9. fejezet - Elraboltak! - Már megint...

 Kagome ismét InuYasha mellett ébredt. Felkelt, hogy eleget tehessen a "természet hívásának". Miután végzett, elgyönyörködött a napfelkeltében.
- 'reggelt, Kagome-sama! - kiáltott Paul a kormánykeréktől.
- Jó reggelt, Paul-san! - köszöntötte udvariasan a kalózt.
Viccesnek találta, hogy Paul, annak ellenére, hogy brit, előszeretettel nevezte őt "sama"-nak.
 A hajó tatjából állva nézett végig a felkelő nap által színesre festett tengeren. De ekkor valami feltűnt a látóhatár szélén. Azt hitte, csak a szeme káprázik, ezért visszament a kapitányi kabinba, és ismét InuYasha biztonságot nyújtó karjaiba vackolta magát.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~**~*~*~*~*~*

 Mikor InuYasha felkelt, egy barna szempár meredt rá.
- Jó reggelt! - mondta Kagome, majd átölelte a férfit. InuYasha elmosolyodott.
- Minden reggel szép, ha melletted lehetek.
 Kagome arca olyan vörös lett, mint InuYasha nadrágja.
Hirtelen Miroku rontott be a szobába. Egy pillanatig csak figyelte a szeme elé táruló látványt, de utána felkiáltott:
- Öö, kapitány? Azt hiszem, látogatókat kaptunk.
Ebben a pillanatban hangosan eldördült egy agyú. InuYasha és Kagome gyorsan kimásztak az ágyból, majd mind a fedélzetre rohantak. A másik hajó kapitánya az egyik vitorlarúdon állt, míg legénysége üvöltözött a leendő harc izgalmától. Bosszantotta, hogy InuYashát, félmeztelenül, egy szál alsónadrágban, míg Kagomét egy lenge hálóingben látta.
- Kouga-sama? - kiáltott zavartan Kagome.
- Kouga, te fatty... Kagome, te ismered őt?
- Egyszer találkoztunk - vont vállat Kagome.
- Jó reggelt, Kagome-sama! Ragyogóan festesz, hölgyem!
InuYasha közelebb húzta magához a lányt és hangosan a másik kapitányra morgott.
- Te kutyafajzat! Ne érj az ASSZONYOMHOZ!
- A te... a te asszonyod? - kérdezte egyszerre InuYasha és Kagome.
Kouga átugrott a másik hajóra. InuYasha még hangosabban morgott, és igyekezett még szorosabban tartani a lányt.
- Hanyou kapitány! - kiáltotta Kagome, ügyelve arra, hogy ne mondja ki a férfi valódi nevét.
- He?
Kagome kiszabadult a szorításból, de a kapitány mellett maradt.
- Milyen jogon nevezel engem a te asszonyodnak?! - ordított Kougára.
InuYasha megpróbálta ismét megragadni, de Kagome dühösen nézett rá. Hanyou egy lépést hátrált, Kagome pedig ismét Kougára nézett.
- Kouga-sama, miért neveztél a te asszonyodnak?
- Mert az vagy - lépett közelebb a farkas.
InuYasha már felkészült a támadásra, de meglepetésére Kagome szembeszált Kougával.
- Én döntöm el, kihez tartozom!
- Ó, tehát a kutyafajzatot választod?
Kagome nem tudta, mit válaszoljon. Nem tartozott hozzá... még. Megrázta a fejét.
- Kouga! Miért pont én? Rengeteg más lány van, akik ráadásul egyedülállóak!
- De csak te vagy rá méltó, hogy a királynőm legyél! Azon kívül eljutottak fülembe a hírek, hogy ez a fattyú hogyan bánik a nőkkel.
Kagoménak elállt a lélegzete. Azt hitte, ő volt az egyedüli lány, akivel InuYasha ilyen keményen bánt, de ekkor az említett kapitány nyelt egyet. Megfordult és a férfire meredt. Kouga nevetésben tört ki.
- Tudom, hogy rosszul bánt veled, bántalmazott és nehéz munkákra kötelezett. Gyere velem! A királynőmmé teszlek! Soha többé nem kell majd dolgoznod. És miután párosodtunk...
- Párosodtunk?! Te egy démon...?
- Az vagyok, hölgyem! - bólintott. - Azt hitted, hogy a címem, a rangom csupán metaforikus? Na és a farkam hamisítvány? Nem, hölgyem.
Kagome megdöbbent. Tudta, hogy Shippou teljes vérű Youkai, de ez nem aggasztotta különösképpen. De most egy teljes vérű farkasdémon állt előtte. Kouga széles mosollyal odasétált mellé.
- Jöjj, királynőm, hagyjuk itt ezt a ...
Kouga hirtelen hátraugrott, hogy kitérjen a rátámadó InuYasha karmai elől.
- Nem viszed őt sehová sem, te bolhás farkas!
- Gyorsabb vagy a szokásosnál, kutyafajzat!
Kouga ismét felugrott az egyik vitorlarúdra és átkiáltott a hajójára.
- Mindenki a fedélzetre! Nézzetek körül, hátha találtok valami értékeset!
 Kagome pár percen belül közel negyven farkasdémon kalóz között találta magát. Ugatva és vonyítozva kutatták át a hajót. Az egyik farkas megpróbálta megragadni őt, de Kouga ráirdított:
- Ne érj hozzá! Ő az enyém!
 Kagome a kapitány kabinjába futott, de elkésett. Mindenhol farkasok fosztogattak. Kagome rájuk kiáltott, ők pedig furcsamód engedelmeskedve elhagyták a szobát. A lány nem vette észre, hogy magukkal vitték a térképet is, de az feltűnt neki, hogy a Tetsusaigát is vinni akarják. Eszébejutottak Kaede szavai, miszerint InuYasha nem válhat meg a kardtól.
- Hé, adjátok azt vissza! Adjátok...!
Ekkor felsikoltott. Kouga rátalált.
- Kagome! - rohant kabinja felé InuYasha. - Francba! Elvitték a kardomat!
 Visszasietett a fedélzetre. Az ellenséges hajó lassan elindult. Látta Kouga karjaiban Kagomét, aki könnyes szemekkel nézett a kapitányra.
- Kapitány! Hanyou! Ments meg kérlek!
- Kagome! - a hajó oldalához futott.
Dühe elszállt; ahogy Kagome még egyszer utoljára felsikoltott, szíve majd' kiugrott a helyéből.
- InuYasha!
 Gyorsan a kormánykerékhez ment és embereire kiáltott. De a matrózok meg sem mozdultak. InuYasha felnézett. Azok a szemét farkasok összeszabdalták a vitorláikat, így nem tudták befogni a szelet. Tehetetlenül nézte végig, ahogy a másik hajó elragadja tőle Kagomét.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~**~*~*~*~*~*

 Nem lehetett elfutni, nem lehetett elrejtőzni. Kagome még mindig hálóingben állt a fedélzet közepén. A legénység Kougára nézett, aki állát dörzsölgetve körbejárta a lányt. Kagomének remegnie kellett volna, de büszkesége meggátolta ebben és megerősítette a lelkét. Nem engedte az Ezüst Hanyounak, hogy megkapja, és Kougának sem fogja hagyni. Bár lassan kezdte gyanítani, hogy erős jelleme még jobban elnyeri a farkas tetszését.
- Én kedves Kagome-samám! - fogta meg a lány kezeit. - Ma este a királynőmmé teszlek. Együtt uraljuk majd a hét tengert.
 Kagome megpróbált elhúzódni, de Kouga nem engedte el.
- Miből hiszed azt, hogy a királynőd akarok lenni? Van családom, akik várnak rám!
- Ó igen, az a diplomata úriember. Gondolom támogatná, hogy királyi tisztséget tölthess be.
- De azt felfogtad, hogy ha lennének gyerekeink - márpedig nem lesznek, mert nem leszek a királynőd - hanyouk lennének?
- Ennek nincs jelentősége az én királyságomban. Az örököseim...
- Az örököseidet másvalaki fogja világra hozni. Azonkívül még csak 16 éves vagyok!
Teljesen elfeledkezett róla, hogy tegnap előtt volt a születésnapja, mikor InuYasha először megcsókolta.
- 16? Hölgyem, én 160 éves vagyok - de a testem egy 18 évesé.
 Kagome az ajkába harapott. Félt attól, mi fog történni vele. Félt, hogy talán nem lesz már ártatlan mikor InuYasha megmenti... már ha megmenti... Várjunk egy percet! Miért... miért aggasztja ez? Kouga véggsimított az arcán.
- Meg foglak jelölni a harapásommal, miután...
Kagome megpróbált elhátrálni.
- Ne aggódj, csak pár percig fog fájni!
Kagome egyre mérgesebb lett, végül felpofozta a farkast. Kouga ettől csak még vonzóbbnak találta.
- Sajnálom, királynőm - mondta a farkas, majd ugyanazt a trükköt alkalmazta, amit InuYasha is első találkozásukkor. Kouga is megnyomta azt az érzékeny pontot a lány nyakán.
 "Minden kalóz ismeri ezt az átkozott trükköt?" - gondolta Kagome, mielőtt elvesztette volna eszméletét.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~**~*~*~*~*~*

 Kagome Kouga ágyában tért magához, de még ruhában. Kezeit fájdalomtól lüktető fejére szorította és felsóhajtott.
- Sajnálom, hogy ezt kellett tennem . Kagome az ágy másik felére nézett és szeme megakadt a lepedőbe burkolózott Kougán. A farkas nyilvánvalóan meztelen volt, csak alig takarta be magát. Kagome zihálva félrenézett. Érezte, hogy elpirult. Ekkor tudatosult benne, hogy az ágyhoz van kötözve.
- Nem tettél velem semmit, ugye?
- Talán kissé erőszakos vagyok, de nem egy barbár! Egy bizonyos Hanyouval ellentétben én nem erőszakolok meg szerencsétlen lányokat.
- Ezt nevezed te... mit is mondtál?
- Legendák szólnak arról, hogy az Ezüst Hanyou hány lányt erőszakolt már meg az éltala kifosztott falvakban. Szerencsésnek mondhtatták magukat, ha utána élve elmenekülhettek.
- Te szemét! Hogy találhatsz ki ekkora hazugságokat?!
- Biztosíthatlak róla, hogy nem... de ha már ennél a témánál vagyunk, kérdezhetek valamit?
- Mit? - sóhajtott Kagome.
- Szűz vagy még?
- Persze, hogy az vagyok! - kiáltott mérgesen Kagome. - Hogy mered egyáltalán feltételezni...?! Én egy tisztességes, erkölcsös keresztény nő vagyok, aki magát... - ... A várakozásod véget ért, kedvesem... Csak elgondolkodtam rajta. Mivel nyivánvaló volt, hogy ma reggel egy ágyban aludtál vele.
- Te mocskos... - kezdte Kagome, de Kouga betapasztotta a száját.
- Elég a beszédből! Talán el is kezdhetnénk...
 Kagome gyorsan becsukta a szemét, mikor Kouga félredobta magáról a lepedőt és felülkerekedett rajta.
- Ne csináld ezt! - sikoltott. - Kérlek ne!
Kouga karmaival széthasogatta a lenge anyagú hálóinget. Kagome arcán több könnycsepp csordult végig.
- Kagome?! - ütötte meg fülüket egy kiáltás.
Kagome felsóhajtott és elmosolyodott a hang hallatán, amiről azt hitte, többé nem szólítja majd a nevén.
- Á, a fenébe! - sziszegett Kouga.