7. Fejezet: Egy szenvedélyes éjszaka

Inuyasha valami puha dolgot érzett  feje alatt. Mikor remegő
szemei kinyíltak egy gyengéd kezet pillantott meg, amint
végigsimítja a mellét olyan szelíden és érzékien, hogy a fiú
görcsösen megborzongott az ágyékánál. Mikor tekintetét
felkapta Kagome szemeibe nézett. Inuyasha és a lány arcára
vörös pír burjánzott fel, miközben valami rózsaszínes
felhőben fürödtek. A  romantikus csodát Inuyasha törte meg,
ki makacsul felült a lány öléből és a bekötözött sebeire
tekintett:
-Ura voltam a helyzetnek!
-Láttam...-mondta sértődötten a lány-El ne felejtsd
megköszönni, hogy megmentettelek.
-Nincs szükségem rá!
Egy barlangban voltak, miben a lány által bíbor színű tűz
lobogott. Kinn esett az eső, az egész erdőt egy elmosott,
zöldes masszává változtatva. Inuyasha kimeredt:
-Igazad volt. Nem Sesshomaru a tettes.
-De akkor ki sebesítette meg azt az embert?
-Nem tudom.
A fiú felállt és a kijárat fele indult. Kagome dühösen utána
kiabált:
-Nem mehetsz ki ilyenkor így! Még pihenned kell!
-Nincs szükségem a tanácsodra.
-FEKSZIK!
Inuyasha nyögve a földre omlott. Tekintetét dühödten a
lányra szegezte, szája kinyílt, de minden sértő szó
visszafolyt a belsejébe. A lány kecses, szépséges lábaira
tekintett. Arcát elöntötte a pír, érezte, ahogy ruhájához
feszesen odasimul férfiassága, de próbálta elfojtani kéjes
vágyait, mik lángra lobbantották verejtékző testét. Kagome
lehajolt és átnyújtotta Inuyashának a ruháit. A fiú és a
lány keze néhány pillanatig összeért. Valami nyugtató, mégis
heves bizsergés öntötte el mindkettőjük kalapáló szívét.
Inuyasha készült felvenni a kimonóját, de a parázsló
fájdalom miatt mozdulata félbe szakadt. A lány gyengéden
felsegítette a fiúra a ruhát. Megérintette Inuyasha hátát.
Kagome ujjai bizseregni kezdtek, amint hozzá értek a feszes
izmokhoz. A félszellem lassan megfordult és arany szemeit a
lányra szegezte:
-Ne haragudj...Nem akartalak megbántani.
-Nem haragszom...
-Tudom, néha megbántalak, és ez nem helyes. Ezen nem tudok
változtatni. Én sajnos ilyen vagyok.
-Sajnálom, hogy én sem tudok többet adni neked.
-Többet? Mellettem vagy, láttalak, amint megsirattál, és
tudom hogy mindig mellettem álltál.
-Kikiyo többet tett...
-Mi?-kapta fel döbbenten fejét Inuyasha.
-Kikiyo feladta érted korábbi életét. Elárulta saját
magát...Aztán meghalt...Vajon én is fel tudnám áldozni magam
miattad?
-Jaj, Kagome, így is sok mindent feladtál értem. A normális
életedet. Ne gondolj ilyenekre.
Inuyasha megérintette a lány kezét. Kagome szemei ragyogni
kezdtek. Mindjárt...
A fiú zavarban volt. Mindjárt olyan dolgot tesz, amit később
meg fog bánni. Hirtelen Inuyasha átölelte a lányt és a
földre terítette. Kagome szemei kigúbadtak a gyönyör miatt,
majd szempillái átölelték egymást, olyan érzékien, mint
ahogy a fiú tette.
-Ez nem helyes...-suttogta a lány.
-Tudom...-lihegte mosolygova Inuyasha.
A fiú mohón megsimította a lány combját. Kagome
szenvedélyesen letépte Inuyasháról a ruháit vágyaktól
kábultan végigsimogatva a kéjtől lihegő félszellemet.
Inuyasha ajkait ezután a lány nyakára tapasztotta szelíd
csókok tengerébe fürösztve meg a lihegő Kagomét, kinek
remegő szája mögül parány sikoly buggyant ki. A fiú mohón
megnyalta a lány melleit, mik csábítóan dodorodta ki ruhája
alól, mitől a félszellem megszabadította. Szabadok voltak és
őrülten szerelmesek. Inuyasha nyelvével örömet okozott a
lánynak, amint kitárta Kagome lábait és érzéki csókjaival
lángra borította a lány ágyékát. A fiú ajkairól édes nektár
csorgott alá, mit kéjesen lenyalt magáról. Kagome vágytól
remegve megfosztotta Inuyashát minden ruhájától és kezébe
vette a fiú lüktető férfiasságát. Kagome könnyezni kezdett
örömében, amint ajkai megízlelték a félszellemet. Inuyasha
arcát forró verejtékek öntötték el, torkából elfojtott
nyögések süvítettek ki, miközben ujjaival Kagome testét
simogatta. Utána az ölébe ültette a lányt. Kagome ajkait a
fiú füleire tapasztotta. Valamiben meg kellett kapaszkodnia,
hogy ne ájuljon el a boldogságtól, amint érezte azt a
forróságot, mi remegő lábai közt csorgott végig.