1. Fejezet: Megsiratn�d?

A hideg szell� kegyetlen suttog�sa dermesztette meg a
leveg�t. A sz�raz falevelek nyikorogtak a fagyos
lehellett�l. Az eget elbor�totta egy s�t�t felleg, mi �ben
sz�j�val k�sz�lt elnyelni a napot. Sziszeg� s�t�ts�g
burj�nzott a leveg�ben, a messzi hat�r vid�keit m�r elnyelte
az �j. Egy n� �llt egy �p�let vir�gokkal d�sz�tett
kertj�ben. Nyirkos �s �ben volt az id�, nem lehetett l�tni
az arc�t, de valahonnan a s�t�t m�ly�r�l felragyogott egy
kegyetlen szem. A ruh�ja feh�r volt, mint a haja, mi lassan
lobogott a sz�l hull�maiban. Egy kisfi� ballagott el� a
h�zb�l. Fej�t les�t�tte, hogy annya ne l�ssa sz�gyenkez�
szemeit, mikben halv�nyan elfojtott k�nnyek derengtek. A n�
hangja kim�rt volt �s hideg:
-Sz�gyent hozol r�m fiam...
A fi� nem sz�lalt meg, tov�bbra is fegyelmezetten n�zte a
f�ldet �s pr�b�lta arc�r�l elrejteni a retteg�st, mi vacog�
l�bair�l k�szott fel:
-Sajn�lom...
N�h�ny perc, fenyeget� sz�net k�vetkezett, majd a n� sz�p
ajkai �jra elszak�tott�k egym�st:
-A sajn�lat nem el�g. Olyan vagy, mint ap�d.
A fi� szemeit becsukta, majd mikor �jra kiny�ltak egy
dagad�, s�s bubor�k n�tt rajtuk, mit pr�b�lt elfojtani. A
k�nnycsepp az �ll�ra csorgott, majd onnan le a f�ldre. A
leveg�t megr�zta a loccsan�s. Nem szabadna s�rnia. Nem
s�rhat! Nem teheti meg, mert nincs joga hozz�! A n� ragyog�
szemei hunyorogni kezdtek a s�t�tben. Egy paraszt dolgozott
a kertben. Verejt�kz� arc�ra r�m�lt �rny borult, mikor
megl�tta, hogy r�merednek. A n� homlok�n l�v� f�lhold
felragyogott, mik�zben kezeit lassan �s kim�rten
kiny�jtotta. Ujjai f�nyleni kezdtek. A paraszt kezei lassan
szedt�k a gyomot, majd eszm�letlen�l gyorsak lettek, amint a
p�nik g�rcsbe r�ntotta �ket. A fi� nem n�zett oda.
Tekintet�t elkapta, de f�lei nem tudtak elmenek�lni.
Hallotta a kegyetlen fr�cs�g�st, amint v�r�s cseppek
z�por�val telik meg a leveg�. A paraszt sz�ja kit�rult.
Ord�tozni k�sz�lt, de csak habz� hal�lh�rg�s hagyta el
ajkait, mik�zben �sszezsugorodott pupill�j�ban f�nyes ostor
t�kr�z�d�tt. A fi� s�rni akart, de az ostor most a feje
mellett suhant el, sz�tz�zva a dagad� k�nnyet, mi a dereng�
szemb�l k�sz�lt el�buggyanni. A n� hangja gonoszul suttogott:
-Megsiratn�d?
-Nem...
A fi� r�n�zett a holttestre. Nem szabad s�rnia. Nincs joga
hozz�! A n� sarkon fordult �s bement a h�zba. A sz�l lassan
suhogott tov�bb, fosztva a cseresznye fa vir�gait. Mintha
havazott volna...