12. fejezet: A történet vége

A langyos szellő sziszegve tekergett, csendesen lobogtatva
meg Sesshomaru haját. A szellem rideg szemeivel hátra
tekintett. Inuyasha állt előtte, kezében ott csillogott
Jaken botja és az ellopott Tensaiga. A fiú határozottan
fagyos tekintető bátyára meredt. Letette a visszaszerzett
dolgokat a földre:
-Sesshomaru, ezek a tieid...
A szellem rebbenés nélküli, nyugodt szemeivel az öccsére
tekintett, majd felvette a Tensaigát és átnyújtotta Jakennek
a varázsbotot. Utána sarkon fordult, mintha semmi sem
történt volna. Inuyasha szelíd hanggal újra megszólította:
-Sesshomaru. Anyád halott...
A szellem megállt érzéketlen hangja kíséretében:
-Sosem volt anyám...
Jaken dühösen a nagyúr felé fordult morogva magában, hogy
miért nem öli meg Inuyashát, de Sesshomaru nem válaszolt. A
hideg szellem alakja lassan elvészett a gomolygó ködben,
nyomában a mosolygó Rinnel és a kis démonnal...

Inuyasha Kagome mellett ült. Nézték a táncoló hópihéket,
miket csendesen fodort a szél. A Hayutól szerzett
ékkőszilánkok felragyogtak a nyakában lévő üvegcsében .A
lány megfogta a fiú kezét, miközben ragyogó szemeivel ránézett:
-Köszönöm...
-Mit?
-Ami apád sírjában történt...Majdnem feláldoztad magad
miattam...
-Keh...Tudtam, hogy gyorsan be fognak gyógyulni a
sebeim.-mondta peckesen Inuyasha.
Kagome ráborult a fiú vállára. Inuyasha képét bíbor tűz
öntötte el. Rá akart szólni a lányra, de mégsem tette.
Kívánta Kagome selymes bőrét. Néhány másodperc szünet
következett, majd a csendet a fiú zavarodott hangja törte meg:
-Ami akkor történt este...Nem tudom mi történt velem.
Sajnálom...
-Semmi sem történt...Rendben?
Inuyasha nem válaszolt. Ő tett fel újabb kérdést:
-Mi a helyzet a te világodban?
-Fél Tokio romokba...A szentélyt újra kell építeni, de
magának a kútnak nem lett semmi  baja. Senki sem tudja, hogy
mi történt, de ha tudnák is az igazságot, úgyse hinnék el.
A fiú lassan megfordult. Mélyen Kagome szemeibe nézett.
Mennyei ragyogás fényeiben fürödve ajkuk összefort, miközben
gyengéd kezeikkel egymás testét és lelkét simították meg. A
bokrok sűrűjében megbújva Sango és Miroku gyönyörködött a
párban, miközben a szerzetes eltakarta a nyafogó Shippou
szemeit. Kagome és Inuyasha egymásra borulva a menny habzó
felhőire tekintett, és a belőlük szikrázó fényekre, miknek
tiszta fátyola mögött Izayoi mosolygott és vigyázott rájuk...

Vége