6. fejezet: A tal�lkoz�s

Sesshomaru s�rga szemeivel Jaknen test�re pillantott.A kis
d�mon �ben, �res szemeit a nagy�rra szegezte, sz�ja meg�llt
a lecsuk�d�sban, mik�zben bel�le elfojtott csend
rikoltozott, g�rcs�s kezeivel szorongatva a leveg�t. A
szellem halk szemeit a t�tog� s�t�ts�g fele szegezte, miben
feh�r �rny alakja v�lt l�that�v�. Az �ben s�r� feneketlen
m�ly�r�l kegyetlen szemp�r ragyogott fel �s egy v�r�s
f�lhold. Sesshomaru kezei fenyeget�en megroppantak, szemei
hidegen hunyorogtak. T�k�letesen higgadtak t�nt,
f�lelmetesen nyugodt tekintete nem �rulkodott f�lelemr�l,
pedig a szem�ben csillog� ragyog�s m�ly�n lapult
valami...Valami elfojtott �rzelem...
Nem s�rhat! Nem! Nincs joga hozz�!
A feh�r alak lassan k�zeledett, mint egy k�s�rtet. El�sz�r
feh�r ruh�ja vetk�z�tt ki az �jb�l, lobog� haj�val, ut�na
finom ajkai, v�g�l az �rzelmek n�lk�li arany szemp�r. Mintha
egy t�k�r el�tt �llt volna Sesshomaru el�tt. Az alak
v�rfagyaszt� tekintete, feh�r haja, a f�lhold a homlok�n
hasonl�tott a szellemre, egyetlen jelent�s dolgot kiv�ve. Az
idegen n� volt. Kez�ben Jaken megkaparintott botja vir�tott.
Sesshomaru el�vette a Tensaig�t �s les�jtott vele a halott
Jakenre. A kis d�mon felkapta tekintet�t. �rtetlen szemeit a
k�t egym�ssal szemben �ll� szellem k�zt ing�ztatta. Jaken
d�h�sen Sesshomaru fele mordult:
-Ez a bestia meg�lt nagyuram. V�gezz vele nagyuram ami�rt
orvul megt�madott �s elvette a botomat!
Sesshomaru szemei megrebbentek:
-F�lre Jaken.
A n� fagyosan megsz�lalt:
-R�g tal�lkoztunk Sesshomaru.
-Hayu...�gy tudtam r�gen meghalt�l...
-Hamisak a pletyk�k. Nem olyan k�nny� engem elpuszt�tani,
ahogy t�ged sem.
Jaken szemei kig�badtak. Csak most esett le neki a
d�bbenetes t�ny, hogy mi�rt hasonl�tott annyira a n�
Sesshomarura:
-Nagyuram! Ez nem lehet igaz, ez csak valami tr�kk. � a
te...A te?
-Igen Jaken...
Hayu hideg arc�n apr� mosoly t�rte meg a jeget:
-Olyan sz�p vagy mint ap�d...De elhagyott. Egy k�z�ns�ges
haland� miatt.
-Mit akarsz?
Hirtelen Rin rontott el� a bokrok k�z�l. D�bbent tekintet�t
a k�t szellem fele szegezte. Hayu kezeit lassan kiny�jtotta.
Karmai ragyogni kezdtek. Az ostor sziszegve takergett el�
bel�l�k, mint egy megb�v�lt k�gy� vonagolva csapkodva a
leveg�t. A n� jeges szemeit, mikre fenyeget� s�t�ts�g
borult, Rinre szegezte. A ragyog� ostor a l�ny fele kapott.
Rin kezeit maga el� kapta. Sikoltani se maradt ideje.
Hallotta, ahogy az ostor felhas�tja a leveg�t, de nem �rte
el. Hayu szemeiben par�ny d�bbenet csillogott. Sz�ja apr�,
csal�dott grimaszba torzult:
-L�tom nem csak k�ls�leg hasonl�tasz ap�dra...Sz�gyent hozol
r�m!-azzal a Rin el�tt �ll� Sesshomarura csapta �jra
ostor�t. A szellem nem t�ntorodott meg, mintha nem is �rezte
volna a csap�st. A n� ajkai m�g�l dermeszt� szavak gomolyogtak:
-De l�tom a hidegv�redet t�lem �r�k�lted...
Sesshomaru �s Hayu ostora n�h�ny pilanatra egym�sba
gabalyodott, majd k�l�nv�lva egym�sba csapott hideg villan�s
f�ny�vel bor�tva el a leveg�t. Rin ijedten kuporodott
f�lelemt�l megb�nult Jaken m�g�. Sesshomaru hirtelen el�re
r�ntotta kez�t. Hayu szemei kigubdtak a meglepetts�gt�l. A
szellem k�ny�rtelen ujjait a nyaka k�r� csavarta. A n�
gonoszul sziszegett:
-Mire v�rsz? �lj meg!
Sesshomaru fagyosan meredt r� anny�ra. Hayu hangj�ban
csal�dotts�g csengett:
-Gyenge vagy...Mint az ap�d...
A n� kit�pte mag�t Sesshomaru karmaib�l �s egy gyors
mozdulattal elvette t�le a Tensaig�t. Hayu a kardra meredt:
-A tiedet nem v�di var�zslat. Teh�t ez az
�r�ks�ged...Sz�nalmas...-azzal rideg szemeit Rinre
szegezte-�t megsiratn�d?
Sesshomaru megindult a n� fele, de nem tudta el�rni. Hayu
k�dd� v�lt, hangja visszhangozva hull�mzott:
-Nem mindent �r�k�lt�l t�lem...
A sz�l sz�rny�n szinte szel�den sz�lltak a szavak:
-Szem sosem l�thatja...V�gs� nyughely�t ki �rzi, titk�t soha
fel nem fedi...
Sesshomaru sz� n�lk�l sarkon fordult, mintha semmi sem
t�rt�nt volna. Pedig Hayu mag�val vitte a Tensaig�t �s Jaken
botj�t. Az es� k�v�r cseppekben esni kezdett...