11. fejezet - Douishite?

 Kagome a parton állva figyelte a felkelő napot. Talán három órát tudott úgy aludni az éjjel, hogy InuYasha karjai nem zárták körül.
- Merre jársz, InuYasha? - suttogta félig aggódva, félig rémülten. De legalább a Tetsusaiga a hanyounál volt, így nem alakulhatott át újra.
 Kagome rettentően aggódott miatta. Az a tekintet az arcán, mikor megtudta, mit tett... Félt, hogy a férfi talán ártana magának ezért. Amikor nem volt youkai, akkor is eléggé zsarnokoskodott, de... azok az érzelmek...Kagome állandóan maga előtt látta InuYasha elborzadt arcát. Szomorúság, félelem, undor önmagától és düh - ezt mind látta rajta. A lánynak eszébe jutott, hogyan is viselkedett démonként a kapitány. Megpróbálta megerőszakolni, de az nem InuYasha volt! Ő mégcsak nemis emlékezett az egészre. Ekkor egy másik gondolat tolakodott a fejébe. InuYasha már nem volt szűz... lagalábbis a teste.... vagy mégis? És mi volt a helyzet az öbölben lévő bordélyházzal? Kagome megrázta a fejét és elpirult.
- Miért nem tudok más témára gondolni?! A csudába!
 Mégis ismét visszaemlékezett InuYasha reakcióira, mikor meglátta az általa lemészárolt falut. A hanyounak biztos szüksége volt valakire. Szüksége volt rá. Kagome kissé visszahőkölt a gondolattól. InuYasha nem fogja őt többé bántani. Lelke mélyén a lány érezte, hogy a férfi egyedül van valahol az erdőben és önmagát emészti. Végül döntött.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

 InuYasha céltalanul lebegett a vízesés alatt, mint egy lélek nélküli holttest. Ruháit rég levette, mivel a vér csípős szagával telítődtek. Legszívesebben meghalt volna, hisz eléggé megérdemelte. A szörnyű képek vadul száguldoztak agyában. Egy könnycsepp szaladt végig az arcán. Fejét a víz alá dugta és kétségbeesetten felordított. Bármeddig is áztatta kezeit a hűs habokban, az őket átható vér bűzétől nem szabadulhatott.
- Kagome... - suttogta.
 A félelem a lány arcán. A szakadt nadrág, a karmolások... mind az ő heves vágyának jelei. De semmire sem emlékezett az elmondottakból. Az igazat megvallva nem is szeretett volna. Még sosem látott ekkora kínt Kagomén. A lány volt a legjobb dolog az életében, de most valahogy a legrosszabbá is vált egyszerre. Fejét a vízbe mártva ismét felordított. Nem akarta, hogy bárki más is meghallja a fájdalmát. Mikor feljött a felszínre még inkább könnyeivel küszködött.
- Megígértem neki, hogy soha többé nem bántom! Sosem bocsát meg nekem!
- Ez nem igaz...
 Csupán egyetlen személynek volt ilyen angyali hangja. InuYasha sebesen megfordult. Kagomén egy könnyű nyári ruha volt, kezében egy táskaszerűséget szorongatott. Arcán finom mosoly ült, de nem tudta elrejteni a belőle áradó félelem szagát és enyhe remegését. InuYasha hálát adott az Úrnak, hogy a víz szintje éppen derékig ér.
- Ka... Ka... Kagome... - InuYasha csak nehezen tudta kimondani a szót. Kagome egy, a kis tó fölé ívelő sziklán ült. Lábait beleáztatta a kellemesen hideg vízbe. InuYasha csendben bámulta őt. Kagome belenyúlt a táskába és néhány üvegcsét vett elő.
- Sejtettem, hogy itt lehetsz, ezért hoztam néhány "illatosítót" és hajtisztítót (=sampon ^^) - mondta a lány angyali mosollyal. De még mindig nem volt képes hosszabb ideig a kapitányra nézni. InuYasha szótlan volt.
- És hoztam néhány váltásruhát is - ismét beletúrt a táskába.
- Douishite? (Miért?)
- Beszélsz japánul? - meredt rá Kagome.
- Igen, azt hittem Miroku már elmondta.
- Nos, azt mondta, akkor még nagyon fiatal voltál.
- Időnként szoktam japánul beszélni, persze főként Mirokuval.
- Többet kéne beszélned rajta - mosolygott Kagome.
- Mondd, miért jöttél utánam?
Kagome tovább folytatta a táskában való kutatást, miközben megpróbálta megtalálni a helyes kifejezést.
- Mert, azzal ellentétben, amit gondolsz, én... megbocsátok neked.
InuYasha egy placcsanásal térdre rogyott a vízben, már csak a feje látszott ki. Dermedten nézett a lányra.
- Az nem te voltál... - folytatta Kagome - Az... csak valaki más, akivel osztoznod kell a testeden.
 Kagome hangja remegett a visszafojtott sírástól. Végül nem tudott ellene tovább küzdeni; egy könnycsepp kibuggyant pillái közül és végigjárta arcát.
- Még a nevemet sem tudtad... - mondta ismét a lány. - Nem tudtad, ki vagyok....
InuYasha ismét lábra állt.
- Bántottalak? - kérdezte nagyot nyelve.
Kagome mosolya lassan elhalványult. Arcán szomorú, ijedt kifejezés jelent meg. InuYasha utálta magát azért, mert így elszomorította.
- Mi... mit tettem?
- Csak néhány karcolás a combomon, meg egy kisebb pofont kaptam... De semmi komoly!
InuYasha néhány pillanatig némán maga elé meredt, majd halkan megkérdezte:
- Daijobu? (Jól vagy?)
- Daijobu! - mosolygott kedvesen Kagome.
InuYasha visszamosolygott, de utána nagyott sóhajtott és elfordult.
- Mennem kell...
- InuYasha, várj!
 A hanyou lassan visszanézett, Kagome pedig könnyein keresztül rámosolygott.
- Még mindig itt vagyok, nem igaz? Vagy úgy látod, fejvesztve menekülök?
 InuYasha lassan odasétált hozzá és fejét a kissé magasabban ülő lány mellkasára hajtotta. Kagome felsóhajtva fejét a férfién nyugtatta, aki erre átölelte. A lány illata végtelen nyugalmat hozott InuYashának. Kagome ujjaival játékosan a hanyou ezüstös hajába túrt.
- Miért csinálod ezt? - kérdezte suttogva InuYasha. - Bántottalak... ismét! Gyűlölnöd kellene engem!
- Hogyan gyűlölhetnélek azért? Az nem a te valódi lényed volt...
InuYasha visszahúzódott és a lány szemeibe nézett.
- Tessék? - kérdezte mosolyogva Kagome. - Azt hiszed, hogy csak a testedért szeretlek?
A hanyou hátrasimította a lány haját.
- Bámulatos vagy, Higurashi Kagome.
- Mindegy, mit gondolsz, de nem kell egyedül lenned.  Tudom, hogy fájdalmat és haragot érzel. Ezt megmondhatom, bár még sosem éreztem úgy, mint te most... Nem vagy egyedül. Én itt vagyok, InuYasha.
"Fogalma sincs róla, mit érzek... - gondolta InuYasha - De miután látta, mit tettem és ártottam is neki... itt van és épp átölel..."
- Annyira megrémültem. Azt hittem, megint átalakulsz és többé nem jösz vissza hozzám.
InuYasha szemei elkerekedtek, ahogy a lány folytatta:
- Féltem. Amikor olyan voltál, azt hittem végképp magamra hagytál... egyedül... Azt vártam mikor lesz vége... - még szorosabban átölelte a férfit - Inkább meghalnék, minthogy megint azt érezzem.
- De majdnem megerőszakoltalak! - nézett a szemeibe InuYasha. - Meg is ölhettelek volna!
- Tudom...
- Ha tudod, akkor miért...?
- Mert... mert nem akarlak feladni, és így elveszíteni téged!
- Kagome... - InuYasha azt hitte, csak álmodik.
- Nem hiszem, hogy valaha is úgy féltem volna, mint tegnap. De most... de most... ez már nem számít... - szemeit a férfiébe fúrta - Nem hiszem, hogy le tudnék mondani rólad.
 InuYasha nem tudta, hogy a világ legszerencsésebb, legboldogabb emberének érezze magát, vagy a legnagyobb szemétnek.
- Nehéz megmagyarázni... - folytatta Kagome - tényleg... de én...
Többet nem tudott mondani. Zokogva ölelte magához InuYashát, aki még mindig döbbenten meredt maga elé.
Francba! Miért kell ennyire elnézőnek lennie? Ennyire szeretni valónak?
- Nem érdemellek meg téged - suttogta komolyan InuYasha. - Hidegvérű gyilkos kalóz vagyok... és te... annyira tiszta vagy és tökéletes.
- Hallgass!
- De én...
- Azt mondtam, ne mondj semmit - mondta most már lágyabban Kagome.
 InuYasha mosolyogva még közelebb vonta magához a lányt. Egyszerűen bámulatos volt. Ekkor zavaró gondolata támadt. Egy hónapon belül vissza kell őt küldenie. El fogja veszíteni. Az alku. Hogyan felejthette el az alkut? Megpróbálta elűzni aggasztó gondolatait és csak a karjaiban tartott angyalra figyelt. Találnia kell egy kiutat ebből a helyzetből. Egy hirtelen ötlettől vezérelve behúzta a vízbe a lányt.
- Shimatta! - sikoltott fel Kagome. - Ez hideg!
 InuYasha magához húzta a lányt. Kagome végigfutatta kezét a férfi hátán, de mikor kicsit lejjebb vitte ujjait, felfedezte, hogy a hanyou meztelen és elpirult. InuYasha szintén elpirult, de azért reménykedett a folytatásban.
- Kutyára... vagyis nagyon fáradt vagyok... - ásított Kagome - mert... mert nem voltál velem... Nem tudtam aludni.
InuYasha alig hitt a füleinek. Micsoda csodálatos álom!
- Akkor megbocsátasz? - kérdezte, miközben egymást ölelték a vízesés alatt.
Kagome melegen elmosolyodott és végigsimított az arcán.
- Igen - válaszolta majd megkönnyebbülten félre nézett. - Nekem kéne elnézést kérnem!
A hanyou visszafordította a lányt.
- Honnan a fenéből veszed ezt az ostobaságot?!
- Mert nem szereztem vissza elég gyorsan a Tetsusaigát... - Kagome! Még csak ne is gondolj erre! Soha! - mondta komoly, mégis szerelmes hangon.
- Rendben...
- És most... hallgass! - mosolyodott el InuYasha.
Szorosan Kagoméhez simult és szenvedélyesen megcsókolta a lányt.
- Szeretlek - mondta, miközben ajkaik szinte még mindig összeértek.
 Kagome érezte, hogy légzése ismét felgyorsult. Egy könny futott végig arcán. Érezte, hogy lábai enyhe remegésbe kezdtek. Majdnem hátraesett, de InuYasha elkapta és újra megcsókolta. Kagome boldogan viszonozta, miközben szíve majd' kiugrott a helyéről. Nem tudta, mit kéne válaszolnia az előbbi vallomásra, de ez most nem is érdekelte. InuYasha még mindig szorosan a lányhoz simult, mikor is...
- Ááááá! - sikított Kagome. - Ez meg mi volt?
InuYasha elpirulva félre nézett.
- Csak egy hal - hazudta végül.
 Kagome kezével megint végigsimított a férfi hátán. Nem tudta, miért van még mindig itt. Hisz InuYasha meztelen volt! A fejbéli hang, mint oly sokszor azelőtt, most is figyelmeztetően sikítozott.
 InuYasha szenvedéllyel teli szemekkel nézett Kagoméra. Kezét a lány arcára tette, aki pedig az őt megérintő kézre helyezte a sajátját. Kagome élvezett minden érintést, a szenvedély minden hullámát. Fejét a hanyou mellkasára hajtotta.
- Soha többé nem hagylak el - mondta InuYasha. - Többé nem vagyunk egyedül, ugye?
 Kagome felnézett rá. Kis ideig még állt a férfi mellett, majd elhagyta az ölelő karokat, és a táskájához sietett, ízután visszament a vízbe.
- Mi a...? - kérdezte inuYasha.
- Csak maradj nyugton!
 Kagome éppen "sampont" dörzsölt a hanyou hajába. De kicsit megcsúzott... és hozzáért a férfi hátsójához.
- Talán jobb, lenne, ha te csinálnád! - mosolygott idegesen.
InuYasha kezébe nyomta az üvegcsét és kiszaladt a vízből.
- Kagome! Várj! Kérlek!
- Fejezd be! Itt leszek kint.
 InuYasha tanácstalanul álldogált és kissé csalódott volt, amiért Kagome nem folytatta, amit elkezdett, de megtanulta tisztelni a lányt. Tovább tisztogatta magát. A fájdalom, amit érzett csökkent, de még mindig benne lappangott... Ekkor eszébe jutott valami.
- Szükségem van arra a térképre!

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

 Sango a tengerparton állt, miközben bokája körül kisebb hullámok jártak vidám táncot. Értesült a tegnapi eseményekről, és arról, hogy Kagome InuYasha keresésére indult. Aggódott legjobb barátjáért. Miért kell ilyen ostobaságot tennie? A hanyou megpróbálta őt megerőszakolni és megölni, de ő mégis...
- Sango-san? - hallott egy ismerős férfihangot maga mögött. Elmosolyodott és hátranézett a válla fölött.
Miroku hirtelen hátulról a lány köré fonta karjait.
- Ne aggódj, Aino (szerelmem), Kagome-sama biztos jól van. És a Tetsusaiga ott van InuYashánál, ezért nem fog átalakulni...
- Miroku-san, te bízol a kapitányban és Kagome-chanban, ugye?
- Miért? Te nem?
 Sango maga elé rakta karjait, egyrész kényelemből, másrészt, hogy Miroku kezei nehogy rossz felé tévedjenek. - Szeretem Kagome-chant. A legjobb barátnőm, és olyan számomra, mint egy testvér. ha bármi rossz történne vele...
- Sango-san, - fordította meg a lányt - semmi sem fog történni vele. Hiszek bennük. Talán neked is így kéne tenned.
 Sango mosolyogva bólintott. Miroku lassan közelebb vonta a lányt és ajkaik szenvedélyes csókban forrtak össze.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

 Kagome játékosan InuYasha hajába túrt. Mivel egyikük sem aludta ki magát az elmúlt éjszaka, egymás karjaiban elszunyókáltak egy mezőn, majd kicsivel később frissen ébredtek. Kagome próbált nem gondolni a tegnap történtekre. Sikerült is elhalványítania a kínzó emlékeket, mikor InuYasha vallomására gondolt. De még nem válaszolt rá. Mit is kéne mondania?
- Kagome? - nézett rá InuYasha.
- Oi?
- A keresztény Biblia szerint minden démon a pokolra jut. Igaz ez?
 Az elhangzott kérdés megrázta Kagomét. Már most aggódik az üdvözülése miatt?!
- Keresztény vagy, nem? - kérdezte ismét a hanyou.
- De igen.
- Akkor kérlek válaszolj!
- Nos, InuYasha, az IGAZI démonok a Mennyország bukott angyalai, mint például Sátán. Amikor lezajlott a nagy csata, az angyalok harmada Isten ellen fordult, mikor Sátán, aki akkor még a legszebb angyal volt át akarta venni a helyét. De Isten kiűzte őket a Mennyországból Sátánnal együtt. Azokat a démonokat ítélik el. Azt hiszem, a te démonod valami egészen más. A Youkai szó szó szerint nem démont jelent, inkább valami természetfeletti lényt...
- Az angyalok képesek szaporodni?
- Ezt nem igazán tudom, de a Noé-féle nagy áradás előtt voltak Nephailem-ek. Ezek a lények bukott angyalok és földi nők frigyéből születtek. Ám az áradás mindet elsodorta. De kételkedem benne, hogy effélék miatt aggódnod kéne... Miért kérdezed?
- Az apád elmondta neked, hogy milyen ügyben fog zajlani a találkozás a vezetők között?
- Nem, azt mondta emiatt nem kell aggódnom.
- Tehát semmit sem tudsz?
- Iie.
- Egy hónapon belül lesz egy találkozás, ahol a démonok, indiánok és egyéb sötét emberek ügyét tárgyalják majd. Már pletykálnak arról, hogy az efféle "kisebbségek" engedélyezéséről lesz szó, de egy youkai a legrosszabbra is számíthat.
- Tessék?
- Azt mondják, hogy a Bibliára hivatkozva egyszerűen kiirtanak minket.
- Ki... kiirtanak?
- Hai. Egy boszorkányüldözés elrendelésén gondolkodnak, hogy elkapják az összes démont és youkait. Aztán kivégzik őket.
- És az apám...? - kérdezte kábultan Kagome.
- Egyetért ezzel és meg akarja szavaztatni az új törvényt. - És az alku?
- Az alku abból áll, hogy ha ellene szavaz... visszaküldelek neki.
- Csak egy hónap? Én... én...
 Kagome szeretett volna a kalózzal maradni, de eszébe jutott édesanyja és Souta. Megpróbált nem gondolta a családjára.
- Ez azt jelenti, hogy még Shippout is?
- Igen. Csecsemő, vagy gyerek, nem számít. Miko-kat és Taijiok-kat bérelnek fel. Mint például...
- Sango és én?
InuYasha szomorúan bólintott.
- De én nem vagyok miko! És nem is leszek! Ez ellenkezik azzal, amiben hiszek! És... és... nem minden youkai gonosz! Én ebben nem veszek részt! És te...
- Ha ezt a törvényt nem is számítjuk, még így is köröznek a Karib-térségben és az amerikai partok mentén.
 Kagome szorosan InuYashába kapaszkodott. Nem akarta megsérteni a törvényt.... de most... nem akarta... nem akarta elhagyni őt!