8. fejezet - Újból a tengeren

 Kagomét szívdobogás hangja ébresztette és halk horkolás zaja. Körülnézett és észrevette, hogy még mindig InuYasha karjaiban fekszik. Halványan elmosolyodott. Éjszaka jobban aludt, mint az elmúlt hónapban bármikor - sőt, talán évek óta nem pihente így ki magát. Felnézett InuYashára, aki még az igazak álmát aludta. A napfény megcsillant ezüstös hajzuhatagán. Annyira békésnek és ártatlannak tűnt. Kagome mosolyogva fejét ismét a férfi mellakasára hajtotta. De nem hagyták nyugodni az elméjét elárasztó gondolatok.
"Mi van akkor, ha csak azért mondott mindent, hogy összetörje a szívemet? Hogyan érez valójában? Miért ez a hirtelen változás? Miért...?"
 Aggodalmaskodó gondolatai elillantak, mikor érezte hogy a kalóz szorosabban vonja őt magához. Felnézett az épp ásító InuYashára. A férfi szemei szikráztak a napfényben, arcán boldog mosoly ült.
- Jó reggelt! - mondta finoman.
- Jó reggelt! - köszöntötte Kagome is.
"Nem hiszem, hogy az elmúlt 10 évben volt akár egy ilyen nyugalmas éjszakám - gondolta a kapitány. - És ki vagyok én, hogy egy ilyen gyönyörű angyal mellett ébredhessek?"
 Végigsimított a lány arcán. Mosolya elhalványult; először a szenvedély, majd a fájdalom lépett a helyébe.
- Mi a baj? - kérdezte bizonytalanul Kagome.
- Sajnálom... Ostoba bolond vagyok, amiért nem vettem észre, milyen lenyűgöző személyiség vagy. Legbelül tudtam. Már akkor tudtam, mikor először szembeszáltál velem. Gyűlöltelek miatta. De most nem tudnálak. Megbocsátasz... ugye?
- Miért? - kérdezte szárazon Kagome. - Miért utáltál egészen tegnap éjszakáig?
 InuYasha hitetlenkedve és döbbenten nézett rá, de azért válaszolt:
- Eleinte utáltalak. Megvetettelek! Még a kínzásod gondolata is elégedettséggel töltött el. Nem tudom mikor történt, de egy idő óta csak egy dolog járt a fejemben...
- Micsoda?
- Hogy veled lehessek...
 Kagome meglepetten nézett rá, InuYasha pedig beletúrt a lány illatos hajfürtjeibe.
 Percekig némán meredtek egymásra, majd Kagome becsukta szemeit. Érezte, amint néhány könnycsepp végigcsordul az arcán. Fejét ismét InuYasha mellkasára hajtotta. A kalóz magához ölelte a lányt és arcát a fejéhez dörgölte. InuYasha magukra vonta a takarót, ami a teljes biztonság érzését keltette bennük. Legalább fél óráig csak feküdtek ott egymáshoz bújva, amikor...
- Hé, InuYasha! Miss Jackson azt... Te mocskos kutya!
 Miroku kajánul elmosolyodott. A takarókból arra következtetett, hogy a páros "rejtőzködni" akar. Kagome felsikoltott, ahogy InuYasha felpattant mellette.
- Miroku, te nagyképű bunkó! Tűnj a fenébe innen!
- Kagome? Mi történt? - kiáltott Sango mielőtt berohant a szobába. Akkor megpillantotta a látványt...
- Kagome? - a kapitányra nézett és felordított. - Te! Te...!
- ...Sango-chan! Minden rendben! Szabad akaratomból vagyok itt és semmi sem történt!
 Kagome megpróbált leszállni az ágyról, de InuYasha felült és visszatartotta. Miroku mosolya még szélesebb lett. Megragadta Sango vállát és az ajtó felé kezdte tolni a lányt.
- Menjünk, Sango kedves, hagyjuk egyedül a szeretőket.
- Te kis...! - InuYasha már indult volna Miroku után, de most Kagome tartotta vissza őt. A kalóz meglepetten nézett vissza rá.
- Mirokut később is megölheted, de... Maradj még itt velem egy kicsit...
 InuYasha szíve majd kiugrott a mellkasából a kérés hallatán. Leült mellé és karjaiba vette. Kagome elég bátorságot nyert ahhoz, hogy ő is kifejezze szeretetét. Megérintette a kapitány arcát. Kalóz létére elég puha és kellemes volt bőrének tapintása. A lány észrevette, hogy InuYasha az arcát tanulmányozza. Nem tudta, mi lett úrrá fölötte. Fejében a sikoltozó hang megállásra késztette, mégis inkább megcsókolta a férfit. InuYasha először megmerevedett, de utána ő is elmerült a csókban. Ledőlt az ágyra és magával húzta Kagomét is. Remekül érezték magukat. InuYasha alig bírta elhinni, hogy idáig jutottak. Úgy tűnt, Kagome megbocsátotta azokat a kegyetlenségeket, amiket elkövetett ellene. Kagome nem volt benne biztos, mit csinál, de élvezte. Úgy érezte, a pokolból a mennyországba került. Valami mégis nyugtalanította.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

 Miss Jackson az álló ingaórára nézett. Pont 9 óra volt. Már egy fél óraja itt kellett volna leniük. Miroku és Sango folyton egymásra pillantottak. A legénység többi tagja is megérkezett már. Ma délután ismét kihajóznak, ezért Miss Jackson úgy döntött, hogy megvendégeli reggel a kalózokat. Kagome is Sango is egyformán rettegett. Csak tegnap kötöttek ki, a kapitány mégis már ma ki akart hajózni. Miközben a kapitányra és Kagomére terelődött a szó, az említettek még mindig nem voltak sehol. Végül csatlakoztak a csoporthoz. Teljesen normálisnak tűntek: a kalóz most is mogorva volt, Kagome pedig elnyűtt, arcán nyomasztó kifejezéssel. Miroku és Sango ismét összenéztek.
 A kapitány kényszerítette Kagomét, hogy üljön mellé. Sango egyre dühösebb lett. Miroku megérezte a lány növekvő haragját. Megragadta Sango karját és megrázta a fejét.
- Örülök, hogy végül ti ketten is méltóztattatok megjelenni! - köszöntötte őket Miss Jackson.
- Keh! - mérgelődött a kapitány, ahogy lerogyott a székére és tüntetőleg keresztbe fonta maga előtt karjait.
 Kagome csendben ült a helyén. Végül minden irányból szolgák kerültek elő, akik felszolgálták a reggelit: harcsát, tojást, szalonnát és fésűkagylót. A menü kellemes illatot árasztott. A kapitány Sangora és Kagoméra nézett, akik néma imát mormoltak az ételük fölött. Miután Kagome befejezte, Hanyou felcsattant:
- Ébredj fel, és passzold ide a vajat, szolga!
 Kagome csendben eleget tett a "kérésnek". Miroku és Sango egyre kényelmetlenebbül érezték magukat. A kapitány fenyegetően rájuk pillantott. Mindketten idegesen elmosolyodtak.
- Hogyhogy már ma tovább hajóztok? - kérdezte Miss Jackson.
- Meg kell találnunk egy kincset - mondta InuYasha és egy kis sonkát tömött a szájába.
Kagome elsápadt. Sosem tudott hozzászokni ahhoz, ahogy a kapitány evett. A reggeli további része jó hangulatban telt, de Kagome végig csendes maradt.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

 Reggeli végén a kapitány kíváncsi tekintetektől kísérve hazarángatta Kagomét, mintha a lány csak rongybaba lett volna. Sangon és Mirokun kívül ez senkit sem lepett meg, de a már előbb említettek zavartan néztek utánuk.
De csak kevesen tudják, mi történt, mikor megérkeztek és InuYasha becsapta maga mögött az ajtót. Miután már senki sem láthatta őket, a kapitány gyengéden a falhoz taszította Kagomét és ajkait mély csókban forrtak össze. A lány boldogan viszonozta a gesztust.
- Azt hittem... meg... fogok... őrülni! - mondta InuYasha, miközben apró csókokkal halmozta el Kagome nyakát és vállait.
 Kagome a kalóz vállain nyugtatta karjait és élvezte a férfi hirtelen jött romantikus kitörését.
- Még meddig kell eljátszanunk az ellenségeket? - kérdezte Kagome, miközben InuYasha még mindig őrülten csókolgatta.
- Csak amíg ki nem érünk a tengerre.
- Rendben... - mondta szomorúan a lány.
InuYasha hátrébb lépett és a szemeibe nézett.
- Hamarosan vége lesz. Ígérem.
 Gyötörte őt a Kagome arcán ülő kifejezés. Majd megpróbálja kerülni őt, hogy ne kelljen olyan szemétül viselkednie vele. Kagome a kalóz karjaiba vetette magát, aki szorosan átölelte.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

 Kagome a város "tetején" sétált. Gyönyörű kilátás nyílt az óceánra. Haját és ruháját vadul szaggatta a tenger felől érkező szél. InuYashára gondolt. Minden olyan bonyolult volt. A kalóz jobban összezavarta őt, mint bármi más ezen a bolygón. Mélyen gondolataiba mélyedt, amíg zajt nem hallott a bokrok másik feléről. Kíváncsian a levelek sűrűjébe settenkedett és kikémlelt. Tekintete Sangon és Mirokun akadt meg.
- Nem tudom elhinni, hogy így bánik vele!
- A kapitány sok titkot rejteget, Sango.
Sango gonosz pillantást vetett lá, majd az óceán felé nézett.
- Sango-chan... - suttogta Kagome.
Miroku a lányhoz lépkedett és megfordította őt.
- Biztos vagyok benne, hogy az egész nem az, aminek látszik - mondta, miközben végigsimított az arcán.
- Sok minden nem az... - mosolygott elpirulva Sango.
 A mosoly elhalványult, ahogy a férfi szemeibe nézett. Miroku közelebb hajolva lágyan megcsókolta Sangot. Kagome elmosolyodott, de bűnösnek érezte magát, amiért szemtanúja volt a pár első csókjának. Egyre mélyítették a csókot. Ekkor döntött úgy Kagome, hogy egyedül kellene hagynia őket. De Sango és Miroku folytatta a csókot, de a kalóz kezei a lány fenekére tévedtek. Sango szemei nagyra nyíltak. Miroku reakciója is hasonló volt, és arcán rémült kifejezés jelent meg. Sango elmosolyodott és újra megcsókolta a férfit. Miroku nem tudta, mit tegyen. Keze még mindig a lány hátsóját simogatta. Hirtelen elpirult, mikor Sango is ugyanígy tett. Mindketten felnevettek és megölelték egymást.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

 Kagome lassan elsétált a melegvízű források mellett, mikor valaki rákiáltott.
- Hé!
 Körülnézve egy különös kalózruhába öltözött férfin akadt meg a szeme. Hosszú haját copfba kötötte a feje tetején. De ami leginkább furcsa volt rajta az, hogy a kalóznak... farka volt? Kagome tanácstalannak érezte magát.
- Mi a neved, szép hölgy? - kérdezte a férfi.
- Kagome - felelt udvariasan ám kissé bizonytalanul. - Megkérdezhetném a tiédet?
 A kalóz elegánsan meghajolt és bemutatkozott.
- Én, hölgyem, a Farkas Falka kalózhercege vagyok, Kouga.
 Nem szívesen maradt a férfi társaságában, de mivel megtanították az etikettre és az udvariasságra, pukedlizve válaszolt.
- Örvendek a találkozásnak, Kouga-sama.
- Sama? Hmmm... - dörzsölgette az állát. - Az őseim Japánból származtak.
- Kicsi a világ - mosolygott Kagome. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok japán kalóz él a Karib-szigeteknél!
- Valóban? - lépett közelebb Kouga.
 Csak egy olyan japán kalózról tudott rajta kívül, akinek a legénységében is akad pár ilyen nemzetiségű matróz.
- Megtudhatnám, hölgyem, hogyan kerültél az öbölbe?
- Engem...Öhm...
- Elraboltak.
- Igen... - nézett félre.
- És kicsoda? - kérdezre érdeklődve.
- Az Ezüst Hanyou.
- Az a tengeri kutya! - nevetett fel a férfi. - Nem is tudtam, hogy...
- ... Kagome! - hallatszott a kapitány kiáltása.
- Sajnálom, de mennem kell! - köszönt el Kagome és gyorsan elfutott.
- Várj!
- Mennem kell!
 Kouga teintetével végigkísérte, ahogy Kagome eltűnt a szeme elől. Ő volt a legszebb, legkedvesebb nő, akivel valaha találkozott. Csak ő volt érdemes arra, hogy a királynője legyen. Kouga kinézte őt magának, és ha valamit meg akart kapni, azt MINDIG megszerezte.
- Az átkozott kutya! Hogy merte?! - Kouga ismerte az  Ezüst Hanyouról szóló legendákat és hallotta hírét tetteinek, miszerint kihasznált és megkínzott nőket.
- Ne aggódj, én Kagomém! - morogta. - A herceged megtalál téged!

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

 Kagome a kormánykeréknél álló kapitány mellett állt, mikor hajójuk ismét kifutott. A partról többen is integettek a távozó kalózok után. A legénység a hajó oldalánál állva intett búcsút. Kagome is integetett, különösképpen Miss Jacksonnak, aki könnyeivel küszködött. Ahogy a kedves asszony alakját nézte, úgy érezte, menten ő is sírva fakad.
- Ne aggódj! - suttogta InuYasha. - Később ismét láthatod majd.
 Kagome megdermedt. Tudta, mire utalt a kapitány és ez nyugtalanította. Nem tudta, miért, de egyszerűen lenyűgözte, ahogy InuYasha olyan könnyedén volt képes irányítani a hatalmas hajót. Figyelmét ismét a partra fordította, ahol szeme megakadt az őt bámuló Kougán. Szíve megdobbant, amikor a farkas elmosolyodott és rákacsintott. Ünnepélyes mosolyt erőltetett az arcára, azután elfordította fejét. A kapitány elérkezett a nagy kanyarhoz, ahonnan kitűnően látszott Miss Jackson háza. Kagome gyorsan félreugrott a kormány jobbra fordító kalóz útjából. InuYasha megvetette lábait és lassan balra fordította a kereket. Kagome igyekezett valami kapaszkodót keresni, hogy az éles fordulás közben ne essen el. Mire észrevette, már el is hagyták a várost. Néhány percen belül elhagyták az öblö, és újból azon a kis vízi úton voltak, ami egyenesen a tengerre vezetett. Kagome fejét a kapitány vállára hajtotta. InuYasha elmosolyodott és nyugat felé kormányozta hajóját.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

 Kagome később megosztotta Sangoval a történteket. Barátnője boldogan, mégis gyanúsan hallgatta. Épp a vacsorakészítéssel ügyködtek. Most már előléptették őket legénységi taggá, és saját munkájuk volt. Örömmel töltötte el őket a gondolat, hogy többé nem rabszolgák, de ez nem jelentette azt, hogy a rájuk bízott feladatok könnyűek voltak, de végtére is mindenkinek, még a kapitánynak is nehéz munka jutott.
- Kagome-chan? Mi történt tegnap este? Miért voltál ugyanabban az ágyban?
- Nos... öhm... - pirult el Kagome. - Bevallotta az érzéseit, és azt szeretette volna, ha együtt aludnék - és csak aludnék - vele... Semmi sem történt!
Sango még mindig gyanúsan méregette barátnőjét, de előtért tizenéves énje.
- Megcsókolt? - mosolygott.
- Igen - sóhajtott föl Kagome.
- Mondj el mindent! Az elejétől a végéig! - kérdezte az egyre igatottabb Sango.

 Egyikük sem tudta, hogy közben Miroku is hasonló beszélgetést folytatott InuYashával.
- Láttad őt meztelenül?!
- És ha igen? - pirult el InuYasha. - De nem tudja, hogy láttam őt.
- És... milyen volt?
 InuYasha figyelmen kívül hagyta a Miroku hangjában megbújó perverség hangszínét és nagyot sóhajtott.
- Egyszerűen tökéletes.
- És azután?
- Lementem hozzá. A melegvízű forrásoknál volt. Az egyik sarok mögül figyeltem, ahogy megmosakodott, és utána felfedtem magam.
- Nem tudtam mit tenni ellene! - temette kezeibe arcát InuYasha. - Olyan perverz vagyok!
 Leejtette kezeit és undorodva magától ismét sóhajtott.
- De barátom, ez teljesen természetes. Nem tehettél ellene semmit.
- Olyan bűnösnek érzem magam! Mintha... az ártatlanságába tiportam volna!
- De InuYasha, nem voltak mocskos gondolataid, igaz?
InuYasha rábámult, mielőtt válaszolt volna.
- Nem, hacsak... tehát... ha jobban belegondolok... Á, a fenébe! De igen!
- InuYasha, még sosem láttalak téged ilyen furcsán viselkedni, amiért meztelenül láttál egy lányt! Fiatalabb korunkban is mindig meglestük az iskolás lányokat. Akkor sokkal nagyobb volt a bűnöd!
- De ez most más volt... valahogy más...
- Sikerült megérintened őt?
InuYasha ütésre emelte karját. Miroku hátrább lépett, de a pofon elmaradt.
- Nem, én nem... de... ő megölelt engem... és... - nagyot nyelt - felül meztelen volt...
 Miroku felnevetett, mikor látta barátját elpirulni. Átkarolta a vállát.
- Te kutya!
- De nem! Ez különböző volt, és a hangulat tette azzá. Megpróbáltam megérinteni a mellét, de megállított. Megrémült, de ember, gyönyörű volt! Túlságosan megkívántam őt!
- Ó, te szerencsétlen!
- Igen, tudom... de rendben leszek.
- Miért állított le? Csak a félelem miatt?
- Nem, az esküvőig akar várni.
Miroku elnevette magát.
- Mi a rossz ezzel?! - ugatott InuYasha. - Teljesen egyetértek vele!
Ekkor a kapitány magabiztosan elmosolyodott.
- Milyen messzire is jutottatok Sangoval?
- Ööö... elég messze... - halgatott el Miroku.
- Ó, tényleg? Milyen messzire is?
- Folyamatban van... de elég nehéz vele! Próbálkozok!
- Miroku!
- Igen?
- Ha erőszakoskodsz vele, saját kezűleg doblak le a hajóról!
- Igen, uram...

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

A hajókonyhán még mindig zajlott a két lány beszélgetése.
- Hol próbált megérinteni?!
- A melleimen, de megállítottam! Elég jól viselte. Megölelt.
- Megölelted, miközben félmeztelen voltál!
- Igen, tudom, de ez valahogy nem nagyon számított.
- Kagome-chan.
- Igen?
- Ő egy férfi!
- Jaj... de... akárhogy is, de ilyet még nem éreztem senki iránt. Mikor a karjaiban vagyok, minden problémán eltűnik, semmi sem árthat nekem és én...
- ...Hello, hölgyeim! - mondta vidáman Miroku.
- Szia Miroku! - köszöntek egyszerre.
 Miroku megragadta Sango derekát, körbeforgatta, majd megcsókolta. Kagome kuncogva elfordult. Hála Istennek a vacsora már majdnem elkészült.
- Rendben, ti ketten! Menjetek arrébb, hogy befejezhessem!
 Anélkül slisszantak arrébb, hogy ajkaik szétváltak volna. Kagome sóhajtva befejezte a vacsora elkészítését, ls elhagyta a helyiséget, hogy szóljon a legénységnek.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

 InuYasha ágyán ülve Mirokuval folytatott társalgásán rágódott. Még mindig bűnösnek érezte magát, amiért megleste a lányt.
- Kapitány? - nézett be a kabinba Kagome.
InuYashát kiverte a víz.
- Tessék? - kérdezte remegő hangon.
- Kiáltottam, hogy kész a vacsora, de te nem jöttél, ezért.... Kész a vacsora! - mosolygott.
- Egy perc és ott vagyok - nyelt egyet InuYasha.
 Kagome odafutott hozzá, gyors csókot lehelt a férfi ajkaira, ezután ismét kiszaladt. InuYasha megkövülten ült, majd önelégült mosoly jelent meg döbbent arcán.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

 Napnyugta volt. A kapitány a kormánykeréktől nézte a tengerben gyönyörködő Kagomét. A lány lenge rózsaszín ruhát viselt és InuYashára mosolygott, ami meleg érzéssel töltötte el a kalózt. Kagome a férfi mellé sétált.
- Szeretnéd megpróbálni? - kérdezte InuYasha.
- Óóóóóóóóóóó, nem! - nevetett Kagome. - Ne hidd, hogy megint bedőlök neked!
- Nem, most komolyan - kuncogott InuYasha. - Ki szeretnéd próbálni?
 Kissé hátrébb lépett a kormánytól, így Kagome is elférhetett előtte. A lány kissé bizonytalan volt, mégis odalápett a kerékhez.
- Nem engeded, hogy elessek, ugye?
 A kapitány megfogta a lány kezeit és a kormányra helyezte őket.
- Állj egy kicsit nagyobb terpeszben, úgy nagyobb lesz az egyensúlyod - suttogta Kagome fülébe.
 Kagome követte az utasításokat, majd InuYasha kezeit a lányéra tette.
- Kissé meglazítom az ellenállásomat, így egy pár másodperc erejéig érezheted a szelet.
 Meglazította a szorítását, így Kagome érezhette a szél irdatlan erejét, ami a hajót hajtotta.
- Érzed?
- Igen.
- Meg kell szoknod és összhangban kell lenned vele.
 Kagome megpróbált koncentrálni és egy helyben tartani a kereket. De majdnem elvesztette önuralmát, mikor érezte, hogy InuYasha karjai a dereka köré fonódnak. Teljesen egyedül ő irányította a hajót.
- Én csinálom! Tényleg én csinálom! - nevetett fel vidáman.
 InuYasha orrát a lány nyakához dörgölte majd további utasításokat adott.
- Látod az iánytűt ott előtted?
- Igen.
A kapitány a tűre mutatott.
- Tarts ebben a vonalban!
- Rendben - suttogta Kagome.
 Semmi sem tudta elrontani ezt a pillanatot. Látta az ég kékjét, érezte a tenger illatát és InuYasha lágy érintését. Semmin nem akart változtatni.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

 InuYasha éberen feküdt az ágyán. Egyáltalán nem mutatkoztak rajta a fáradtság jelei. Mereven bámulta a mennyezetet.
- Kagome - suttogta maga elé.
Sosem hitte volna, hogy ilyen erős érzései lehetnek valaki iránt. Még Kikyou iránt sem és emiatt némi bűntudata is volt.
- InuYasha? - kérdezte halkan Kagome, miközben belépett a kabinba.
- Kagome?
- Nem tudtam elaludni - mondta lágyan az ágy mellé állva.
 Arra számított, hogy a kapitány kiszáll az ágyból és együtt kimennek, de ehelyett InuYasha felhajtotta a takaróját és kitárta karjait. Kagome észrevette, hogy a férfi félmeztelen. Nagyon esetlennek érezte magát. Nem akart bemászni az ágyba. De ekkor furcsa érzés lett úrrá rajta. Hirtelen melegség és álmosság töltötte el. InuYasha mellé bújt. A kapitány is álmosnak tűnt, nagyot ásított.
- Jó éjt! - mondta kedvesen Kagome.
- Jó éjt!
"Nagyszerű! Ezentúl, ha ő nem lesz mellettem, el sem tudok majd aludni?" - gondolták egyszerre.
"Ez baj! - fordult meg Kagome fejében. - Pár héten belül kikészülök, ha így folytatom!"
"Minden rendben, örökké mellette maradok..." - gondolta InuYasha.
 Hamarosan mindketten elszunnyadtak.