türelmetlenül várta, mikor mondja ki ő is azt a varázslatos szót: „Szeretlek”… már ha kimondja egyáltalán. Ekkor Charley, Henry és Paul rázendített egy régi tengeri balladára. Miroku harmonikán kísérte őket. Sango a fiú mellett ült és fejét a vállára támasztotta. A szomorú dal romantikus légkört teremtett a hajón. InuYasha végigkísérte tekintetével, ahogy Kagome leült, majd kezeit térdein nyugtatva a csillagokra nézett. Némán a lány elé sétált és felé nyújtotta kezét. Kagome felnézett a hanyoura, majd elpirulva elfogadta a felé nyújtott kezet. InuYasha lassan magához húzta őt; mindkettejük lélegzete szinte elállt. Miután mélyen a lány szemeibe nézett, a kapitány a hajó tatjába vezette Kagomét, ahol már nem vetődött rájuk a hordóban rakott tűz fényköre, viszont még hallották a zenét. InuYasha egyik karját a lány dereka köré fonta, és lassú, elegáns táncba kezdtek. Bár a háttérben csak öt kalóz énekelt még mindig harmonikakísérettel, Kagome meg mert volna esküdni rá, hogy egy egész zenekar játékát hallja. Elpirult, mikor édesanyja szavai jutottak eszébe: „Ha szerelmes vagy, csodálatos hegedű játékát hallod a fejedben”.
„Még hogy egy hegedű? – gondolta – Egy egész zenekart hallok!”
Ki kellene már mondania? Szerette volna, de… Megesküdött Istennek és önmagának, hogy csak leendő férjének tesz majd szerelmi vallomást, és nem volt benne biztos, hogy InuYasha valaha is betöltheti majd életében ezt a szerepet. Végül a dalnak vége lett, de InuYasha még szorosan tartotta Kagomét.
- Nézd, ott fent! – kiáltott fel a lány.
- Tessék?
- A sarki csillag!
InuYasha az égboltra nézett, majd visszanézett Kagoméra, aki olyan boldog volt saját felfedezésétől, mint egy kisgyerek. Még jobban ölelve kedvesét ismét ő is feltekintett, és kiélvezett minden egyes pillanatot.

*~*~*~*~**~*~~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Kouga gondosan nézegette az InuYashától szerzett térképet. Testét rengeteg kötés fedte, mégis határozottabb volt, mint valaha, mikor Kagome visszaszerzésére gondolt. Túl nehéz volt elviselnie a gondolatot, hogy a lány egy ilyen vadállat társaságában van. Megtalálja Kagomét és a kincset, és azután olyan hatalomhoz jutna, mint egy erőteljes herceg. Nem tudta kiverni Kagomét a fejéből. Az illatát, a hozzáállását, a testének tapintását… Vissza kell szereznie, és persze meg kell ölnie azt a nyavalyás kutyafajzatot, amilyen gyorsan csak lehet. És nem csak Kagome miatt akart végezni a hanyouval, hanem mert az kiirtotta a legénységét két embere kivételével. Ginta és Hakkaku. De persze Kagome volt az igazi indíték. De mi a helyzet a kalóz youkai alakjáról? Meg kell győződnie róla, hogy nála van-e a kardja. Már mindenre felkészült. És végül Kagome LESZ a társa. Amint nála lesz a Shikon no Tama, senki sem állhat az útjába.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

InuYasha, mint oly gyakran éjszakánként, az óceánt bámulta. Kagome már lefeküdt aludni. Gondolatai zavarosak voltak. Megpróbált elgondolkodni rajta, hogy ő egy kegyetlen kalóz, részben szörnyeteg, és talán Kagome szerelme is egyben. A lány még mindig nem válaszolt neki. Kagome 16 éves volt, ő meg pár hónap híján 19. 13 éves volt, mikor beleszeretett Kikyouba, és majdnem 15 volt, mikor sor került volna az esküvőre. Ez most eléggé ostobaságnak tűnt, de még mindig hiányolta Kikyout. Mindig is fogja. De mi a helyzet Kagoméval? Képes lesz arra, hogy vele maradjon? Félelme a lány elvesztése miatt nagyobb volt, mint amit a halállal kapcsolatban érzett. És mégis mit kívánna a Shikon no Tamától? Bármit, ami segítene neki megtartani a lányt.
- Csak Kagoméra tudok gondolni! Doshiou? (Mit csináljak?)
Ekkor megérezte a mögötte álló lány jelenlétét, így gyorsan megfordult. Kagome félve pillantott a borostyán szemekbe. InuYasha csak nézte az előtte álló lányt, aki ártatlan barna szemeit rá függesztette. Megpróbálta elképzelni nélküle az életét, de csak ürességet látott.
- Mit csinálsz itt fönt? – kérdezte végül.
- Megint nem tudtam aludni…
InuYasha szótlanul Kagoméhez lépett és a lány szégyenlős, zavart mégis szenvedélytől égő szemeibe nézett, majd lassan átölelte a lányt. Kagome sejtette, hogy valami aggasztja a kapitányt.
- InuYasha?
- Hmm?
- Miért nem tudtál aludni? Mi aggaszt ennyire?
InuYasha szemei elkerekedtek. Mégis mit válaszoljon? Ha elmondaná az igazat, Kagome talán megijedne, és elhagyná… Felsóhajtott. De Kagome hallani akarta. Szíve mélyén szerette volna, ha azt suttogja a fülébe „Nem akarom, hogy elmenj. Szükségem van rád…”. De nem ezt a választ kapta.
- Semmi sem aggaszt. Csak megfájdult a fejem, ezért feljöttem kicsit levegőzni.
- Ó… - mondta csalódottan Kagome.
- Menj aludni. Én majd…
- Nem – szakította félbe Kagome. InuYasha dermedten nézett le rá.
- Csak… - folytatta a lány. – Tarts még egy kicsit… kérlek…
InuYasha nem tudott mit válaszolni, ezért csak állt ott továbbra is, karjaiban Kagoméval és elmosolyodott.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Mikor Kagome felébredt, a nap már magasan járt az égen. Kiáltások, sirályok, és haragok zúgásának zaját hallotta. Belebújt a köntösébe és óvatosan kilesett. Egy kikötőben voltak. A legénység fel- és lerakodtak a hajóról. InuYasha lelkesen feszített kalózkapitány-ruhájában. Kagome elmosolyodott, mikor a kapitány megérezte illatát és felé fordult.
- Á, hát Csipkerózsika végre felébredt! – mosolygott vissza a kalóz.
- Mi folyik itt? – nyújtóztatta ki tagjait Kagome.
- Öltözz fel, kedvesem! Még be kell vásárolnunk.
- Vásárolnunk? – döbbent meg Kagome.
Hamarosan azon találta magát, hogy Sango segítségével épp abba a ruhába bújik, amit nemrég kapott InuYashától. A kapitány már épp benyitott volna, mikor meghallotta a lányok beszélgetését.
- Kagome, azóta ismét mondta neked?
InuYasha hegyezni kezdte füleit.
- Nem. Nem tudom, mondja-e még…
- Miért ne?
- Mert arra vár, hogy viszonozzam… - sóhajtott Kagome.
InuYasha gombócot érzett a torkában.
- Még nem válaszoltál neki?
- Szerettem volna, de… - ismét felsóhajtott.
Az ajtó mögött álló hanyou elmosolyodott, szíve egyre gyorsabban vert.
- … de te is tudod, hogy csak annak mondhatom, hogy szeretem, akivel meg kívánom osztani hátralévő életemet. Nem tudom, maradhatok-e a kapitánnyal, mert… - elcsuklott a hangja – mert… szeretném azt mondani neki, hogy „igen, veled maradok”… annyira szeretném…
InuYasha kissé megszédült. Ezek szerint beleegyezik? De akkor ismét meghallotta a szörnyű szót…
- De…
- De…? – ismételte Sango, miközben InuYasha még jobban az ajtóra tapasztotta a fülét.
- De mi lesz a családommal? Szeretem az édesanyámat, az öcsémet…! Bár apámnak nehezen tudok megbocsátani. De gyakran feltűnik előttem anyám zokogó arcának képe… ahogy éjszakánként aggódik… értem…
InuYasha bűntudatosan a padlóra szegezte tekintetét.
- Mi lenne, ha mikor visszamennénk, elmondanánk, hogy szerelmesek lettünk és nagyon is boldogok vagyunk? – kérdezte Sango. – Miroku megkért, hogy legyek a gyermekei anyja, de természetesen azt mondtam, csak abban az esetben tenném ezt meg, ha összeházasodunk. Erre megegyeztünk, hogy ha rendben megy majd minden, ez előbb-utóbb be fog következni!
- Örülök, hogy boldognak láthatlak, Sango… - mosolyodott el Kagome, de utána a földre nézve legszívesebben elsírta volna magát. – Szerinted a családom beleegyezne, hogy összeházasodjak egy féldémon-kalózzal, akinek az egész világon rossz hírét keltik?! Ráadásul az apám meg akar öletni minden démont és féldémont. Sose engedélyezné, hogy hozzámenjek Hanyouhoz…
InuYasha szíve vadul dobogott mellkasában. Ha minden jól menne… Kagome hozzájönne! Sosem érezte magát ennyire boldognak… és egyben szomorúnak. Így nem maradhatnának együtt. Nem lehetne az övé… hacsak…

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Kouga, Ginta és Hakkaku lesétált a hajóról és az ács felé tartottak, mivel hajójuk alig maradt meg a vízen. Ahogy a farkasok vezére végignézett az utcákon, meglátta őket. Megragadta társait és egy sarok mögé húzódtak.
- Chotto, Kouga! Mi a…?!
- Shhhhhh… - szakította félbe Kouga a megdöbbent Gintát.
Kouga a mosolygó és nevetgélő Kagomét figyelte, aki a épp belekarolt a farkas által gyűlölt hanyouba. Fülébe jutott, hogy InuYasha youkaiként megpróbálta megerőszakolni a lányt. De Kagome még így is őt választotta és most boldogan sétált az oldalán. Kouga felmordult.
- Oi, Kouga, az nem Kagome-neisan?
- Mondtam, hogy maradj csöndben! – vágta fejbe a farkas Hakkakut, és ismét hölgyére figyelt.
- Ó, kapitány! Ez gyönyörű! – mondta Kagome, miközben InuYasha egy gyémánt nyakláncot kapcsolt a lány nyakába. A kereskedők megrökönyödve néztek, felismerve a kalózt, és azon tűnődtek, hogy a kegyetlen kapitány miért részesíti előnyben azt a fiatal lányt a fosztogatásnál.
- Tetszik? – kérdezte Kagomét, aki beleremegett a hangba. Kouga ismét felmordult. Kagome elmosolyodott és kitisztította torkát, csakúgy, mint gondolatait (azért nem olyan nagyon mocskos gondolatokat).
InuYasha kifizette a kért árat az egyik kereskedőnél, majd közelebb hajolt Kagoméhoz és a fülébe suttogta:
- Tessék... a tiéd.
Kagome elcsodálkozott, honnan szerezhette a kapitány a pénzt, de utána belegondolt, hogy biztos maradt még a legutóbbi fosztogatásból és a lopott hajón is akadhatott bőven. Felnézett a hajóra, aminek vitorláit épp lecserélte pár munkás. Azután észrevette, hogy InuYasha idegesen szimatolt bele a levegőbe.
- Mi az?
- Hé! Kutyafajzat! – fedte fel magát Kouga - Erre!
- Mi a fenét keresel itt, nyamvadt farkas? – mordult el InuYasha.
Kagome InuYasha mögé rejtőzött és a kalóz kabátjába kapaszkodott.
- Be akarom teljesíteni bosszúmat, és vissza akarom szerezni az asszonyomat!
- Ő nem a tiéd! – ugatott InuYasha és még jobban Kagome elé állt.
Kouga Kagome dühös, de rémült arcára pillantott.
- Kagome, kedvesem, ártott neked ez a rühes kutya?
- Nem, jól vagyok, Kouga-kun – erőltetett mosolyt arcára Kagome.
Mindannyiuk arcán zavart kifejezés ült. InuYasháén azért, mert Kagome „kun”-nak nevezte Kougát, Kougáén pedig azért, mert Kagome most nem „sama”-nak, hanem „kun”-nak nevezte, és ez sértette őt. InuYasha még közelebb húzódott Kagoméhoz, és egyre hangosabban morgott. Az emberek köréjük gyűltek, de azért biztos távolból figyelték a továbbiakat.
- Maradj tőle távol! Nem lehet a tiéd! És kérem vissza a térképemet!
- Miért ne cserélnénk? – kérdezte magabiztos mosollyal Kouga. – Kagome a térképért?
- Nem! – kiáltotta egyszerre InuYasha és Kagome.
- Akkor erővel kell elvennem! – vett fel támadó pózt Kouga.
InuYasha hátrább lökte Kagomét és előhúzta a Tetsusaigát.
- Ebben az életben ugyan nem, te bolhazsák!
De ekkor Kouga odakiáltott valamit Kagoménak, ami egy pillanatra megállította a támadó InuYashát.
- Még tiszta vagy, ugye? Csak a szüzeket szeretem.
Kagome dühösen meredt a farkasra.
- Te…! – csattant fel InuYasha, majd Kougának esett. – Még azt is megbánod, hogy találkoztál vele!
- Inkább legyek halott, minthogy Kagome nélkül kelljen élnem! – válaszolt Kouga, és ő is ellenfelének rontott.
- Ezek az én érzelmeim, te fattyú! – ordított InuYasha megfeledkezve Kagome jelenlétéről.
- Tényleg így gondolja? – suttogta könnyes szemekkel a lány.
Nem tudta boldog legyen, vagy levert. InuYasha orrát megcsapta a könnyek sós szaga. Gondolatban pofon csapta magát, majd nekilökte Kougát a legközelebbi ház falának. Tekintetét végigfuttatta a kikötőn, Kouga hajóját keresve, ami elég szánalmasnak tűnt. Tehetetlenül nézett hátra Kagoméra, azután futásnak eredt a megtalált hajó felé, hogy visszavegye a térképet. Az összegyűlt emberek Kagoméra bámultak.
- Ennek az egyszerű lánynak a kezéért harcolnak? – hallotta egy fiatal lány hangját a tömegből.
Kagome zavartan elmosolyodott, de feje még mindig InuYasha szavaival volt tele.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

A hajón vívott csata egyre inkább kezdett eldurvulni. Kouga magához vette muskétáját és veszett lövöldözésbe fogott, de InuYasha fürgén félreugrált a golyók elől. A hanyou is egyre gyorsabban csapkodott a Tetsusaigával, de Kouga is gyorsnak bizonyult. Gumilabdaként pattogtak ide-oda a fedélzeten. Egymást üldözték az árbocok és vitorlák kavalkádjában, majd a kormánykerékhez értek.
- Nem lehet a tiéd sem a térkép, sem Kagome! – kiáltotta a harc közepette Kouga. – Ő nekem rendeltetett!
- Keh! Semmit sem tudsz róla! Mikor van a születésnapja? Honnan származik? Mi a kedvenc színe, étele és tengeri nótája? Egyáltalán nem tudsz róla semmit sem!
- És kellene? – kérdezett vissza kissé zavartan Kouga.
InuYasha büszkén elmosolyodott.
- Szeretem őt! – ordította el magát a farkas. – És ehhez nincs szükségem efféle jelentéktelen dolgoknak az ismeretére!
- De ő nem szeret téged!
- Ó, miért, neked talán szerelmet vallott?
Ez InuYasha szívébe hatolt. Arcán fájdalom jelent meg, ami aztán újra határozottsággá vált.
- Elég ebből! – InuYasha bevetette magát a kapitány kabinjába. Az asztalon ott volt szétterítve a hőn áhított térkép. Megragadta a bőrdarabot, és kiugrott a helyiségből, át Kouga feje fölött. Ám a farkas sem volt rest, felemelte fegyverét és elsütötte a muskétát. InuYasha karját pokoli fájdalom járta át, de nem állt meg. Leugrott a hajó fedélzetéről és a szárazföldön landolt. Kagome futva megindult felé, mikor látta, hogy a hanyou földet érve térdre rogyott és fájó karját szorongatta.
- Állj félre, Kagome! – kiáltott le a fedélzetről Kouga, miközben puskájával ismét megcélozta InuYashát. Ám Kagome kiterjesztett karokkal a hanyou elé állt.
- Nem, Kouga-kun! Nem engedem, hogy megöld!
Kouga elmosolyodott, majd átugrott a korlát fölött. Egyenesen Kagome előtt ért földet és megfogta a lány kezeit.
- Kagome, drágám, nem kell megvédened ezt a szörnyeteget. De efféle rajongást mutatni iránta kissé…
InuYasha visszadugta tokjába a Tetsusaigát, és kirántotta Kagomét Kouga szorításából. Ezután megragadta a farkas gallérját.
- Tartsd távol magad Kagométól!
- Inu-Koro, miből gondolod, hogy megállíthatsz engem? – Kouga diadalmasan elmosolyodott
A vigyor, ami InuYasha arcán jelent meg még az ördögöt is visszakergette volna a pokol bugyraiba. A következő percben Kouga azon kapta magát, hogy felakasztott ruhaként himbálódzik egy közeli fa vastag ágára felakasztva. InuYasha ujjait a farkas torkára szorította.
- Miért nem ölsz meg csak úgy egyszerűen? – nyögte fulladozva Kouga.
- Keh! Legszívesebben megtenném, de Kagome előtt nem szeretnélek.
Azzal elengedte az immár kapálózó, szitkozódó farkast.
- Hé, bolhás farkas! Ne használj ilyen kifejezéseket egy hölgy jelenlétében! – kiáltott rá InuYasha, majd Kagoméra kacsintott. A lány mosolyogva félrenézett és elpirult. A városi lakosság felnevetett. InuYasha hátat fordított ellenfelének és elsétált, de Kouga még utána szólt.
- Még nincs vége, kutyafajzat! Visszaszerzem az asszonyom és a térképem!
InuYasha arcán ismét megjelent az ördögi vigyor, amibe Kagome beleremegett. A hanyou lassan visszafordult.
- Valóban?
- Baka Inu-Koro! Még látjuk egymást, ezt garantálom!
A városiak és Kagome elnémulva figyelték, ahogy InuYasha újra előhúzta a Tetsusaigát.
- Kapitány! Ne! – esedezett Kagome.
A hanyou odasétált a küszködő Kougához.
- Rendben, bolhazsák, de hogy fogod ezt kivitelezni hajó nélkül?
Kouga hirtelen elsápadt. InuYasha szembefordult ellenfele hajójával, és meglendítette kardját.
- Kaze no Kizu!!!!!
Kouga rémülten nézte, ahogy három fényes tüzes csík indult meg hajója felé. Aztán egy sárga villanás, és a hajó szinte teljesen megsemmisült. A lakosok némán meredtek maguk elé, és Kouga sem tudott megszólalni.
- Keh! – InuYasha ismét elrakta kardját. – Alászolgája, BAKA!
Ismét megfordult, hogy csatlakozzon Kagoméhoz, de Kouga ordítva szitkozódni kezdett. InuYasha megfordult és pofonvágta.
- Mondtam, hogy ne káromkodj Kagome előtt!
- Mégis mi a f*** óta érdekel?
***csatt***
- Mi a fa***
***csatt***
Kouga felmordult.
- Befejezted? – kérdezte InuYasha.
A válasz egy ismételt morgás volt.
InuYasha csatlakozott Kagoméhoz, de Kouga megint eszeveszett ordítozásba fogott. A hanyou már nyúlt a Tetsusaigáért, de Kagome lefogta a kezét.
- Hagy csak, most már nem árthat nekünk.
InuYasha visszafordult és elmosolyodott. Azt gondolta, hogy Kagome nem figyel most rá…
- Baka! Baka baka baka baka baka baka baka baka… ITA!!!
Ránézett a lányra, akinek dühtől szikráztak szemei. InuYasha zavartan elmosolyodott, majd hátára vette Kagomét és Kouga kiáltásaitól kísérve a hajójára száguldott.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Kagome a kormánykeréknél állt, szemét az iránytűn tartva, de gondolatai még mindig a párbaj és InuYasha körül köröztek. Arról, hogy számára a halál is jobb lenne, annál az életnél, amit nélküle kellene leélnie. Rosszul érezte magát.
„Nagyon erős érzelmei vannak!”
Egy pillanatra ő is belegondolt az InuYasha nélküli életbe. Lelki szemei előtt a kapitány elvitorlázott, hogy utána soha ne is találkozhassanak.
„Miért kellett ilyen helyzetbe kerülnöm? Miért kellett pont belé szeretnem annyi ember közül?”
Tudta, most már túl késő. Végül felnézett az égre, és egyik kezét szívére helyezte.
- Kami-sama (Isten)… - suttogta halkan. – Kérlek, segíts, hogy mindez jól végződjön. Kérlek, vezess engem. Szeretnék InuYashával maradni. Kérlek, ha a Te akaratod is ez, akkor hadd maradjak vele! Kérlek, Shu-sama (Uram)! Jobban imádkozok ezért, mindig eddig bármiért, amit kértem magamnak. Legyen meg a Te akaratod. Szeretlek. Ámen.
Kagome kislánykora óta számított Istenre. Gyakran beszélt Hozzá. Mikor fogoly volt, tudta, hogy Ő majd megsegíti. De azt is tudta, hogy ébernek kell lennie. Isten mindenre tudta közvetlenül a választ, de néha válaszutak elé állította híveit. Figyelmesnek kell lenned, hogy észrevegyél minden apró kis jelet, vagy talán letérsz a helyes útról, ami a kérésed megvalósításához vezet. Kagome mélyet sóhajtott, majd a tenger hullámzó habjaira bámult.